Szijjártó Péter külügyminiszter szerint a magyar emberek ellenében született az a döntés az Európai Bíróságon, miszerint Magyarország elbukta a kvótapert. Valaki igazán közölhette volna ezzel az egykor talán szépreményű, de mára kórosan amnéziássá vált mákvirággal, hogy ezzel a kijelentésével van egy apróbb probléma. Nevezetesen az, hogy a kormány kezdeményezte népszavazás érvénytelen volt. A magyar emberek többsége tehát világosan jelezte, hogy nagy ívben tojik az orbáni retorikára, és az egész kérdésre. A magyar emberekre hivatkozva tehát leginkább nem nyilatkozhat semmit a most külügyben szolgálatot tevő egykori csicskás. De ha már annyira szeretne hivatkozni a magyar emberek véleményére, akkor érdekelne pár egyéb vélemény […]

Nem vagyok egy forradalmár alkat – húszévesen sem voltam az. Ezért is furcsa, hogy eddig minimum háromszor szólítottak föl, hogy álljak félre, takarodjak, fogjam be a szám. No, nem név szerint – nem vagyok neves személyiség, nem ettem bogarat, nem közösültem nyilvánosan senkivel, de mégcsak nem is ordítoztam, hogy éppen ki és éppen miért takarodjon. Korán kezdődött: alig voltam hét éves, amikor az egyik nagy egyház szolgája vette zokon értetlenkedő kérdéseimet hite dogmáival kapcsolatban. Húszévesen az állítólag közösségi társadalmat építők dogmáiba botlottam: azt nem értettem: ha közösséget építünk, akkor miért vannak egyenlőbbek az egyenlőek között? Megfogadtam az elzavaróim tanácsát: fejlődnie […]

Régóta azt hiszem, hogy már semmiféle illúzióm nincs Orbán Viktorral és a Fidesszel kapcsolatban, azt gondoltam nincs olyan gazemberség, amelyet ne tudnék elképzelni róluk. És most ismét csalódnom kell magamban; nem tud olyan mélyre szállni a képzeletem, mint amit a valóság produkál. Mind ezidáig azt gondoltam, hogy azért adják ki a baltás gyilkost Orbán és Szíjjártó haverjának, az azeri diktátornak, hogy ezzel az undorító gesztussal tovább mélyítsék Orbán és Aliev örök és megbonthatatlan barátságát. És most kiderül, hogy annak hátterében, hogy a magyar állam kiadta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak – ahol azonmód szabadon engedték és azóta is nemzeti hősként ünneplik -, […]

Le Visiteur Bécs, 1938 márciusa. Nem sokkal az Anschluss után. Sigmund Freudot a Német Birodalom elismerő nyilatkozat aláírására akarja kényszeríteni. Egy éjszaka a lányát elhurcolják, és ugyanezen az éjszakán egy idegen ugrik be kívülről az orvos dolgozószobájába. A furcsa látogató, úgy tűnik, mindent tud Freudról: az életéről, a gyerekkoráról, a félelmeiről. A két ember beszélgetéséből csak egyetlen magyarázat következik – ami azonban a köztudottan ateista Freud számára nem fogadható el. De mégis, akkor mi az, amiben hisz? Ha mégis létezik Isten, hogy engedheti, hogy az emberiségen úrrá legyen a gonosz? Miért enged teret az ordas eszméknek, az immorális cselekedeteknek, az […]

Erkel Ferenc 1844-ben, a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázaton aratott győzelme után kezdett el foglalkozni Katona József sokat támadott drámájával mint lehetséges operatémával. A történelem hosszúra nyújtotta a komponálás idejét: előbb a szabadságharc, majd az azt követő diktatúra cenzúrája miatt egészen 1861. március 9-ig kellett várnia a közönségnek, mire a mű teljes egészében megszólalhatott az akkori Nemzeti Színházban. Az Opera új produkciójának különlegessége, hogy a nívós kiegészítések és átdolgozások hatására vagy ellenére a sikerét mindig őrző Bánk újra a Palló Imre alakjára/hangjára készült baritonváltozatban készül el, amely verzió elkészítését anno Kodály Zoltán is támogatta. Vidnyánszky Attila, a Magyar Állami Operaház egykori főrendezője, […]

Tisztelt Lázár György! Volt szerencsém olvasni „Márványtábla az új torontói Magyar Ház falán” c. írását a magyarnak nevezett hírlapjuk internetes oldalán. Nem ez az első eset, hogy írok Önnek, mert amit Ön és társai művelnek, azt nem lehet szónélkül hagyni. Amikor megnéztem, hogy kikből all ennek a magyar nyelven megjelenő, de magyarellenes lapnak írógárdája, akkor minden világos lett elöttem… Irásában Ön „fasisztáknak” es „náciknak” nevezte azokat a hos magyar katonákat, akik életüket nem kimélve harcoltak a szovjet bolsevizmus ellen. Kiváló és hős pilótainknak felrótta, hogy merészkedtek kanadai es amerikai gépeket lelőni, többek közt az Ön apósnak gépét is. Voltam a […]

– Halló, Zavargásügyi Államtitkárság? – Igen. Utcai Zavargások és Állampuccs Főosztály. – Kubatov urat keresem. – Üdvözlöm, én vagyok. Milyen ügyben? – A 666. hu portáltól vagyok. A tervezett őszi zavargásokról szeretném kérdezni. – Mi érdekli? – Mikor kezdődnek, hány ezer emberrel számolnak, hol lesznek a csomópontok? – A részletes programot még csak most véglegesítjük. – Itt az ősz, és maguknak még nincs kialakult programjuk? – Valóban úgy tűnhet, hogy késésben vagyunk. De biztosíthatom, hogy időre elkészülünk mindennel. És azt is megígérhetem, hogy a költségeket sem lépjük túl. – Hallhatnánk azért részleteket? – Már szeptemberre is tervezünk kisebb csetepatékat, de […]

A menekültekkel kapcsolatos legújabb gazdasági lózung-irány az EU által nem kért kerítés költségeinek ellejmolása az EU-tól. A kormánypárti kommunikáció szerint legalább a felének. Amit Orbán legalább annyira komolyan szeretne vetetni a híveivel, hogy a kötsei szövegelésbe is belevette. Amiből egy valami egészen nyilvánvaló. Semmire sem tartja a híveit. Ami nem újdonság. Mert a Fidesz pannon géniusza már annyiszor tekintette egy jó képességű amőbával egyen-szellemiségűnek a híveit, hogy azoknak talán már fel sem tűnik egy újabb eset. Vagy eddig is azért tehette meg, mert valóban azon a morális és szellemi színvonalon vannak. Mert lehet ugyan azt mondani, hogy a „rendszerváltást” követő […]

A video amely itt látható, egy sorozat első darabja. A sorozatnak ”A Magyar Köztársaság helyreállítása” címet adtam. Szilárd meggyőződésem, hogy a köztársaság, amelyet az Orbán kormány, demokratikus felhatalmazása ellenére, felszámolt és kirabolt, egyszerűen a helyreállítása révén feltámasztja az elvesztett demokratikus jogokat és intézményeket, amelyek nélkül ezidőszerint Magyarország alig különbözik egy szerencsésebb banánköztársaságtól. A szerencsénk pedig mindössze annyi, hogy történetesen Europa közepét foglaljuk el. Itt és most nincs helye egy banánköztársaságnak. Igaz viszont, hogy a miniszterelnök mégis megpróbálja, hogy azzá tegyen bennünket. Minél inkább látom, hogy mire megy ki a Fidesz játéka, annál inkább érzem szükségét annak, hogy valamit tegyek ellene. […]

John de Lemos életútja egy jellegzetesen kanadai történet. Húsz évvel ezelőtt a portugál származású férfi állást keresett Ottawában, a belvárosi Beth Shalom zsinagóga pedig egy gondnokot. Az alacsony, dús bajusszal rendelkező férfi aki a város portugál nyelvű római katolikus egyházközségének volt a tagja talán nem tűnt első ránézésre természetes jelöltnek. Mégis, a zsidó közösség rábízta a hitközség ingatlanját. John de Lemos pedig első perctől fogva meg is hálálta a lehetőséget. Mindennap kipába érkezett munkába, kizárólag feketét hordott és ingjén a „security” felirat volt olvasható. De John de Lemos biztonsági rendszere aligha a korszerű technológiára épült. Irodájában egy fekete baseball utőt […]

Előre bocsátva: Az, aki ma a kölcsönös kompromisszumok keresése helyett a választási rendszeren rugózik, nem a kölcsönösen előnyös kompromisszumos összefogás kereteit keresi, hanem a választókat is megosztva izmozik, egy másik párt vezetőjét akarja leváltani, az egyszerűen nem ellenzéki. Nagyon leegyszerűsítve: aki az összefogáson dolgozik, és nem csak pofázik, az ellenzéki. Míg az, aki csak pofázik, illetve azt hangoztatja, hogy „ma kivel nem fogok össze”, illetve „mindenről a választási rendszer tehet”, az nem ellenzéki. Pontosabban: Orbáné és a Fideszé biztosan nem. Egy ideje, hallgatom, olvasom azokat a nagyon remekbe szabott ellenzéki megnyilvánulásokat, amelyek a választási rendszer kritikáját igyekeznek megfogalmazni. Nehéz is […]

Tavaly decemberben egy levelet írtam a torontói Magyar Ház, vagy HCCC azaz Hungarian Canadian Cultural Centre elnökének, Dr. Fecső Andrásnak.   Nem ismerem Fecső urat, soha nem találkoztunk, én nem is Kanadában élek.  Fecső úr Erdélyből származik és úgy tűnik hogy csupán néhány éve él Kanadában. Azért írtam neki, mert a vadonatúj Magyar Házban elhelyeztek egy emléktáblát a “Két Világháború Hőseinek” és a dátumok szerint (1914-1918 valamint 1941-1945) az első és második világháborúról van szó.  A hősök “kegyeletes emlékére” avatták a táblát.  Hősök? Az emléktábla előtt már rendezvények is voltak, így például Szakály Sándor a budapesti Veritas Intézet történésze ünnepelt együtt Torontóban élő egykori horthysta […]

Amikor néhány nappal ezelőtt leültem cikket írni Brigitte Macronról, a francia elnök nejéről, automatikusan angolul fogtam bele. Hiszen a franciákról van benne szó és a fejlett országok vezetőinek feleségei adtak összehasonlítási alapot. És akkor elgondolkodtam. Hol vannak a kelet-európai, a legtöbb ázsiai és afrikai vezetők feleségei? Csúcsértekezletek és találkozók díszleteiként férjeik mellett masíroznak, de az ő ruházatuk és személyiségük még csak megemlítésre sem kerül a nyugati házastársak mellett. Akkor határoztam el, hogy megírom a cikket magyarul is, de nem teljesen a másik fordításaként. Hiszen a ‘First Lady’ fogalma, az aktív, önkéntes és adakozó, a társadalmi különbségekre érzékeny házastárs a magyarok […]

Jordan Peterson egy vitatott pszichológia professzor a Torontói Egyetemen, aki vallástörténeti kutatásával, illetve a kanadai gyűlölettörvény-szigorítás bírálatával szerzett országos és nemzetközi ismertséget. Peterson volt a C-16-os törvény, illetve a liberális gender-elmélet legfőbb bírálója, oly annyira, hogy a Torontói Egyetem adminisztrációjától két alkalommal is figyelmeztetést kapott. Végül azonban megtarthatta professzori rangját. A vitákat kiváltó kanadai professzor munkájára készítette az alábbi reflexiót vendégszerzőnk Kozma György, a budapesti Rabbiképző doktorandusza és alrabbi-jelöltje. *** Úgy adódott, hogy az ex-szovjet zónában élek. Ezért hálás vagyok, amikor végre látok valakit Nyugaton, aki (mint Jordan Peterson tanár úr) komoly empátiával beszél az itteni szenvedésről: a százmilliókról a […]

A hatalmi viszonyokat feszegetve sokszor felmerülő kérdés, hogy a diktatúrákat, az autoriter rendszereket mi stabilizálja. Nem egyszer olyan eredményre jutva, hogy a belső félelem igazgatja, illetve tartja féken a társadalom többségét. Ezt a jelenséget nem is becsülném le. Ugyanakkor jól látható az is, hogy nem egy esetben erre szinte semmi szükség nincs. Ezt vizsgálva született 2015-ben egy írás, amelyet alig átdolgozva bocsátok ismét a tisztelt olvasók szeme elé. Az alapkérdés alapja az az írás, amely az ellenzéki kudarcszéria okát is vizsgálta. Kimutatva, hogy az autoriter vezetőnek, a hatalom stabilizálását követően már nincs szüksége kommunikációs legitimitásra. Addigra ugyanis a társadalom absztrakt […]