Nem kérem, hogy mondjon le, mert tudom, felesleges. Nem kérem, hogy váltsa le Rogánt, mert tudom, nem fogja. Egyet kérek: szégyellje magát. Mélységesen. Levelet írtam Orbánnak, örülök, ha megosztod. Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr! Ismételten levélben kell fordulnom Önhöz, az ok ezúttal is a Rogán Antal tevékenységére árnyékot vető korrupciós ügyek tömkelege. Bízom benne, hogy tisztában van frakcióvezetőjének ügyeivel, ezért az eddigieket csak felsorolás szintjén emlékeztetőül említem meg. Amellett, hogy Rogán Antal nem tud elszámolni sem vagyonának eredetével, sem megélhetési költségeinek fedezetével, egyre több gyanú fogalmazódik meg, hogy a környezetében megforduló emberek és ő maga is különböző korrupciós ügyekben érintettek […]

A kerítéssel kapcsolatos szájkarate nagyüzemileg folyik a médiában. Olykor, kiszállva a légkondis szolgálati autóból, még akár miniszterek, és persze az elmaradhatatlan kormányszóvivő által is felduzzasztott passzátokat húzva a nagytiszteletű kormányzat után. Közben persze a hírek morzsáiból másik történeteket is össze lehet rakni. Amelyek nyomán inkább azt lehet taglalni, hogy ki miért nem szólalt meg. Nem arról van szó, hogy időben nem szólalt meg, hanem arról, hogy hallgat. Esetleg megszólalt, de nem fejti le az ogre hagymájának valamennyi rétegét. Talán azért, mert kiderülne: igencsak szőrös és fehéren penészes, büdös rétegek közelébe kerülne. Márpedig a hófehér pracliját világért nem koszolná össze. Ahogy […]

Nem tehetek róla, nekem mindig valamilyen személyes, egyszerű történet jut eszembe a nagy társadalmi kérdéseket érintő viták kapcsán. A kádári nosztalgiát ostorozzák sokan, nem értve az okait. Az is megmagyarázhatatlan lehet többeknek, hogy vajon a „kisember” miért vágyik vissza egy olyan korba, ahol bármilyen termékért, lakásért, telefonért, autóért, utazásért évekig kellett kuncsorogni, kérincsélni. A munkahely biztonsága lehet magyarázat. Vajon mi lehet az oka annak az iszonyú rosszkedvnek, feszültségnek, gyülemlő haragnak, ami szinte kivétel nélkül sújtja a munkanélkülit és állásban lévőt, a hajléktalant és az otthonban élőt egyaránt? A 10 százalék körüli munkanélküliség nem lenne elviselhetetlen társadalmi méretekben, ha… De nemcsak […]

A mai utazásom mementója: Agyonvernénk a csúcsainkat döntögető pozgorokat! Gyűlölöm! A pokolba kívánom! A lábaikat darabosra törném! Én, mint büszke sportember álszemérmesen szoktam csak úgy véletlenül eldicsekedni, hogy már vagy kétszer- háromszor leküzdöttem az 50 km-es teljesítménytúrát Tatabánya-Vértes- Turul- Tatabánya útvonalon. Győrből a vonaton hazafelé ezen merengtem vállaimat virtuálisan büszkén megveregetve, amikor belém hasított a fájdalmas felismerés a pár perccel azelőtti beszélgetés kapcsán, hogy gyermeteg teljesítményem legfeljebb lenéző mosollyal nyugtázható ezután önmagam előtt. Ugyanis a fenti beszélgetőpartnereimmel Győrben futottam össze az állomáson egy megbeszélésem után, amikor is apró, de annál fontosabb tolmácsolási segítséget nyújtottam pár elveszettnek látszott srácnak, akiknek egy lepedőnyi […]

A déli ország-kerítés annyira egy mindent vivő hírnek tűnik, hogy lassan mintha túl sok is lenne belőle. Holott néhány aspektusáról mintha nem esne elég szó. Mi tagadás, magam is többször gondoltam arra, hogy lassan elő az ideje a hallgatásnak. S akkor megjönnek a legújabb hírek. Olyanok, mintha az egykori német lágerválogatottak gondolata köszönne vissza. Ebből a szempontból szinte szóra sem érdemes, hogy a közmunkatáborok lázálmában vergődő belügyér a honvédelmi miniszterrel együtt tartott sajtótájékoztatást a kerítésépítés alkalmából. Ami szóra érdemesebb, az ezúttal is a mozaikok sorok közé szoruló darabkáiból rajzolódik ki. Fekete alapon. Mélysötét mintaként. Az egyik ilyen, nem is igazán […]

Mert hát, építik. Mintaként. Mintamókusfennafán, mintakerítés, mintaország. Mint a hülyék országa. Mert hát, azt a kerítést, biza, meg lehet kerülni, legfeljebb hosszabb lesz az út, és drágább. Majd pont ez fogja elrettenteni a menekülteket, ugyan, kérem, nevetséges. Persze, ha Orbánnak az a célja, hogy megmutassa, milyen rohadt kemények is vagyunk mi, magyarok, és nem érdemes ide jönni, mert úgy visszavágunk mindenkit a francba olyan biztonságos országokba, mint Szerbia, Macedónia, vagy Törökország, mint a sicc, vagy, ha nem, hát majd munkatáborokba zárjuk őket, akkor lehet, hogy van értelme a kerítésnek, meg a keménykedésnek. Hogyan, kérem? Hogy emberség, meg könyörület, meg egyéb […]

Csak álltam a nyíregyházi piaccsarnokban és bámészkodtam, ahelyett, hogy megvettem volna a Briganti nevű négylábú biztonsági őrünknek a messzemenően kijáró kacsacsontokat. Az állateledel bolt előtt ugyanis élénken mozgott egy társaság. Öt vagy hat erős férfi, és a parancsnokló négy, korántsem cingár asszonyság méretett fagyasztott egész csirkét, és jegyezgették a súlyokat. Már a harmadik nagyobb – M30-as – rekesz tartalmát pakolták a jókora műanyag táskáikba, de látszott, hogy az összes megérkezett árut meg akarják vásárolni. És sikerült is nekik. Cigányok voltak. Korántsem nyomorgók. Jól öltözöttek, frissen borotvált férfiak, harsányan sminkelt nők. Azt úgy kapásból kizártam, hogy a legalább kéttucatnyi táska tartalmát […]

Már nem nézek híradót, nem olvasok újságot! Már csak a macskámért megyek Pestre, meg ilyesmiket írnak kommentként az amúgy az országért a népért felelősségérzettel megvert emberek, akik mára elveszítették a hitüket, a lelkesedésüket, a jókedvüket. Nem is tudom, mit lehetne tenni ez ellen a jelenség ellen, de valamit tenni kellene, hiszen ez maga a kollektív öngyilkosság. Ha valaha is a magyar demokraták, a magyar baloldal ismét meghatározó társadalmi tényező szeretne lenni, akkor ezt nem lehetne hagyni, ez ellen tenni kell. A közöny, az apátia, a beletörődés a társadalom legyilkolásával egyenlő. Aki ezt hirdeti, az azt a hitet kelti, hogy tehetetlenek […]

Azt kérdezi tőlem volt osztálytársam, nem tűnt-e fel nekem, hogy 1989-től a mai napig társadalmunk egyik alapvető ismérve a megosztás és az egymásra uszítás, nyíltan, vagy burkoltan. Érveit hosszan sorolta, ha nem is időrendi és fontossági sorrendben, de minden féleképpen figyelemre méltóan. Hogy kik fütyülték ki és miért annak idején egy ötvenhatos megemlékezésen Göncz Árpád köztársasági elnököt és, hogy mind ebből mit profitált Orbán Viktor, az megérne egy külön tanulmányt. Mint ahogy az is, hogy mennyi miépes adja szavazótáborának gerincét a mai kormányzó pártoknak. Hova tűnt a MIÉP, az SZDSZ, a Kisgazda Párt, az MDF? Mi lett a szavazóikkal, hová […]

Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték anyám… kósa lajosnak vagy lalinak vagy lulunak vagy hutinak vagy tuszunak Lassan pofázz, tovább élsz. Azt mondták, ez van a magyar himnuszba. Én menni hamaros vagy viharos magyar. Ott nem tudják, ki vagyok. Tuszu vagy huti? Hiszi? Vagy piszi? Én tanulom nyelvetek. Már tudok huti vagy tuszu. Magyarok tudnak ruszi vagy riszi? Én tudni angol meg belga. Az jól jön magyarba. Tán Kosa elhiszi. (lehet röhögni, hogy tuszu vagy huti…) Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték […]

Mindenkinek javaslom, a piros betűs számokat figyelje, mihez is adnak kevesebbet a költségvetésből. Igazán érdektelen dolgokhoz, mint az oktatás, egészségügy, szociális ügyek, társadalombiztosítás, környezetvédelem, erdő- és vadgazdálkodás, közlekedés stb., mind-mind megannyi elhanyagolható tényező. A rendelői, orvosi, fogorvosi ellátás nulla forintja is magáért beszél. Mind1, ők tudják, mit, miért tesznek. De valóban tudják-e? Mire költünk többet és mire kevesebbet? A költségvetés központi alrendszerének kiadásai idén és jövőre, milliárd forintban a törvényjavaslat szerint 2015. évi előirányzat 2016. évi előirányzat változás ÁLLAMI MŰKÖDÉSI FUNKCIÓK 2431 2629 198 F01 Általános közösségi szolgáltatások 1647 1693 46 Törvényhozó és végrehajtó szervek 688 661 -27 Pénzügyi és költségvetési […]

Miután sikerült egy tízmilliós országot uszkve kétezer – amúgy elfogott – illegális határsértő miatt ismét egy rángatózó elmebeteg állapotába hozni, a Nemzeti Örökítőanyag felismerte, hogy a projekt leketyegett. De nem véletlenül van a helyén, azonnal tudta, hogy váltani kell. Legfőbb tanácsadója, a homorúképű Habony azt tanácsolta kissé már széteső etetőjének, hogy térjenek vissza a már bevált módszerekhez, hívószavakhoz, kezdjék talán a családdal. Később jöhet majd a gyermek és a kutya is, habár ezen elfilozofálgattak hangyányit – lehet, hogy a macsek jobb lenne – de aztán megállapodtak, hogy kikérik az állateledel gyártók forgalmi adatait – győzzön a jobb! Hát akkor lehet […]

Van nekünk ugyebár, a durcás – és bosszúálló – Orbán, meg van nekünk a mostanra feketeseggűvé vált egykori kedvenc Simicska. Ez utóbbinak még mindig megvan a Közgép, ami az országban a legtöbb utat, hidat, felüljárót és egyéb közművet építette, így rutinja és hozzáértése el nem vitatható. Csakhogy, nyomják Krahácsot, és a Közgépet még abban az esetben is kizárják a pályázatból, ha olcsó ajánlatokat ad be egy közbeszerzésen. Így járt pl. egy budapesti felüljáró felújítására kiírt pályázat esetében is. Az indokolás az volt, hogy az ajánlat túl olcsó. Aha. Ebből két dolog derülhet ki. Egy: a túl olcsó pályázaton is van […]

Hogy a végén kezdjem: valóban könnyű Belgiumból ugrálni. Akkor is, ha valaki fagylaltárus, és akkor is ha valaki történetesen pszichológus. Az utóbbinak annyival is könnyebb, hogy jobban ki tudja számítani a cselekedete hatását. Euz aztán persze egyéb kérdéseket is felvet. S akkor most kanyarodjunk az elejére. Egy Kende Judit nevű pszichológust nem avattak doktorrá. Nem orvosdoktorrá, hanem a phd-avatástól tekintettek el. Vagy ő tekintett el tőle. Alkalmasint a belga ugróiskolát is ő emlegette a Facebook-on. Ahol angolul és magyarul is ismertette az eseményt. A nem-avatás oka különben az, hogy nem kívánt felesküdni az alaptörvényre. Azaz nem volt hajlandó elmondani az […]

A menekültüggyel kapcsolatban legtöbbször Orbán Viktor neve merül fel. Közjogilag okkal, hiszen az egész kormányzati vándorcirkusz igazgatójaként egyszemélyi felelős. Ugyanakkor érdemes talán egy kicsit jobban is a sorok mögé kukkantani. Szigorúan egy gondolatkísérlet erejéig. Ahogy mondani szokták: a valósággal való minden egyezés a véletlen műve. Induljunk ki abból az alaptézisből, hogy Pannónia bölcse nem tévedhet. Most szakítsunk kicsit a minap írtakkal, hogy a személyiség akkor kezdi önmagát tévedhetetlen mítoszba csomagolni, amikor már minden más viszonylatban nagyon szakadt rongyokkal bír csupán. Tehát a mitológiai alaptézis legyen az, hogy egy igazi vezér nem tévedhet. Részben önmaga előtt bevallva sem, de főleg a […]