Nekitámadt Bayer Zsolt azoknak a diákoknak, akik azért tiltakoztak, mert túlságosan nehéznek találták a matematikai írásbeli érettségit. Bayer marxista népségnek nevezte a petíció több tízezer aláíróját, és saját példájával hozakodott elő, hogy ők annak idején nem lázongtak, hanem, miután megrettentek az érettségitől, elkezdtek tanulni. Persze, csaltak is egy kicsit. Ezt is Bayer írta a Magyar Nemzetben megjelent Újféle érettségi című dolgozatában. Egy alkalommal ugyanis más helyett írta meg a magyar érettségit, cserébe másnap a WC tartályban kidolgozott matematika példákat talált. Spongyát rá, mondaná erre Virág elvtárs. Hanem Bayert némiképp megcsalja az emlékezete. Merthogy nemcsak kicsi, de nagyobb csalásokban is részt […]

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kb. egy éve kezdődött vesszőfutásán jól nyomon követhetők a jogállam felszámolásának állomásai, vagyis a diktatúra bevezetésének folyamata. Történelemórán tanulhattuk: a hat év híján kétszáz éves intézményt a pozsonyi reformországgyűlések során magyar mágnások alapították, a célra saját jövedelmükből ajánlottak föl jelentős összegeket. Elsőként gróf Széchenyi egy évi jövedelmét ajánlotta föl, e szavakkal: „…Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.” Felhívnám a figyelmet az összetett mondat utolsó tagmondatára: „…a kívánt célra […]

Kár, pedig Salvini és Orbán bimbózó szerelme ennek révén szökkenhetett volna virágba. Én olyan Brezsnyev-Honecker típusút képzeltem el, az illene hozzájuk. Mert tagadhatatlan, mindkét részről szerelem volt az első látásra. Ráadásul Orbánnak kívánatos Salvini. De az is lehet, fordítva van. Mind1: adj egy puszit, legyünk buzik! Orbán mester szerint ők ketten amúgy is sorsközösségben vannak. Salvini az a hős (?!), aki megállította a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt. Nem tudom eldönteni, hogy Orbán királyi többest használ, vagy a szokásos „mi, magyarok” formulát használja. Habitusát illetően én az előbbire tippelek. A hősök már csak ilyen megállítósak. Igaz, Salvini […]

Ezennel egy nívós, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú konferenciát szeretnék szíves figyelmetekbe ajánlani.  Meghívó A Nemzeti Bilincs Egyesület tisztelettel meghívja Önt a Szembesítés: Koncepciós perek és a Jogállam című konferencia-beszélgetésre Időpont: 2019. május 9. (csütörtök)16:00–20:00 óra Helyszín: Villányi úti konferencia központ: Budapest, XI. kerület Villányi út 11–13. földszint 300-as terem Program 16:00 Megnyitó Császy Zsolt az egyesület elnöke és Mécs Imre ’56-os halálraítélt 16:10–16:20 Dr. Szabó János bevezetője 16:20–17.50 Igazságügy miniszteri kerek-asztal, moderátor: dr. Avarkeszi Dezső Résztvevők: dr. Bárándy Péter, dr. Draskovics Tibor és dr. Vastagh Pál 17:50–18.00 szünet 18:00–19:30 Társadalomtudósi kerek-asztal, moderátor: Herényi Károly […]

A sajtószabadság napján jött a hír, hogy Kocsis Máté, volt józsefvárosi polgármester, jelenleg a VIII. kerület országgyűlési képviselője, egy Deutsch Tamással közös lakossági fórumon azt mondta, hogy nem az ellenzéki politikusokat, hanem az újságírókat tartják politikai ellenfeleiknek. Nem ellenséget mondott, de így is árulkodó volt ez a mondat. Benne volt az is, hogy azokat a sajtómunkásokat, akiknek a Fidesz prominensei nyilatkozni szoktak, nem tartják újságírónak. Csakis mikrofontartó-állványoknak szoktak megnyilvánulni, valódi újságírót emberemlékezet óta nem engednek Orbán Viktor, és a kormánytagok közelébe. A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet most közzétett adatai szerint 2010 és 2019 között látványosan romlott Magyarországon a sajtószabadság […]

Megjelent egy írás a tanárok alkalmatlanságáról. Ez annyira hiánypótló, hogy csak na! De tényleg! Mert ahhoz aztán baromi nagy éleslátás kell, hogy amikor valami már méteres lángokkal ég, akkor megállapítsa valaki: tűz van. Persze, akkor is jobb félreverni a harangot, mint sunnyogni a kertek alatt. De nem egyszerűbb akkor oltani, amikor még csak tüzesedik a kiszáradt trágya az istálló sarkában? Maga az említett írás az ATV oldalán jelent meg egy olyan címmel, ami szerint döbbenet lenne, hogy a tanárok nagy része alkalmatlan a pályára. Azért annak, aki most döbbent erre rá, annak valami kevésbé ártalmas, a szemet kevésbé meggyötrő szert […]

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, mióta több minisztérium összevonásával létrejött új „Központi kormányzati igazgatási szerv” az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevet kapta önértékelési zavarral küzd: Az emberi élet alkonyán -túl a hetvenen- emberi erőforráskénti értékén töpreng; mennyit ér a NER-nek(?) vajon ér-e annyit, mint hatvan kiló disznótáp(?) aztán szomorúan állapítja meg, hogy figyelembe véve a feldolgozás költségeit, és a feldolgozás során óhatatlanul keletkező súlyveszteséget, értéke legfeljebb tíz- tizenöt kilogramm disznótáp nettó piaci értékével azonos. A lehangoló következtetés nem hagyja nyugodni, ezért -tanulva NER-ista honvédőitől- gondolatban a disznótáp hasznosításába fog: megeteti magát egy disznóval, majd az immár vágásérett állatot tovább küldi egészen […]

Az egyik Orbán-hívő, a másik áldozati. Ez utóbbiaknak szól a budai vár fura urának üzenete: mindenki annyit ér, amennyire beárazom! Aki okos, az tudja, hova kell állnia, hogy növekedjen az ázsiója. A többi meg? Szép komótosan megrágja, megforgatja a szájüregében, alaposan kiélvezve az ízét, majd lenyeli. Amúgy valódi népmesei hős: szegény párttitkár harmadik gyermeke, aki, ahogy kell, saját erőből küzdötte fel magát egyre magasabbra, míg végül a csúcsra ért: teljhatalmú ura lett mind a birkáknak, mind a bárányoknak. Ez ugyan már nem népmesei éca, de rendkívül hatékony. Megtehet bármit – és mindent – mert –állítólag – őt választotta a nép. […]

A schmidtmarikanizmusról, mint elvről Rab László, az egykori Népszabadság kitűnő publicistája ugyan írt már egy kiváló elemzést – de engedtessék meg nekem, mint amatőrnek, hogy a Schmidt Mária, mint olyan szemszögéből is megírjam a magamét. Mert Schmidt Mária, mint olyan, jelenség. No, nem a küllemére utalok – mert az ilyesmivel ironizálni nem illendő – mert nem az a mérvadó. Hanem a törekvése, hogy minden áron megfeleljen az udvari történész szerepének, ami a múlt megmásításában, újra értékelésében többé-kevésbé sikerül is neki, habár elég nehéz pl. a világháborúkat döntetlenre játszani, de azért dolgozik rajta. Hanem, a Me Too. No, azzal kapcsolatban meglehetősen […]

Orbán Viktor levelét megírta, nemzetféltő könnyével azt is telesírta… Hányadik levél is ez? Nyolcadik? Kilencedik? Nem tudom követni, mert miután az első inzultációs levelét egy nemzetközi kézjellel díszítve visszaküldtem, többet nem kaptam tőle – pedig állítólag no name volt a válaszboríték. Vagy nem. Úgy látszik, nem vagyok NER-kompatibilis. Tehát van itt ez az utolsó levél – habár kétlem, hogy az utolsó lenne. A vezér ugyanis közvetlenül nem kommunikál az ő népével, hanem levelez vele. Érthető: a végére oda írhatja, hogy: tisztelettel. Na, ez az, ami teljesen kamu, persze, így illik. Orbán azonban nem tisztel se Istent, se embert, de hát, […]

Az EP-választások kapcsán a jelek szerint sikerült megtalálni a legütősebb kampánytémát. Azt, hogy Nagy Blanka hord-e fehérneműt, és milyet? Ha pedig ezen túlesett a vita, akkor az a tétel jöhet, hogy elég nagykorú-e ahhoz, hogy tudatában legyen a viselkedésének, vagy sem? Az utóbbi kapcsán Vásárhelyi Mária, egy közzétett blogbejegyzés alapján, egyike lehet a nagyon vívódóknak. Vásárhelyi Mária szerint el a kezekkel a szegény lánykától. Egész pontosan ez jelent meg: „El a kezekkel Nagy Blankától!!! Nagy Blanka érettségi előtt álló, fiatal lány. Megnyilvánulásaiból nyilvánvaló, hogy korosztályánál érettebb, autonóm, felnőtt módon gondolkodó, bátor nő”. Ami alapján jó lenne eldönteni, hogy egy megsajnálandó […]

Semmit. Még akkor sem, ha Judith Sargentininek nemcsak kellemes emlékei vannak Magyarországról. Judith Sargentini holland EP képviselő – a nevéről elhíresült jelentés készítője – a budapesti külügyminisztériumban Magyar Levente államtitkár „vendége” volt, de a látogatása érdekesen alakult. Amikor gyakorlatilag kidobták az épületből, odakint több tévéstáb várta, s mind azt kérdezték tőle, hogy miért utálja Magyarországot. Sargentini nem utálja Magyarországot. Soha egy rossz szót nem mondott az országunkról. Nem mondta, hogy nyaranta nem eléggé kék a Balaton, vagy hogy ronda lenne a Halászbástya. A magyar konyhát sem cikizte, és azt sem állította soha, hogy Bartók Béla, vagy éppen Kurtág György csapnivaló […]

Az osztalék az a pénzösszeg, melyet a részvénytársaság a részvény-tulajdonosainak fizet, általában akkor, amikor nyereséget ért el. Az Orbán és Tsai Rt évek óta nyereséges, ám osztalékot csak klienseinek és oligarcháinak fizet. Ami azért érdekes, mert a részvényekért a részvényesek jobb helyen fizetni szoktak, de az Orbán és Tsai Rt esetében nem tudni arról, hogy pl. Mészáros, Garancsi vagy Csányi befektetett volna bármennyit is. Noch dazu, a befektetésükért a részvényesek hasznot várnak el. A haszon nem is marad el, csak éppen az uniós felzárkóztatási pénzek kerülnek befektetésre. No, nem projekt szinten, hanem a csókosok zsebe táján. A képlet egyszerű: Orbán […]

Egyre rosszabb a romák helyzete, már-már az ország szétszakadásával fenyeget. A katolikus egyház odáig eljutott, hogy megállapítsa, valamit tenni kell, de itt megállt. Erről is beszélt a héten a Klubrádióban a váci püspök, Beer Miklós. Az ország kettészakadásától kell tartani, új Trianon jöhet, a 24. órában vagyunk. Ilyen kifejezésekkel jellemezte a hazai cigányság helyzetét Székely János szombathelyi megyés püspök. Hasonlóan vélekedik Beer Miklós váci püspök is, aki szintén szót emelt a szegények és a romák érdekében, 2014-ben egy körlevelet is kiadott erről. Beer Miklós úgy látja, hogy az elmúlt harminc évben rendkívül sokat romlott a helyzet. Korábban a cigányok is […]

Mottó: A jó, akkor is jó, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő -történetünk pillanatában Gizikém- férjével, Gézával a Dunaparton sétált, valahol Győr és Móvár között, a fövenyen. A napsütés ragyogott, a víz csillogott, ahogy egy ilyen szép történetben annak lennie kell. Már túl voltak harmincon, még innen a negyvenen; a fiatal felnőttkor kéjes birodalmában jártak, az ifjúság hevességétől már felszabadultan, és a bölcsesség emelkedettségétől még megkímélten; abban a korban, amikor ragyog a bőr, és könnyű vágytól csillog a szem, amikor még a mell tartja a melltartót, és még nem a hastól domborodik a férfinadrág. Sétáltak, fürödtek, napoztak. Géza félt […]