Az Örökkévaló szerint az istentelenek nem lehetnek örökéletűek, következésképpen olyan pokol nincsen, amelynek tüzében örök szenvedésre ítéltethetnének. Ha jól tudom a bibliai gyehenna valójában egy (hasonló nevű) völgy volt Jeruzsálemtől délre, amelyben Izrael egyik (pogány) királya Baál-t istenítette, bálványimádást és más gonoszságokat cselekedett, még a saját fiait is tűzre vettette itt, amiért is később ez a völgy Jeruzsálem szemétégetője lett. Ahol tehát elhamvasztották a szemetet, amiként Sodomát és Gomorrát elhamvasztotta az Isten. Ami és aki elég, az megsemmisül, annak vége van. A halott nem érez többé. Az örökké való szenvedés még az egyistenhívők vallása szerint is babona, mert az ilyesféle […]

A nyilván rendkívül hatásos kormánypropagandán túl mivel magyarázható a menekültekkel szembeni együttérzésnek ez a Nyugaton sokkal kevésbé, a mi régiónkban erőteljesebben tapasztalható hiánya? Az elmúlt hónapokban szinte mindent elmondtak már az európai menekültválságról és annak magyarországi eseményeiről, a magyar kormány magatartásáról és annak nemzetközi fogadtatásáról. Kíváló jogászok értékelték az ismét septiben született törvényeknek még a sokat kárhoztatott magyar Alaptörvénnyel is ellentétes, és számos, Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettséget, mindenekelőtt az Európai Unió vezérlő elveit sértő voltát. Sok szó esett a kormány állandó fenyegetése közepette is önzetlenül segítő civil szervezetekről és magánemberekről is. Amiről talán kevesebb, az a magyar (és a […]

Hunyady Sándor A három sárkány színmű   A címszereplők a kissé földhözragadt, de a maguk módján tündéri Csaholyi nővérek, akik a legjobb szándékkal kergetik őrületbe fivérüket, Balázst. A férfi – felesége halálát követőn – fékevesztett dorbézolásba kezdett, a fél uradalmat elmulatta, ezért testvérei gyámság alá vették, és azóta szigorú szeretettel cenzúrázzák Balázs legapróbb örömeit is. A nagy természetű férfi szinte a lábát se tette ki tíz éve a nyírborzatői birtokról, s irigykedve figyeli a Pesten tanuló fiáról érkező híreket: még az újság is lehozza, hogy a fiú Tatár Annának, a híres színésznőnek udvarol, folyamatosan pénzkérő sürgönyökkel bombázza nagynénjeit, sőt, az […]

Magyarország meglehetősen mini szterelnöke (itt most nem csak a termetére célzok) Felcsúton, a Kastély Óvoda alapításának 60. évfordulója és az óvoda történetéről szóló kiadvány bemutatója alkalmából rendezett ünnepségen azt találta kijelenteni, hogy mivel Felcsút adja a miniszterelnököt, minden helyi fejlődés támadásnak van kitéve. Szerinte azonban e támadásokat jó híreknek kell tekinteni, mert azt jelentik, hogy „történik valami”. Nos, valóban, történik valami. Leginkább kivételezetten. Érdekes módon a világban máshol nem igazán számít, hogy milyen település adja a miniszterelnököt – kivéve Romániát, de ott is meg lett az eredménye. Majd később kap egy emléktáblát: itt született. Már, ha érdemes lesz rá. „Minél […]

De legalább emléke és tanulsága éljen. Nem, nem az érdekel, hogy a mai hivatalos álláspont mi, hiszen a marha – kivéve, ha magyartarka – nem szokta dicsérni mészárosát. Pedig egy mészáros nagyon ügyes ember, hiszen van közöttük, aki a gáztűzhely szerelésétől néhány év alatt el tudott jutni oda, hogy az ország harmincvalahány plusz egyedik leggazdagabbja legyen. A plusz egy meg maga a Vezér, kinek az ominózus Mészáros az egyik zacskóhordozója. Mármint ő az, aki Orbán pénzes-zacskóját hordozza természetesen, mert a zacskó, mely a Vezért hordozza, az ország kissé lesoványodott lábai között lengedezik, bánatosan… Az évfordulón fő és alsenkik próbálják a […]

Miért is? Amiért most emeljük égnek a kezeinket, nos, a következő. Országunkban, sőt határainkon túl is az emberek tudják, hogy országunk vezetője rajong a labdarúgásért, a fociért. Igaz, ez nem látszik meg a sportolók teljesítményén, mégsem vagyunk a nemzetközi élvonalban. Most nincs olyan focistánk, akit az egész világon nevén ismernek. Ettől függetlenül Döbrögi(nk), – mert ha tetszik, ha nem, a miénk a szavazók  jóvoltából (( 🙁 )) – sorban építteti a stadionokat. Mai legfrissebb értesülésem az, hogy   http://www.atv.hu/belfold/20151107-kotelezo-tantargy-lehet-az-iskolakban-a-labdarugas?utm_medium=juno.hu&utm_source=referral   Visszatérnék a fentebb olvasottakra.  A hála adásánál tartottam a bevezetőmben. Miért is adjunk hálát? No csak azért, mert ha országunk […]

Az MSZP politikusainak legújabb menekült-ügyi haknija a jobboldalon talán nem is a legfrissebb hír. Az egykor az oktatásért is felelős Hiller István nyilatkozata már szinte lecsengőben volt, amikor Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese erősített rá a kerítéspártiságra. Egyelőre még csak két fecske. De egyik sem repül a jelek szerint. Se tökkel, sem anélkül. A kérdés nem is ez. Sokkal inkább az, hogy mennyire marad elszigetelt jelenség. Az egyik forgatókönyv ugyanis kétségtelenül az, hogy nem marad elszigetelt az MSZP két vezető politikusának egyfajta pálfordulása. Az ugyanis kétségtelen, hogy a kerítések a változatlanság látszatát, a kihívások elkerülésének lehetőségét kölcsönzik az azokra bámulóknak. […]

A Magyar Köztársaság első, és ezidág legnépszerűbb elnökét eltemették. A temetés előtt nagy volt a felindulás, fölbuzdulás, hogy ki menjen, ki ne menjen, ki mehet, ki nem mehet, ki beszélhet, és ki hallgasson. Nem értettem. Illetve igen. De jobb lenne nem érteni. Vártam tehát egy napot. Elvégre a temetés előtt, alatt, és közvetlen utána tülekedtek elegen. Megmondták, hogy ki ne menjen, ki beszéljen, mit mondjon, és különben is. S aztán feltűnt egy cím ott, ahol sokszor az általam vetett betűk is közkézre kerülnek: „Nem lehetne, hogy Göncz Árpád temetése kizárólag Göncz Árpádról szóljon?” S bár az írás szerzőjének (H. A.) […]

Lendvai Ildikó írt egy remek posztot a mandíner blogra. Sajnálkozik felettébb azon, hogy azok az emberek, akik hajdan harcostársai voltak egy tisztességes Magyarországért folyó küzdelemben, most alapvető dolgokban változtatták meg az álláspontjukat. Gyurcsány hirtelen elfogadhatónak találta az egykulcsos adót, Hiller meg a kerítést. A történet mindhárom szereplője volt elnöke a Magyar Szocialista Pártnak, az együttműködés közöttük azokban az időszakokban kifogástalannak tűnt, most mégis, úgy tűnik, hogy közülük ketten is beszálltak a Nagy Helyezkedésbe, mely a választók kegyeiért folyik. Ha legalább lenne valamiféle hozadéka a dolognak, de nem kell ehhez jövendőmondónak lennem, hogy megjósoljam – ez is csak a demokratikus oldal […]

A szertartáson több ezren voltak jelen, a ravatalnál Koncz Zsuzsa és Brody János búcsúztatták Göncz Árpádot. A két neves zenész a volt köztársasági elnök kedvenc dalát, a Ha én rózsa volnék-ot adta elő. A dal utolsó versszakában elcsuklott az énekesnő hangja, a tömeg rögtön rákezdett és befejezte a dalt helyette. Nem volt előre megbeszélve, nem állt ott Fischer Iván, hogy megénekeltesse a tömeget, mindössze csak az emberek spontán, ám végtelenül felemelő és megható reakciója volt. Göncz Árpád elnök úr, szeretett Árpi bácsi, legyen neked könnyű a föld…

Ne csak fotózzál, de azért próbáld ki ételeinket is!–tette fel a visszautasíthatatlan javaslatot egy moldovai népruhába öltözött mosolygós hölgy, miután sorozatnyi fényképet készítettem Moldova ottawai nagykövetségének asztaláról az úgynevezett Embassy Chef Challenge-n (a követségi séfek vetélkedője). Nata Albot képviselte Moldovát és egy klasszikus élelt – meglehetősen tradícionális tálalásban – nyújtotta a zsűrinek és a több mint százötven vendégnek. Töltött paprikáról volt szó, olyanról ami egy kicsit a nagymamámnál töltött vasárnapi ebédekre emlékeztetet. A moldovai követség kioszkja népmotívumokkal volt díszitve és hazai boraikat mutatták be. A térségben Moldova csaknem borászati „nagyhatalom”…évente több mint 124 ezer tonnát is meghaladja a termelésük. Előre […]

A liberalizmus a Facebookon megint termelt valamit. Nem mondom, hogy különösebben szagtalan lenne. Mivel ugyanezen a felületen napokkal ezelőtt egy DK-s elvtársnő már elkövetett etikai vétséget egy magánlevél közlésével, mi több, egy ismert DK-s szerény személyemet fasisztának (?!) nevezte, most egy kicsit gondban vagyok, közöljem-e a Facebook mocsarából felröfenteket, vagy sem, mert még az érintettek beperelnek személyiségi jogaik megsértéséért. Vállalom a kockázatot, mivel az eset olyan súlyú, ami nyilvánosságot érdemel – ráadásul a Face nyilvános, copyright nélküli. Köztudott, hogy egy Rezesova nevű szlovák állampolgár egy baleset részese – tán okozója –  volt. A részletek homályosak, sosem tudjuk meg az igazat, […]

Először ugye jött a vasárnapi boltbezárás. A többség visított, hogy idióta döntés, sokan munka nélkül maradnak, hiszen több embert csak hétvégékre alkalmaztak. * Rá se rekettye, a Fityesz bevezette. BUKÁS. Sok- sok ember elveszítette a munkáját. A Figyeszt nem érdekelte, nincs semmiféle munkanélküli segély, úgy értem azonnali. Mindenféle procedura, pecsételés, no meg ingajárat a hivatalba, s majd, s majd, s majd – valamennyi pénzt kiutalnak a szerencsétleneknek. * E kérdésben népszavazást akartunk, Fityesz tojik rá. Mennek a falnak, de hiszen mit is várhatunk attól a kormánytól, amelyiknek a „vezérürüje” agyilag, no… Ippeg nincs a csúcson. Összekavirnyál mindent és mindenkit, ahhoz […]

Nos, úgy vélem, elég érdekes cikkre bukkantam egy internetes újságban. Olyan témát boncolgat, ami meglehetősen régi boszorkánykő a közel-keleten. Mert hát, a mai napig tartó vitatéma – és az ellenségeskedés alapja (nem beszélve a Bibliáról) – hogy hát, kik is azok a palesztinok – mármint, mint nép – és honnan is származnak, hol is volt hazájuk. Van, aki azt mondja, éppolyan arabok, mint a többiek. Van, aki előfordulásuk – és ismét a Bibliát kell felhoznom – és külső írásbeli források szerint azonosítja be őket. Nézzük hát egy autentikus véleményalkotó, Y.K. Cherson Ph.D. in International Politics and Economics tárgybani írását: „A […]

Aránylag keveset tud a magyar diaszpóra az Őszirózsás forradalomról. A kanadai magyar identitás erősen kötődik az 1956 forradalom és szabadságharchoz, hiszen a kanadai magyarság egyharmada mai napig ötvenhatos magyarból tevődik össze és ha leszármazottjait tekintjük, akkor egyértelmű, hogy különösen fontos a közösség részére ez az örökség. A forradalomra már akkor is megemlékeztek kanadai magyar kultúrházakban és templomokban, amikor a „sajnálatos eseményeket” csend övezte Magyarországon. Most azonban Konok Péter, az 1918-as Őszirózsás forradalomról szóló esszéjét osztjuk meg a KMH olvasóival. (A szerk.) * Szóval kérem szépen, mi mégis csak úgy vagyunk vele, hogy kis ország vagyunk, nagy, randa történelemmel, itt ebben […]