Aki nálunk bevándorló, az máshol kivándorló. Aki nálunk kivándorló, az máshol bevándorló. Aki agybeteg diktátor, az mindenhol agybeteg diktátor, akin általában jókat lehet röhögni, de azért oda kell figyelni rá, merthogy uralma éppen döglődik és a hiéna is sebzetten a legveszélyesebb. De persze lehet, hogy ez itten, kis „e”-vel nem is hiéna, hanem oroszlán, az állatok királya, mert, hogy ezt művelhette az országgal, az az alattvalóktól is függött… Most éppen kármentési akcióba kezdett, van neki erre bevált receptje, ilyen nehéz időkben kell a legalantasabb ösztönökre játszani, mondjuk nekiküldeni barmait a bevándorlóknak, a legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb népének a Földnek, akik ahogy nem […]

(Reagálás Pető Péter: Egyszerlesz baloldal (NSZ.04.18.) írására, az újbaloldali hangra) Kedves Péter – írni én is tudok. Persze, nem olyan jól, mint te, s jóval kevesebben is olvasnak – de attól az írás még írás marad. Karakter, vagy bitek a virtuális térben. Mivel a baloldalról írsz, nem is kérhetem számon, hogy meg sem említed, hogy a Jobbik azért mégis csak a Fidesz radikálisabb kinövése, vagy azt a valószínűleg ok-okozati összefüggést, hogy ahol korábban jobboldali diktatúrák léteztek, ott a mai radikális tömegmozgalmak baloldaliak, míg nálunk ebben a jobb a jobb, a sikeresebb. Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy azok az erők lehetnek-e […]

Barbácsi Simon Gábor Sukorón élő képzőművész, a székesfehérvári Noé-Hegyi Szent István Borrend alapító tagja. A borszakma iránti szeretete és tisztelete művészi fantáziáját is folyamatosan megmozgatja. A település képzőművész-borásza, valamint alkotótársa Jankovics István „Az Öreg Borász” című szoborral a sukorói Borjúvölgy történelmi pincesorát gazdagították, amelyet a helyi borgazdák, pincetulajdonosok és borlovagok 2015. április 11-én avattak fel, Takács Péter művészettörténész méltatásával. A vasból és acélból készült alkotás – a hely szelleméhez illő kedves figura – Sukoró község egykor jelentős szőlőművelési és borászati kultúráját idézi fel. A mű ezekre a hagyományokra alapozva értékmegújító, értékmegőrző és értékteremtő erejű. A település kulturális életének fellendítéséhez, vonzóvá […]

Még nem lehet tudni, hogy a 2013-as, a mostanihoz hasonló alkalomból szervezett Vértesbeli kirándulás ellen mit lépnek a hatóságok. 2013-ban felléptek a Hitlerre emlékező túracsoport ellen. Idén, a szélsőjobb egy másik szervezete nevében támogatták meg a náci diktátor emlékét. Tekintettel arra, hogy két éve, a jelek szerint még Vona Gábor is baráti fényképezgetésen vett részt az említett szervezet elnökével, támadhatnak kétségeink. Azért persze lehet reménykedni, hogy a bevezetőben szereplő mondatot nem úgy kell majd átfogalmazni egyszer, hogy „2013-ban még felléptek a Hitlerre emlékező túracsoport ellen”. Noha a rendőrségnek úgy tűnik nem jelentették be az emléktúrát. Mármint a szervezők. Mert Vajnai […]

Klassz, ahogy most mindenki üdvözült papagájként tolja a Fidesz-kormány által rá írt szöveget, és észre sem veszi. A kártalanítási törvényjavaslat parlamenti elfogadása óta a fortissimóra kapcsolt megmondó ember- és médiakórus ezerrel dolgozik azon, hogy a Quaestor-károsultak ellen hangolja a közvéleményt. Ma már nagyjából minden átlagosan tájékozott magyar állampolgár úgy tudja, hogy a múlt héten elfogadott törvény arról szól, hogy Magyarországon bevezették a „Quaestor-adót”, amelyet mostantól minden állampolgárnak fizetnie kell. Észre sem veszik a felháborodottak, köztük kitűnő barátaim, hogy kikről terelik el a figyelmet ezzel, és kinek a forgatókönyvéből játszanak. A hergelés remekül halad. Végül is nem nagy feladat felturbózni a […]

A négy részes sorozat utolsó részét olvashatják. Három válaszom is van: 1. Miért ne? 2. Lényegében ezt a témát érintettem már. 3. Minden csoportosítás – legyen a korábban érintett baloldaliság, konzervativizmus, liberalizmus – csak elnagyolt, hiszen az egyes csoportokon belül meglehetősen széles spektrumról van szó. Azt hiszem, ez különösen igaz a zöldekre – erről a 2. pontban idézett könyvből is sokat megtudhatunk. Vannak un. „mélyökológusok”, akik akár az embert is feláldoznák a környezetért, s olyanok is, akik a természet, gazdaság, környezet egyensúlyát akarják megteremteni. Ez utóbbival nehéz lenne nem egyetérteni, hiszen magam is „közjó”-ként a hosszú távon is fenntartható gazdaság, […]

A korábbi hasonló módon írtakhoz – a konzervatívokról és a baloldaliakról – hasonlóan a cikkíró nem -izmusról ír, hanem néhány tapasztalatról. Nagyon helyesen, a liberálisok alapelve a szabadság, abból indulnak ki, hogy csak a szuverén egyének által demokratikusan kialakított normák, etikai alapelvek irányíthatják a közösségeket. Ugyanakkor nagyon sokan ezt meglehetősen mereven értelmezik, s a racionalitás alapjáról indulva képesek lebecsülni a szoci-kulturális tényezőket. Kis János írja: „Egy adott népesség jellegzetes értékei és attitűdjei nem alkotnak zárt egészet; nem olyanok, mint valami axiomatikus elmélet.” Miközben ez az állítás rövid távon (hiszen ez időben alakítható, változtatható) téves, mert ha nem is „zárt egész”, […]

Orbán Viktorról továbbra sem lehet tudni, hogy hol vannak a leletei, és a beszédírói sem biztosan tartanak ki a végsőkig. A bukás jelei egy ideje azért rajzolódnak. A legbiztosabb előrejelzés mégis az, amikor a elkezdődik a vezér-lét végfázisa. Paranoid szakítás a korábbi haverokkal, és a parafaemberek elúszása a pocsolya kevésbé zavaros területeire. Az előbbi szép, és agyontárgyalt példája volt a szakítás Simicska Lajossal. Annyira demonstratív módon megszervezve, hogy nehéz szabadulni a színpadi játék gondolatától. Attól, hogy jól megkoreografált pávatánclépést adott elő a kollegista önképzőkör. Ugyanakkor van abban is logika, hogy függetlenül a racionalitásoktól a vezér már odáig jutott, hogy senkit […]

Folytatjuk minisorozatunkat. Ebben a részben a konzervatívokról esik szó. Ha konzervativizmusról hallok konzervatív embereket, akkor olyasmit, hogy az nem világnézet, nem ideológia – inkább egyfajta mentalitás, gondolkodásmód. Előéletem miatt is, bevallom, előítéletes vagyok, mert számomra az „Isten, Haza, Család” ugrik be elsőre. Mert a hívőkkel semmi bajom – de azzal igen, ha egyházi, vallási alapú államot akar valaki, lenyomva a többi ideológiát. Hazafinak tartom magam – de károsnak az egymásnak feszülő nacionalizmusokat. Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha az alakuló Polgári Konzervatív Párt kérdéseire válaszolok. Egyetértesz ezek többségével? 1. A szabadságot inkább az értékteremtésre való lehetőségként éled meg, nem a […]

Új, négy részes minisorozatot indítunk „Miért nem lehetek jó” címmel, baloldali, liberális, konzervatív és zöld világnézettel a célpontban. Természetesen lesz benne nem tetsző érvelés, és olyan is, ami tetszik. Hiába, a világnézetek már csak ilyenek. A legkönnyebben baloldali lehetnék – ugyanis annak születtem, a tízóraim mellé csomagolták a világnézetemet is. Meghatározó kisgyerekkori éveimben tisztes szegénységben éltem, mint oly sokan az ötvenes évek végén: amikor zsír helyett Liga margarin jutott a kenyerünkre, már ünnepnapnak éreztük. 18 évesen léptem be a pártba, mai fejemmel úgy mondanám, hogy vulgár-marxizmuson alapuló naiv kommunistaként. Nem azért, mintha azt hittem volna, hogy ez egy tökéletes világ […]

Hát akkor megyünk a keresztesháborúba. Kicsit anakronisztikus ügy, de mit tegyünk, ez olyan, mint a hasmenés: ha menni kell, hát menni kell… Nem is fájna ez nekem különösebben, hiszen ez beleillik vastagon a Vezér külpolitikai bénázásainak sorába, és teljességgel elfogadható lenne, ha a Fidesz a kétharmadot a Jobbik sorainak megbontásával érte volna el, de nem ez történt. És ez az én nagy csalódásom. A kétharmad ugyanis úgy jött össze, hogy Orbánnal együtt szavazott a Demokratikus Koalíció két, és a mára már gyakorlatilag nem létező Együtt egyszem árva politikusa, Szelényi Zsuzsanna. Lehangoló. Nem, nem a tapolcai választás a lehangoló, ott ugyanis […]

Talán itt volna az ideje, hogy a legutóbbi fiaskó után – és a legközelebbi előtt – gondoljuk végig, mi, hogyan történt az elmúlt negyedszázadban. Meg az azt megelőző 30 évben, elsősorban baloldali és liberális nézőpontból. Christopher Adam azt írja egy kommentben, hogy a baloldalnak van támogatottsága a magyar társadalomban, hiszen háromszor is szocialista-szabadelvű kormány kapott többséget. Én egy kicsit másképp látom. Ennek magyarázatához vissza kell mennünk az időben legalább 45 évet. A XX. században a magyar társadalom gyors egymásutánban két kemény, represszív korszakot élt meg és át, nem függetlenül a nemzetközi helyzettől 1920 és 1945 között, majd 1948 és 1962 […]

Nem tudom, hány pofont kell még kapnia a demokratikus oldalnak ahhoz, hogy levonjon bizonyos következtetéseket. Az viszont biztos, hogy a választók nem látnak benne alternatívát a Fidesz-Jobbik kétfejű görénnyel szemben, ami nagyon nagy baj. De csodának azért nem csoda, habár a csoda az, hogy még egyáltalán a pályán vannak. Azt hiszem, hogy most sem a következtetések levonása, a higgadt értékelés következik, hanem a szokott forgatókönyv alapján az egymásramutogatás. Ameddig ez így megy, addig nincs esély. Itt a szocialisták is, a DK is az egész társadalmat akarja megszólítani, jóllehet a szocialisták potenciális szavazóbázisát elviszi a Jobbik, a DK szavazóbázisa meg annyi […]

Bobby McFerrin híres Don’t worry, be happy című száma jutott eszembe, miközben egy részletes angol nyelvű cikket írtam a KMH testvérlapjába a tapolcai időközi választásról, melyet a Jobbik megnyert. Bár ha ezt a dalt dúdolássza a magyar kormányfő, akkor teljesen elveszítette valóságérzékét. De ez a pad alatt szereplő baloldali ellenzékre is igaz. Elsősorban arra gondoltam, hogy Orbán Viktor már láthatóan nem a régi. A Fidesz ezuttal mindent bevetett a tapolcai-ajkai-sümegi választókerületben, beleértve Kubatov Gábort, aki vasárnap egész nap taposta a tapolcai flasztert sok-sok fecnivel. Magát a miniszterelnök urat is bevetették, aki pénteken látogatott oda és legyintett mind a Jobbikra, mind pedig […]

Ne lepjen meg senkit a cím furcsa hangzása. Ami pedig az express elnevezést illeti, az is hagy nagyon sok kívánni valót maga után. De ne vágjunk a dolgok elejébe. Harminc év után először volt ismét alkalmam családi körben ünnepelni a húsvétot (Pésachot) Távoli rokonaim a Vajdaságban, Szabadkán élnek. Az ő meghívásuknak tettem eleget feleségemmel. Sokat töprengtünk, hogyan is utazzunk. Autóm már nincsen. Nem csupán azért mert a tartása egy nyögdijasnak, mint jómagam is, kissé költséges. Az egy dolog. Sajnos egészségügyi okok miatt. A bal lábam már nem mindig engedelmeskedik úgy, hogy teljes biztonsággal vezethessek, másrészt állandó gyógyszerszedés mellett nem is […]