Egy jelentéktelen kis senki – habár magát egy közép-kelet európai ország miniszter elnökének tudva, nagyobbnak képzeli magát, de hát csak egy ordító egér, vagy még inkább, egy agresszív kismalac – kiment Strasbourgba, hogy jól megvédje az ő országát, akit támadnak. Gondolom, úgy véli, hogy „legyen meg a te akaratod, és legyen meg a te országod”,  csak egy csöppet ezt félreértette. Nem az országát támadják, hanem őt magát kritizálják. A kritika és támadás közt akad egy cseppnyi különbség, de a Nagy Honvédő nem tud különbséget tenni. Cserébe folyamatosan prezentálja magát egy olyan színpadon, ahol ő még függöny húzogatónak is kevés lenne, […]

Jean Claude Juncker vicces ember. Ő köszöntötte ezzel a vicces mondatocskával a magyar miniszterelnököt, majd barátságosan nyakonvágta. Az csak a baj, hogy minden viccnek a fele komoly, van úgy, hogy a másik fele is az. Amikor néztem a videót, nem örültem neki, jóllehet talán örülnöm kellett volna, hiszen az általam legkevésbé sem kedvelt politikus kapott egy sallert az Unió rendezvényén, az Unió vezetőjétől. Mégis, mikor nyakon vágták, nekem is égett a képem. Igen, a magyar miniszterelnökből bohócot csináltak, pontosabban ő csinált bohócot magából, az Unió vezetője csak úgy kezeli, ahogy egy bohócot kezelni kell. Hello diktátor, mondja neki, miközben szélesen […]

Az apró színesekre is érdemes figyelni. Mert megvidámítják az ember napját. Vagy azért, mert burkolt információkkal láthatják el az olvasót. Az utóbbi kategóriába tartozik az a hír, amely a Sat-tv-radio.hu oldalon jelent meg. Arról, hogy az MTVA miként képzelné el a TV-csatornák kiosztását. S amelyről, az eddigi információszűkítési törekvéseket ismerve, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nem viccnek szánják. Holott alapvetően az is lehetne. A hír ugyanis arról szól, hogy a műsorterjesztőknek, 2015. júliusától előírnák, hogy az első nyolc csatornahelyen mely adásoknak kellene felvillanni. Legalább arra a kis időre, amíg a bősz TV-néző el nem kapcsol. Teljesen világos, hogy a lista elején […]

„Magyarországot először koldussá, aztán katolikussá és végül németté teszem.” Ezeket a szavakat – politikai ellenfele, II. Rákóczi Ferenc szerint – Kollonich Lipót (1631–1707) győri püspök, kalocsai, majd esztergomi érsek, államminiszter mondta. „Magyarország keresztény lesz, vagy nem lesz.” Ezeket a szavakat meg Orbán Viktor mondta tegnap Debrecenben. Azt is hozzátette, hogy a Hajdúdorogi Metropólia megalakulásával újabb szilárd pillére született a keresztény Magyarországnak abban az Európában, mely nem vállalja kétezer éves keresztény múltját. „Magyarország azonban ezt vállalja, ezért is foglaltuk az alaptörvényünkbe a kereszténység megtartó erejének elvét. Ezért is mondjuk azt, hogy Magyarország keresztény lesz, vagy nem lesz, ezért üdvözöljük az új […]

Eregetik is azokat, rendesen! Magyarország egy nagy korszak kapujában áll, mert gazdasági eredményeink az Európai Unió élvonalába juttattak bennünket – mondta Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Baján, hídavató ünnepségen. Nos, ugyancsak bajban lehet az Unió, ha Magyarország az élvonalba tartozik. Azok a gazdasági eredmények meg, attól tartok, csak papíron léteznek, ami azért, lássuk be, meglehetősen kevés egy nagy korszak kapujához is. A miniszterelnök leszögezte: az utóbbi évek eredményeit már nem lehet sem a véletlenre, sem a szerencsére fogni. Orbán Viktor, kiemelve az egész országban folyó fejlesztéseket, úgy fogalmazott: „itt Baján is, de az ország szinte minden településén lehet látni, hogy évről […]

A „rendszerváltásra”, így idézőjelben, visszanéző rendezvényeknek úgy látszik megnőtt a politikai keletje. Nem olyan rég a Szakály (idegenrendész) Sándor által fémjelzett Veritas rendezett konferenciát a Parlamentben. Most, úgy látszik, a másfeledik oldal is igyekszik zárkózni. Ki is verte sokakban a biztosítékot. Okkal. S nem a kormányoldalon. Orbán Viktor és talpnyalói ugyanis nyugodtan hátradőlhetnek, berendelhetik a következő zacskó szotyolát, és békésen köphetnek az egész országra. Az ellenzéknek nevezett hangyaboly el van magában. Békésen szorongatva a bicskát a kezében, és békétlenül forgatva önmagában. A Fidesz számára pedig a piszkos munkát elvégzi a Jobbik. S persze a önmagát demokratikusnak kinevezett politikai ellenzék. Az […]

SzarNehéz lehet az udvari muzsikusok élete. Különösen, ha nem beszélnek egymással, és mégis meg akarják magyarázni a bizonyítványt. Ebbe a kályhacsőbe szorult bele a jelek szerint az Omega együttes is. Melynek felcsúti kálváriája azzal kezdődött, hogy a basszusgitárosuk lemondta a jelenlétét. Erre persze lehetett volna azt mondani, hogy Mihály Tamás így gondolja, de azért csak fellépünk a vezérnek világot jelentő stadionban. Ennél, a 2002-ben az orbáni színpadon tapsoló Kóbor János mást gondolt. Szinte dalok jó részét szerző tag koncert-lemondását követő napon megmagyarázta, hogy az építész-szíve viszi Felcsútra. Mert már a korábbi látogatására is így emlékszik: „Diplomás építészmérnök vagyok, és nem […]

Még az átkosban történt, hogy valamilyen testületi ülésre meghívták az országos jelentőségű nagyvállalat vezérigazgatóját. A rendezvény a Városi Tanács épületében volt, a lépcsőházban találkoztam vele és sleppjével. Ő vonult elől, mögötte meg a táskahordozója. Ismertem az illetőt, aki képzettségét tekintve megállta volna a helyét akár a termelőmunkában is, de ő mégis táskahordozó akart lenni. Nem ismertem fel benne, de ma már tudom, ő volt a jövő embere. A táskahordozó örök és elpusztíthatatlan, miként a szervilizmus maga. Mióta világ a világ, azóta létezik és létezni is fog, míg csak nem az utolsó táskahordozó át nem adja az atomrakéták indítókódját tartalmazó táskát […]

Van nekünk, ugyebár, ez a Habony Árpád, ill. a franc tudja, kinek van, mert a Vezér nem tudja, ki is lenne ő úgy egyáltalán. Letagadni nem tudja, hogy ott van, mivel elég sokszor mutatkozik a társaságában – ne is próbáljunk súlyozni, ki, kiében, mert könnyen előfordulhat, hogy kiderül, a Vezér mutatkozik Habony társaságában -, de attól még nem tudja. Amúgy is, ha meg akarunk tudni róla valamit, ne őt kérdezzük, hanem a Népesség Nyilvántartó Hivatalt. Tiszta ügy, miért is kellene tudnia róla, ki is ez a Habony, hiszen nincs rajta egyetlen fizetési listán se, a Parlament folyosóin is csak úgy […]

Mert, ugyebár, a kínaiak részint gazdasági bevándorlók, részint a magyar munkás számára példaértékű munkások. Kicsit zavaros ez így, de hát mindezt maga Orbán Viktor mondta, teljesen saját szájúlag. Nos, a Facebookon akadt egy válaszlevél, közreadom, igencsak sok igazság van benne. „LEVÉL A KÍNAIAKTÓL NEKÜNK! 2012. május 10., 18:47 Mi is utálunk titeket, de ezúttal beszéljünk csak rólatok. Panaszkodtok, hogy tönkretettük a könnyűiparotokat. Röhögtök, hogy minden termékünk gagyi. Rinyáltok, hogy büféink elárasztották városaitokat.Rettegtek, hogy megmérgezünk benneteket az édes-savanyú szószunkkal. Szorongtok, mert már mindenütt csak kínai árut kapni – nemcsak a piacokon és boltjainkban, hanem plázáitokban, márkaboltjaitokban, műszaki áruházaitokban is. Mindenhol. Anyáztok, […]

Talán nem túlzok, ha azt gondolom, az emberiség legnagyobb politikai vívmánya a nyílt képviseleti demokrácia, amire még W. Churchill is azt mondta: jelenleg nincs nála jobb. Mi több, 2012. julius 6-án Orbán is megerősített ezt, mi szerint: „Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, és demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amiket a gazdasági túlélés reményében azután be kell vezetnünk.” Persze, ez akkor volt. Ami most van, az az autokrácia kiteljesítése. Ha valaki nem tudná, miről beszélek, hát tekintse meg a mellékelt videót, ami a Magyarország Barátai Alapítvány (?!) szombati ülésén készült. Ha valakinek még kétségei lettek volna afelől, […]

Régi megfigyelés az, hogy a hajó süllyedésének, megroggyanásának egyik legbiztosabb jele, hogy a bordázat finom neszeire érzékeny élőlények csendben, de biztosan távoznak. Annyira, hogy ez a népi bölcsességek egyikévé vált az évszázadok során. Képletesen is alkalmazott módon. Az egyes hatalmi, igazgatási, gazdasági szervezetek omlására vonatkoztatva. A Fidesz esetében az elsők közt menekülő Tölgyessy Péter elindulása a damaszkuszi úton alighanem egyfajta rajtpisztolyként dörrent némelyek fejében. Mert alighanem kényelmesebb még időben alkalmazni a rugalmas elszakadás művészetét, mint utólag magyarázkodni. Állítván, hogy ott sem volt sosem. Figyelmeztetésként ott vannak az MSZMP egykori káderei. S az a görcsölés, amellyel próbálják feledtetni, hogy nem csak […]

Hát túl vagyunk a Győzelem Napján is, szerintem remekül sikerült. Szeretett Viktorunk lábai összegabalyodtak a nagy pávatáncban, a tetejében hiába adta elő a rongyláb-figurát, Putyin emlékeztette őt a „Paksi kettős” című számra, egyben bejelentette, hogy magyar részről megerősítették, hogy az atomerőmű-építés körül minden a legnagyobb rendben. Ennek utána oda utazott vagy nem utazott, ahova akart, Putyin röhög rajta, mert idén már törleszteni kell a kölcsön – melyből ezidáig egy fabatkát se láttunk – erre az évre eső részletét, ez a világ legjobb boltja. Ennél már csak az lenne a jobb, ha Orbánt annyiért vettük volna, amennyit ér, és annyiért tudnánk […]

Ha már a vezér megszólalt egy konferencián, akkor természetesen a házelnök sem maradhat csendben. Holott valószínűleg a Fidesznek fűződne ahhoz a legégetőbb érdeke, hogy csendben maradjon. Nem csak a Parlamentben rendezett konferencián, hanem általában. Ehelyett kamera elé delegálták. Az MTI közleménye szerint legalább is megszólaltatták az M1 egyik műsorában. Az igen objektív, elfogulatlan és az ellenzéket is kiegyenlítetten mutató királyi TV-ben. A plafon meg repedezik az előző mondattól. Mert akkor, amikor a Parlamentben úgy szerveznek konferenciát, hogy „elfelejtik” az ellenzék arányos létszámú meghívását, egy igazi közszolgálati TV-nek illene ezt a csorbát némileg köszörülgetni. Morális, illetve sajtóetikai okokból. Amikor erre kísérletet […]

A halálbüntetés, mint olyan nem éppen életpárti büntetési forma. Amellett elég irracionális is, ha az esetleges döntnöki tévedések lehetőségét tekintjük. A bíróságok és diktátorok sem tévedhetetlenek. Legfeljebb az utóbbiak, kellő számú verőlegénnyel elérhetik, hogy tapsoljanak is a hülyeségeikhez, és akár istennek is tekintsék. A magukat istennek hívők szép példái az egykori fáraók. Alkalmasint arra is példák, hogy a népek mennyire emlékeznek rájuk. Nem szívesen, vagy szívtelenül, hanem általában. Amitől persze az uralkodásukat nyögőknek nem voltak a hétköznapjaik jobbak. A mai piramisépítő stadion-mániás vezérrel is így lehetnek sokan. Alapjában véve fütyülnének arra, hogy ki a miniszterelnök, ha a hétköznapokat nem a […]