Épp az orrom előtt csukta be az ajtót. Az üvegajtó két oldalán álltunk: ő odabent, én odakint, a hivatalnak kinevezett ostromlott vár bejárata előtt. Az órám szerint még volt három perc, zárásig. Mondtam neki, hogy sajnálom, de nem tudtam hamarabb jönni. Különben is, csak egy csekket szeretnék feladni, azt hittem, még belefér. Nem fér bele, mondja az ajtó túloldalán. Az ő óráján már 6 óra van, és az számít. Ebben speciel igaza volt: a hivatalban nem a mi óránk, nem a mi időnk érvényes. Rendnek kell lenni, mondta magyarázatként az ember, aki nem engedett be a hivatalba. Akik odabent dolgoznak, […]

Az Átlátszó.hu birtokába került egy szerződés mely szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda blogokat, bejegyzéseket figyeltet kulcsszavak alapján. A Rogán Antal vezette tárca „hírportálok, blogok, a YouTube, a Twitter, a Facebook, és az orosz közösségi oldal, a Vkontakte felületein megjelent cikkeket, posztokat, bejegyzéseket figyeltet egy magáncéggel”. A hivatalos magyarázat szerint az álhírek terjedése ellen küzdenek. Az internetet figyelő szolgáltatást a Mediaradar Információs Ügynökség Kft.-vel írták alá havi nettó 862 900 forint értékben. Mielőtt felületesen ítélkeznénk, és nekünk is jutna az eszünkbe, amire józan paraszti ésszel minden normális ember gondolna, vagyis, hogy a pártállam már megint terjeszkedik, ráadásul a személyiségi jogaink rovására, vegyünk […]

Azt gondoltuk, hogy nem írunk már többet a CEU-ról, leírtunk már mindent, amit lehetett és amit érdemes. Talán egy búcsúcikk belefér még december elsején, de aztán tényleg annyi, szép volt, jó volt, talán igaz sem volt. Hogy volt egyszer egy egyetem, amely pénzt és dicsőséget hozott Magyarországnak. De most mégis írnunk kell a CEU-ról, mert felcsillant a remény, hogy a magyar kormány aláírja az egyetem működését biztosító egyezményt. Már a pontos dátum is megvan: majd ha eljön az ideje. Ezt maga Orbán Viktor miniszterelnök mondta a parlamentben, egy újságíró kérdésére válaszolva. Mi magyarok pedig megnyugodhatunk, mert ismét bebizonyosodott, hogy nemcsak […]

Úgy tűnik, hogy virágzik a kerítés-üzlet. Annyiban tűnik virágzónak, hogy hallom: a Hős utcában kerítést akarnak építeni a drog-terjesztés megakadályozása érdekében. Körbevéve a dílereket rejtő területet, házat, házakat. Nem kívánt területi megjelölés törlendő. Mert valószínűleg nem az a lényeg. Inkább az a furcsa, hogy amennyiben ettől eredményt remélnek, akkor ennek a reménynek csak akkor van értelme, ha a kerítést állítók biztosan ismerik a terjesztők lelőhelyét. Ebben az esetben lakhelyeket körbekeríteni azt is sejteti, hogy valójában a terjesztők sem lehetnek túl ismeretlenek. Így viszont értetlenkedve állok, ülök a kerítés híre előtt. A kábítószerek terjesztésének kivétele a büntetendő cselekedetek közül elkerülte a […]

Néhány évvel ezelőtt a legtöbb magyar azt sem tudta, hogy létezik a Közép-Európai Egyetem, a CEU, amely magyar és amerikai diplomát ad az oda beiratkozó hallgatóknak. Maga a kormány tette fel a politikai térképre a CEU-t azzal, hogy mintegy negyedszázados működése után hirtelen rájött, hogy az egyetem papírjai nincsenek rendben, s működése nem felel meg a hatályos magyar törvényeknek. Az egyetem amint tehette, intézkedett, hogy megfeleljen minden előírásnak. – nem mellesleg, ezeknek korábban is megfelelt, ám a magyar kormány utólag változtatott a működéshez szükséges követelményeken. Ám az ügy még így sem oldódott meg, mert Orbán Viktor kormánya nem hajlandó aláírni […]

Csipetnyi tájban az ország. Minden szabályos és emberbarát. Az úttesten kerékpározók a település nevét láttató tábla mögött azonnal a településen kiépített kerékpárútra kanyarodhatnak, nehogy elüsse őket a helységnév sebességlassító üzenetét megkésve appercipiáló gépkocsivezető vagy motoros. Mivel a helyi kerékpárút kiépítésére kapott uniós pénz maradékából finanszírozott létesítmény hossza a helységet magát semmiképpen se érhette el, célszerűnek látszott azt még országút kanyarulata előtt befejezni. A helyi kerékpárút hossza azonban elégséges ahhoz, hogy a rákanyarodó részint az autóforgalomtól, részint a kanyarulat emberséges íve okán önmaga szeleburdiságától is védve legyen. Mert lassítania kell. Erre őt egy könnyen felismerhető, a KRESZ előírásai szerint kihelyezett stoptábla […]

Az ötvenes évek eleje. 6 éves vagyok, vagy hét (megnéztem 1953 november 25. tehát hat meg egy kicsi) az első csend. Valahova megyünk, jó lenne, de már nem fogom anyám kezét „naffiú” vagyok. Az ablakok nyitva. Gól! Kiált Szepesi, és hangja nem megtöri, hanem fokozza a csendet, ahogy az ablakok előtt álló, buszt lovaskocsit magára hagyó sofőr, jeges és seprűjére támaszkodó utcaseprő drukkja is. Csend van, amilyen a madárfüttyel, szellő suttogással ékesített erdei csend, csak góllal fűszerezve. 6:3 Aztán a másik, a második csend 1956 november vége, inkább december eleje. Még nem kell nagykabát, de a gallér feltűrve és a […]

Különrajzról mentünk haza. Hárman. A Kálvin térnél szálltunk föl a villamosra, de már a Múzeumkertnél majdnem le is szálltunk. A múzeum lépcsõjén nagy csapat fiatal. Énekelnek. Egyikünk bizonytalanul rebegi, otthon aggódni fognak. Így hát, jólnevelt kiskamaszok, mégse szállunk le. Másnap reggel a rádió végtelen zenéjére apám kijelenti, hogy ma nem mehetek iskolába, és anyu se, dolgozni. Õ azért elment, maszek mûhely nem állhat le. De mit fognak szólni a tanárok? A következõ napokban jószerivel semmit se csinálunk. Zárt kapu mögött csak a házban lakó barátnõimmel játszhatok. Föléltük a Hunyadi-piaci tejesasszonynak összegyûjtött száraz kenyeret, a télire eltett sós daráltpaprika krémet, befõtteket, […]

A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása, a 20. századi brit festészet egyik rendkívül meghatározó, összefoglalóan Londoni Iskolának nevezett vonulatát ismerteti meg a magyar közönséggel. Francis Bacon, Lucián Freud és a Londoni Iskola festészetéből első ízben láthatunk rendkívül gazdag, az egyes művészeket főművekkel reprezentáló válogatást. A 2019. január 13-ig látogatható tárlat a londoni Tate Britainnel együttműködésben valósult meg. A tárlat a Londoni Iskola művészetének első magyarországi bemutatója, amely az irányzat legismertebb alkotói mellett a 20. század második felének londoni művészeti színterén kibontakozó művészi párbeszédeket is vizsgálja. A közel kilencven képet bemutató kiállítás Francis Bacon, Lucián Freud mellett a Londoni Iskola olyan […]

Interjút adott Szersén Gyula színművész az origo.hu kormányportálnak. A beszélgetést Sztankay Ádám jegyzi. Az megbocsátható, hogy rögtön az első mondatban a színész negyven évtizedes pályáját méltatja: minden szerkesztőségben előfordul ilyen elírás. Aztán a most 78 éves színész beszél életéről is, gyerekkoráról, iskoláiról. Persze szó kerül az 56-os eseményekről is, amikor ő gimnazista volt: „..mi többször kooperáltunk a szomszédos II. Rákóczi Ferenc katonai középiskolával, akik a forradalom alatt átálltak a Kilián György vezette felkelőkhöz.” Akik között nyilván ott volt Kulich Gyula, Pataki István, Fürst Sándor, Zalka Máté – és persze Ságvári Endre is. Olyan van, hogy a nyilatkozó rosszul mond valamit, […]

A jelek, és hírek, pontosabban egyes, irodalmárságot nyomokban tartalmazó, írnokok munkássága alapján immár Ady Endrét is utolérte a kultúrharc. Vastag Andrea még szerdán megjelent publikációja alapján, amelynek kritikáját a HVG.hu közölte. Azzal, hogy a Magyar Idők szerzője szerint Ady egy, a baloldal által megvásárolt ember. A vásárlás a cím sugalmazása alapján kilóra, és készpénzen zajlott volna. Nem voltam ott a tranzakciónál, és gyanítom: Vastag Andrea sem. A hölgy kiakadását azonban lehet, hogy nem is ez okozta, hanem az, hogy egy háború kapcsán olyan embert, jelesül valami Ady Endrét merészeltek emlegetni, aki elítélte az emberirtást. Ellentétben azokkal, akik annyira jó költők […]

Felelni fogsz te is, mert megfeleltél nekik kétharmados kéjjel osztottad a kokit Elloptad a jövőt, elüldöztél sok menőt cinikusan nézted, hogy a múlt visszanőtt Toltad a szekeret, tapsoltál felállva tapostál lefelé, felfelé gazsulálva Térden csúszva másztál, aranyat találtál ájtatosan néztél, s még csak nem is hánytál Átvetted a díjat, mert az neked már járt megdolgoztál érte, megkérted az árát Mész te is a nyájjal, sodródsz csak az árral, nem bíbelődsz sokat, ha lopni kell, a zárral Megölted Radnótit, újraszülted Horthyt nem kért meg rá senki, itt valaki bűzlik Játszottad a némát, te is, te is, te is cinkos lettél te […]

Akinek még bármilyen illúziója volt azirányban, hogy a jelenleg regnáló magyar kormány, egyetlen vonatkozásban is képviseli a magyar nemzet érdekeit, vagy hogy bármilyen pici szeletében is hagyná legalább a demokrácia látszatát érvényesülni, annak ma végképp el kellene vetnie az illúzióit. A lakástakarékok kinyírásáról van szó. A lakástakarék intézménye a hosszútávú öngondoskodást segítette állami eszközökkel. A 20 éve működött rendszer alaptétele volt: ha valaki évekig, de minimum 48 hónapig, hajlandó egy összeget – akárcsak ezer forintot – megtakarítani, ahhoz az állam 30%-ot hozzátesz. A támogatás mértéke persze maximalizálva volt: legutóbb évi 72 ezer forintban, ami szintén magától értetődő, hiszen az állami […]

Ez a hét azzal kezdődött, hogy a rendőrség kiürítette Budapest egy részét, lehegesztették a csatornafedeleket, és a főváros lakossága, ha másból nem, ebből már sejtette, hogy igen szeretett és várva várt vendég érkezett Magyarországra. És valóban: megérkezett hazánkba Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki a hivatalos tájékoztatás szerint hadiipari együttműködésről tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel. Erdogan Áder Jánossal is találkozott, vele vélhetően a környezet fontosságáról értekeztek. Mindeközben nem nagyon lehetett közlekedni Budapesten, de ezzel sem volt baj, mert a TEK a török elnök távozása után nemcsak hogy feloldotta az addigi korlátozásokat, de még meg is köszönte a lakosság együttműködését és megértését. […]

Emberek! Megszűnt a Fidesz! Mivel magyarázható mással, minthogy a miniszterelnök kénytelen volt egymagában, személyesen jelölni a budapesti főpolgármestert?! A Fiatal Demokraták Szövetségének, mint pártnak megszűnésére már huszonöt éve mutattak aggasztó jelek, amik az 1994-es választások után erősödtek föl, és mára az agónia vált teljessé. Az összes fiatal – és már nem annyira fiatal – demokratát leuralta egy elvek nélküli erőszakos egyed. Mondjuk már a párt alakulása sem volt makulátlan, hiszen a tagság feltétele volt a 35 éves életkor. Én meg néztem ki a fejemből, mint 41 éves agg, ráadásul szocialista: mi fenéért kéne engem földbe döngölni sokmillió társammal együtt? 1998 […]