Igen! Nagybetűvel A Műegyetemista. De máris pontosítanék, hiszen valójában hárman írták a 14 pontot, amit 1956. október 22-én a nagygyűlésen megvitattak és különben a Műegyetem sem pontos. De kezdjük az elején. Most, először jelenik meg összefoglaló a velük kapcsolatos történtekről, bár régóta készülök megírni esetüket, hiszen kivételes szerencsém révén nagyon közeli kapcsolatban vagyok a 2 főszereplővel Sz. Sral. és M. L.-sal. (Harmadikuk – H. K. az előzmények közepette kivonult a dolgok sodrásából.) Október 23 előtt már a szegedi egyetemisták tartottak egy nagygyűlést, ami után mindenki szépen hazament szinte utózönge nélkül. Ezt megelőzően, október 23. előtt már egy héttel meghirdették a […]

Új időszaki kiállítással készül a Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom 60. évfordulójára (A kiállítás az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.) Eltitkolt alkotások, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. A különleges és sokszor meglepő válogatásnak köszönhetően a József nádor termekben látható kiállítás jelentős mérföldkő lesz az 1956-ra vonatkozó képzőművészeti alkotások megismertetésében. A Nemzeti Múzeum néhány esztendeje az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó csodálatos, több száz darabos (főként grafikai) gyűjteménnyel gazdagodott. Mai tudásunk […]

A török birodalom IV. Mehmed uralkodásának idején anarchiába süllyedt. A nagyvezérek korszaka úgy tünt leáldozóban van. Egy új nagyvezér kinevezése egyre sürgetőbbé vált. A választás az idős Mehmed Köprölüre esett. Az ő ötéves működése idején a birodalom ismét fellendülésnek indult. Ujjászervezte a birodalom közigazgatását. Öt éves ténykedése során egyfajta nagyvezéri dinasztiát épített ki. Utóda sógora Kara Musztafa lett aki igyekezett stabil pénzügyi politikát megvalósítani. A megnövekedett adókból a hadsereget erősítette meg. A fejlődés következménye képpen, ismét megjött a birodalom hódítási „étvágya”. A figyelem ismét Európára öszpontosult, és ezen belül Ausztriára, a Habsburg birodalomra. Könnyű prédának gondolták, de elbizakodottságuk vereséghez vezetett. […]

A probléma talán egyidős az emberiséggel. Vannak viszont kivételek is. Egy ilyen ember volt Madzsar József aki egyszemélyben volt orvos, fogorvos, politikus sőt helikoptertervező. Madzsar József Budapesten született 1876-ban. Apja amikor kinevezték a nagykárolyi távirda vezetőjévé, családjával elköltözött ebbe az erdélyi faluba. Nagy hatással voltak rá az ott töltött évek. Öccsével a két évvel fiatalabb Imrével, minden évben más és más szakmákba kostólhattak bele. Mert az apjuk a nyári szünetek idejére beadta őket valamilyen iparoshoz segédnek, hagy ismerkedjenek a szakmákkal. Ám emellett két olyan emberrel is megismerkedett akik nagyban hozzájárultak az élete további alakulásához. A nagykárolyi Piarista gimnáziumban mint kiskamasz […]

Szondy Györgynek, nekem, s Fahéj nevű, hosszúszőrű tacskómnak a szemünk se rebbent, amint a Kodály körönd fölötti bárányfelhőben eltűnt a repülőgép. Ez érthető az arrafelé meredten figyelő Szondy György esetében, aki így „álla halála vérmosta fokán”, kivont karddal, s másfélszáz katonájával várja Ali pasa tízezres seregét pontosan 462 esztendeje, illetve ez eseményre emlékeztető szoborként 58 éve már, érthető továbbá a lábamnál heverő, arrafelé néző, de a mai távoli látványt ugyancsak nem érzékelő kutyám esetében. Én azonban láttam gépet, de a vele ellentétes irányba haladó kicsiny felhőből kibukkanni hiába vártam. És megvontam a vállam. Igen sok fontosabb téma volt a fejemben, […]

Tudtam-e vajon nem egészen három évtizede, amikor családom adriai nyaralásából Bosznia hegyei között loptam el egy félnapot, hogy az ottani állítólagos jelenés okán az idő tájt világhíresedő tájék Mária-kultusza az erőszakos horvát nacionalizmust és Bosznia-Hercegovina ama részének bekebelezését legitimálja? Dehogy tudtam! Még azt se tudtam biztosan, hogy a katolikus egyház ezt a kultuszt hivatalosan majd megtagadja, hogy tudhatam volna, hogy éppenséggel e békét hirdető vallási jelkép jegyében, a katolicizmus védelme érdekében alig valamivel később embereket ölnek, háborús bűnöket követnek el, koncentrációs táborokat létesítenek, muszlimokat irtanak. Tudta a fene, hogy az általam akkor megjelenített mesterséges Mária-szimbolika a második világháború óta a […]

Negyven éve, hogy az izraeli hadsereg a világ egyik legmerészebb kommandós akcióját hajtotta végre, több mint négyezer kilométerre az ország határaitól, minden idegen erő támogatása nélkül. 1976 junius 27-én az Air France Párizsból Tel Avivba közlekedő járatát terroristák eltérítették. A gép megváltoztatva az útírányát először a líbiai Bengáziban szált le. Miután feltankolták, folytatták útjukat ismeretlen irányba. A terroristák követelése természetesen az izraeli és más börtönökben fogvatartott gyilkos terroristák szabadonbocsájtása volt, hogy cserébe elengedjék a túszokat. Az eltérített gép hajnalban érkezett meg Ugandába, a főváros Kampalához közel fekvő Entebébe. Uganda akkori diktátora, Idi Amin Dada előzőleg értesítve lett a terroristák által. […]

Vannak helyzetek, melyekben a morális szempontok fölülírják a karrier, az érdek, vagy a politika szempontjait. Vannak emberek, akik adott helyzetben a lelkiismeretük által diktált morális értékrend alapján cselekszenek. Őket az utókor általában hősöknek, kortársaik többnyire ostoba álmodozóknak tartja. Sok ilyen „álmodozó” van, ám túl kevés ahhoz, hogy fölrázzák a mindenkori konformista állóvizeket. Történetünk egy ilyen emberről és ükunokájáról szól. Johann David Yorck, Wartenburg későbbi grófja 1759-ben született Potsdamban, egy porosz százados törvénytelen fiaként. Szülei csak négyéves korában házasodtak össze, ami a protestáns Poroszországban nem keltett akkora megütközést, mint Európa katolikus felében. Miután Napóleon meghódította Európa nyugati részét, s térdre kényszerítette […]

“Ilyen gárdát akarok Magyarországra!” Véletlenül bukkantam a fenti óhajtást követő alábbi mocsadékra, amit azonnal felismertem: A halál ötven órája című filmből való. Amelynek végét (a „gárda” végét, a csak a filmen diadalmas, legyőzhetetleneknek mutatott Tigrisek és a harckocsizók – köztük a fess vezénylő tábornok – tűzhalálát) nyilván nem vetítik le azoknak a diákoknak, akiknek – a legújabb tantörvény értelmében – nem taníthatók a történelem olyan jelentéktelen részletei, mint például az ardenneki áttörés kudarca. Akik így a filmrészlet megtekintését (és az induló meghallgatását) követően örülnek annak, hogy nem „mocskos cionisták”, mert bíznak a kétszavas kívánság őszinteségében (aminek a múltját szintén nem […]

Mostanság emlékezünk meg a Harmadik Birodalom Szovjetunió elleni támadásáról, a Barbarossa-hadműveletről, annak 75. évfordulójáról. Amikor a náci német támadás örvénye egykoron rázúdult a Szovjetunióra, a hidegvérű terror, a zsidóság és polgári lakosság példátlan, faji alapú kiirtása kontinensnyi méreteket öltött, érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni azon, miként is alakult ki ez a konfliktus, mely nemcsak a XX. század második felét, de mai világunkat is döntően meghatározza. Lengyelországnak a németek és szovjetek közötti 1939. augusztusi, titkos szerződésben elhatározott felosztását követően a Szovjetunió berendezkedett az általa elfoglalt területeken, s ez a tevékenységük a katyni tömegmészárlás mellett főleg a támadó jellegű katonai infrastruktúra […]

A Politikatörténeti Intézetbe (Budapest, Belváros, Alkotmány utca 2., lámcsak utcanévként még van alkotmányunk) hívtak meg egy filmvetítésre. Megköszönve a meghívást, azonnal megírtam, hogy ott leszek. Gyors, igenlő válaszomban nem a filmnek, hanem a Heller Ágnes és Csepeli György társaságában remélt politikai vitának és egy gyerekkori-ifjúkori Shakespeare-élményemnek volt döntő szerepe. A meglehetősen hosszú filmtől féltem-félek is valamelyest. Számomra a fő kérdés az, hogy miért vetítik le napjainkban (éppenséggel a Politkatörténeti Intézetben, ráadásul Heller Ágnes és Csepeli György kommentjét ígérve) egy olyan Shakespeare-dráma filmadaptációját, amelyet magyarországi színházban tudtommal még nem játszottak sohasem. Meglehet, hogy a film miatt (is). Ezt nem tudhatom, mert […]

Író szeretett volna lenni, azt remélte, hogy műve túléli majd őt. Nem vigasz és mégis jó, hogy miután 15 éves korában meghalt Bergen-Belsenben, a világ egyik leghíresebb írója lett: egy hang, amely – ahogy Ilja Ehrenburg mondta – 6 millió helyett beszél, és amely mégis átélhetően személyes marad. Nehéz belegondolni, hogy voltaképpen még mindig nyugodtan élhetne, hogy a napokban ünnepelhette volna unokái társaságában a 87. születésnapját. Apró gyermek, amikor családja elhagyja a fasizálódó Németországot. Európát azonban nem hagyhatják el és a nácik Hollandia megszállásakor utolérik őket. Deportálásukat megelőző két éves bujkálásuk idejét követhetjük nyomon a naplóból, amely nagyon kevéssel a […]

Alábbi írásomat a húsz éven át megjelentetett (tervezett, jórészt írt, szerkesztett és tördelt) országos önkormányzati havi folyóirat alapító főszerkesztőjeként jegyzett utolsó előtti, 2009. márciusi számában, a 17-29. oldalon közzé tett Legyenek elevenek az árnyak című összeállítás részeként publikáltam. Érdemes az újságot “fellapozni” is. – Sára testvérünk tette és a róla elnevezett templom a főváros XV. kerületében – mondta Hajdu László polgármester – összeköti a Biblia éve tavalyi és a holokauszt éve idei eseménysorozatát. Testvérként említette Boldog Salkaházi Sárát a biborosprímás is, aki tavaly december 27-én felszentelte „a szolgáló szeretet budapesti vértanújáról” elnevezett – még nem teljesen befejezett – katolikus templomot. „Tekintsünk fel […]

Mai napig sok találgatásra ad okot, hogy a 93 éves korában a spandaui börtönben öngyilkos lett Rudolf Hess – aki valaha a náci birodalom második embere volt (Hitler helyettese) – nem e egy „dublör” volt? Ki is volt valójában Rudolf Hess? 1894-ben született az akkor még angol gyarmatnak számító Alexandriában. Jogilag ugyan Törökországhoz tartozott, de a Brit Birodalom irányította. Az általános iskoláit itt végezte, de aztán a család úgy döntött, hogy a gimnáziumi tanulmányait jobb ha német földön végzi. A 14 éves Hesst egy Bonn meletti gimnáziumba iratják. Ezután egy svájci kereskedelmi főiskolára kerül és utána Hamburgban egy külkereskedelmi cégnél […]

A Holocaust Memorial emlékmű Miamiban, a Miami Beach-en látható. 1984 november 27-én  körülbelül ötszáz túlélő tartott megemlékezést, ahol megosztották egymásnak a családokat ért borzalmakat. Itt határozták el, hogy felállítanak egy emlékművet, hogy soha senki ne felejtse el a felejthetetlent… Kenneth Treister szobrászművészt kérték fel a tervek elkészítésére, és az emlékmű megalkotására. A Tervezési Testület 1985-ben a terveket jóváhagyta. A Memorial emlékművet több mint négy évig építették. Az emlékmű központja a több mint négy emelet magas, az ég felé kinyújtott kar. A szimbolikus karon felfelé, az élet felé menekülő alakokat látunk, öregeket, fiatalokat, nőket, férfiakat. A kar belső oldalán, a csuklónál […]