Nem először fordul elő, hogy egy olyan művész aki humorával és alakításaival világszerte megmosolyogtatott többszáz millió nézőt valójában súlyos depresszióval küzdött magánéletében. Robin Williams (1951-2014) hétfőn lett öngyilkos és tudjuk, hogy az utóbbi hónapokban számos egészségügyi problémával küzdött. Éppen pár hete töltötte fel Robin Williams utolsó fotóját az Instagram-re, melyen lányát – Zeldát – fogja egy régi gyerekkori képen. Zelda éppen 25 éves születésnapját ünnepelte aznap. „Már negyedévszázados, de még mindig a gyermekem”–írta utolsó szavaiban Williams. Ma reggel a KMH-ból is ismert Lázár György írt a Hungarian Free Press-ben Robin Williams magyarországi kapcsolatairól. Bennem azonban azok a filmek hagytak igazán nyomot, melyek sok […]

Sorozatunk olvasóitól elnézést kérünk, de a Raj Tamás által használt szövegszerkesztő egy korai code-page-et használt, így a hosszú ékezetes karakterek másképpen jelennek meg, egyenkénti korrekciójukra nincs kapacitásunk. A cikkek sem sorrendben, hanem random kerülnek közlésre. 91. A mikve Következő jiddis szavunk, a rituális fürdőt jelentő mikve, ugyancsak héber eredetű, ám vigyáznunk kell, mert a héber mikve szó reménységet is tesz magyarul, ahogyan azt Jeremiás könyvében olvassuk: Mikvé Jiszraél Hasém — „Izrael reménysége az Örökkévaló. Ezzel szemben a mikve, mint “vízgyűjtő hely”, már a Teremtés könyvének elején is előfordul. S a rituális fürdő valóban mindmáig vízgyűjtő medence, ahova a természetes “élő […]

Sorozatunk olvasóitól elnézést kérünk, de a Raj Tamás által használt szövegszerkesztő egy korai code-page-et használt, így a hosszú ékezetes karakterek másképpen jelennek meg, egyenkénti korrekciójukra nincs kapacitásunk. A cikkek sem sorrendben, hanem random kerülnek közlésre. 76. A goj Sokan ismerik a most megtanulandó — nem zsidó értelmû — jiddis (voltaképpen héber) szót, mégis kevesen használják abban a téves tudatban, hogy az valamelyest pejoratív jelentéssel bír. Mindenek előtt ezért két félreértést kell előbb tisztáznunk: először azt, hogy ez a szó semmiképpen sem sértő, s hogy nem is minden nem zsidóra vonatkoztatható. A héber Bibliában ugyanis a goj egyértelműen népet, méghozzá akármilyen […]

Raj Tamásról 1991-ben, az (akkor talán még szépnek hitt) új világ hajnalán ő volt az egyetlen autentikus rabbi sokunk szemében. Rabbinikus tudása politikai hitelességgel, a modern világban való jártassággal párosult. Az 1989 utáni „sivatagi nemzedékben” zsidó hagyomány és modern tudás élesen kettévált. A magasan kvalifikált középnemzedéknek nem sok fogalma volt az előbbiről, az ebben járatos rabbikat pedig a kádár-kori hivatalos zsidóság, a MIOK végtelenül provinciális légköre tartotta fogva, s ettől 1990 után is nehezen szabadultak. Raj Tamás volt az összekötő kapocs, a nagyon kevesek egyike, aki mindkét kultúrában otthonosan mozgott. Ő nem a MIOK-ban szocializálódott, őt a MIOK kivetette magából. […]

Az a fránya memória, az! Szevasz! Szevasz. (csak tudnám, ki vagy?) Rég nem láttalak! Jól vagy? Köszönöm, megvagyok. (mikor lehetett az a rég? kurvarég, az biztos, mert nem emlékszem rá!) Ott laksz még? Aha. (hol a francban lakhattam, amikor ott laktam?) Az asszony? Van, vagyogat. (de melyik? mert volt egypár) Lejártok még a térre? Már nem annyiszor. (de melyik térre, bazdmeg, kezdesz idegesíteni! és mi a bánatot csináltunk ott?) Kár! Találkoztam a múltkor a Sanyával, már ő is ritkán, pedig milyen jókat hülyültünk! Aha. (ki a rosseb az a Sanya, meg mi a francokat kell hülyülés alatt értenem?) A Grúber […]

Történik Magyarországon, valahol… (A szín egy szobabelső. A berendezés mutatja, hogy ez az egyetlen helyisége a lakásnak. A bútorok kopottasak, össze nem illők. A mennyezeten ázás foltok, a festék a falon itt-ott lepattogzott. A komód felett Szűz Mária kép, alatta rózsafüzér. Az asszony – madárcsontú kis teremtés – a mosogatónál tesz-vesz, a férfi  – elhízott, vastag nyakú – a tv-t bámulja, keze ügyében sörösüveg. Az ágyon egy csecsemő fekszik.) –          Te Irén! –          Mi van?! –          Sír a gyerek! –          Hallom. –          Hát mér sír! –          Mer éhes. –          Hát aggyá neki enni! –          Oszt mit, te nagyokos, nem mondanád […]

A Pultnál már hullarészegen nyúlt a konyakhoz. A többi vendég kezdte azt hinni hogy ez az ember alkoholmérgezést kapott. De jól tartotta magát. Még jó hogy el nem kezdett énekelni, habár már nem abban a fázisban volt. Borzasztó sápadt képet vágott. Ült a széken, valószínűleg a lábán már nem is bírt volna állni. -Még egy konyakot! – hebegte. A pincér először nem is akarta kiszolgálni. Aztán mikor borravalót is adott, mégis átnyújtotta azt sárga színű szeszt. A többiek kártyáztak is, mindenki tudta, – ez egy alkoholista lehet csak. Egyszer csak megjelenik a felesége, úgy negyven éves asszony. -Nem szégyelled magad? […]

Felforrtak benne a gondolatok. Úgy érezte, már nem bírja tovább magába fojtani az érzéseit és gondolatait. Nekiült írni. Ám sokat tépelődött szokás szerint. Sok téma volt egyébként a fejében, egyet kiválasztott. Könyvkereskedőként dolgozott, de jó öt éve segélyből meg felesége keresetéből él. Melinda a szép feleség nem küldi „munkába” férjét, Pétert. El voltak kettesben. Ő titkárnő volt. Péternek már több mint negyven elbeszélése jelent meg. Csak mindig azt hangoztatja Melindának hogy még egy fillért sem kapott. A honorárium tehát elkerülte. Nem azért mert rosszat írt, hanem igazság szerint a lapok is szűkösen és szegényen éltek, ahol megjelent. De ő az […]

A hazugság és a gyalázat szobra 2014. július 20-án a helyére került. Éppen 70 éve, ezen a napon, 1944. július 20-án Klaus Schenk von Stauffenberg, a német tartalékos haderők vezérkari főnöke és a Hitler elleni merényletet megtervező összeesküvők a kudarcba fulladt támadást követő Valkűr-hadművelet során hiába kísérelték meg átvenni a hatalmat Berlinben, puccskísérletüket meghiúsították. Mivel programjukban a deportálások azonnali leállítása is szerepelt, ha a tervük sikerül, a magyar zsidóság legnagyobb része megmenekül. Ez a terv azért nem sikerült, mert a Führer túlélte a merényletet. Ugyancsak 70 éve, 1944. július 20-án Rákoscsabáról 1230 férfit, nőt és gyermeket küldtek a biztos halálba. […]

Nem könnyű neki, merthogy ő más. Hogy miben más, azt nem tudta volna megmondani, ahhoz nem voltak megfelelő szavai, de érezte, hogy ő más. Voltak az otthonban még többen is, akik ugyanúgy mások voltak, mint ő, de róluk se tudta megmondani, miben mások. Minden esetre ők, a mások, egész jól kijöttek egymással, és a környezetükkel is. Ültek az asztaloknál, vagy a kanapén, a tv előtt, és ha valaki odajött hozzájuk, hát látta, hogy Közösségképesek. Mert a gondozók azt akarták, hogy Közösségképesek legyenek. Közösségképesnek lenni jó volt. Ha csak magukban voltak, és nem kellett Közösségképesnek mutatni magukat, hát nem csináltak semmit. […]

Első látásra egy semmitmondó címnek tűnik. Pedig ez ennél sokkal többet takar. A göbbelsi propaganda gépezet még a háború kitörése előtt, sőt közvetlen az első kezdeti sikerek után, hatalmas reklám kampányba kezdett, keresve és bemutatva a tökéletes „árja” prototípusát. Történt, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)  legnagyobb családi újsága, a Sonne ins Haus 1933-as egyik számának címoldalára egy zsidó csecsemő képe került, mint a tökéletes árja csecsemő modellje. Akit a kép ábrázol, valójában nem is német és a legkevésbé sem árja. Hessy Taft lett származású volt és zsidó is. Az újságot ő maga vitte el a Yad Vashem múzeumnak és […]

Az öreg kalapot nyomott a fejébe, rántott egyet a nadrágján, felmarkolta a szódásüveget, a küszöbről még visszabiccentett az asszonynak: majd gyüvök! – aztán elindult a szikrázó napsütésben. Lassan ment, nem sietett sehová, semmi sem sürgette, a Toroköblítő is megvárta, hát minek szaporázza. No meg aztán, már a tüdeje se bírta, hamar kifogyott belőle a levegő. Így hát csak komótosan ballagott, az utca árnyékosabb felén, néha meg-megállva, nézelődve. Nem mintha olyan sok nézni való lett volna: porosan kókadozó akácok, madárcseresznyék, egy-egy tikkadt petúnia ágyás itt, repedezett földű muskátlik ott, semmi különös, de azért mégiscsak más, mint az az örökké árnyékos, belső […]

Vagy fordítva. Az asszony már rég ki akarta dobni, de ő nem engedte. Hogyisne! Érték az! Egyszer még vevőt talál rá, mindig akad valami bolond nadrágos ember, városi, aki pénzt ad az ilyesmiért! Vastag, öntött üveg fala volt, domborított betűkkel közölve: „ Schwarzenberg és Tsa. Szikvízüzem,  alapítva 1905, Síp u. 12. Törv.védve.” Az öreg Schwarzenbergre emlékezett is. Hajlott kis öregember, szakállas, télen-nyáron lüszterkabátban, a fején meg, valami kis, kerek posztósapka. Csöndes kis emberke volt. Aztán, úgy ’45 táján, egyszer csak eltűnt. Hogy ki, vagy mi volt a Tsa., arra, ha megfeszítik, se emlékezik. A törv.védve se mondott sokat neki, igaz, […]

Egy magyar származású amerikai professzor az ízületi gyulladások csökkentését segítő vitaminkombinációt hozott létre, amely Verebey Joint Support néven került forgalomba az Egyesült Államokban. Dr. Karl Verebey professzor vitaminkombinációja mellékhatások nélkül segíti az ízületi gyulladások csökkentését és támogatja a porcképződést. Védett gyártási eljárásának köszönhetően az ételekben található vitaminok formájában szívódik fel, ezáltal hatékonyabb, mint a boltokban található vitaminok. Itt olvashatnak egy interjút is Dr. Karl Verebey professzorral a formuláról. A Verebey Joint Support alapanyaga a niacin. Az ötvenes években Dr. William Kaufman már több száz beteget kezelt sikeresen niacinamid terápiával. A kezelések 70-80 éves emberek esetében is sikeresek voltak. Kaufman dokumentált […]

Zerkovits Győző az ELTE-re járt. Épp a könyvtárba igyekezett. Babits Mihály verseit kereste. Ahogy felért az épületbe, már tudta hova kell mennie a verseskötetért. Mindennek megvolt a helye és tudta, hogy Babits Mihály hol található. Ahogy a verseskötetek között válogatott, más is megtetszett neki. Mögötte egy mackós termetű, de jóképű fiatalember állt aki író volt. Ő egészen más könyveket keresett. Ő már Babitson rég túljárt. Endre a tollforgatónak szemet szúrt ez az egyetemista. De úgy csinált mintha nem vette volna észre, Győző azonban megpillantotta a harminc év körüli írót. -Uram! – Tessék! – Itt Babits Mihály verseit megtaláltam, de nem […]