Amikor úgy döntöttem, hogy a Kanadában megjelenő többi magyar laptól eltérő módon, a Kanadai Magyar Hírlap lehetővé teszi a kommentelést cikkeink alatt és így a kritikának, illetve az eltérő véleményeknek is platformot teremt, a cél az őszinte és nyílt eszmecsere, az eltérő nézetek értelmes, elgondolkodtató ütköztetése volt.  Nem söpörjük szőnyeg alá a vitatott kérdéseket. Nem teszünk úgy, mintha egy diaszpórában megjelenő lap szerepe az lenne, hogy magyar házakban megrendezett bálokról közöl semmitmondó beszámolókat, az őszinte reflexió és önreflexió helyett. Nem építünk Patyomkin falúját a ma végképp nem létező „nemzeti összetartozásnak.” Ugyanakkor az is látszik – ismét – hogy a legtöbb […]

A magyar pártállam hosszú karja a tengeren túlra is elér–ez nem okoz meglepetést a KMH olvasói számára, hiszen az elmúlt nyolc év alatt lapunkban több tucatnyi cikkben számoltunk be erről a jelenségről. Pordány László korábbi nagykövet, illetve Ódor Bálint éppen leköszönő nagykövet csaknem minden módszert felhasnált arra, hogy bárkit eltávolítsanak a helyi magyar közösségből, aki bármely nyilvános vagy félnyilvános fórumon kritikát fogalmazott meg az Orbán rendszer ellen. A magyar állam ma már alig titkolja, hogy diplomatáin keresztül próbál befolyásolni kanadai és amerikai magyar közösségi szervezeteket, illetve azokon belül folytat bomlasztó tevékenységet. Az alábbi vallomást John Hasulyo írta Kaliforniából, ahol Széles […]

A Független Magyar Rádió heti kétórás műsora az AM 530 hullámhosszon hallható Torontó környékén. A műsor „független” és a kétórás műsoridőt bérlik, állítólag évi 35 ezer kanadai dollárt fizet érte Bede-Fazekas Zsolt, aki egy magyar könyvesboltot is üzemeltet Torontóban. A műsor elkötelezetten jobboldali, Orbán Viktort, sőt, néhány szélsőjobboldali személyiséget is támogat. Például néhány hete azt a Szakály Sándor revizionista történészt látta vendégül Bede-Fazekas, akinek ma már problémái akadnak amikor az Egyesült Államok területére próbál belépni. A heti rádióműsornak van egy szegmense, a Dühöngő, ahol Bede-Fazekas barátjával és egykori Torontói Magyar Ház vezetővel, Vaski Gáborral, vitatja meg a magyar és nemzetközi […]

Jónéhány éve már annak, hogy a torontoi magyarsággal utoljára kapcsolatban voltam. A társulás annak idején koránt sem volt felhőtlen, még a legjobb napjaiban sem. Mindig voltak barátaim a magyarok között, de soha nem szabadultam meg a közösség fenntartásaitól. Ugyancsak nem tudom eldönteni, hogy ezek a fenntartások nekem szóltak-e, személy szerint, vagy mindannyian így viselkednek-e egymással. Ezek a gondolatok abból az alkalomból merültek fel, hosszú idő óta először, hogy egy barátom felhívta a figyelmemet az úgynevezett ”Független Magyar Rádió” egyik adására, ahol nem rég név szerint említettek meg engem. Méghozzá abban az értelemben, mintha én elhagytam volna a baleset helyszínét, eljöttem […]

Tímeával, sok év múltán, a Facebookon vettük fel újra a kapcsolatot – korábban ismertük egymást a „popszakmából” –, és a lájkokból, hozzászólásokból hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a bennünket körülvevő világról. Innen szereztem tudomást a Timea’s Cause alapítványról, a céljairól, feladatairól, és itt került szóba köztünk először a lehetséges együttműködés. Megtiszteltetésnek tartom a felkérést. Tímea igazi hős; talpra tudott állni, az átélt szörnyűségek után új életet kezdeni, ez önmagában is tiszteletreméltó, de a saját példáján bemutatni a veszélyt és felhívni rá társadalom figyelmét, ez több mint bátorság! Mindig törekedtem arra, hogy a zene – Sztravinszkijjal szólva – a zenénél többet […]

1963. június 26-án halt meg az apám. Nem voltam még 12 éves, és sokáig nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhetett. Majdnem egy évig, minden reggel azzal ébredtem, hogy csak álmodom ezt a szörnyűséget. Nem igaz semmi, apám él, visszajön, és újból mehetek vele Csepelre, ahol főorvosként dolgozott, és újból nekem adja az üzemi étkezdében desszertként kapott lekváros buktát. Apám gyermekorvos volt, főállásban a csepeli rendelőintézetben dolgozott. Emellett dolgozott még a Csepel Vas és Fémművekben, valamint a Posztógyár óvodájában. Rengeteget hajtott, hogy nekünk mindenünk meglegyen, de abban az időben még így sem lehetett sokat keresni. Azért azt lehet mondani, hogy, ellentétben […]

Eladták az Oshawai Magyar Kultúr Klub hallját, miután a helyi magyar közösség folyamatosan csökkenő létszáma nem tette többé lehetővé a közösségi helyiség fenntartását. Oshawa Torontótól 60 kilométerre keletre fekszik, a város lakossága meghaladja a 159 ezret. A 64 Albany Street alatti ingatlant Margaret Devecseri, a Century 21 ingatlanügynöke árulta és a meghirdetett eladási ár 590 ezer dollár volt. A 221 ülőhelyes közösségi hall májusban elkelt. Bár klubjuk már nincs, az oshawai magyar közösség Facebook oldala még él, ahol leginkább más közösségek híreiről olvashatnak. Továbbá a klub megtartja a „Picnic Grounds” néven ismert parkját, Oshawától keletre, a Hampton nevű térségben. A […]

Zend Róbert kanadai magyar költő nevét eddig viszonylag kevesen ismerték, különösen Magyarországon. Azonban abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a néhai költő egyik barátja, Botár Olivér művészettörténész professzor Winnipegből, illetve Sándor Ilona irodalom szakértő Torontóból mutatott be egy kis szeletet munkásságából a Kanadai Magyarságtudományi Társaság konferenciáján Reginában, 2018. május 26-án. A felolvasásról videót készítettünk, ezt itt tekinthetik meg. Zend Róbert (1929 – 1985)  Budapesten született és az 1956-os forradalom leverése után menekült Kanadába. Olasz irodalomból diplomázott felső fokon a Torontói Egyetemen és 1958-tól a kanadai közszolgálati rádiónak, a CBC-nek dolgozott–először filmkönyvtárosként, aztán producerként. 1969-től a népszerű Ideas c. sorozat producere volt. […]

…Milyen érdekes, hogy amikor más nyelven beszélünk, megtanulunk másképp gondolkodni is. Kanadában írok, ahol jogállam van, ahol a törvényeken belül is tisztelik az emberi jogokat, és ezért viszonzásul be is tartják a törvényeket. Törvények összessége: jog, egyének tisztelete: állampolgári és emberi jog. Ugyanaz a szó magyarul, de mára már mindkettő elveszíti értékét és tartalmát. Becsapás, átvágás és tiszteletlenség veszi át helyét a köznapokban…. Elgondolkodva megyek a város egyik kis utcájában, azon morfondírozok, mivel tudnám életre kelteni a következő tananyagot. Velem szemben jön vagy öt gyermek, talán öt évestől tizennégyig. Akkor látom, hogy mindegyik kezében ott lóg egy papírtekercs-ecske. Elfordulnak, de […]

Elhúnyt Madarász Viktória, a montreáli magyar közösség aktív tagja. Szabó Viktória Budapesten született és 1957-ben érkezett Kanadába néhai férjével, Madarász Jenővel. Vegyészként dolgozott és labort vezetett a CAE Electronics nevű cégnél. Nyugdíjazása után aktív önkéntes szerepet vállalt számos montreáli magyar szervezetben, köztük a Montreáli Magyar Bizottságban. Gyászolják gyermekei, Norman és Wendy (veje: Peter Stiles) és négy unókája: Elliott, Anthony, Moema és Alice. Családja köszönetet mond a Centre hospitalier de l’Université de Montréal (CHUM) kórháznak a kezelésért és törődésért. A temetési szertartásra 2018. június 8-án kerül sor délután 1 órakor a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben (90 rue Guizot Ouest, Montréal), ezt követően történik […]

A szabadkőművés összeesküvésekről szóló írásairól és durván antiszemita előadásairól ismert Raffay Ernő történész által készített kiállítással emlékezik Trianonra az Ottawai Magyar Ház június 3-án. A kiállítás a Várpalotai Trianon Múzeumból érkezik Kanada fővárosába, amelynek összeállításáért Raffay mellett Szabó Pál Csaba is felelt, aki egyben a várpalotai múzeum vezetője. Mint ahogy azt az Átlátszó című lap korábban kiderítette: Bayer Zsolt fideszes publicista–aki durva szófordulatairól, rasszizmusáról, cigány gyerekek elgázolását szorgalmazásáról ismert–szintén a Trianon Múzeum Alapítvány kuratóriumi tagja. A múzeum magyar ádófizetői pénzzel működik, kiállításai a Horthy rendszer irredenta nosztalgiára építenek. A tárlat leginkább a két világháború közötti időszakban készített irredenta propaganda anyagokból és zenékből […]

Békevár Kipling községtől 9 kilométeres távolságra található, Kipling pedig Reginától, Saskatchewan tartomány fővárosától 155 kilométerre. Kipling-Békevár térségét a magyarok telepítették be 1898-tól kezdve. Földműves magyarok érkeztek a kanadai Prairie-re ahol kulcsfontosságú szerepet játszottak a helyi mezőgazdaságban. Békevár egy református település volt, szemben Kaposvárral, amelyet 115 kilométerrel északra hoztak létre katolikus magyarok. Békevár központja a mai napig álló temploma. A debreceni Református Nagytemplom ihlette meg a békevári magyarokat amikor felépítették saját templomukat a kopár Prairie közepén. A közösség népességi csúcspontja a huszas években volt, amikor 250 magyar családból állt Békevár-Kipling. 1967-ig kizárólag magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak a békevári templomban, ekkor azonban […]

Kedden, május 29-én jelenik meg új cikk lapunkban. Saskatchewan tartományban vagyok, az idei Kanadai Magyarságtudományi Társaság konferenciáján. Tegnap (vasárnap) egész napos kirándulást tartottunk a tartomány történelmi magyar településeire: Esterházy városába, Kaposvárra és Békevárra. Igazi élmény volt meglátogatni a XIX. század végén alapított magyar kolóniákat. Ma Esterházy egy viszonylag jómódú angol vidéki város, Kaposvárból megmaradt a kő templom és egy magyar temető, Békeváron pedig még mindig él egy kicsi (és idős) magyar közösség, ahol a már Saskatchewanban született magyarok sok esetben a mai napig értik és beszélik szüleik és nagyszüleik nyelvét, akik a huszadik század első két évtizedében telepedtek le nyugat-Kanadában. […]

Ötvenedik évfordulóját ünnepli a Montreáli Magyar Presbiteriánus Egyház 2018. május 27-én. Az alábbi reflexiót Nt. Szabó Péter, a magyar nyelvű gyülekezet lelkipásztora írta. Ötven évvel ezelőtt azzal a vággyal indult el a Montreáli Magyar Presbyteriánus Egyház, hogy az egyház legyen egyház és ne más. Erre a tömören megfogalmazott lényegbeli célra sajnos meg volt az oka a közösségnek, ahol az emigrációban (nem csak a magyaroknál, de másutt is) úgy összekeveredett a lelki élet a nemzeti, kulturális programmal, hogy ez az utóbbi fojtogatta és károsította az egyház lényegét. Hogy mitől egyház az egyház és mit csináljon, erre a fenntebb idézett Ige ad […]

Ma egy éve, hogy meghalt a barátom, Dés Misi. Miközben a búcsú tőle folyamatosan zajlik bennem, és teljesen talán soha nem is fejeződik be, újra és újra eszembe jut, amit saját édesapja halála után mondott: hazugság, hogy az igazi veszteség az itt maradóké. Akkor nem voltam biztos benne, hogy pontosan értem őt, az eltelt egy év viszont tökéletesen igazolta, mire gondolt: a halálával valóban nem mi, hanem ő veszített el mindent. Tegnap spanyol íróbarátai, Mihály barcelonai lapjának, a Lateralnak a szerzői emlékeztek meg róla, én meg ez alkalomból közzéteszem azt a szöveget, amit a temetésén mondtam. „Mihály egész életében notórius […]