Orbán Viktorról továbbra sem lehet tudni, hogy hol vannak a leletei, és a beszédírói sem biztosan tartanak ki a végsőkig. A bukás jelei egy ideje azért rajzolódnak. A legbiztosabb előrejelzés mégis az, amikor a elkezdődik a vezér-lét végfázisa. Paranoid szakítás a korábbi haverokkal, és a parafaemberek elúszása a pocsolya kevésbé zavaros területeire. Az előbbi szép, és agyontárgyalt példája volt a szakítás Simicska Lajossal. Annyira demonstratív módon megszervezve, hogy nehéz szabadulni a színpadi játék gondolatától. Attól, hogy jól megkoreografált pávatánclépést adott elő a kollegista önképzőkör. Ugyanakkor van abban is logika, hogy függetlenül a racionalitásoktól a vezér már odáig jutott, hogy senkit […]

Folytatjuk minisorozatunkat. Ebben a részben a konzervatívokról esik szó. Ha konzervativizmusról hallok konzervatív embereket, akkor olyasmit, hogy az nem világnézet, nem ideológia – inkább egyfajta mentalitás, gondolkodásmód. Előéletem miatt is, bevallom, előítéletes vagyok, mert számomra az „Isten, Haza, Család” ugrik be elsőre. Mert a hívőkkel semmi bajom – de azzal igen, ha egyházi, vallási alapú államot akar valaki, lenyomva a többi ideológiát. Hazafinak tartom magam – de károsnak az egymásnak feszülő nacionalizmusokat. Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha az alakuló Polgári Konzervatív Párt kérdéseire válaszolok. Egyetértesz ezek többségével? 1. A szabadságot inkább az értékteremtésre való lehetőségként éled meg, nem a […]

Új, négy részes minisorozatot indítunk „Miért nem lehetek jó” címmel, baloldali, liberális, konzervatív és zöld világnézettel a célpontban. Természetesen lesz benne nem tetsző érvelés, és olyan is, ami tetszik. Hiába, a világnézetek már csak ilyenek. A legkönnyebben baloldali lehetnék – ugyanis annak születtem, a tízóraim mellé csomagolták a világnézetemet is. Meghatározó kisgyerekkori éveimben tisztes szegénységben éltem, mint oly sokan az ötvenes évek végén: amikor zsír helyett Liga margarin jutott a kenyerünkre, már ünnepnapnak éreztük. 18 évesen léptem be a pártba, mai fejemmel úgy mondanám, hogy vulgár-marxizmuson alapuló naiv kommunistaként. Nem azért, mintha azt hittem volna, hogy ez egy tökéletes világ […]

Hát akkor megyünk a keresztesháborúba. Kicsit anakronisztikus ügy, de mit tegyünk, ez olyan, mint a hasmenés: ha menni kell, hát menni kell… Nem is fájna ez nekem különösebben, hiszen ez beleillik vastagon a Vezér külpolitikai bénázásainak sorába, és teljességgel elfogadható lenne, ha a Fidesz a kétharmadot a Jobbik sorainak megbontásával érte volna el, de nem ez történt. És ez az én nagy csalódásom. A kétharmad ugyanis úgy jött össze, hogy Orbánnal együtt szavazott a Demokratikus Koalíció két, és a mára már gyakorlatilag nem létező Együtt egyszem árva politikusa, Szelényi Zsuzsanna. Lehangoló. Nem, nem a tapolcai választás a lehangoló, ott ugyanis […]

Talán itt volna az ideje, hogy a legutóbbi fiaskó után – és a legközelebbi előtt – gondoljuk végig, mi, hogyan történt az elmúlt negyedszázadban. Meg az azt megelőző 30 évben, elsősorban baloldali és liberális nézőpontból. Christopher Adam azt írja egy kommentben, hogy a baloldalnak van támogatottsága a magyar társadalomban, hiszen háromszor is szocialista-szabadelvű kormány kapott többséget. Én egy kicsit másképp látom. Ennek magyarázatához vissza kell mennünk az időben legalább 45 évet. A XX. században a magyar társadalom gyors egymásutánban két kemény, represszív korszakot élt meg és át, nem függetlenül a nemzetközi helyzettől 1920 és 1945 között, majd 1948 és 1962 […]

Nem tudom, hány pofont kell még kapnia a demokratikus oldalnak ahhoz, hogy levonjon bizonyos következtetéseket. Az viszont biztos, hogy a választók nem látnak benne alternatívát a Fidesz-Jobbik kétfejű görénnyel szemben, ami nagyon nagy baj. De csodának azért nem csoda, habár a csoda az, hogy még egyáltalán a pályán vannak. Azt hiszem, hogy most sem a következtetések levonása, a higgadt értékelés következik, hanem a szokott forgatókönyv alapján az egymásramutogatás. Ameddig ez így megy, addig nincs esély. Itt a szocialisták is, a DK is az egész társadalmat akarja megszólítani, jóllehet a szocialisták potenciális szavazóbázisát elviszi a Jobbik, a DK szavazóbázisa meg annyi […]

Bobby McFerrin híres Don’t worry, be happy című száma jutott eszembe, miközben egy részletes angol nyelvű cikket írtam a KMH testvérlapjába a tapolcai időközi választásról, melyet a Jobbik megnyert. Bár ha ezt a dalt dúdolássza a magyar kormányfő, akkor teljesen elveszítette valóságérzékét. De ez a pad alatt szereplő baloldali ellenzékre is igaz. Elsősorban arra gondoltam, hogy Orbán Viktor már láthatóan nem a régi. A Fidesz ezuttal mindent bevetett a tapolcai-ajkai-sümegi választókerületben, beleértve Kubatov Gábort, aki vasárnap egész nap taposta a tapolcai flasztert sok-sok fecnivel. Magát a miniszterelnök urat is bevetették, aki pénteken látogatott oda és legyintett mind a Jobbikra, mind pedig […]

Ne lepjen meg senkit a cím furcsa hangzása. Ami pedig az express elnevezést illeti, az is hagy nagyon sok kívánni valót maga után. De ne vágjunk a dolgok elejébe. Harminc év után először volt ismét alkalmam családi körben ünnepelni a húsvétot (Pésachot) Távoli rokonaim a Vajdaságban, Szabadkán élnek. Az ő meghívásuknak tettem eleget feleségemmel. Sokat töprengtünk, hogyan is utazzunk. Autóm már nincsen. Nem csupán azért mert a tartása egy nyögdijasnak, mint jómagam is, kissé költséges. Az egy dolog. Sajnos egészségügyi okok miatt. A bal lábam már nem mindig engedelmeskedik úgy, hogy teljes biztonsággal vezethessek, másrészt állandó gyógyszerszedés mellett nem is […]

Az állam szétesett. Nem, ez a szétesés nem most kezdődött, még csak nem is öt éve, régebbi történet ez. Jól nevelt állampolgárként mindig abban bíztam, hogy ha én teljesítem a kötelességemet az állam iránt, akkor számíthatok rá. Szerencsére eddig nem volt szükségem segélyre, lakást meg nem is kaphattam, mert pár száz forinttal mindig többet kerestem a jogosultsági határnál. Nem zúgolódtam, megvettem az otthont, megfizettem az eleinte kedvezményes, majd annak tízszeresére emelt kamatot, volt, hogy napi húsz órai munkával. Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy szert tudtam tenni a munkára… Így a hetvenedik évem felé közeledve rá kell jönnöm: rosszul tettem. […]

A Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP) fő tulajdonsága, hogy az érzékenység, a szerénység és a pasztorális hozzáállás észrevehetően hiányozik belőle. A 2011-es népszámlásás szerint, Magyarország lakosságának csupán 37 százaléka római katolikus, miközben 2001-ben a katolikusok aránya még 52 százalékon állt. (A népszámlásás részleteses és komparatív felekezetről szóló adatait a linkelt dokumentum 23. oldalán lehet olvasni.) Ha a KDNP-n múlna, a félhivatalosan római katolikus párt komoly szerepet játszhatna abban, hogy a következő népszámláson még a jelenleginél is kevesebben jelezzenek bármilyen halovány kötődést a magyarországi katolikus egyházhoz. Most arról lenne szó, hogy Semjén Zsolt, a KNDP roppant magabiztos és humortalan elnöke mesélte el […]

Egy hozzánk szóló felkérdezett minket, ugyan, akad-e a kommentelők közt cigány. Igaz, ezt a „Kanada igazságtalanul járt el” c. írásunk kapcsán tette, de ajánlanék a figyelmébe – és minden olvasónk figyelmébe egy életleírást. Egy magyar cigány, vagy cigány magyar, de minden képpen igaz ember életleírását. Sajnálatosan rövidre sikerült. „Bogdán János, Magyarország ( és Európa) első cigány gimnáziumának igazgatója ma lenne 52 éves. 1963. április 7-én született egy Somogy megyei kis faluban, Görgetegen. Itt járt általánosba, majd Kaposváron a Műszaki Szakközépiskolában esztergályosi képesítést szerzett. Ezt büszkén szokta emlegetni ismerőseinek. A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző magyar-történelem szakán. 1987-ben szerezte meg első diplomáját, […]

Ismét ételt osztottak húsvétkor a budapesti Blaha Lujza téren a krisnások. Évek óta minden ünnepen osztanak, és gyakran hétköznapokon is. Hosszú sorok kígyóznak ilyenkor az utcán, kilátástalanság, reménytelenség, szomorúság, amerre csak a szem ellát. Valódi látványosság ez ma Magyarországon, csak idő kérdése, hogy az ételosztás belekerüljön a hozzánk érkező külföldi turisták bédekkereibe. Szegénység van ma Magyarországon, nyomorúság. Politikailag inkorrektül ezt így mondják: rászorultság. Az MTI nem számolt be arról, hogy hosszú sorokban állnak az ételre váró emberek. Részükről se kép, se hang. Bizonyára nem akartak ünneprontók lenni, de az sem kizárt, hogy szakmai szempontok vezérelték őket: számukra nem hír, hogy […]

A Húsvét régóta ünnep. A keresztény kultúrkörben Jézusra, és kereszthalálára emlékeznek ekkor. A 2015. évben az időszámítás kedvezményezettjévé vált a Húsvét kapcsán a magában felismert neohorthyzmusában ön-vállveregető kormányzat is. Lévén, hogy a húsvéti ünnepkör idén az április 4.-ét is lefedi. Nem véletlen tehát, hogy különös hangsúlyt igyekeztek helyezni a kormánypárti közleményben az érintett időszak depolitizálására. A Fidesz ünnepi üdvözlete elég álságosan kéri a pártokat a politika akciók felfüggesztésére. Mely akciók nyilván azok a ténykedések, nyilatkozatok, amelyeket az orbanista párt hangadói annak nyilvánítanak. Mondhatnánk persze, hogy a korrekt viselkedéshez az is hozzá tartozna, hogy a kormányzat oldaláról napokkal korábban tűzszünetet hirdetnek. […]

A vasárnapra meghirdetett zárva tartással kapcsolatban a legkülönbözőbb reakciókat lehet olvasni, vagy a buszokon, fél-füllel, elcsípni. Leginkább az orbitális baromságot kiérdemlő minősítés, vagy a mélán unott undorral való legyintés a domináns. Talán azért, mert a hétköznapok serényen kihasznált kisemberei nem elég fogékonyak a KDNP vezetőinek magasztos státusz-szimbólumaira. Miközben persze tudjuk: vannak kiskapuk, és vannak napi történések is az ügyben. A kiskapuk nyomán jó néhány üzlet nyitva van vasárnaponként is. Ennek következtében egyfajta hozzászoktatási effektusnak lehetünk tanúi. Ennek megalapozásához a Fidesz-KDNP nevű politikai gitt-egylet keresztülszuszakolt egy törvényt, ami a meghozatalának a pillanatában is ismerten ostobaság volt. A kivételek tehát azok megnyugtatását […]

Ma van április negyedike, hazánk felszabadulásának hetvenedik évfordulója. Évek óta folyik az álvita arról, hogy ez felszabadulás volt-e a nemzetnek, vagy megszállás – természetesen a megszállás áll nyerésre. Ami azt illeti, a Szabadság téren felállított harci liba vélhetően Semjén golyóitól (vannak neki egyáltalán golyói?) megtépett tolla azt bizonyítja, hogy bizony, mi a németek megszállása alatt nem szabad akaratunkból indítottuk halálba párszázezer honfitársunkat, hanem a megszállók kényszerítettek rá, hogy embertelenek, kapzsi hullarablók legyünk. Így aztán a logika minden szabálya szerint aki elkergette a megszállóinkat, az felszabadított bennünket az elnyomás alól, hiszen gyárilag mi kedves, aranyos emberek vagyunk, akik a légynek se […]