Már nem nézek híradót, nem olvasok újságot! Már csak a macskámért megyek Pestre, meg ilyesmiket írnak kommentként az amúgy az országért a népért felelősségérzettel megvert emberek, akik mára elveszítették a hitüket, a lelkesedésüket, a jókedvüket. Nem is tudom, mit lehetne tenni ez ellen a jelenség ellen, de valamit tenni kellene, hiszen ez maga a kollektív öngyilkosság. Ha valaha is a magyar demokraták, a magyar baloldal ismét meghatározó társadalmi tényező szeretne lenni, akkor ezt nem lehetne hagyni, ez ellen tenni kell. A közöny, az apátia, a beletörődés a társadalom legyilkolásával egyenlő. Aki ezt hirdeti, az azt a hitet kelti, hogy tehetetlenek […]

Azt kérdezi tőlem volt osztálytársam, nem tűnt-e fel nekem, hogy 1989-től a mai napig társadalmunk egyik alapvető ismérve a megosztás és az egymásra uszítás, nyíltan, vagy burkoltan. Érveit hosszan sorolta, ha nem is időrendi és fontossági sorrendben, de minden féleképpen figyelemre méltóan. Hogy kik fütyülték ki és miért annak idején egy ötvenhatos megemlékezésen Göncz Árpád köztársasági elnököt és, hogy mind ebből mit profitált Orbán Viktor, az megérne egy külön tanulmányt. Mint ahogy az is, hogy mennyi miépes adja szavazótáborának gerincét a mai kormányzó pártoknak. Hova tűnt a MIÉP, az SZDSZ, a Kisgazda Párt, az MDF? Mi lett a szavazóikkal, hová […]

Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték anyám… kósa lajosnak vagy lalinak vagy lulunak vagy hutinak vagy tuszunak Lassan pofázz, tovább élsz. Azt mondták, ez van a magyar himnuszba. Én menni hamaros vagy viharos magyar. Ott nem tudják, ki vagyok. Tuszu vagy huti? Hiszi? Vagy piszi? Én tanulom nyelvetek. Már tudok huti vagy tuszu. Magyarok tudnak ruszi vagy riszi? Én tudni angol meg belga. Az jól jön magyarba. Tán Kosa elhiszi. (lehet röhögni, hogy tuszu vagy huti…) Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték […]

Mindenkinek javaslom, a piros betűs számokat figyelje, mihez is adnak kevesebbet a költségvetésből. Igazán érdektelen dolgokhoz, mint az oktatás, egészségügy, szociális ügyek, társadalombiztosítás, környezetvédelem, erdő- és vadgazdálkodás, közlekedés stb., mind-mind megannyi elhanyagolható tényező. A rendelői, orvosi, fogorvosi ellátás nulla forintja is magáért beszél. Mind1, ők tudják, mit, miért tesznek. De valóban tudják-e? Mire költünk többet és mire kevesebbet? A költségvetés központi alrendszerének kiadásai idén és jövőre, milliárd forintban a törvényjavaslat szerint 2015. évi előirányzat 2016. évi előirányzat változás ÁLLAMI MŰKÖDÉSI FUNKCIÓK 2431 2629 198 F01 Általános közösségi szolgáltatások 1647 1693 46 Törvényhozó és végrehajtó szervek 688 661 -27 Pénzügyi és költségvetési […]

Miután sikerült egy tízmilliós országot uszkve kétezer – amúgy elfogott – illegális határsértő miatt ismét egy rángatózó elmebeteg állapotába hozni, a Nemzeti Örökítőanyag felismerte, hogy a projekt leketyegett. De nem véletlenül van a helyén, azonnal tudta, hogy váltani kell. Legfőbb tanácsadója, a homorúképű Habony azt tanácsolta kissé már széteső etetőjének, hogy térjenek vissza a már bevált módszerekhez, hívószavakhoz, kezdjék talán a családdal. Később jöhet majd a gyermek és a kutya is, habár ezen elfilozofálgattak hangyányit – lehet, hogy a macsek jobb lenne – de aztán megállapodtak, hogy kikérik az állateledel gyártók forgalmi adatait – győzzön a jobb! Hát akkor lehet […]

Van nekünk ugyebár, a durcás – és bosszúálló – Orbán, meg van nekünk a mostanra feketeseggűvé vált egykori kedvenc Simicska. Ez utóbbinak még mindig megvan a Közgép, ami az országban a legtöbb utat, hidat, felüljárót és egyéb közművet építette, így rutinja és hozzáértése el nem vitatható. Csakhogy, nyomják Krahácsot, és a Közgépet még abban az esetben is kizárják a pályázatból, ha olcsó ajánlatokat ad be egy közbeszerzésen. Így járt pl. egy budapesti felüljáró felújítására kiírt pályázat esetében is. Az indokolás az volt, hogy az ajánlat túl olcsó. Aha. Ebből két dolog derülhet ki. Egy: a túl olcsó pályázaton is van […]

Hogy a végén kezdjem: valóban könnyű Belgiumból ugrálni. Akkor is, ha valaki fagylaltárus, és akkor is ha valaki történetesen pszichológus. Az utóbbinak annyival is könnyebb, hogy jobban ki tudja számítani a cselekedete hatását. Euz aztán persze egyéb kérdéseket is felvet. S akkor most kanyarodjunk az elejére. Egy Kende Judit nevű pszichológust nem avattak doktorrá. Nem orvosdoktorrá, hanem a phd-avatástól tekintettek el. Vagy ő tekintett el tőle. Alkalmasint a belga ugróiskolát is ő emlegette a Facebook-on. Ahol angolul és magyarul is ismertette az eseményt. A nem-avatás oka különben az, hogy nem kívánt felesküdni az alaptörvényre. Azaz nem volt hajlandó elmondani az […]

A menekültüggyel kapcsolatban legtöbbször Orbán Viktor neve merül fel. Közjogilag okkal, hiszen az egész kormányzati vándorcirkusz igazgatójaként egyszemélyi felelős. Ugyanakkor érdemes talán egy kicsit jobban is a sorok mögé kukkantani. Szigorúan egy gondolatkísérlet erejéig. Ahogy mondani szokták: a valósággal való minden egyezés a véletlen műve. Induljunk ki abból az alaptézisből, hogy Pannónia bölcse nem tévedhet. Most szakítsunk kicsit a minap írtakkal, hogy a személyiség akkor kezdi önmagát tévedhetetlen mítoszba csomagolni, amikor már minden más viszonylatban nagyon szakadt rongyokkal bír csupán. Tehát a mitológiai alaptézis legyen az, hogy egy igazi vezér nem tévedhet. Részben önmaga előtt bevallva sem, de főleg a […]

No, ezt se nagyon hittük volna 1989-ben! Mikor a politikai vezetés 1989 májusában eldöntötte, hogy az új idők jeleként elbontja a nyugati határról az egyébként is elavult SZ-100 – as jelzőrendeszert, ha azt mondja valaki, hogy az elbontottnál sokkal durvábbat fog építtetni az éppen ellene ágáló szőrmók, izgága figura ott a ravatalnál, hát mindenki röhögött volna. Pedighát éppen ez következett be, vasfüggöny épül – egyelőre csak – a déli határon. Szerb barátaink örülhetnek neki, szép emlékeket idéz a láncos kutya idejéből, mikor erődrendszert építettünk ellenük. Most talán nem betonerődítmények épülnek, „csak” négy méter magas szögesdrót kerítés, de itt is hamar […]

A kormányzat hétfőn, a sorok között bejelentette, hogy a szerb határra szánt kerítés a terveik szerint évtizedekig fog állni. Ha egyszer megépül. A hírekben természetesen nem ez szerepel, de ez nem sokat jelent. A kerítésről szóló mendemondák közti réseken át felsejlik a korábbi felvetés. A kerítés kapcsán annyi már kiszivárgott, hogy alighanem a belügyi és hadászati egységek kulcsszerepet kapnak a buliban. Azt még nem tudjuk, hogy zsebileg pontosan kinek a bulija, de ezt úgyis ötszáz évre titkosítani fogja a kormányzat. Addig meg szabadon lehet tippelni, hogy ki fogja a következő százmilliós ingatlant megvenni valamelyik rokon nevében, valamelyik rokon nevére. Az […]

Nos, a magyarok humora kétségtelenül nevetségessé tud tenni bármit, leginkább a kormányzatot, annak is a nemzetinek nevezett konzultációját – amiről Harrach papa szerint egyértelműen kiderült, hogy a válaszadók többsége egyetért a kérdőívben megfogalmazottakkal (mind az eddig beküldött 600ezer többsége a kiküldött 8millióból, ami tehát mérvadó az egészre nézve). Az idegengyűlöletet katalizáló plakátkampány pedig sikeresen nevetségessé vált, pedig milyen sok pénzt költöttek rá! Magam részéről ingyen tálalom.                           A lista korántsem teljes, ahogy a kormány embertelensége is végtelen.

A menekültüggyel kapcsolatban Orbán alighanem ismét elméretezte azt távolságot, ami a zsákutca végén levő fal, és az ország feje között van. Az utóbbi időben láthatóan egyre több esetben. Most éppen a menekültekre vonatkozó visszafogadási egyezmény kapcsán. Ez ugyebár arról szól, hogy amennyiben illegálisan érkezik egy bevándorló valahonnan valahova, akkor oda visszapaterolhatják. Így a Magyarországról tovább-tiplizőket hazánkba küldték vissza, ha lebuktak. Márpedig általában lebuktak. Ez azonban annyira nem jelent azonnali, feltétlen, és mindenki feletti hatalmaskodást, hogy évi saccperkb ezer emberről lehet szó. Mármint azokról, akiket aztán tartósan kellene itt elhelyezni. Nyilván azokban a kacsalábon forgó wellness-paradicsomokban, amelyeket az Orbán-kormány, s persze […]

Most amikor a magyar kormánymédia az idegengyűlölettől hangos, és kerítésépítős közrabszolga-behívókról suttog a szél, talán érdemes arra is emlékezni, hogy legalább megpróbálta az ország. Bármilyen lejátszottnak is tűnt egykoron az a bizonyos rendszerváltás, és akárhova is sodorta az akkori decibel-ellenzéket a szél azóta. Mert az akkori liberális fiatalokból idővel csak kibújt a pártállami diktatúrát visszasíró nosztalgia. S kibújt a diktátori pilács fényétől megrészegült éjjeli szender az egykori hernyóból. Mely két állapot között egy valami biztosan közös. A gerinc hiánya. Ahogy sok tapsoncukból, bér-, és megélhetési rasszistájukból is hiányzik. No meg persze azokból a mostani komcsizókból, akik annak idején nem győztek […]

A demagógisztáni agyvízállás-jelentés igen komoly viharokat jósolhatott néhány jobb sorsra és komolyabb ellátásra érdemesült koponyában. Az eredményeként bejelentették, hogy Magyarországnak már csak egy kerítés hiányzik. Szerbia felé. Azon a határszakaszon. Holott elég nyilvánvaló, hogy nem a szerb határszakasz a leghosszabb. Tulajdonképpen az egész országot körbe kellene keríteni. Legalább az így kialakított korlátoktól a döntéshozatalba szorult korlátolt elmék otthonosan éreznék magukat. A hidegháborús nosztalgia jegyében. Amikor műszaki zár feszült a magyarok és az idegenek között. Főleg a nyugati idegenek felé. Nehogy idejöjjenek, aztán még megfertőzik ezt a rebellis népet némi gondolkodással. Fúj! A jelek szerint néhányakat sikerült is megvédeni a gondolkodás […]

Egy közeli barátom – inkább tisztelni való, sokat megélt idős hölgy lelki társam – elbeszélését közlöm. „Befejeztem balatonfüredi továbbképzésemet. Kettős eredménnyel: Egyik, megállapították, hogy cukorbeteg (is) vagyok. A másik: teljes mellbedobással kormánypárti lettem. Nem csoda, hiszen a mellékelt TV-ket nézhettem. Ráadásul még a Kossuth rádió híreit hallgattam, melyben megállás nélkül a jó számok állandóan nőttek, a rossz számok meg megállás nélkül csökkentek. Nem csoda, hogy ezek után, amikor a Haza Bölcse mondatait olvastam, nem értettem a szegénységről, demokráciáról, kormányokról szóló zagyvaságokat. Nem csoda, hogy nem vitte semmire és ma is ott kéreget a Tagore sétányon. Megsajnáltam, adtam neki egy doboz cigit. „ […]