Az alábbi sorokat vegyék egyéni gondolatoknak. Egy olyan polgár gondolatainak, aki bizonytalan, és nem elég tájékozott. És fél. Szorong, mert a háború, a fegyverek zaja immár ismét a haza határaihoz vészesen közel került. Annyira közel, hogy félő, ez a pici ország akár akarata ellenére ismét az „elefántok” küzdőterévé válhat. Márpedig egy régi mondásból tudjuk, ahol elefántok csatáznak, ott a „fű” húzza a rövidebbet. Természetesen az ukrajnai helyzetről van szó. Ami egyre kaotikusabb, főként, ha az ember megpróbál nem zsigeri szimpátiából vagy unszimpátiából ítélkezni. A keleti szlávok történelme nem kevésbé eseménydús, mint bármely más, európai nemzeté – sokféle törzzsel keveredve éltek […]

Reggel van. Már megint. Mi a rossebért kell mindig reggellel kezdeni a napot? Annyi dolog van vele. Először is, ki kell bújni a jó meleg ágyból. Nyáron még csak hagyján, de télen! Brrrrr. Az ember csupasz talpa kóstolja a padló hideg görcseit, mire megtalálja azt az ócska papucsot. Belebújik, toppant kettőt, hogy kirázza lábából az éjszaka zsibbadtságát. Indul a konyhába, lavórba vizet önt, hokedlire állítja, a tükör ott lóg az ablak mellett, alatta polcon az ecset, a szappan, meg a beretva. Nem borotva, beretva. A borotva, az egészen más. Az olyan úri módi, eldobható, vagy mifene, bár ki az a […]

A színház bejárata előtt állt. Belépett. A portás kérésére levette a kabátját s az odaadta a szék sorszámát. Egy embert látott amint az egereket itatja. Rögtön megsajnálta. Nem értette miért áll úgy ott mint a szobor. Összeszedte magát az úriember s odament: -De hát miért sír? S miért nem megy be a terembe? – Nem bírom látni a lányomat! – Hogy? – A lányom színész! – S miért haragudott meg rá? A férfi még jobban sírni kezdett. -Ó, dehogy haragszom rá! – Hát akkor mi a gond? – Megmondjam őszintén? – Ha nem akarja, akkor ne tegye! – Az én […]

(A boszorkány bukása, avagy a művészet szemiotikája a tudásalapú társadalomban) A Zene (hang)szerszámokra és zongorára című táncdráma központi helyet foglal el a Zeneszerző életművében. Mérföldkő a XXI. század zenei fejlődésében, amely korunk emberének érzésvilágát a zenei forma legautentikusabb eszközeivel, a legegyetemesebb módon fejezi ki. Hangzási forma, költői élményanyag és zenei architektonika csak az élet legritkább pillanataiban egyesülhet ilyen ünnepi harmóniában. A hangszerelés (hang)szerszámokból összeállított kettős ütős együttest foglalkoztat, közöttük helyezkedik el a zongorista. A hangszeres összeállítás tehát nem csak a hangzást polarizálja, zajtól melódiáig, hanem a bal és jobboldali ütősök térhatásaival a zene színpadát is – a közép-európai kultúra egyik […]

A nyugat – dunántúli tájegységben most virtuálisan ellátogatunk további 3 faluba. A tájegység első háza Vöckönd. Ez egy az 1800-as évek végén épült szegényparaszti hajlék. Itt az élő múzeumi helyszín keretében szintén (akárcsak Kondorfán) kisgyermekeknek tartanak foglalkozásokat a múzeumpedagógusok. Bepillanthatnak a gyerekek a falvak egykori hétköznapi életébe és kipróbálják mindazon feladatokat, amiket akkor gyerekek naponta elláttak, segítve a család életét. A kislányok söprögetnek, mosogatnak, főzésben segédkeznek, a fiúk a jószágok körül dolgoznak, fát hordanak, stb. A cserépkályhák különösen vonzanak, itt is találtam egy gyönyörű darabot. A mellette lévő nyitott ládából éppen a kislányok öltözködtek a hagyományos paraszti gyermeki viseletbe. Egyszerű […]

A Skanzen augusztus 20-án, különösen a nemesradnóti ház a gyermekeké volt, a programok jó része itt zajlott, a Pósa évforduló jegyében, aki az egykori Radnót szülötte. Pósa Lajos  (Radnót – Gömör és Kis-Hont vármegye, ma Szlovákia -, 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.) író, költő, hírlapíró halálának 100. évfordulójára életéből, műveiből gazdag emlékkiállítást rendeztünk. Pósa Lajos, azaz népszerű nevén Pósa bácsi gyermek meséket és verseket írt és Benedek Elekkel közösen megalapította az első jelentős, irodalmi értékű  képes gyermekújságot,  Az én újságom címmel. Ő volt a szerkesztője. A lap írásait a korszak gyermek- és felnőttirodalmának legrangosabb képviselői írták. Így Benedek Elek,Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Heltai Jenő, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Molnár […]

93. A pajesz  A zsidó vallásos élet témakörében most egy olyan jiddis szót tanulunk meg, amely egyes hagyományos zsidó csoportok egyik sajátos külső jegyét jelöli: a fül mellett olykor hosszan lecsüngő hajtincset, a pajeszt. Ezt a hajviseletet láthatjuk a New Yorkban (bronxi, brooklyni) vagy az izraeli Bné-Brakban és a jeruzsálemi Méá Searimban, a “Százkapu-városban” a férfiak, sőt a kisfiúk halántékán is. Holott nyilvánvaló, a bibliai zsidóság ezt a szokást még egyáltalán nem ismerte. Sőt, a középkori zsidókat ábrázoló képeken sem találkozunk ezzel a viselettel. Címszavunk a héber péá (= a mező széle) szóból, pontosabban annak többes számú alakjából (péot) származéka, […]

Eddigi munkám során még nem mozdultam ki az észak magyarországi tájegységből, de most erre is sor került. Két napig „helyettesítettem a kondorfai iskolában”, no, nem a „tanító urat”, csak a kiállításőrt. Közben megfordultam egy kicsit Bagladon, Szentgyörgyvölgyben, Rédicsen és Vöcköndön. Sőt átlátogattam a kisalföldi  Ásványráróra és a dél – dunántúli Drávacsehibe. A képen Kondorfa iskolája látható. Jellegzetes kontyos tetős, takaros nyugat dunántúli ház, a homlokzati részen két ablakkal és a tornácra vezető bejárattal. Mögötte a hozzá tartozó csűr áll. A fák árnyékában várakoznak a kisdiákok, hogy a tanító úr régi módon, a száz éves hagyományok szerint iskolai foglalkozást tartson nekik […]

96. A melóche  Soron következő jiddis szavunk munkát jelent. Forrása a héber mlachá, amelyből — mint már említettük, a bécsi argó közvetítésével — keletkezett a magyar köznyelvből jól ismert meló. Ezért tanuljuk ezt a szót közvetlenül a megélhetést jelentő parnósze után. A rossz nyelvek szerint persze a melóche egyáltalán nem függ össze a parnószével, Hiszen a jiddis közmondás is úgy tartja: fíl melóche, véjnig bróche (= sok munka, kevés áldás), vagy ahogyan azt manapság állítják: a sok munkától nem ér rá pénzt keresni… A Talmud szinte kötelező erővel előírja: az apa tanítsa mesterségre a fiait, hogy ezáltal megélhetésüket előre biztosítsa. […]

Új sorozatot indítunk – amolyan fotóriport félét –  házunk tájáról, hazánk tájáról (a szerk. megjegyzése) Az idézőjelek nem véletlenül kerültek oda, ahová. Először is az alcímhez:  túl hosszasan vagyok úton, a munkahely ezáltal olyan, mint a „második otthon”, szinte több időt töltök ott, – ébren biztos –  mint itthon. Aztán ott, így mondjuk, a „házam”, azaz a terület, amit rám bíztak… Reggel 6 óra 20 perckor a Kis – Duna partján, ahogy jön értem a kishajó.       Az Észak – Magyarország Tájegység, az én „hazám” és majd következik benne a „házam”…     A „szomszéd falu” balról, azaz Perkupa, ide érkezünk először, mert […]

Nem először fordul elő, hogy egy olyan művész aki humorával és alakításaival világszerte megmosolyogtatott többszáz millió nézőt valójában súlyos depresszióval küzdött magánéletében. Robin Williams (1951-2014) hétfőn lett öngyilkos és tudjuk, hogy az utóbbi hónapokban számos egészségügyi problémával küzdött. Éppen pár hete töltötte fel Robin Williams utolsó fotóját az Instagram-re, melyen lányát – Zeldát – fogja egy régi gyerekkori képen. Zelda éppen 25 éves születésnapját ünnepelte aznap. „Már negyedévszázados, de még mindig a gyermekem”–írta utolsó szavaiban Williams. Ma reggel a KMH-ból is ismert Lázár György írt a Hungarian Free Press-ben Robin Williams magyarországi kapcsolatairól. Bennem azonban azok a filmek hagytak igazán nyomot, melyek sok […]

Sorozatunk olvasóitól elnézést kérünk, de a Raj Tamás által használt szövegszerkesztő egy korai code-page-et használt, így a hosszú ékezetes karakterek másképpen jelennek meg, egyenkénti korrekciójukra nincs kapacitásunk. A cikkek sem sorrendben, hanem random kerülnek közlésre. 91. A mikve Következő jiddis szavunk, a rituális fürdőt jelentő mikve, ugyancsak héber eredetű, ám vigyáznunk kell, mert a héber mikve szó reménységet is tesz magyarul, ahogyan azt Jeremiás könyvében olvassuk: Mikvé Jiszraél Hasém — „Izrael reménysége az Örökkévaló. Ezzel szemben a mikve, mint “vízgyűjtő hely”, már a Teremtés könyvének elején is előfordul. S a rituális fürdő valóban mindmáig vízgyűjtő medence, ahova a természetes “élő […]

Sorozatunk olvasóitól elnézést kérünk, de a Raj Tamás által használt szövegszerkesztő egy korai code-page-et használt, így a hosszú ékezetes karakterek másképpen jelennek meg, egyenkénti korrekciójukra nincs kapacitásunk. A cikkek sem sorrendben, hanem random kerülnek közlésre. 76. A goj Sokan ismerik a most megtanulandó — nem zsidó értelmû — jiddis (voltaképpen héber) szót, mégis kevesen használják abban a téves tudatban, hogy az valamelyest pejoratív jelentéssel bír. Mindenek előtt ezért két félreértést kell előbb tisztáznunk: először azt, hogy ez a szó semmiképpen sem sértő, s hogy nem is minden nem zsidóra vonatkoztatható. A héber Bibliában ugyanis a goj egyértelműen népet, méghozzá akármilyen […]

Raj Tamásról 1991-ben, az (akkor talán még szépnek hitt) új világ hajnalán ő volt az egyetlen autentikus rabbi sokunk szemében. Rabbinikus tudása politikai hitelességgel, a modern világban való jártassággal párosult. Az 1989 utáni „sivatagi nemzedékben” zsidó hagyomány és modern tudás élesen kettévált. A magasan kvalifikált középnemzedéknek nem sok fogalma volt az előbbiről, az ebben járatos rabbikat pedig a kádár-kori hivatalos zsidóság, a MIOK végtelenül provinciális légköre tartotta fogva, s ettől 1990 után is nehezen szabadultak. Raj Tamás volt az összekötő kapocs, a nagyon kevesek egyike, aki mindkét kultúrában otthonosan mozgott. Ő nem a MIOK-ban szocializálódott, őt a MIOK kivetette magából. […]

Az a fránya memória, az! Szevasz! Szevasz. (csak tudnám, ki vagy?) Rég nem láttalak! Jól vagy? Köszönöm, megvagyok. (mikor lehetett az a rég? kurvarég, az biztos, mert nem emlékszem rá!) Ott laksz még? Aha. (hol a francban lakhattam, amikor ott laktam?) Az asszony? Van, vagyogat. (de melyik? mert volt egypár) Lejártok még a térre? Már nem annyiszor. (de melyik térre, bazdmeg, kezdesz idegesíteni! és mi a bánatot csináltunk ott?) Kár! Találkoztam a múltkor a Sanyával, már ő is ritkán, pedig milyen jókat hülyültünk! Aha. (ki a rosseb az a Sanya, meg mi a francokat kell hülyülés alatt értenem?) A Grúber […]