Vasárnap a blogomban megjelent írásom kérdésekkel ért véget a szombati tüntetéssel kapcsolatban. Érdekes reflexióként kaptam olyan visszajelzést, hogy ez a mai fiatalok korholása lenne. Noha nem szántam annak. Nem is lehet az. Márcsak azért sem, mert azok akik a „mai fiatalokra”, mint rémesen borzasztó társaságra gondolnak, azok amnéziásak. Elfelejtik azt, hogy a ma fiataljai olyanok, amilyenné az előző generációk által épített, működtetett, illetve eltűrt társadalom szociológiai körülményei alakították. Ha a ma fiataljainak problémát okoz a konfliktusok kezelése, akkor nem tanítottuk meg őket. Ha a ma fiataljainak problémát okoz a felelősségteljes eszközválasztás egy közös cél érdekében, akkor valószínűleg hiányzott a példa. […]

Magyarok több hullámban érkeztek Kanadába, az elsők 1886-ban és a Prairie tartományokban alkottak kolóniákat. A magyar nyelv minden generációban másként alakult át és ez annak függvénye volt, hogy milyen kifejezéseket hoztak magukkal Magyarorzágról, milyen angol szavak voltak akkoriban közhasználatban Kanadában, illetve mely területeken dolgoztak a kanadai magyarok. Évtizedekkel ezelőtt nem volt lehetőség Kanadából olyan kapcsolatot tartani a kortárs magyar nyelvvel, kultúrával és társadalommal mint ma. Ezért a korábbi generációkban a magyar nyelv Kanadában a Magyarországihoz teljes eltérő módon alakult–sok magyarosított angol kifejezéssel és ma már idejétmúltnak tűnő magyar szóhasználattal. Bakó Ferenc néprajzkutató Kanadai magyarok című könyve (Budapest: Gondolat Kiadó, 1988) […]

Még sosem voltam ilyen sokan! Ezt éreztem szombaton este. Szerény számítások szerint százezernél is többen voltunk. És ami még ennél is felemelőbb: főleg fiatalok. Akik most megmutatták, hogy bár a pártokat messze elkerülik, nem mindegy nekik, hogy milyen lesz Magyarország. Mert, mint a szónokok is mondták, ők nem elmenni, hanem maradni akarnak. Magyarországon akarnak Európában maradni. Tömegek az utcán. Jól érzik magukat, mert tudják, hogy sokan vannak. Jókedvűek, okosak, szépek. Komolyak és eltökéltek. Fiatalok. Tudják, hogy mit akarnak: nem félázsiainak lenni, ahogyan Orbán mondta, hanem Európához tartozni. Ehhez Orbán hatalmát meg kell dönteni, el kell zavarni a diktátort. Most megint […]

Maude különc, szabadszájú és harsány nő, Lionel pedig kifogástalan modorú, művelt és meglehetősen cinikus férfi. Ők ketten talán soha nem találkoztak volna, hiszen Maude munkanélküli pincérnőként egy lepukkant lakókocsiparkban él Kaliforniában, Lionel pedig egy neves művészeti alapítványnál dolgozik a kontinens másik felén, New Yorkban. Csakhogy Maude-nak van egy féltve őrzött kincse: egy szerinte milliókat érő Jackson Pollock festmény, aminek a valódiságáról szeretne hiteles szakértői véleményt kapni, és most Lionelre vár a feladat, hogy megállapítsa, Maude festménye valódi-e vagy csak hamisítvány. Azonban találkozó, vagyis a hivatalos értékbecslés nem úgy sül el, ahogy normálisan számítanánk rá: és nemcsak a képről, de szinte […]

Miközben a magyar választáson szavazó külhoni magyarság 96 százaléka a kormányellenes tüntetést „ellenforradalomnak” tituláló Orbán rendszerre voksolt, Budapesten körülbelül százezer, többségben huszonéves és harmincvalahány éves magyar fiatal követelt új, szabad és demokratikus választást.  A Kossuth tér teljesen megtelt, úgy szintén az Alkotmány utca. Bár a tömegben rá lehetett bukkani olyan jelenlegi, vagy lemondott ellenzéki politikusokra mint Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon vagy Juhász Péter, ez a kezdeményezés nem az ő kezükben volt. A tüntetés főszervezője Gulyás Balázs volt–aki 2014-ben sikerre vitte a netadó elleni tüntetéseket. Két masszív demonstráció után egy harmadikat is ígért, de azt már nem kellett megtartani–mivel Orbán […]

A szabadságról vitáznak a rádióban. Persze, mind értelmiségiek. Most nagyon proli leszek! Naná, hogy azon boronganak, hogy amikor a határon átmehettek nyugati irányban, a szorongás, meg stb. Nekem a szabadság nagyon fontos – még a macskát is azért szeretem jobban, mint a kutyát, mert nem egy szolgalelkű lény. (Ahogy a mondás tartja: a kutyának gazdája van, a macskának személyzete.) De megőrülök az itt borongóktól. A környezetemben csak az szorongott a határátlépésnél – de az a keleti határoknál is -, aki csencseléssel töltötte az időt: frottírtörölköző Romániából, műanyagpulóver „Olaszból”, Milka Bécsből. Nekünk, többieknek nem nagyon hiányzott a „nyugati” útlevél: úgysem tudtuk […]

Egy órával azt megelőzően, hogy az Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság koordinált légicsapást kezdeményezett szíriai vegyi létesítmények ellen, Kanada külügyminisztere bejelentette: teljesen nyilvánvaló, hogy Bassár el-Aszad diktátor tiltott vegyi fegyvereket használt népe ellen. Több mint negyvenen haltak meg, ötszázan pedig megsebesültek, amikor április 7-én Aszad csapatai mérgező gázt használtak Douma városában, amely a lázadók fennhatósága alatt áll. Az Aszad-rezsim cáfolja, hogy ők felelnének a támadásért, a velük szövetséges oroszok pedig Izraelre, illetve az Egyesült Királyságra terelik a felelősséget a szerintük megalapozatlan vád miatt. Kanada külügyminisztere – Chrystia Freeland – szerint egyértelmű, hogy Aszad rendszere a felelős. Kanada civil […]

Választási bűnbakot vegyenek! Occó, kénye’mes, naccerű, nemmigráncs! Na, valami ilyesféle jutott az eszembe azokon a kiváló szemrehányásokon, amelyek az ellenzék látható, megtapasztalható teljesítményén, és a kétségtelenül meglevő választási rendszer-manipulációkon, netán a kivizsgált csalásgyanúk majdani eredményén túlmenő ötletekkel állnak elő arra nézve, hogy miért úgy alakult a választások eredménye, ahogy. „Természetesen”, pártállástól függően is, továbbra is olvashatjuk, hogy gyurcsányahibás. Mert csak. Meg mindenki más. De a legjobban az utóbbi idők terméséből, mégis egy, Hámori László jegyezte, olyan dolgozat tetszett meg, ami a szinte már mesterien lelte meg az Orbánnal szemben ellenérzéseket tápláló értelmiségben, és média-környékiekben a bűnőst. En groß. Egyben önvizsgálatra […]

Egy angol nyelvű közleményben Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere harsány kritikával illette Marco Mendicino-t, a kanadai Igazságügyi Minisztérium parlamenti titkárát. A liberális politikus a napokban azt mondta a The Globe and Mail című napilapnak, hogy Stephen Harper ex-kormányfő  döntése, hogy gratulál Orbán Viktornak undort keltett politikai és egyéb körökben. Mendicino azzal vádolta a magyar kormányfőt, hogy „az etnikai tisztogatás pofátlan támogatója Európában,” továbbá Orbán arról híres, hogy „démonizálja a menekülteket.” Mendicino még hozzátette: Orbán számos antidemokratikus intézkedést kezdeményezett a szabad sajtó, a független igazságszolgáltatás és a demokratikus intézmények ellen. Ezek olyan intézkedések, melyek „sokkolják” az átlag kanadait. Erre Szijjártó egy fődiplomatától szokatlan vehemenciával támadott […]

A szavazás másnapján a következőket tettem fel a Facebookra: “Őszinte részvétem Magyarország lakosainak. A temetésre nem megyek el”. Nem hittem volna, hogy annyi reakciót kapok, mint ami mégis bejött, de egy valami feltűnt: azok, akikről tudtam, hogy valóban hasonlóan éreznek és valóban gyászolnak, nem írtak semmit, vagy csak éppenhogy jelezték, hogy még léteznek. Pedig ismerőseimnek több, mint a fele szenved a jelenlegi helyzettől, de már a családjuk békéje, (békében hagyása) a megélhetésük biztosítása miatt nem nyilatkozhatnak évek óta. Akik írtak viszont, azok kikérték maguknak, hogy beleszóljak abba, ami Magyarországon történik. Ott igenis béke és nyugalom van, az ország virágzik és […]

Bizonyára sokan vannak így vele: én sem tudok elfogultság nélkül beszélni szülővárosomról, Budapestről. Sőt, annak is inkább a Duna bal partján lévő részéről, a „proli” Pestről. Bocsánatot kérek: Budától idegenkedem: akkor sem költöznék oda, ha számolatlanul állnának a millióim. A belbudai rész zsúfolt, kényelmetlen, a külső részeken elborzasztó vityillók épültek: a szűk telkeken többszintesre turbózott „kastélyok”, ahonnan többnyire nehézkes a lejutás, drága (és silány) a bolthálózat – kivéve persze a Moszkv… bocsi Szélkálmán tér környékét, meg egy-két lakótelepi központot. Apropó – lakótelep. Pár éve ugyan szűnőben van a panelházak csepülése – mutatják ezt a lakásárak is. Ma egy pesti jobb […]

Tamás Gáspár Miklós elemzése eredetileg a Magyar Narancs című hetilapban jelent meg 2018. január 11-én. A szerző engedélyével közöljük az írást a KMH hasábjain is. A magyar országgyűlési választások után különösen relevánsnak és előrelátónak bizonyult. * Föltételezzük, hogy a soron következő országgyűlési választásokat 2018 tavaszán a jelenlegi esélyes, Orbán Viktor miniszterelnök (államvezető) és apparátusa (a szociológiai­lag tévesen „pártnak” nevezett, ún. Fidesz–KDNP) nyeri meg. Hipotézisünk értelmében alkotmányozó (kétharmados vagy nagyobb) többséggel. Mi lesz akkor Magyarországgal? És mi lesz az utódállami magyar kisebbségekkel, amelyeknek a jelenlegi politikai helyzetét a legjobban az egyetlen vajdasági magyar napilap impresszuma jelzi, ahol – büszke nyíltsággal – […]

Paneldráma egy igaz történet alapján… A háborút és az őt körülvevő világot megemészteni nem képes kisember „papírhajó az óceán közepén” – a jelen előadás fő mottója, legalábbis ez. Sorsukra hagyatva, az eszét vesztő hős és az őt övező szűkszavú, lecsupaszított karakterek mind a békétlenséget övező örök szorongás, az ösztönök megborulásának és a szerelem elkorcsosulásának egészét adják ki. Mindazonáltal, a kiút és a megváltás folyamatosan karnyújtásnyira van a főhőstől, ám a tragikus kifejlet pont ebből a közelségből származik: Woyzekre, akár egy megrészegült cirkuszi artistára, egyre jobban hat a gravitáció, míg végül a zuhanás elkerülhetetlenné válik. A fiatal alkotócsapat Büchner művén keresztül […]

Imádom, hogy a budapesti, belvárosi, köldöknéző értelmiség és sajtó, miután éveken át mindent megtett, hogy komolytalanná, nevetségessé és hiteltelenné tegye a teljes ellenzéki palettát, lényegében semmilyen értékelhető segítséget nem nyújtva számukra ahhoz, hogy megerősödve méltó ellenfelei lehessenek a hatalomnak, most darabra azt szajkózzák, hogy miféle ellenzék az, amelyik még pártdelegáltakat se tud mindenhova állítani. A 2010-es választások után VALAMENNYI ellenzéki párt a földre került, elsősorban anyagilag, de morálisan és ideológiailag is. A belvárosi értelmiség, amely egyébként a 2010-et megelőző amortizációban is kiemelt szerepet játszott, a vereség után még bele is rúgott a földön fekvőbe, a felemelkedni akarót pedig pártfüggően bősz […]

Éltünk mi már ilyen országban. Negyven évig tartott az előző átkos, a mostaniról még nem tudni, meddig bírja. Igaz, az előzőről sem lehetett tudni, hogy meddig tart. Azt gondoltuk, hogy örökké úgy lesz, ahogyan volt. Elfogadtuk, megszoktuk, beletagozódtunk, ahogyan kell. A miénk volt az is. Az ország, amit örökül kaptunk, és az élet, ami nekünk jutott. Egy szót sem szólhattunk, mert még így is mi voltunk a legvidámabb barakk. Jobb dolgunk volt, mint a románoknak, a bolgároknak, a keletnémeteknek, a cseheknél is boldogabbak voltunk, a szlovákokról nem is szólva. Nekünk volt a legnagyszerűbb diktátorunk mind közül. És a legvidámabb barakkunk. […]