Ki ne ismerné a Summertime, az I Got Plenty O’ Nuttin’ vagy az It Ain’t Necessarily So kezdetű slágereket? Sokan nem tudják azonban, hogy ezek nem csupán régi jazz-dalok, hanem az egyik leghíresebb amerikai opera, az 1935-ös Porgy és Bess® legnépszerűbb részletei. George Gershwin, DuBose és Dorothy Heyward, és Ira Gershwin története a dél-karolinai Charleston egyik fekete közösségének vidámsággal, imádsággal, munkával és erőszakkal teli életét mutatja be egy kripli koldus és egy kábítószerfüggő nő különös szerelmén keresztül. Az angol nyelvű feliratozásban a mű eredeti, javarészt Gullah-dialektusban írt szövege olvasható. „George and Ira Gershwin® zeneművének előadását az egész világra érvényes szerzői jogai alapján a Gershwin család engedélyezte.” „A PORGY […]

Nyitott szívvel olvasom és megköszönöm a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Budapest Belvárosi Csoportjának a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján tartandó misés megemlékezése indokoló sorait. Köszönöm, mert megleptek vele. Megleptek, mert noha nem vagyok vallásos, a megkeresztelésem szerinti vallást és annak valamennyi zugolyát is mindeddig ismerni véltem annyira, hogy ne lepjenek meg vele. Mindeddig ugyanis úgy gondoltam, hogy egy szentmisének nem lehet célja igazolni valamit. Különösképpen nem, hogy a Horthy Miklós iránti tiszteletadás és a megtervezett precizitással kiirtott zsidó emberekre való megemlékezés közötti ellentét „a keresztény imádság keretében feloldható”. Még azt se gyanítottam, hogy a keresztény imádság […]

A kormány, illetve a Fidesz környékén, a sorra felboruló menekültügyi bilik miatt, hatalmas kommunikációs pánik lehet. Valószínűleg ennek az egyik szövődménye, hogy szolgálatba helyezték a Boross-Lezsák-Szakály triót. Megpróbálva ellökdösni a média fókuszát a hatalmi hazugságokról. Bízva abban, hogy az ellenzék ráharap a most felkínált mócsingra. Amiről, a maga Jézus-ellenes üzenete miatt érdemes lehet szót ejteni. De csak kisebb kitérőként. Mert az említett, politikailag már árnyékukban is leharcolt figurák, aligha érdemelnek többet. Boros Péter, Lezsák Sándor, Szakály Sándor neve egyébként ismerősen csenghet mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a neohorthyzmus életre hívását, majd folyamatos mosdatását az utóbbi évek során. Legutolsó húzásuknak látszik, hogy […]

A menekültekkel, illetve a migrációval kapcsolatban Tuzson Bence is megmondta a frankót. Pár dolgot valószínűleg elfelejtettek vele közölni miközben az alig pár bekezdéses közleményre valót a szájába adták. Elé pedig valószínűleg egy mikrofonnak látszó tárgyat. Megmukkanását az M1-re hivatkozva közli a kormánypárt honlapja. Így igazán nem mondhatják, hogy a gaz ellenzéki média ferdíti el, amit a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár gondolt megosztani a nagyérdeművel. A mottó? Olyami, hogy a „kormánynak erkölcsi és politikai kötelessége fellépni a migráció és az azt szervező, finanszírozó szervezetek ellen”. Amiből elvileg következne az, hogy pontos információi vannak az említett szervezetekről. Ani a finanszírozási oldalt tekintve […]

Volt idő, nem is olyan régen, amikor a könyv az ember volt. A magánkönyvtárak a kultúra, a jó ízlés és hírszerzés szimbólumai voltak otthonokban és irodákban. Az utóbbi években azonban az otthoni könyvtárak egyre ritkábbak. És a polcok most már nem könyvek, hanem zöld növények és csecsebecsék menedéke. A magánházakban, a közjegyzõi irodákban, az ügyvédeknél vagy az orvosi rendelőkben — sõt még a népszerû bútorkereskedelmi katalógusokban is — egyre inkább tűnnek el a magánkönyvtárak. „Sokkal ritkább ma már, hogy az emberek könyvtárakat kérnek otthonukba” – mondja a La Shed társalapítója, Sébastien Parent. Megjegyzései megegyeznek a La Presse által idén megszólitott […]

Az elmúlt napokban élénk véleményfolyam kezdett áradni annak kapcsán, hogy helyénvaló-e, ha egy plébános politikai vonatkozású beszédet tart a templomban. Bárcsak végre betöltenénk mi, keresztények mindannyian, laikusok és klerikusok azt a közéleti küldetést, amelyre Isten hív bennünket! Ez a legfőbb gondolatom, vágyam a hódmezővásárhelyi Szentháromság plébániát vezető Németh László esperes jelentős vitát kiváltó megszólalásai kapcsán. Mióta várjuk, valószínűleg rengetegen ebben az országban, hogy egyházi vezetőink határozott iránymutatást adjanak közéleti, társadalmi kérdésekben, számos morális dilemma vonatkozásában! Ilyen kérdés, dilemma bőven akadt az elmúlt években, megannyi feszültség keletkezett ugyanis közösségeinkben, közbeszédünkben, amelyek sajnos némely alkalommal a verbális agresszió mellett tettlegességig is fajultak. […]

Egy zsúfolt pályaudvaron egy nő megpillant egy idős férfit, és hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába csókol. Alex, a hetvenes hentes és Georgie, a negyvenes pincérnő beszélgetni kezd. Lassan, minden logika és társadalmi konvenció ellenére rájönnek: nekik dolguk van egymással. A találkozás alapjaiban forgatja fel az életüket, és végül nagy utazásra is vállalkoznak, hogy utolérjék életük elmulasztott lehetőségeit… A cím Werner Heisenberg német fizikusra, a határozatlansági reláció elvének kidolgozójára utal. Az elv értelmében bizonyos fizikai mennyiségek csak bizonyos határig ismerhetők meg egyszerre és pontosan. Vagyis minél pontosabb értéke van az egyiknek, annál pontatlanabb a másiknak. A brit szerző a legizgalmasabb kortárs […]

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945. január 17-én látták utoljára életben Budapesten Raul Wallenberg svéd diplomatát. Eltűnt a Szovjetunióban – és bár jelenleg is folynak kutatások, életének további részéről nincs pontos ismeretünk. Napjainkra hagyomány lett, hogy ezen a napon adják át a Wallenberg-díjakat, este pedig megkoszorúzzák emléktábláját a róla elnevezett utcában. Az ünnepségnek kettős célja van. Megakadályozni, hogy emléke elsüllyedjen az „utcanevek” tengerében és elismerni azok munkáját, akik ma is az ő szellemében végzik nap, mint nap tevékenységüket, pusztán csak azért, mert úgy érzik, ez a dolguk. A 2010-ben alapított Raoul Wallenberg-díjra idén huszonhat ajánlás érkezett. Huszonhárom egyes személyekre, míg három egy-egy […]

Lassan egy éve, hogy nem írok rendszeresen, de azért még követem az eseményeket és gondolkozom. Shakespeare tette fel az elhíresült kérdést, Hamlet szájába adva a szavakat: “To be, or not tobe”, azaz lenni, vagy nem lenni? Az én esetemre vonatkoztatva a kérdés: Írni, vagy nem írni? Ha nem írok, azaz látszólag nincs véleményem, szerintem már nem is vagyok. Ha van véleményem és ezáltal jelen vagyok, akkor a legjobban (?) teszem, hogy azt kimondom, közzé teszem. A másik lehetőség magamban tartani, de az is nehéz, ráadásul akkor magamat tagadom. A jelenlegi magyarországi gazdasági és politikai helyzet stagnál. Ha mozdul is, akkor […]

A választások közeledése közhelyes a hírek között. Mégis érdemes lehet felfigyelni arra, hogy egyre-másra kerülnek elő a régi arcok. Azok, amelyeken elég vastag bőr, és eléggé takarja a feledés homálya a mindennapok politikáját figyelők szeme elől. Ilyen arc Kerényi Imre is, aki most éppen egy gyermektábor ötlete kapcsán ragadott médiát. Kerényi Imre, az univerzális szolga nem egy esetben eddig is a kulturális altalajsöprés szereplője volt, és ez a szerep a jelek szerint kedvére való. Elég, ha arra emlékszünk vissza, amikor azt fejtegette, hogy Orbánnal mindenki lelki kapcsolatban áll. Az alaptörvény illusztációi kapcsán már szinte szóba hozni sem érdemes. Holott, például, […]

Mottó: Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása. (Előző rész: Az ősbűn) A negyven körüli férfi bevárja, aztán vele együtt indul, ő háton úszik, társa gyorsban. Szerző és zsenije hosszú ideje vívódik a kevélységgel, ahogy mondja, szívesen jár a szanatóriumi uszodába, mert két járókeretes néni közt ő a Jani, a sportuszodában pedig csak Janika lehetne, és hetven év felett a Janika nem lelkesítő cím még a sportuszodában sem. Hátúszásban a lábtempó egyenletesen gyors, a kartempó lassú. Vagy hatvan éve jött rá, hogy az úszás -legalábbis a hát- és gyorsúszás – jó ritmusérzéket kíván, egyszerre gyors tempó a lábbal, és lassú, erőteljes […]

„A lélek rettenetes valóság“ – mondja Oscar Wilde, a XIX. századi angol irodalom híres-hírhedett szerzője. Ezt példázza kultikus regényének, a Dorian Gray arcképének címszereplője, egy gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, aki oly kétségbeesetten szeretne örökké szép és fiatal maradni, hogy még a lelkét is eladná érte. És valóban, minden úgy történik, ahogyan szeretné; züllött, kicsapongó élete az arcán nem, csak a róla készült, gondosan rejtegetett fiatalkori festményen hagy rettenetes nyomokat… A valóban színpad után kiáltó, vad szenvedélyekkel és tomboló érzékiséggel átitatott, misztikus történetből 1990-ben a zeneszerző Várkonyi Mátyás és az író-rendező Ács János és Gunar Braunke készített megrendítő musicalt. A […]

Kalmár Szilárd nevét olvasóink a KMH hasábjairól is ismerhetik–írásai lapunkban is megjelentek. Kalmár Szilárdnál aligha akad olyan közéleti szereplő, aki jobban ismerné a helyi szociális és közösségi viszonyokat Józsefvárosban, Budapest egyik legszegényebb kerületében. Szociális munkásként dolgozik, naponta érintkezik a társadalom peremén élő emberekkel. Ismeri a népkonyhák, a menhelyek, az ételosztás és az omladozó, nyomorúságos bérházak világát. Az április 8-ai országgyűlési választáson a Balpárt színeiben indul itt, kampánya pedig a szociális igazságosság elvére és helyi tapasztalataira épül. Az alábbiakban olvashatják az indulásáról szóló gondolatait. (A szerk.) * A Balpártnak egy jelöltje lesz. Sokan kérdezik, hogy miért nem indulunk több helyen? Nincs […]

Újfent nekifut a kormány, hogy rendezze kapcsolatait Washingtonnal. Donald Trump megválasztása óta nem először, talán nem is utoljára. Nyilván úgy érzi, csupán a véletlenen múlhatott, hogy Trump még nem ölelte Orbán Viktort a keblére. Azt már tudjuk, hogy nem ölelte, de mielőtt ennek lehetséges okairól szólnánk, ne leplezzük vigyorunkat azon, hogy a magyar miniszterelnök, miközben úgy tesz, mint aki magasról tesz a nagyvilágra, mint aki élvezetét leli abban, hogy kis országoktól a nagyhatalmakig bárkivel ujjat húzzon, e közben szenved attól, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, mint szövetségest, sőt mint barátot nem tudja mutatni. Pedig milyen jól indult minden! Emlékezzünk csak […]

A magyar országgyűlésben új menekültügyi rendelkezések felett nyomkodták a gombokat az erre még képes, illetve alkalmas megbízottjai a társadalomnak. Ki így, ki úgy. A retorika szerint az illegális migráció ellen. Ami nyilvánvalóan leginkább attól illegális, hogy maholnap illegális lesz beszélni, tudósítani róla. Magyarországon legalábbis. Mert legutóbb Máltán borult félre a bili. Amiből olyasmi folydogált elő, ami alapján kampányokban, konzultációban és általában is szembehazudta az országot a kormányfői csapat. Előre kíváncsi lennék, hogy amikor legközelebb kiderül hasonló, akkor egy külföldön dolgozó külföldi újságíróval szemben miként gondol majd fellépni a Fidesz élcsapata. A hazai határok környékén ez nem fog gondot okozni. A […]