56 évvel az események után az igazság felderítése a történészekre vár, akik a szemtanúk vallomásai mellett régi újságok, levéltári források és az azóta nyilvánosságra hozott történelmi dokumentumok tanulmányozásával kibogozhatják az események kronológiai sorrendjéből azok valódi jelentőségét – kurzuselvárástól függetlenül. Egy történésznek detektívnek is kell lennie, aki képes látszólag olyan aprónak tűnő adatokból is következtetni, amelyek első látásra nem feltétlenül kapcsolódnak az említett eseményhez.

Ha hiszed, ha nem, kedves antiszemitám, már megint a szokásos dolog tortent. Éppen mondani akartam valamit neked–tudod, ahogy megigertem és ahogy ezt te tőlem már vártad–amikor a feleségem, szokása szerint, közbeszólt. Mitsem törődve azzal, hogy mire készültem, ő írt cikket a Népszabadságnak, amely azt le is közölte kisvártatva. Mint gyakran, most is bosszús vagyok, amiért belém folytja a szót, de egyszersmind hálás is vagyok, amiért sokkal bölcsebben méri fel a helyzetet, (szokása szerint) mint ahogy én tudnám azt megtenni. Mielőtt tehát folytatnánk a nevelésedet, megfontolásra figyelmedbe ajánlom a következőket… Augusztusban átléptünk egy határt. Barcsa-Turner Gábor levelet küldött Christopher Adamnak, a […]

1952-ben alapították szükségből, emberségből – 2007 tavaszán zárták be, hogy „az ország költségvetését ne terhelje” beteg és kiszolgáltatott embertársaink gyógyítása, gondozása. Az ország felelősnek mondott vezetői másfél-kétmilliárd forint nyereségért számolták fel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet – utcára téve az elmebeteg és pszichiátriai gondozásra szoruló honfitársainkat, a társadalomra szabadítva sarlatán tettükkel azokat az embereket, akik nem felelnek, nem felelhetnek cselekedeteikért… 

2012. augusztus.28-án ünnepélyes keretek között avatták fel Kovács Nóra Patrícia tervei alapján a Túlélők falát a Holokauszt Emlékközpontban. Az ünnepélyes megnyitón Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket. Beszédében elmondta: tíz éves az alapítvány és nyolc éves az épület. Intézményük tudományos és oktató központ. Nagy hangsúlyt fektetnek a túlélők felkutatására és emlékeik archiválására… hiszen soha nem feledhetjük mindazt, ami történt az elmúlt évszázadban a zsidósággal és a nemzetiszocialzmus ellenségeivel. Jövőbeni terveik között szerepel az Igaz Emberek Emlékfalának megépítése.

Zsidó honfitársaink életének mentéséért minden évben, a néhai Raoul Wallenberg, svéd diplomata születésnapján (a „Humánum Napján”) Helytállásért-díjakat ítélnek meg azoknak az embertársainknak, akik a Vészkorszakban – egzisztenciájuk, életük kockáztatásával is – segítségére voltak az üldözötteknek.

Aszalos Sándor a múlt évszázad nyolcvanas éveiben emigrált Ausztriába, az akkor már „puhának” mondott diktatúrából. A népidemokráciának fordított hátat – mint oly’ sok százezer honfitársunk korábban – hogy élete hátralévő részét demokráciában élje meg. A Kanadai Magyar Hírlap olvasója most Bécsben, a császárvárosban gyűjtögeti magánkönyvtárában Ady Endre, Márai Sándor, Bibó István azon írásait, melyek a polgári demokratikusnak – azaz a nyugatinak – mondott demokrácia eszméjével foglalkoznak… Az Ottawában szerkesztett orgánum, a Kanadai Magyar Hírlap, számára készített összeállítását az alábbiakban tesszük közzé.

A Wallenberg emlékév alkalmából közlünk archív fotókat a Holokausztról Magyarországon és a Kárpát-medencében. Áprilisban jelent meg első képsorozatunk, mely az egyik rendszeres olvasónk által beküldött megrázó fényképeken keresztül mutatta be a huszadik századi antiszemitizmus legsötétebb következményeit. A ma közölt fotók az erdélyi, kárpátaljai, újvidéki és vidéki magyar zsidóság szenvedésébe, egész közösségek kipusztításába nyújtanak betekintést.  

1912 április 15-én süllyedt el az RMS Titanic, nem messze a kanadai Nova Scotia tartomány partjaitól. Összesen 2,224 utassal süllyedt el a korai huszadik század legnagyobb utasszállító hajója, közülük 1,635-en haltak meg és ebből 20-an kanadaiak voltak. Az Osztrák-Magyar Monarchiából származó áldozatok száma 41 utas. A Titanic süllyedése megrendítette a tudományba, fejlődésbe és haladásba vetett szinte kultikus hitet (két évvel késöbb az I. Világháború döntötte be ezt végleg), ugyanakkor a gigantikus utasszállító elsüllyedésével egy régi „úri” világ is eltűnt.

Még a burkolatlan antiszemitizmusáról hírhedt Jobbik Magyarországért Mozgalom frakcióját is megosztotta Baráth Zsolt pészach előtti parlamenti felszólalása, melyben egy tizenkilencedik századi vérváddal állt elő, ami magyarországi vidéki zsidók meghurcoltatását és az antiszemitizmus megerősödését vonta maga után. A Kanadai Magyar Hírlap egyik olvasója – aki magyarországi zsidóként élte túl a Holokauszot és a haláltáborok borzalmait – küldött be lapunkhoz archív fotókat az újvidéki mészárlásról és az ukrajnai munkaszolgálatról. A megdöbbentő felvételek drámaian mutatják, hogy hová vezet a verbális antiszemitizmus ami a mai Magyarországon is oly gyakori és, hogy mi történik amikor egy társadalom szégyentelen némasággal fogadja el a gyűlöletet, a mások meghurcoltatását.

Húsz éve – 1992 április 5-én – kezdődött Szarajevo ostroma, melynek következtében 12 ezer civil életét vesztette, köztük 1,500 kiskorú. A bosnyák fővárost a Republika Srpska katonái és az addigra kizárólag szerbek által irányított Jugoszláv Néphadsereg vette ostrom alá és ez az állapot egészen 1996 február 29-ig eltartott. Ez volt a huszadik század leghosszabb ostroma. A háború után a hágai Nemzetközi Törvényszék az ostromban résztvevő valamennyi Srpska-i és jugoszláv parancsnokot elítélt nemzetközi humanitáriánus jogot súlyosan sértő tetteik miatt. Köztük volt  Stanislav Galić, Dragomir Milošević és Momčilo Perišić, akiket 27 és 29 évig terjedő szabadságvesztésre ítélt a törvényszék. A volt srpskai elnök Radovan Karadžić-ot érintő egyik vád szintén az ostromhoz […]

Mint azt korabeli filmhiradók világosan mutatják, 1918-ban a Károlyit támogató tömegek többszörösei voltak azoknak, melyeket Orbán képes, akár a legjobb napján, összecsőditeni. Nemcsak azért lett az, aki, mert nagy tömegek tamogatták, hanem azért is, mert a levitezlett uri Magyarországon nem volt senki más, aki képes és hajlandó lett volna az orszag bajaival szembenézni.

*Kopácsi Sándor Életfogytiglan c. önéletrajzát lánya, Gelbergerné Kopácsi Judith – aki egyben a KMH  szerzője – küldte be lapunknak. Ime az önéletrajz “Magason fogod végezni” c. fejezete.* Álmomban sem gondoltam, hogy rendőr legyen belőlem. Fiatalon, ha rendőrrel találkoztam, inkább átmentem az út másik oldalára. Jól éreztem magam Diósgyőrben, szép gyárunkban. Hatalmas üzem volt : úgy 30 hektárnyi területen kb. tízezer munkást foglalkoztatott. A hengermű ontotta magából az acélt és éjszaka a kemencék tüzet húsz kilométerre is látni lehetett. Szerettem ezt a Bükk-hegység tövében épült gyárat, ahol télen a frissen esett hó néhány órán belül koromszínűre változott és a széndioxid-dús levegő […]

*Kopácsi Sándor Életfogytiglan c. önéletrajzát lánya, Gelbergerné Kopácsi Judith – aki egyben a KMH  szerzője – küldte be lapunknak. Ime az önéletrajz „Büntetett előélet” c. fejezete.* 1975 tavaszán vagyunk. Megyek a pesti utcán. A nevem most „Doktor Kopácsi Sándor”. Ha ezt Édesapám megérhette volna! Neki szegénynek csak azt lehetett látnia, hogy munkás fia pár évig rendőr ezredes, aztán pár napig a Nagy Imre-kormány fegyveres karhatalmának egyik vezetője, majd életfogytiglanra ítélt fegyenc. Mikor hét év után általános amnesztiával kiszabadultam, apám már nem élt. Hat újabb esztendő telt el, befejeztem a börtön előtt megkezdett tanulmányaimat, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán […]

*Gelbergerné Kopácsi Judith küldte be a KMH-nak az általa sajtó alá rendezett Börtöntörténetek cimű kötet utolsó fejezetét.* Egyik alkalommal egy volt Gestapós tisztel, raktak egy zárkába. Wurmbouer Adolfnak hívták. 1945-ben, mint gestapós a háború végén esett francia hadifogságba. Elmondása szerint először a Dosven Buro használta fel az idegen légióban, szaharai, vagy indokinai területen. Utána az angol intelligencia szerviznek adták át, végül a CIC dobta be Magyarországra. 1955-ben ítélték tizenhat évre kémkedésért. Bécsújhelyen született, osztrák fiatalemberként került egy csereakcióval Szegedre, ott tanult meg magyarul. Ami furcsa volt nekem, hogy a kémekkel általában nem nagyon vicceltek, és legtöbbjük halálos ítéletet kapott, különösen […]

*Kopácsi Sándor Börtöntörténetei lánya – Gelbergerné Kopácsi Judith – szerkesztésében jelennek meg a KMH-ban. Ime sorozatunk hetedik része.* Híréhségünket végül is a kisrádiók oldották meg. A börtönben volt egy speciális részleg, ami az ÁVO-nak dolgozott. Itt, miután telefonokkal és lehallgató készülékek gyártásával foglakoztak, meg voltak azok az alkatrészek, különböző elektromos szerkezetek, amivel össze lehetett állítani kisméretű diódás rádiókat. Az elektromérnökök kidolgoztak egy tervet, amelyben a telefonra ráépítettek egy diódát, és mint a régi detektoros rádiók, az erősebb budapesti rádiókat is lehetett vele fogni. Ezt a dióda kristályt viszont csak kívülről lehetett behozatni. De persze a börtönön belül is működött a […]