Az egyik Orbán-hívő, a másik áldozati. Ez utóbbiaknak szól a budai vár fura urának üzenete: mindenki annyit ér, amennyire beárazom! Aki okos, az tudja, hova kell állnia, hogy növekedjen az ázsiója. A többi meg? Szép komótosan megrágja, megforgatja a szájüregében, alaposan kiélvezve az ízét, majd lenyeli. Amúgy valódi népmesei hős: szegény párttitkár harmadik gyermeke, aki, ahogy kell, saját erőből küzdötte fel magát egyre magasabbra, míg végül a csúcsra ért: teljhatalmú ura lett mind a birkáknak, mind a bárányoknak. Ez ugyan már nem népmesei éca, de rendkívül hatékony. Megtehet bármit – és mindent – mert –állítólag – őt választotta a nép. […]

A schmidtmarikanizmusról, mint elvről Rab László, az egykori Népszabadság kitűnő publicistája ugyan írt már egy kiváló elemzést – de engedtessék meg nekem, mint amatőrnek, hogy a Schmidt Mária, mint olyan szemszögéből is megírjam a magamét. Mert Schmidt Mária, mint olyan, jelenség. No, nem a küllemére utalok – mert az ilyesmivel ironizálni nem illendő – mert nem az a mérvadó. Hanem a törekvése, hogy minden áron megfeleljen az udvari történész szerepének, ami a múlt megmásításában, újra értékelésében többé-kevésbé sikerül is neki, habár elég nehéz pl. a világháborúkat döntetlenre játszani, de azért dolgozik rajta. Hanem, a Me Too. No, azzal kapcsolatban meglehetősen […]

Orbán Viktor levelét megírta, nemzetféltő könnyével azt is telesírta… Hányadik levél is ez? Nyolcadik? Kilencedik? Nem tudom követni, mert miután az első inzultációs levelét egy nemzetközi kézjellel díszítve visszaküldtem, többet nem kaptam tőle – pedig állítólag no name volt a válaszboríték. Vagy nem. Úgy látszik, nem vagyok NER-kompatibilis. Tehát van itt ez az utolsó levél – habár kétlem, hogy az utolsó lenne. A vezér ugyanis közvetlenül nem kommunikál az ő népével, hanem levelez vele. Érthető: a végére oda írhatja, hogy: tisztelettel. Na, ez az, ami teljesen kamu, persze, így illik. Orbán azonban nem tisztel se Istent, se embert, de hát, […]

Az EP-választások kapcsán a jelek szerint sikerült megtalálni a legütősebb kampánytémát. Azt, hogy Nagy Blanka hord-e fehérneműt, és milyet? Ha pedig ezen túlesett a vita, akkor az a tétel jöhet, hogy elég nagykorú-e ahhoz, hogy tudatában legyen a viselkedésének, vagy sem? Az utóbbi kapcsán Vásárhelyi Mária, egy közzétett blogbejegyzés alapján, egyike lehet a nagyon vívódóknak. Vásárhelyi Mária szerint el a kezekkel a szegény lánykától. Egész pontosan ez jelent meg: „El a kezekkel Nagy Blankától!!! Nagy Blanka érettségi előtt álló, fiatal lány. Megnyilvánulásaiból nyilvánvaló, hogy korosztályánál érettebb, autonóm, felnőtt módon gondolkodó, bátor nő”. Ami alapján jó lenne eldönteni, hogy egy megsajnálandó […]

Semmit. Még akkor sem, ha Judith Sargentininek nemcsak kellemes emlékei vannak Magyarországról. Judith Sargentini holland EP képviselő – a nevéről elhíresült jelentés készítője – a budapesti külügyminisztériumban Magyar Levente államtitkár „vendége” volt, de a látogatása érdekesen alakult. Amikor gyakorlatilag kidobták az épületből, odakint több tévéstáb várta, s mind azt kérdezték tőle, hogy miért utálja Magyarországot. Sargentini nem utálja Magyarországot. Soha egy rossz szót nem mondott az országunkról. Nem mondta, hogy nyaranta nem eléggé kék a Balaton, vagy hogy ronda lenne a Halászbástya. A magyar konyhát sem cikizte, és azt sem állította soha, hogy Bartók Béla, vagy éppen Kurtág György csapnivaló […]

Az osztalék az a pénzösszeg, melyet a részvénytársaság a részvény-tulajdonosainak fizet, általában akkor, amikor nyereséget ért el. Az Orbán és Tsai Rt évek óta nyereséges, ám osztalékot csak klienseinek és oligarcháinak fizet. Ami azért érdekes, mert a részvényekért a részvényesek jobb helyen fizetni szoktak, de az Orbán és Tsai Rt esetében nem tudni arról, hogy pl. Mészáros, Garancsi vagy Csányi befektetett volna bármennyit is. Noch dazu, a befektetésükért a részvényesek hasznot várnak el. A haszon nem is marad el, csak éppen az uniós felzárkóztatási pénzek kerülnek befektetésre. No, nem projekt szinten, hanem a csókosok zsebe táján. A képlet egyszerű: Orbán […]

Egyre rosszabb a romák helyzete, már-már az ország szétszakadásával fenyeget. A katolikus egyház odáig eljutott, hogy megállapítsa, valamit tenni kell, de itt megállt. Erről is beszélt a héten a Klubrádióban a váci püspök, Beer Miklós. Az ország kettészakadásától kell tartani, új Trianon jöhet, a 24. órában vagyunk. Ilyen kifejezésekkel jellemezte a hazai cigányság helyzetét Székely János szombathelyi megyés püspök. Hasonlóan vélekedik Beer Miklós váci püspök is, aki szintén szót emelt a szegények és a romák érdekében, 2014-ben egy körlevelet is kiadott erről. Beer Miklós úgy látja, hogy az elmúlt harminc évben rendkívül sokat romlott a helyzet. Korábban a cigányok is […]

Mottó: A jó, akkor is jó, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő -történetünk pillanatában Gizikém- férjével, Gézával a Dunaparton sétált, valahol Győr és Móvár között, a fövenyen. A napsütés ragyogott, a víz csillogott, ahogy egy ilyen szép történetben annak lennie kell. Már túl voltak harmincon, még innen a negyvenen; a fiatal felnőttkor kéjes birodalmában jártak, az ifjúság hevességétől már felszabadultan, és a bölcsesség emelkedettségétől még megkímélten; abban a korban, amikor ragyog a bőr, és könnyű vágytól csillog a szem, amikor még a mell tartja a melltartót, és még nem a hastól domborodik a férfinadrág. Sétáltak, fürödtek, napoztak. Géza félt […]

Milyen ország az olyan, ahol egy alföldi településen élő édesanyának nincs annyi pénze, hogy kiváltsa a beteg gyerekének a gyógyszerét? Milyen az az ország, ahol ez az édesanya a (fideszes) polgármesterhez fordul segítségért és kölcsönért, mire a (fideszes) polgármester, akit az emberek azért választottak meg a település első emberének, hogy az ott élők életét segítse és jobbá tegye, azt válaszolja, akkor ad neki pénzt ha a nő orális szexben részesíti. Ne kerteljünk, magyarul ezt úgy mondják, hogy leszopja. Milyen ország az olyan, ahol a gyerekéért aggódó, kétségbeesett és kiszolgáltatott édesanya elfogadja az „üzleti” ajánlatot, a (fideszes) polgármester kijelöli a „légyott” […]

Az sem baj, ha nem Gyuszinak hívnak, hanem Bélának. Vagy Marcsinak. Esetleg Bözsi néninek, Sanyi bácsinak. Tőlünk hívhatnak akárhogy, nekünk, a miskolci Fidesznek az a fontos, hogy aláírásoddal támogasd Orbán Viktor programját. Csöbör Katalin vagyok, Miskolci Fideszes országgyűlési képviselője. Tőlem kapod a sonkát húsvétra, kitől mástól. Remélem, nem felejted el a választásig, hogy kinek köszönheted a finomságot. Szereted a sonkát? Na ugye! És te is azt akarod, hogy ne legyünk bevándorlóország? Akkor még inkább: na ugye! Légy oly kedves, itten írjad alá, és a téma el van rendezve. Jó étvágyat a sonkához, és eszedbe ne jusson május 26-án otthon maradni, […]

Mottó: A baj, akkor is baj, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő túl van a műtéten, sőt műtétet követő pánikja is a múlté, kórlapján a bűnügyi jelentésbe illő szavak miatt („korának megfelelő kinézetű nő”) érzett haragja lassan múló emlék. Nem hitt optikusának, mégis belevágott, és mára – a műtét után két héttel – új színbe öltözött a világ. Sumák betegség a szürkehályog; nem fáj, nem jelez, de baj. Második kontrollon van. A váróteremmé előléptetett folyosón sokan állnak, a fal szélét kitöltő székek megteltek, a rendelőajtó elött szolidan tolakodó betegek mustrálják egymást; vajon ki jött előbb? Az időközben ki-ki lépő […]

Vagyis, a bírálat joga, amolyan konyhanyelvi latinsággal. Valami ilyesmit kellene tolerálnia Orbánnak és a kormányzatnak, e helyett újabb, Brüsszelt bíráló kampányt indítanak annak ellenére, hogy rendesen pofán csapták őket az EPP-ben. De hát, tudomásul kell vennünk, hogy Orbán elvakultan hisz a maga igazában, és bátran szembeszáll bárkivel, aki kritizálni meri. Pedig hát, feriunt{que} summos fulgura montes (Horatius), vagyis a villám leginkább a magas csúcsokba csap le. Mondjuk, Orbán nem annyira magas, de azért kiemelkedőnek képzeli magát. Az más kérdés, hogy honnan? Különben is, szerinte az európai elit elszokott attól, hogy lehet bírálni. Bezzeg őt lehet! Igaz, hogy saját szájúlag jelenti […]

Mottó: Melyik tíz? Hasonlóan hosszú ideig senki a világon nem vonzódott hozzám annyira, mint életének utolsó három hetében egy kutya. Az egyetlen dolog, amivel úgy-ahogy sikerült egy-két félórányira elterelni róla a figyelmemet, ha írtam. Pedig nem vagyok író. Rendre események, látványok, elképzelések, rendelkezések, olvasmányok, hallomások, vélemények késztetnek írásra vagy ötven éve már. A téma számomra nem az utcán hever, rámtör. Egyre több és egyre több, manapság egyik a másikát szorítja ki. Most, hogy a kutyám nincsen, és ennek tudata gyakorta összeszorítja a torkomat, hálás vagyok a politikának, amiért a tízparancsolatot témává tette nekem, mert igen hosszú ideig kötheti le a […]

Elindult az uniós választási kampány. Elég sok párttal a startvonalnál. Névleg. Az emberek pedig nyugodtan találgathatják némelyikről, hogy valójában kicsodák, és mi a fenét is akarnak. Mert vannak nagyon jól hangzó jelmondatok, és vannak eddig sosem hallott nevű gittegyletek is. Némelyik ismertebb szervezet meg szintén kezd olykor gittegylet-szerűnek látszani. De a politika valószínűleg már csak ilyen. Vagy mégsem. A „politika”, mint olyan valószínűleg inkább olyan, amilyenné a politikusok, és a holdudvarukban lihegők teszik. Az utóbbiak ténykedése nyilván nem független attól, hogy a rájuk befolyással bíró politikusok kara mit enged. A politikusok ténykedése meg egyáltalán nem független attól, hogy az ország […]

A görög kifejezés jelentéstartalma sokféleképpen módosult az évszázadok során Platontól és Morus Tamástól egészen napjainkig, amikor a közbeszédben leginkább tudományos alapú fikcióként – science fiction – használjuk. Olyasvalami, aminek van ugyan reális kiindulópontja, de egy elképzelt feltételrendszerben működik. Más kérdés, hogy – főként a társadalmak működésének utópiái esetében -, hogy ami egykor utópia volt, az az idő előrehaladtával valósággá vált. Persze sohasem abban a steril formában, ahogyan azt eredeti kiötlői elgondolták. Mégis úgy gondolom, talán nem felesleges a lehetetlent elképzelni – hogy elérhessük a lehetségest. Nekem is van vízióm – elsősorban a hazám Magyarország jövőjéről. Földhözragadt módon arról, hogyan, miképp […]