Két élmény – TGM és Habermas – melyek megértéséhez a műveltségem, tudásom nem biztos, hogy elég  – ezért írok róla, a kommentelők biztos segítenek. Az első élmény: TGM írása az ÉS-ben.  Ebben szokás szerint hitet tesz marxizmusa mellett, s éles kritikát ad a világról – időnként elnézően megemlítve, hogy azért a polgári demokrácia és a liberalizmus mégis csak jobb a fasizmusnál, a most alakuló-alakult rendszernél. Pontos képet kapunk az osztályalapú szervezkedés lehetőségének megszűnéséről, melynek helyébe a „fogyasztó és a közszolgáltatások kliense” lép. (Számomra nem teljesen egyértelmű, hogy mikor beszél a kizsákmányolt munkásságról, mikor prekariátusról, s mikor a még ez alatti […]

Tegnap azaz május 26-n este elhatárolódott a Nemzeti Színház igazgatója Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott homofób kijelentéseitől. Vidnyánszky Attila egy rendezvényen kijelentett, hogy Kerényi előadásának sem stílusával, sem mondanivalójával nem tud egyet érteni. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott az elmúlt héten egy előadás keretein belül tett durva homofób megjegyzéseket! „Én szerintem egy jó úton kell elindulni, föl kell venni ezzel az erővel a harcot. Ez nagyon nagy harc! Ez a buzilobbi tulajdon képen. Egy egész opera, így a nemzeti opera világát, a színházi és filmvilágot is mind-mind átszövi. De hát fel kell ismerni a helyzetet, fel kell venni a harcot! Ez ellen […]

Az oktatásnak vége. Befejezésül vizsga a tanultakból. Persze, tolmácson keresztül. Erősen bíztunk abban, hogy ragadt valami a konzervatorista tolmácsunkra, mert pl. rám nem annyira. Külön meglepetés, hogy Assemblerből is vizsgázni kellett, holott egyetlen órányi programozást se adtak le. Persze, mindennek meg van a miértje. A miénk az volt, hogy a csoportunkban volt T. Zsóka is, aki itthon az Assembler programozási kézikönyvet írta. Hogy ebből a tényből miért következtettek arra oktatóink, hogy mi is tudorai vagyunk ennek a programnyelvnek, fel nem foghatom. Ennél fogva halovány lila segéd fogalmam sem volt az elém tett programrészlet mibenlétéről. Megfejteni és megmagyarázni kellett volna, de […]

Alkalmaink, ünnepeink és hétköznapi örömeink. Alcím: Csilivili éttermek és egyéb „lakma” helyek Vallom, mondom, hirdetem:     Máté Péter: Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár… Mindig van remény, hinni kell, hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád, megbosszulja önmagát!… Most örülj, hogy van ki vár és a két karjába zár… Igen. Erről írok. A MOST jó megéléséről, használjuk ki az éveinket, az életünket, gyűjtsünk sok élményt, hogy legyenek szép emlékeink. Tudományosan bebizonyították, ha egyetlen pohár vizet jó szívvel, szeretettel nyújtunk át, annak a víznek a molekulái megváltoznak. Egészségünkre válik. Ennek az ellenkezője […]

Ha komoly ajánlat érkezik a törcsvári kastélyra, akkor azt fontolóra veszi az eladást a New York-i Herzfeld and Rubin ügyvédi iroda. A Brassótól 30 kilométerre fekvő törcsvári „vámpírkastélyt”, amelyben manapság múzeum működik, nem hirdették meg nyilvánosan. „Ha valaki egy ésszerű ajánlattal áll elő, megnézzük, kiről van szó, mit is javasol és komolyan fontolóra vesszük az ötletet” – közölte Mark Meyer, az eladás ügyeinek intézésével megbízott New York-i Herzfeld and Rubin ügyvédi iroda munkatársa. A híres ingatlan már számos kézen megfordult, és bár nem kimondottan jó állapotú, vitathatatlanul izgalmas hely. Egy hegy csúcsán magasodik magányosan, ahol nincsenek szomszédok, akik beleselkedjenek, sőt […]

Dél nem sokkal múlhatott, hiszen az íróasztalára akkortájt szokott odasütni a nap. A fény ablakon áttörő elszíneződő sugarai kergetőztek a bennük lebegő, megcsillanó porpihékkel. Megvakarta hátul a fejét, amely inkább csak megszokásból viszketett, majd a tarkóján húzta végig jobb kezét, és egyre erősebben – ujjait megfeszítve masszírozgatta. Gondoktól elnyűtt arcán egy görcsös vigyorba torzult megfáradt mosoly rángott végig, és az asztal alá nyúlva elkezdte simogatni. Ez mindig megnyugtatta. A görcsök felengedtek, nyelve még utoljára végigpörgött szája szegletében, majd már csak a hátravetett fej kielégült szobormaszkja alatt a giga rohangált le s fel, mutatva a kiszáradt torok égető keresgélését. Szervezetét ellentétes […]

Nem is olyan régen, volt egy Kicsi Lélek a Mennyországban aki újra és újra rácsodálkozott a Világra. Különösen a Szeretet tetszett neki és ezt gyakran el is mondta Istennek. Egy napon viszont a Kicsi Lélek szomorú volt. Ezen a napon a Kicsi Lélek szenvedni látta a Világot. Elment Istenhez és megkérdezte: „Miért történnek a rossz dolgok, miért szenved a Világ?” Isten elgondolkodott egy pillanatra, majd így válaszolt: „Kicsi Lélek, ne szomorkodj! A szenvedés, amit látsz, megnyitja a Szeretetet az emberek szívében.” A Kicsi Lélek összezavarodott, „Mire gondolsz?” kérdezte. Isten így válaszolt: „Észrevetted, hogy a Jóság és a Szeretet a szenvedésből […]

Indíts van hazafelé.  Nade, nem ám, hogy csak úgy, hanem célirányosan. Először is, meg kell állni itt, meg ott meg amott, tudodmiért. Tudom. Illetve, még nem tudom, de Doremi majd megmondja. Először is, közöld Hókefélkével,(elmúlt a ledermedése, mivel hagytam lemerülni) hogy Podbiel, mert azt mindenképpen látni kell. Rendben, de emlékszel, hogy ez az aztaaa, odanézz c. mandíner előtt volt, vagy után?  Asszem, előtte. Betáplálom, ki is ad vagy három Podbielt, de nem Malopolskában. Akkor ez passz. Semmi baj, az E77-esig magunktól is eltalálunk. Jön az első álljmeg: egy  – hát, nem is tudom, minek nevezzem – figurakereskedés. Ami kertbe való […]

„Tóth Gabriella”, fedőnevű ügynök, beazonositott: Varga Éva (Szül: 1926. Anyja neve: Mágossy Deitz Kornélia) Beszervezés dátuma:1958, VII. 4. (Az ügynök kilétét, beazonositása ellenére sem sikerült eddig felismerni. A jelentésekből itélve rendszeres látogató volt Vásárhelyiéknél, és több feleség bizalmát is sikerült megnyernie.) Tárgy: Vásárhelyi Miklósné és Kopácsi Sándorné Jelentés: Budapest, 1960. március 30. 1960. március 7.-én este lakásán látogattam meg Vásárhelyinét, ott volt Kopácsiné is. Olvastam Kopácsi néhány bizakodó hangulatu levelét. Vásárhelyiné mondotta, hogy Rajkné volt saját ügyei miatt Sándor Józsefnél, aki kérdezte, szokott-e találkozni „az asszonyokkal”. Igenlő válaszra azt mondta: mondja meg nekik, hogy fel a fejjel’ – Burkoltan a […]

Reggeli után indultunk, mondván, elkerüljük a tömeget, 10-re Krakkóban leszünk, elvégre csak 88 km. Doremi javasolta, biztos, ami biztos, tankoljunk meg, elég gyéren vannak Krakkó felé a benzinkutak. Legyen. De ő fizeti. Méginkább legyen. Megtankolok, mondom Doreminek: menj be fizetni, addig én meglátogatom a mellékhelységet.  Doremi  – tőle merőben szokatlan keménységgel – kifakadt: sehova! egy szót sem tudok lengyelül, a gombokat se látom a pinhez, sz…tál volna otthon, szépen bejössz velem, azután mehetsz! Úgy lett. Irány Krakkó. Egy csöppet gyanús volt, hogy amerre ellátni, autó autó hátán, de gondoltam, majd csak megindul a sor. Röpke három perc várakozás után egy […]

Másnap indulás Zakopane-ba. Előtte azonban reggeli. Hidegtál, de bőséggel, mi szem száj ingere: sonka, meg másik sonka, meg sajt, meg másik sajt, meg retek, meg paradicsom, meg franciasaláta – zöldborsó nélkül, és szerintem medvehagymával – meg kolbászkák, meg májkrém (nem dobozos!), vaj, rozskenyér, fehér kenyér, magvas zsemle, és a csúcs: egy agyagszilkében SÜLT ZSÍR, hozzá kovászos uborka! Tea nagy csuporral, Helenka kérdezi Doremit: neszkávé, vagy lengyel? Meggyőzöm Doremit, hogy neszt otthon is ihat, hát lengyelt kér. Kap egy egész bögrével, forró, illatos, tej is jár hozzá. Nézi, forgatja: hát az alján az ott mi? Hát az, biza, az őrölt kávé! […]

Dél nem sokkal múlhatott, hiszen az íróasztalra akkortájt szokott odasütni a nap. A fény ablakon áttörő elszíneződő sugarai kergetőztek a bennük lebegő, megcsillanó porpihékkel. A keringőt járó lebegő részecskék gyermeki kacarászás közben gyorsabban és gyorsabban ropták dervistáncukat. Az eleinte felemelő érzés kezdett megborulni. A gyomor felöl időnkét fájdalmas görcsök rondítottak bele a rózsaszín hangulatba. Az idő múlásával a kacajok lüktetésszerűen elhalkulva tűntek el, majd felerősödve jöttek vissza. Ilyenkor még mosoly jelent meg a bóbiskolásba merülő arcán, de valami növekvő feszültséget jelzett előre a szája sarkának görcsös időnkénti megrándulása. A kacaj hangszíne változott, ingadozott. Néha egészen mélyre zuhant, mígnem ott állandósulva […]

Az úgy kezdődött, hogy vettem egy hotelcsekket. Az egy olyan állatfaj, hogy több értékben lehet vásárolni – én 1-7 naposat vettem, 3.500 huf-ért, ami azt eredményezte, hogy max. hét éjszakát tölthet el vele az ember az Eurorest szállásain, ami fizetővendéglátótól szállodáig terjed, egész Európát lefedően, de csak a napi érkezésért (félpanzió)kell – kötelezően – fizetni. No, én megkínáltam vele Doremit születésnapi ajándékként, hogy ugyan már, válasszon kedvére valót. Mondta, hogy még nem volt Lengyelországban, hát akkor menjünk oda. Rendben. Irány Malopolska, Poronin, Magdalenka vendégfogadó, három éjszaka. Felhívom őket, egy kedves női hang közli angolul, hogy szeretettel várnak, de nem baj-e, […]

Még az múlt év végén kérelmeztem, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatói most a Kopácsi családról szoló jelentésekre öszpontositsanak. Miután idén nincs szándékunkban Europába menni, igy arra is megkértem öket, hogy az iratokat saját költségemre postázzák. Mint kiderült az 2014. január 1.-én történt módósitási szabályzat alapján az ügyfeleknek nem kell posta költséget fizetnie a megküldött iratanyagok után, így irásbeli kérésemre, édesapámra, néhai dr. Kopácsi Sándorra eddig fellelt 91 oldalt 2014. Január 30.-ai dátummal postázták nekem. A fellelt másolatokat több un. M-dossziéban találták, melyek a hálozat ügynökeinek, titkos megbizottainak illetve titkos munkatársainak eredeti jelentéseit tartamazzák. Több M-dossziéhoz tartozó fedőneves hálózati […]

Május első vasárnapján képzeletbeli, szép virágcsokorral, jókívánságokkal köszöntjük az Édesanyákat, Nagyanyákat, Dédanyákat. Szeretettel kívánunk jó egészséget, szép, kiszámítható, boldog, békés és biztonságos életet az élőknek. Az elhunytakra pedig emlékezzünk egy fehér gyertya meggyújtásával, a láng fellobbanásával köszönjük meg azt, hogy voltak, így mi is lehetünk ezen a Földön. -Georgina Bojana, a Szerkesztőség nevében