Ma reggel a Legfőbb Hadúr belefeküdt a kádba, Anikó asszony leöntötte keményítővel, majd beletekintve a vízbe, megállapította, hogy az eredmény részleges, de nem elégedetlenkedett, hiszen a minap csinált vagyonleltárt és az ott észlelt eredmény teljesen kielégítette. Mindenesetre a mai rádióinterjúban a terápia hatása érezhető volt, nem úgy, mint a grazi terápiáé, ami igazán nagy kár, mert a pöttöm diktátor emberkedésének árát mi – te, meg én fogjuk megfizetni. Volt idő, amikor ez az ember messziről még úgy tűnt, mintha amúgy épeszű lenne, még ha szerepel is nekünk, de ma már megrendült a hitem ebben, hiszen hülye ember az, aki párzási […]

Latorcai János hosszasan nézett maga elé, a kolompra. Súlyos volt a dilemma, az ajtóban ott állt Heringes Anita az uniós zászlóval, csak úgy virítottak rajta az arany csillagok, a tetejébe a Magyarországot jelképező csillagot sem vágta ki belőle körömollóval az elvetemült komcsi provokátor, pedig a nőknél a menetfelszerelés mindig tartalmaz körömollót, ott szokták tartani a bajusztrimmelő és a tartalék szatyor között, az örökre elveszett kulcsok mellett. Valamit tenni kellene, de hát most nem lehet kekeckedni az Unióval, nehéz napok járnak, Hitler is belebukott a kétfrontos harcba. A Vezér nem venné jónéven, ha diplomáciai bonyodalom támadna emiatt az Unióval, súlyos a […]

Vadkacsa, hogy Orbán Svájcban bankárokkal tárgyalt, mondta Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője, miután a DK szóvivője feltett néhány érdekes kérdést Orbánnak. Hangsúlyozottan nem függ össze ez a hír azzal a másikkal, mely szerint Sir John Lázár magyar főrend lemondta az idei őszre tervezett apróvad-vadászatot, gondolom, most éppen a szemét törölgeti címeres zsebkendőjével. A címer egy arannyal vágott narancs pajzson egy uborkafára mászó görényt ábrázol. Magában verset mormol: ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál el? Varga Miska meg kemény, mint a vídia, ő aztán nem menti fel Vida Ildikót, mondá, és az ártatlanság vélelmére hivatkozott, ami nagy marhaság ugyan, de […]

A Rákosi-korszak alapvicce volt, hogy feláll Kohn a taggyűlésen és kérdez: Elvtársak, felépítettük Sztálinvárost, sztahanovista módon dolgozunk Csepelen, a Rákosi Mátyás Művekben, de hol a hús, hol a tojás, hol a kenyér? A következő taggyűlésen feláll a Grün és ő is kérdez: Elvtársak, engem már nem érdekel, hogy hol a hús, a kenyér, a tojás – de hol a Kohn? Lassan így vagyunk ezzel ma is, habár Schmidt Mária még talán nem adta bérbe panoptikuma alagsorát, pedig igény valószínűleg mutatkozna rá. Sajnos, a helyzet nem túl vicces, az embernek a hideg szaladgál a hátán, ha eszébe jut, hogy meglehetősen sok a hirtelen haláleset, […]

Nem, Vida Ildikó ne mondjon le! Lemondani annak kell, aki olyan cselekményt követett el, mulasztott, vagy mellyel beosztásánál fogva olyan kapcsolatban állt, melyet törvény nem rendel büntetni, de a jó erkölcsbe ütközik, vagy a képviselt szervezetet olyan színben tünteti fel, mely felveti az irányítás szakszerűtlenségének kérdését. Olyan dologért, melyért személyes büntetőjogi vagy fegyelmi felelősséggel ugyan nem tartozik, de melyért vállalja az általa irányított hatóság bármely alkalmazottjának bármely tettéért, mulasztásáért az erkölcsi felelősséget. Ilyen például az, ha egy rossz döntés miatt a vonat belerohan egy állomáson a várakozó utasok közé, összedönti az állomásépületet és negyven halottat kell kibányászni a romok közül, […]

Már megint csapágyasra forgatják a szemüket néhányan, és kötelességüknek érzik állást foglalni egy olyan ügyben, melynek a jelentősége nulla, csak az ő fellépésük emeli meg a dolgot kommunikációs magasságokba. Igen, már megint a sajátjaink, mert, hogy a politikai ellenfél mindent megtesz Újpesten szegény Kiss Péter szocialista utódjának megválasztása ellen, az rendben is van, ez a dolga, és hogy gusztustalanul teszi a dolgát, ehhez már hozzászokhattunk az évek során. Hogy a mieink sem képesek normálisan viselkedni, az sem vadonatúj dolog, de hogy éppen egy vesztett választás utáni első megmérettetésen látják célszerűnek fokozni a vereség mértékét, ez azért vicces – lássuk Uramisten, […]

Kezd az ország falanszterré válni, Orwell zokogva és térden állva kéri a receptet Orbántól, az egész ország egy nagy túlélő-show, melyben minden nap bátorságpróbákat tart a rendező, mindannyiunk szeretett vezére Kim Vik Tor. Nem mondom, rengeteg ocsmányságot sikerült már lenyomni a versenyzők, a zemberek torkán, a játék szereplői közül sokan már szinte meg is szerették a pofátlanságukban is elképesztő gusztustalanságokat. Az emberek már nem is nagyon háborognak, – és itt kérem, hogy a gyengébb gyomrúak a zöld betűkkel írt  pár sort ugorják át, mert jó ízlést próbáló tartalom következik – hiszen aki egy pöcegödörben reggeltől esti szart lapátol, annak már […]

„A finomszesz és mesterséges aromák felhasználásával készült, úgynevezett kommersz vagy pancsolt szeszes italok nagy mennyiségű fogyasztása komoly egészségi kockázatot jelent. Ezek előállítási költsége csak töredéke a tiszta növényi párlatokénak, így kiskereskedelmi áruk is kedvezőbb. Az új szabályozás az olcsó, mesterséges aromák felhasználásával készült szeszes italok adóját növeli, ezzel a kabinet azt szeretné elérni, hogy a lakosság kevesebb etil-alkoholt fogyasszon” – közölte az egészségügyért felelős államtitkárság a Magyar Nemzettel. Ezek tényleg vagy hülyék vagy pofátlanok, esetleg hülyék és pofátlanok is egyszerre. Merthogy arra azért nem vennék ciánkálit, hogy alkohol-ügyekben tájékozatlanok, legfeljebb a kommersz szeszesitalok idegenek tőlük, mióta felvitte Isten a dolgukat. […]

Mondta a miniszterelnök, miután hazatért legutóbbi svájci magánlátogatásáról, melyeknek természetesen semmi közük sincs ahhoz, hogy Svájc a jövő évtől kiadhatja a bankszámlák adatait. „Több dúsgazdag magyar levelet kapott a svájci bankjától – állítja a napi.hu – melyben az eddig maximális diszkrécióról és titoktartásról híres magánbankok, mint amilyen a UBS vagy a Credit Suisse, arra figyelmezteti a címzetteket, hogy a magyar hatóságok megkeresésére kiadhatják az adataikat. Mindennek következtében megindult, és az elmúlt hetekben felerősödött a svájci bankokban tárolt több száz milliárd forintra becsült magánvagyonok kiáramlása.” Ami igaz – igaz, kommunistáknak ezek az erkölcsileg-politikailag lepukkantak semmiképpen nem mondhatók, elég csak összehasonlítani azt a vagyont, melyet a […]

Nagyon lelkesítő tüntetés volt. Az előző tüntetés is nagyon lelkesítő volt. Nekem csak az a nagy fájdalmam, hogy miközben a lelkes amatőrök azon aggodalmaskodtak, hogy a tömeg rálép a villamossínekre, addigra érzékelhetően odaértek a Fidesz egy pillanatra meghökkent profi ügynökei, és kezdik átvenni az irányítást az események felett. Jönnek az okos jóbarátok, akik magyarul írják a nevüket és ingyérbe adják a bölcs tanácsokat, melyek középpontjában az áll, hogy fűre lépni tilos, meg, hogy nem kell kapkodni, ha eddig hetente tüntettünk, hát ezentúl első lépcsőben tüntessünk háromhetente, aztán meg majd évente kétszer, ordítozzunk kicsit, Orbántakaroggy, jólmegmondtuk, aztán nevetgélve menjünk haza. MILLA […]

Kettőt, de lehet, hogy hármat is kapott vasárnap Orbán, hogy a fal adta a másikat. Nem a romkocsmák népe, nem a csak pofázó, de gyakorlati cselekvésre képtelen értelmiségi népek üzenték meg neki, hogy akkor most hátrálni kellene egy cseppet, hanem olyanok, akik nem riadnak vissza kis randalírozástól sem. Orbán hibázott, nem kicsit – nagyon. Két olyan társadalmi csoportot sértett vérig, akik képesek megkeseríteni az életét, komoly tömegeket mozgósíthatnak ellene, legkellemesebb esetben pedig akár el is zavarhatják a malac kacskaringós farkára – de ez persze egyelőre csak ábránd. De azért áll a bál. A könnyebb feladatnak a fiatalok megnyugtatása tűnik, velük szemben […]

Ha nem, tapogassuk meg magunkat, vagyunk még egyáltalán? Az egyik legnagyobb gond az volt – és az ma is – hogy demokratáink a választók elé nem tudtak egy reálisan megvalósítható, vonzó, konkrét jövőképet vetíteni. Természetesen, meg lehetne hallgatni, hogy már hogyne tudtak volna, hiszen komplett értelmiségi műhelyek hátáról szakadt a víz a nagy vizionálásban, és ez nem is lenne hazugság. Csak az volt a baj, hogy ami az adott műhely okostojásainak vízióként volt értelmezhető, az a nép egyszerű választója számára maga volt a tohuvabohu, az érthetetlen katyvasz, a süket duma. Ehhez képest az ellenfél egyszerű dolgokkal operált: a szoci lop, […]

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy véget értek a választások. Persze ebbe belejátszik a mazochizmusom is, hiszen aki ma Magyarországon belpolitikával foglalkozik anélkül, hogy fizetnének neki érte, az vélhetőleg valamiféle pszichiátriai kihívással küzd. A magam részéről én a mazochizmust választottam, mert a többi szóba jöhető opció ennél csak dehonesztálóbb, emellett azoknál a külső jelek is elég elrettentőek, hogy csak a nyelvlengetést hadd említsem meg, mely újra divatba jött. Legalábbis a legutóbbi soha nem látott és világraszóló diadal alkalmával Tarlós mellett állt valaki – azértse mondom meg, hogy ki, – akin ismét felülkerekedett a baj, és úgy nyalogatta […]

Vannak helyzetek, melyekben szinte másodpercek alatt dönteni kell, vannak, amikor több idő jut a gondolkodásra, a megfontolásra. Ilyen ez a mai helyzet is, az önkormányzati választás előtt van még a mai nap, amikor eltöprenghet, aki még nem döntötte el, hogy elmegy-e leadni szavazatát, vagy otthon marad, és ezzel automatikusan a jelenleg fennálló hatalmi berendezkedésre adja szavazatát. Aztán még azt is eldöntheti, hogy ha elmegy, akkor kire adja voksát, melyről évek óta ravasz módon sulykolja a hatalom, hogy nem sokat ér, nincs jelentősége, az egyszerű ember szándéka, akarata semmit sem ér. Nem nehéz pedig a kérdés, hiszen alig néhány kérdésre kell […]

Hát, ha ezt a posztot megírom, lesz itt sipákolás ezerrel, a politikailag korrekt közbeszéd emlegetése, romázás egyrészről, genetikázás meg cigánybűnözés emlegetése másrészről, úgyhogy mindjárt bevezetőben szögezzünk is le egy-két dolgot. Az, hogy valaki bűncselekményt követ el, kriminálpolitikai és büntetőjogi kérdés. Aki bűncselekményt követ el, azt meg kell büntetni. Az, ha egy társadalmi csoportot olyan helyzetbe hozunk, hogy a létfenntartása érdekében bűncselekményeket kelljen elkövetnie, az szociálpolitikai kérdés. Ez ellen tenni kell, de nem a büntetőjog eszközeivel. Ha egy társadalmi csoport gyermekei előtt már az óvodában bevágják az ajtót, az pedagógiai és társadalompolitikai kérdés, még akkor is, ha ez a sors nem […]