A Karácsony közeledtével ismét megjelentek a köztérre felállított keresztek és kettős keresztek. Az idén sem, mint ahogy korábban sem volt hangos az éter, de gyanítom a templomok légtere se az egyházi, leginkább keresztény egyházi személyek tiltakozásától. Ahogy a parlamenti díszkeresztények is inkább a vasárnapi köz-szívatást gyakorolják, mintsem a vallásukat. Lehetőleg rohadt messze a közélettől. Na de maradjunk ezeknél a kereszteknél, amelyeket jó érzékkel a fény születésének ünnepén felállítanak. Alkalmasint a kereszténység Jézus, illetve ezáltal az isteni fény születését ünnepli ezen a napon. Jézusét, aki zsidó tanítóként, és korántsem vallásalapítóként élte le nem is igazán hosszú életét. Halála közismert a Bibliába […]

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) mellett számos civil szervezet és magánszemély mondott le a holokauszt emlékéve alkalmából elnyert állami pályázati támogatásról. A különféle zsidó közösségi szervezetek és magánszemélyek is azért mondtak le erről a támogatásról, mert a Mazsihisz feltételei nem teljesültek. A kormány nem váltotta le Szakály Sándor történészt a Veritas Történetkutató Intézet éléről, a kormány a tiltakozás ellenére megépíttette (csak éppen másképp nevezte el, s nem avatta fel) a német megszállás emlékművét, a kormány nem vonta be a zsidó szervezeteket a tervezett új holokausztmúzeum koncepciójának kialakításába. Garai Róbert színész-rendező a Civil Alap pályázatán elnyert 2,5 millió forint támogatás […]

Tisztelt Szerkesztő Uram! Nagyon szépen kérem, hogy azoknak híreszteléseknek, miszerint én az ellenségeim elől szöktem volna el, semmi esetre se adjon hitelt. Az pedig, hogy nem is az ellenségeim, hanem a hitelezőim elől szöktem, nem egyeb, mint a legaljasabb rágalom. Minden esetre igaz, hogy átmenetileg eltávoztam Budapestről, de célom egyfelől az volt, hogy megvizsgáljam mi az igazság, másrészt, hogy lerázzam az üldözőimet. Nem mintha megijedtem volna az ellenségtől, de be kellett látnom, hogy nem bírok a túlerővel: gondoltam megtréfálom őket, hadd keressenek mindenfelé, míg én a távolban új erőt gyűjtök ellenük. Így azután nem is csoda, ha olyan úticélt kellett […]

Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót: megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomba. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle. Lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy: […]

Amiről, ugyebár, tudjuk, hogy nincs! Akik a mai napig Magyarországon kénytelenek élni, azok pontosan tudják, hogyan is működik a dolog. Szinte semmi sem változott az „átkosban”, és a jelenleg regnáló kormány módszereiben. Vegyük először az elektronikus médiát. Manapság az állami televíziós csatornákon kívül, már jó pár privát adó is létezik, na meg az európai nagy társaságok is működtetnek magyar adásokat. Például az RTL vagy a Sky és ki tudja számon tartani az összest. Ezek nem nagyon szoktak politikai műsorokat adni, és ha mégis, akkor azt előzőleg keményen lecenzúrázzák. Csak a kormány szájíze szerinti műsorok futhatnak. Hogy ezt hogyan tehetik meg, […]

Ő, az oroszlán, király volt. Koronázatlan ugyan, de a szavanna királya. Minden vad behódolt előtte. Ő vezette a vadászatot, övé volt az ölés dicsősége, övé volt a zsákmány java, övé voltak a nőstények. Király volt. De most már nem király, csak öreg oroszlán. Sörénye csapzott, fakó, pofáját, oldalát régi csaták hegei barázdálták. Lomhán mozgott: fájt minden mozdulat. Legszívesebben hevert csak egy majomkenyérfa, vagy akác árnyékában, de hát, az éhség, az néha talpra állította. Már régen nem vadászott. Amióta a fiatalabb hímek elűzték a falkától, magányosan kóborolt. Magányosan meg nem lehet vadászni. Igaz, a falkában se tudott már megharcolni a jussáért, […]

Hommage á József Éliás Idén április 16-án van annak az ötvenkilencedik évfordulója, hogy 1944-ben országszerte gettóba kényszerítették a magyar zsidókat. Ezzel vette kezdetét az a szörnyű történet, amely munkaszolgálatban, koncentrációs táborban végződött, s melynek következtében 600 ezer zsidó honfitársunk vesztette életét. A magyar lakosság egy része aljasul, cinikusan nyerészkedett a zsidó vagyonokból, beült a házaikba, üzleteikbe, gyáraikba. Másik része félrenézett, gyáván, hitvány módon. És voltak becsületes, bátor, tiszta lelkű emberek, akik saját életük kockáztatásával mentették a halálra szánt zsidókat. Ezek egyikére, Éliás József református lelkipásztorra emlékeztek ezen a napon a Páva utcai Holokauszt emlékhelyen. Ő 1942-től a Jó Pásztor Misszió […]

A drámapedagógia mára annyira ágas-bogas területe lett a színház és a nevelés tudományának határán kicsírázott műfajnak, hogy valószínűleg már kitermelte a saját szakmai nagy öregjeit. Ez nem feltétlenül válik egy művészeti, vagy akár tudományterület hasznára. Az azonban biztos, hogy péntek este nem a nagy öregek tartottak bemutatót. A „Láthatár” című színházi nevelési előadás közönsége ebben az esetben nem az eredeti célközönségből tevődött össze. Annyiban biztosan nem, hogy az előadás koncepcióját alapvetően gimnazistáknak, a jelen iskolaszámítás szerint kilencedikeseknek és idősebbeknek dolgozták ki. A produkció közönség elé terjesztője a Fórum Társulat. S akkor jöjjön a nagyjából körülményes magyarázat, hogy miért nem emlegettem […]

Az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos intésére Gergely Tiborovics Bogányi a csodazongorához ült és játszani kezdett. A művész Mihail Alexandrovics Berlioz, a Nemzeti Együttműködés himnusza színmű hőskölteményének Sztravinszkij professzor által megzenésített változatát játszotta. A varázslatos instrumentum hangja betöltötte a termet, a jelenlévők lelke megtelt muzsikával. A lelkesedéstől kipirult arcok, a jövőbe vetett hit hatalmától parázsló tekintetek a miniszterelnök felé fordultak. Az utolsó kristálytiszta hang is szétfoszlott már, de a teremre ereszkedő ünnepélyes csendben Viktor Viktorovics száját nyalogatva mereven ült a helyén. Ekkor váratlan dolog történt. A feszülten várakozó kormánybiztosok seregéből előlépett Andy Georgievics Vajna és érces […]

Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. – Der springt noch auf, – hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. Csak ezt a sort, csak ezt bírnám elfeledni. Pedig ott, a tarkón lőtt bajtárs mellé zuhanva a sárban, ez a sor volt a legigazabb. Már negyed százada halált virágzott a türelem. A béketűrés. A türelemmel elviselt gyalázat. Már kétezer éve. Pedig tudta, hogy halálraítélt, erre számított. „Ha megpillantasz barátom, fordulj el és legyints.” Érteni vélte, pedig […]

A költészetkedvelők lelkében a november hónap Radnótira emlékezve telik. Többször írtam már róla, de nem tudom elégszer elmondani, mennyire lenyűgöznek a versei, főleg a semmivel össze nem hasonlítható hangulatuk, amit én úgy hívok magamban, a Radnóti varázslat. Radnóti Miklós 1944. november 9-én, nem sokkal a háború vége előtt vesztette életét az abdai halálmenetben. Szomorú, hogy a varázslatos szavú költőnek szinte mementóként a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk a legtöbbet. Érdemes alaposabban lapozgatni a Radnóti-kötetet. 1909. május 5.én született Glatter Miklós néven Budapesten. Egy önéletrajzában így ír magáról, gyermekkoráról: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés […]

A kávéházban tolonganak az emberek. Majd miután rendeltek süteményt és kávét, helyet foglaltak. Géza, a gazdag vállalkozó épp tejeskávéját issza, amikor meglátja Ferit, a munkanélküli írót. Odaül melléje a széken s elkezdi kanalazni az italát, mikor már máris panaszkodni kezd: -Kevesebb lesz az alkalmazottam! Képzeld, megy tönkre a cégem! Feri krémest eszik, de csak fél füllel hallgatja barátját. Szinte oda se figyel. -És a másik! – Mi másik? – A gondokról beszélek! A lányom elválik attól a felfuvalkodott költőtől. Szerencsétlen költő nem tudja kifizetni még a számláit sem, a lányomnak meg elege lett belőle! Aztán az anyám is meghalt egy […]

Festum Omnium Sanctorum. Az üdvözült lelkek emléknapja. Katolikus ünnep. Általában. Ha eltekintünk attól, hogy számos katolikusnak ismert ünnepnap olvasztott magába igencsak pogány ünnepnapokat. S most kicsit tekintsünk el. Olyan módon, hogy mégsem tekintünk el. Egy mély levegőt véve a politika forgatagában. Egy mély levegővel söpörve félre azt, hogy politikusok sajátítanak ki ünnepeket. Egy kicsit elfeledkezve a klerikális parlamenti platform státuszkeresztényeiről. Egy kicsit mellénézve annak, ami szerintük szent, és ami miatt mindenki más pogány. Szóljon pár sor inkább másról. Azokról, akiket még ismerhettünk a környezetünkből. S azokról is, akiket nem. Mert előttünk éltek. Mert csak újsághírek. Mert talán még azok sem. […]

A férfi lassan merült fel a fájdalomcsillapítók okozta jótékony sötétségből a fény felé, a külvilág felé. Különösebben nem örült neki, már semmi nem tartotta ott, csak egy vékony fénysugár: tudta, hogy a felesége ott fogja várni, az ágya mellett, amikor a felszínre ér.  Ott volt minden felmerüléskor, és ott volt, amikor már könyörgött az újabb adagért – egyre rövidebb, és rövidebb időközökben. Tudta, hogy a szervezet hozzászokik, tudta, hogy mindig több és több kell belőle, de még nem akarta feladni. Még gyűjtötte az erejét – mihez is? Már nem is tudta. De azt igen, hogy van még valami mielőtt végképp […]

Szász János rendező „A nagy füzet” (The Notebook/ Le Grand Cahier) című filmje nem számít standard II. Világháborús, vagy Holokauszt történetnek. A Holokausztnak tulajdonképpen marginális szerepe van a filmben, de az kétségkívül igaz, hogy a narratíva legfontosabb fókuszpontja a folyamatos extrém erőszak érzéktelenítő hatása. Ágota Kristóf magyar származású, de Svájcban élő írónő Le Grand Cahier című könyvére épül Szász Jenő filmje, melynek főszereplői Budapesten nevelkedett ikertestvérek, akik hirtelen vidéken, egy határmenti magyar falúban találják magukat. Az ikreket Gyémánt László, illetve testvére Gyemánt András alakítja. A 12 éves gyerekek 1944-ben kerülnek egy névtelen falúba, amiután szüleik úgy döntenek, hogy itt biztonságosabb helyen […]