Folyik a nagy átszervezés az egészségügyben, akár tízezer ember, műszakiak, adminisztratív dolgozók, de orvosok és szakdolgozók is lapátra kerülhetnek. Megkezdődött a karcsúsítás, természetesen a győzelem jegyében, mert ez lesz az a – sajnos nem első – eset, amikor az eszme diadalmaskodik a józan ész felett. A kórházi és szakellátás ötödének költségeire nincs fedezet, most hát világgá zavarnak mindenkit. Ugyan ettől sem lesz, de mire ez kiderül a betegek húsz százaléka úgyis meghal, a maradékra meg elég lesz a lóvé, ha otthonról hordják a kaját és a betegek egymást kötözik. Ügyesebbek nehéz lovassági kardokkal operálhatnak is. Viszont ha elönti a műtőt […]

Szaud-Arábiára nehéz napok várnak. Nem elég, hogy meghalt a király, de utódja jövőjére is setét fellegek ereszkedtek: Orbán Viktor Rijadba utazott a gyász-szertartásra, melynek során valószínűleg találkozik az utóddal, Szalman bin Abdel Azizzal, az új királlyal. Márpedig akkor neki, szegénynek, annyi. A Közel-Keleten Orbán olyan, mint az ebola, csak ellene még nem fejlesztették ki a védőoltást. Hogy miért neki kellett odautazni, azt senki sem tudja, hiszen még a protokoll is a Köztársasági Elnök feladatává teszi az ilyen feladatokat. Persze lehet, hogy vitte magával a hátizsákját, talán leül egy mecset elé, elénekli a fehérvári huszárokat – kíséri Szijjártó Péter, herefonon. Annyi […]

Újabb szorítót állítottak fel – most kivételesen és remélhetőleg nem a hatalom, hanem demokratikusnak tekinthető, jó szándékú, de politikában amatőr emberek, melyben a jelenlegi ringek lerongyolódása után buzgón püfölheti egymást tovább az, aki az ellenzékből még talpon van. Az elképzelés szép, fogjon össze a társadalom, de ennek alapelveit a Nagy Összeborulás előtt vitassuk meg, mert megegyezni csak így lehet. Vagy még így sem. Először mindenki vívjon meg a hozzá közelállókkal, ezzel biztosítva, hogy akik eddig még beszéltek egymással, azok innentől kezdve ne beszéljenek, majd a győztesek egyenes kieséses rendszerben forduljanak egymás ellen, hiszen csupa-csupa toleráns értelmiségiről van szó, akik közül […]

Nagyot szippantottak a fakabátok a minap, az ember nagyon röhögne, ha nem lenne ennyire szomorú ez az egész. Győri rendőrök Ácson megfordultak az úton, bekapcsolták a kék fényt és megállítottak egy autót. Miközben a kocsi felé ment az egyik rendőr, odaszólt a társának, hogy kisebbségi vezeti az igazoltatott autót, közben a rendőrségi rádió hangosan tette közkinccsé, hogy kisebbségi igazoltatása van folyamatban. Miután az autó vezetője semmiféle szabálytalanságot nem követett el, az igazoltatás oka nagy valószínűséggel a gépkocsit vezető férfi származása volt. A férfi, akit egyébként Lakatosnak hívnak, megkérdezte, hogy miért ezzel kezdik az ellenőrzést, mire odahívtak még egy rendőrautót, mondván, […]

Csóváljuk a fejünket, mint műanyag kutya a Wartburg hátsó ablakában. Nem értjük, hogy hogyan képes a nép erre a tolvaj bandára szavazni, hogyan képes kétszer is kétharmadhoz juttatni őket. Hogyan képes hagyni, hogy kisemmizzék, elnyomják, elvegyék anyja kenyerét, gyermekei jövőjét, hülyét csináljanak belőle, idiótának nézzék? Aztán mazochista felindulásból elolvas az ember néhány kommentet, melyben vadul komcsizgatnak a hozzászólók, és megszűnik a csodálkozás. Merthogy az rendben is van, hogy 1989-ben valaki haragudott a hatalomra, mert féllábú létére nem őt indították az olimpián síkfutásban, és Fényes Szabolcs írta a dalszövegeket, pedig ő is kiolvasta az Ablak-Zsiráfot. De azóta azért eltelt negyed század, […]

Kilökdösik a társadalmat a vagonokból, az útközben elpusztultakkal senki sem foglalkozik, mintha nem is lettek volna. A rámpa végén nem Mengele áll, hanem a Pénz. Ő szelektál, mégpedig igen határozott mozdulatokkal mutatja az utat – az egyik út a halálba vezet. No, nem azonnal, mert az túl humánus lenne, hanem kap mindenki néhány évet, egyéni szerencséjétől függően. Folyik az egészségügy átalakítása, anélkül, hogy a nép észrevette volna. A sajtó szemérmesen ír a dologról, de inkább elhallgat, a pártok kussolnak, a civilek meg nem foglalkoznak ilyen apróságokkal, hiszen ott van nekik a SZABADSÁG, meg a DEMOKRÁCIA, továbbá a TÁRSADALOM TENGER GONDJA […]

No, nem a fogyasztói árral, mert az macerás lenne, oda nem elég a csiribú-csiribá, meg a varázscsettintés, oda kellene gazdasági szakértelem meg valamiféle politikai filozófia is azon kívül, hogy enyém a vár, tiéd a lekvár. A mi csüngőhasú tábornokunk a világ folyásával megy szembe már megint, mikor pocakját bátran kidüllesztve, száját nyalogatva meghirdeti Magyarország bevándorlókkal kapcsolatos politikáját. Orbán Viktor a párizsi merénylet áldozatainak emlékére szervezett vasárnapi felvonulás után arról beszélt, hogy Európának szigorú bevándorlási politikára van szüksége, amíg ő lesz a magyar kormányfő ezt támogatja. A miniszterelnök szerint a gazdasági bevándorlást meg kell fékezni, a bevándorlók „csak bajt hoznak Európára”. […]

Felülök a repülőre. Úgy elszállok mint a fecske, Odafenn a levegőbe’… Ezt a nótát közvetlenül a „Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok” című örökbecsű előtt énekelgette a Mi Megbolondult Kompaszunk, majd felült a repülőre és elrepült Párizsba. A repülő természetesen nem a nemzeti légitársaság menetrend szerinti járata volt, de persze az is ott volt vele, vitte magával a zsebében, számlakivonaton, visszaúton meg is látogatta Zürichben, mit neki az a kétmillió forintos óradíj, melyet a kis kiruccanásért felszámítanak neki. Így legalább nem láthatta senki, hogy mit visz, mit hoz, melyik bankba megy és kivel tárgyal államköltségen. Urizálnak a büdöstalpúak. Orbán […]

A világ felháborodott az iszlám terroristák franciaországi akcióján. Ha az iszlám fundamentalisták legagresszívabb harcosai katonailag elég erősek lennének, valószínűleg harckocsikkal, rakétákkal és atombombával indulnának harcba a hitetlenek ellen, Allah nevében. Hál’istennek – bár szegénynek éppen nem mondhatók – erre nincs lehetőségük, így azzal harcolnak, ami rendelkezésükre áll, ez pedig a fanatizmus és a terror. Félelmetes lett a világ. Legfőképpen azért, mert a terrorizmus elleni védekezés rettenetesen nehéz. A katonai lépésekre lehet katonai válaszokat adni, harckocsi ellen rakétát, zászlóalj ellen ezredet bevetni, de az ellen nincs orvosság, ha a helyi pék munkanélküli fia felkap egy kalasnyikovot és Allah nevében lemészárolja apja […]

Azt mondta Viktor, hogy a cél a baloldal teljes megsemmisítése. Ami azt illeti, lehet, hogy mentálisan kihívásokkal küzd, lehet, hogy elmeorvosi eset, de a hatékonyságához nem férhet kétség. Ha az ország dolgait – amin nem az államtól való tolvajlást és rablást értem – hasonló alapossággal és hatékonysággal intézné, az ország már virágba borult volna és az utcákon jóllakott, boldog emberek mosolyognának. De hát az emberek sokfélék, van, akinek az építéshez van tehetsége, van meg, akinek a romboláshoz, és hát – sajnos – Viktor utóbbi csoportba tartozik. Ha nem Viktor Mihály lenne a neve, azt mondanám, hogy született rontópál. Végre előkerült […]

Új szelek fújdogálnak, merthogy a hatalom propaganda-gépezete éppen olyan, mint a mesebeli gazdasszonyka szorgalmas tyúkja – kot-kot-kotkodács, minden napra egy tojás… Most éppen forradalmat akarnak kitöreszteni azok, akik ilyet még nem láttak. Akik azt gondolják, hogy a forradalom a tavaszi március vagy a virágos május, napsütés, kék ég, lengő zászlók, csupa-csupa móka és kacagás. Akik úgy képzelik, hogy elkergetjük a Nemzet Csúnyáját, aminek az a módszere, hogy odamegyünk hozzá – egyszerre három helyre, mert törvényesen akarjuk elkergetni, tehát a Köztársasági Elnöknek, meg a Belügyminisztériumhoz, mert a Sanyi bácsinak is jóvá kell hagynia a forradalmat, majd körülkiabáljuk az elkergetendőt, aki engedelmesen […]

Orbán megbukott, ez ma már világos, mint a nap. Hogy hogyan és mikor lehet végleg eltakarítani, már csak ez a kérdés, de ez is inkább technikai jellegű. Az a stádium, melyben leledzik olyan, mint mikor a család áll a haldokló ágyánál és mindenki azon töri a fejét, hogy hogyan lehetne még utoljára kicsípni valamit az örökségből, miközben azzal biztatja az ágyban fekvőt, hogy nem is olyan nagy a baj, majd meggyógyul, meglátja! Hát ez a beteg bizony már nem fog meggyógyulni. Még agonizálgat egy darabig, de lassan már jártányi ereje sem lesz, legfeljebb még dührohamai lehetnek időnként, de ha az […]

Putyin elnök Magyarországra jön, de hogy mikor, az még titok, majd valahogy túléljük, ha a kíváncsiság kifúrná az oldalunkat… Mindenesetre érdekes lesz a mutatvány, ahogy Orbán szigorúan csücsörítve nyalja az orosz elnök seggét, merthogy ez a helyzet tipikusan olyan, mint amikor a hős nyuszi magához öleli a medvét, de nem meri elengedni, nehogy az elkapja és kitörölje vele a fenekét… A nem is annyira vicces helyzet az, hogy egy ekkora kis országnak, mint a mienk, elemi érdeke, hogy jóba legyen a hozzá területileg közel eső nagyhatalmakkal, melyek számára piacot tudnak biztosítani, nem is szólva arról, hogy a magyar energiahelyzet miatt […]

Gyakori kérdés, hogy rendben van, utáljuk Orbánt, de hogy lehet megbuktatni? A kérdésre egyedül érvényes választ nem lehet adni, esetleg fel lehet vázolni a lehetőségeket. Az első változat a klasszikus módszer, számos példa van rá, szépirodalmi feldolgozására is rengeteg. Ehhez a változathoz nem kell nagy tömegtámogatás, helyette hasznosabb egy puska. Vonatkozó szakirodalom: A Sakál napja. Nem egyszerű a dolog, a szakirodalomban az ügy összes buktatója megtalálható, a diktátorok meg amúgy is paranoiás népek. Akit a sors nekünk utalt ki, az sem mentes ettől, már első regnálása alatt is bezavarták a népeket a peronokról, mikor az állomásokon áthaladt az előfutó mozdonnyal […]

Pedig olyan nagyon egyszerű ez az egész. A feladat súlyosságát talán a kapualjból kilépő, fényesre szidolozott rézgyűrűt saját jegygyűrűjeként áruló polgártársunk tevékenységének értékeléséhez lehetne hasonlítani, aki az ellenértéket vidéki beteg nagymamája meglátogatására szeretné felhasználni. Hát mondd meg, nem röhöghetnékje támad az embernek az első három mondat után? És mégis, a jó üzletet sokan megkötik, majd bánatosan dörzsölgetik ujjaikról a réz által rajta hagyott nyomot, az ostobaság gyűrűjét. Politikailag még könnyebb csőbe húzni valakit, hiszen ott elég a szebb jövendőt csillogtatni, a réz polírozására sem kell az időt pazarolni, elég a széles repertoárból előhúzni a leendő áldozatra szabott gagyit, elmondani neki, […]