Egy angol nyelvű közleményben Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere harsány kritikával illette Marco Mendicino-t, a kanadai Igazságügyi Minisztérium parlamenti titkárát. A liberális politikus a napokban azt mondta a The Globe and Mail című napilapnak, hogy Stephen Harper ex-kormányfő  döntése, hogy gratulál Orbán Viktornak undort keltett politikai és egyéb körökben. Mendicino azzal vádolta a magyar kormányfőt, hogy „az etnikai tisztogatás pofátlan támogatója Európában,” továbbá Orbán arról híres, hogy „démonizálja a menekülteket.” Mendicino még hozzátette: Orbán számos antidemokratikus intézkedést kezdeményezett a szabad sajtó, a független igazságszolgáltatás és a demokratikus intézmények ellen. Ezek olyan intézkedések, melyek „sokkolják” az átlag kanadait. Erre Szijjártó egy fődiplomatától szokatlan vehemenciával támadott […]

A szavazás másnapján a következőket tettem fel a Facebookra: “Őszinte részvétem Magyarország lakosainak. A temetésre nem megyek el”. Nem hittem volna, hogy annyi reakciót kapok, mint ami mégis bejött, de egy valami feltűnt: azok, akikről tudtam, hogy valóban hasonlóan éreznek és valóban gyászolnak, nem írtak semmit, vagy csak éppenhogy jelezték, hogy még léteznek. Pedig ismerőseimnek több, mint a fele szenved a jelenlegi helyzettől, de már a családjuk békéje, (békében hagyása) a megélhetésük biztosítása miatt nem nyilatkozhatnak évek óta. Akik írtak viszont, azok kikérték maguknak, hogy beleszóljak abba, ami Magyarországon történik. Ott igenis béke és nyugalom van, az ország virágzik és […]

Bizonyára sokan vannak így vele: én sem tudok elfogultság nélkül beszélni szülővárosomról, Budapestről. Sőt, annak is inkább a Duna bal partján lévő részéről, a „proli” Pestről. Bocsánatot kérek: Budától idegenkedem: akkor sem költöznék oda, ha számolatlanul állnának a millióim. A belbudai rész zsúfolt, kényelmetlen, a külső részeken elborzasztó vityillók épültek: a szűk telkeken többszintesre turbózott „kastélyok”, ahonnan többnyire nehézkes a lejutás, drága (és silány) a bolthálózat – kivéve persze a Moszkv… bocsi Szélkálmán tér környékét, meg egy-két lakótelepi központot. Apropó – lakótelep. Pár éve ugyan szűnőben van a panelházak csepülése – mutatják ezt a lakásárak is. Ma egy pesti jobb […]

Tamás Gáspár Miklós elemzése eredetileg a Magyar Narancs című hetilapban jelent meg 2018. január 11-én. A szerző engedélyével közöljük az írást a KMH hasábjain is. A magyar országgyűlési választások után különösen relevánsnak és előrelátónak bizonyult. * Föltételezzük, hogy a soron következő országgyűlési választásokat 2018 tavaszán a jelenlegi esélyes, Orbán Viktor miniszterelnök (államvezető) és apparátusa (a szociológiai­lag tévesen „pártnak” nevezett, ún. Fidesz–KDNP) nyeri meg. Hipotézisünk értelmében alkotmányozó (kétharmados vagy nagyobb) többséggel. Mi lesz akkor Magyarországgal? És mi lesz az utódállami magyar kisebbségekkel, amelyeknek a jelenlegi politikai helyzetét a legjobban az egyetlen vajdasági magyar napilap impresszuma jelzi, ahol – büszke nyíltsággal – […]

Paneldráma egy igaz történet alapján… A háborút és az őt körülvevő világot megemészteni nem képes kisember „papírhajó az óceán közepén” – a jelen előadás fő mottója, legalábbis ez. Sorsukra hagyatva, az eszét vesztő hős és az őt övező szűkszavú, lecsupaszított karakterek mind a békétlenséget övező örök szorongás, az ösztönök megborulásának és a szerelem elkorcsosulásának egészét adják ki. Mindazonáltal, a kiút és a megváltás folyamatosan karnyújtásnyira van a főhőstől, ám a tragikus kifejlet pont ebből a közelségből származik: Woyzekre, akár egy megrészegült cirkuszi artistára, egyre jobban hat a gravitáció, míg végül a zuhanás elkerülhetetlenné válik. A fiatal alkotócsapat Büchner művén keresztül […]

Imádom, hogy a budapesti, belvárosi, köldöknéző értelmiség és sajtó, miután éveken át mindent megtett, hogy komolytalanná, nevetségessé és hiteltelenné tegye a teljes ellenzéki palettát, lényegében semmilyen értékelhető segítséget nem nyújtva számukra ahhoz, hogy megerősödve méltó ellenfelei lehessenek a hatalomnak, most darabra azt szajkózzák, hogy miféle ellenzék az, amelyik még pártdelegáltakat se tud mindenhova állítani. A 2010-es választások után VALAMENNYI ellenzéki párt a földre került, elsősorban anyagilag, de morálisan és ideológiailag is. A belvárosi értelmiség, amely egyébként a 2010-et megelőző amortizációban is kiemelt szerepet játszott, a vereség után még bele is rúgott a földön fekvőbe, a felemelkedni akarót pedig pártfüggően bősz […]

Éltünk mi már ilyen országban. Negyven évig tartott az előző átkos, a mostaniról még nem tudni, meddig bírja. Igaz, az előzőről sem lehetett tudni, hogy meddig tart. Azt gondoltuk, hogy örökké úgy lesz, ahogyan volt. Elfogadtuk, megszoktuk, beletagozódtunk, ahogyan kell. A miénk volt az is. Az ország, amit örökül kaptunk, és az élet, ami nekünk jutott. Egy szót sem szólhattunk, mert még így is mi voltunk a legvidámabb barakk. Jobb dolgunk volt, mint a románoknak, a bolgároknak, a keletnémeteknek, a cseheknél is boldogabbak voltunk, a szlovákokról nem is szólva. Nekünk volt a legnagyszerűbb diktátorunk mind közül. És a legvidámabb barakkunk. […]

A választás kétségtelenül meglepő, szinte már a kádárizmus nyomvonalára ráforduló eredményeket hozott. Annyira meglepőket, hogy nem egy furcsaságra kezdik felhívni a figyelmet a különböző média-csatornákon. Többnyire nem az állami mainstream médiában. Amin, az eredményekkel ellentétben nem érdemes nagyon meglepődni. Ilyen a kis magyar közmédia-posvány. A leginkább furcsa talán az, hogy magának a választási irodának az adatai is inkonzisztensnek bizonyultak. Még az ott fellelhető adatok is azt sugallják, hogy százezres nagyságrendben hiányoznak szavazatok. De nem csak nagyban, hanem kicsiben is furcsáknak tűnnek az egyes adatok. Ha például megnézzük a BUDAPEST főváros 01.számú egyéni választókerület (Budapest V. kerület) című összesítést, akkor azt […]

Magyarországon április 8-án ismét felülkerekedett Hunnia Pannónián. Gratulálok. Bár a választék bemutatása, a teljes médiatér leuralása, a kormányerő rendívül siralmas teljesítményének bemutatása, a kormányzati szándékok tetszetős hamisságok mögé rejtése mind-mind megnehezítették bármiféle ellenérv, ellenvélemény bemutatását, maga a szavazás nagyobb csalások nélkül ment végbe. (A levélszavazás, mint a választási csalás eszköze, végülis vesztett a jelentőségéből, szinte mindegy, hogy két hét múlva beülhet még egy valaki a kormányerő padsoraiba.) Mint már említettem, ezúttal is párt (most az MSZP) delegáltjaként voltam szavazatszámláló bizottság tagja, így állíthatom: durva csalás nem történt a szavazóhelyiségekben és a számolás során sem. Bár azért vannak jelek – például […]

A választás másnapján olvasom, hallgatom a reflexiókat, amelyek úgy kezelik a Fidesz győzelmét, illetve az ellenzék szerepét, mintha legkevesebb a Holdon töltötték volna az emberek az eddig eltelt hónapokat, illetve éveket. Szó se róla: ilyen mértékű Fidesz-győzelmet nem vártam volna. Ugyanakkor az is világos, hogy a kialakult helyzet nem egy előzmény nélküli állapot. Nem volt az különben a 2014-es választási bukta sem. Annyira, hogy nem egyszer merült fel már akkor is, hogy azt a választást gyakorlatilag előre megfontolt szándékkal vesztette el a Mesterházy-Bajnai páros. Illetve azok akik Bajnai mögött voltak. Köztük egyébként Juhász Péter is. Aki most ugyan játsza a […]

Magyarország arra szavazott vasárnap, hogy Semjén Zsolt a jövőben még többet vadászhasson Svédországban. És persze nemcsak ott, hanem bárhol, ahol kedve tartja, és nemcsak rénszarvasra, de ha úgy adódik, jegesmedvére is lőhessen. A magyar adófizetők, ahogyan eddig is, a jövőben is fizetik majd ezeket a drága kiruccanásokat. Magyarország arra szavazott, hogy Kósa Lajos, akit most megint megválasztottak Debrecenben, ne csak egy csengeri háztartásbelinek mondott szélhámos/stróman ezerháromszázmilliárd forintját kezelje, hanem az ország más régióiból is találhasson olyan embereket, akik jó pénzért becsaphatják őt. Magyarország arra szavazott, hogy Tiborcz István és a felesége tovább gazdagodjanak, Vajna Endinek is legyen mit a tejbe […]

Számtalan csésze tea mellett követtem a télies Ottawából a magyar választásokat. Igyekeztem egész nap élőben bloggolni róla a KMH angol nyelvű testvérlapjában, a Hungarian Free Press-ben. Tudom, hogy Kanadában sok minden mással is lehetne foglalkozni, minthogy ennyi időt tölteni a magyar politikai helyzettel, illetve a magyar újságírással. Ez különösen igaz annak fényében, hogy én már Kanadában születtem, napi életemet angolul élem, viszonylag kevés kapcsolatot ápolva helyi magyarokkal és magyar közösségekkel. Magyarul leginkább hetente kétszer-háromszor beszélek, amikor anyukámat telefonon felhívom, illetve egy-egy hétvégén, amit kanadai magyar barátokkal töltök. Húgommal majdnem mindig angolul beszélek, munkahelyemen is angolul. A nevem révén és mivel […]

Helyi idő szerint szombaton délután fél háromkor szavaztam a torontói főkonzulátuson, egyéni szavazatomat a Budapest 1. számú szavazókörre adva le. A szavazólapon láttam, hogy nincs kihúzva a szerdán visszalépett MSZP-P jelölt. Ezt jeleztem a helyi választási bizottságnak is. Először kicsit értetlenül álltak a helyzet előtt, az egyikük azt mondta, hogy „folyamatosan figyeljük a híreket”. Szóltak a választási bizottság vezetőjének (Barbara), aki nem tudott a visszalépésről, de telefonján megnézett egy táblázatot, mely alapján megerősítette, hogy valóban visszalépett a jelölt, majd ezt követően kihúzták a nevet. Megjegyeztem, hogy az elég aggályos, hogy olyan szavazólapot adtak ki, amin egy visszalépett képviselőjelölt neve is […]

Megyek szavazni. Engem is dühít, hogy választókerületemben (a budapesti 5-ös számúban) Moldován László, az LMP jelöltje a szombat délelőtti határidőig nem lépett vissza a szavazatomra okkal számító DK-s Oláh Lajos javára, mégse értek egyet azokkal, akik emiatt Bajkai István, a Fidesz-KDNP jelöltjének győzelmére fogadnának. Szerintem még Földes Péter is téved, aki közvetlenül a határidő lejárta után a facebookon arra tippelt, hogy az első helyen Bajkai végez, mögötte alig lemaradva Oláh Lajos lesz a második, Stummer János (Jobbik) a harmadik, Moldován pedig csak a negyedik. Nézzék meg ezt a képet! Ez egy kerületi közéleti magazinnak nevezett, 16 oldalas színes nyomtatvány első […]

Kedves Majdnem Mindenki! (Hagyjuk a Bodát másra…) Rólam viszonylag régóta tudjátok, hogy szabadelvű vagyok és szocialista, a demokrácia és az együttműködés (koalíció) híve – nem nagy rejtély, melyik párt mellé tettem a voksomat. Érdekes módon én voltam az első – és Charlie mellett máig az egyetlen -, aki B79 zavaros tirádáin számon kérte, hogy örökké hazám és honfitársaim „elmaradottságán” dohog, nagyjából a Távol Moszkvától (Azsajev) c. kurzusmű „érvkészletét” alkalmazva. Úgyhogy egyelőre nem törődnék ezzel az idióta „magyarellenes” címkével, amit főként azok alkalmaznak, akik nem értik sem a nemzet, sem az állam fogalmát, szerepét. Fontosabb az az általánosnak mondható nézet, vagy […]