You Take My Breath Away – talán Freddy Mercury legszebb dala. Talán a legszebb szerelmes dal, amit ismerek. Kihez, kinek szól? Lehet a címzettje – ahogy Shakespeare szonettjeinek – akár férfi, akár nő. Fontos ez? Nekem semmi esetre sem. De a gyönyörű dalba beleordít a nemzeti erkölcsvédő: dögölj meg, mocskos buzi! És meghallom a politika felszentelt templomában, a „szabadkőműves-marxista keresztényüldözésről” felháborodottan prédikáló, Orbán Viktor szóhasználatával: „csuhásokat”, akik főpapjukkal együtt az elvakult gyűlöletet hiszik missziójuknak. A korlátlan hatalom birtokosaiként, a demokrácia oltárán bemutatandó, hiábavaló áldozatokkal sem törődnek; nem sokat kell várnunk a másságot tiltó törvényekre, s holnap már a nemzeti alaptanterv része […]

Megjelent a gepnarancs.hu-n egy írás – itt olvasható –, a honlap egyik legjobb szerzőjétől, akinek ironikus stílusa, merész asszociációi méltán kedveltek net-szerte. Nincs egyedül ezzel a gondolkodásmóddal, nem is vele akarok polemizálni az alábbiakban. Bár tény, hogy éppen az általa jegyzett Zsdanov és a szeppuku című cikk örvén mondom el, mire gondolok. A cikk az Ózdi szív nevű nyugdíjas kórus legújabb teljesítményéről szól. A csatolt videofelvételen tucatnyi, szerényen, de jól öltözött ember zeng egy dalt a városról, amely a legutóbbi 25 évben a nyomor, a kiszolgáltatottság szinonimájává vált a közbeszédben. És amelynek lakói nyolc hónapja szinte egy emberként álltak ki […]

Hanem a Munkásőrség. Mai fiatal el sem bírja képzelni, mit jelentett ez a szervezet. Mondjuk az jellemző utólag is, hogy hatvanezer emberről van szó, akiket olcsó egyenruházattal, s persze fegyverrel is elláttak. Nem aprócska szervezet! Ha úgy tetszik, akár hatalmi tényező is lehet. Minden megyében parancsnokság, raktárakkal (persze a fegyverek), a fővárosban a legnagyobb. És hát a Gellért-hegybe bunkerszerűen megépített székház, az országos parancsnokság.  A Munkásőrséget a párt öklének nevezték. Hogy joggal-e, vagy sem, azt az utókor nemigen tudja eldönteni. Mindenesetre volt egy eset, amikor a föllépésük napirendre kerülhetett volna. A Nagy Imre temetés előtt Borbély Sándor, a Munkásőrség parancsnoka […]

SzarNehéz lehet az udvari muzsikusok élete. Különösen, ha nem beszélnek egymással, és mégis meg akarják magyarázni a bizonyítványt. Ebbe a kályhacsőbe szorult bele a jelek szerint az Omega együttes is. Melynek felcsúti kálváriája azzal kezdődött, hogy a basszusgitárosuk lemondta a jelenlétét. Erre persze lehetett volna azt mondani, hogy Mihály Tamás így gondolja, de azért csak fellépünk a vezérnek világot jelentő stadionban. Ennél, a 2002-ben az orbáni színpadon tapsoló Kóbor János mást gondolt. Szinte dalok jó részét szerző tag koncert-lemondását követő napon megmagyarázta, hogy az építész-szíve viszi Felcsútra. Mert már a korábbi látogatására is így emlékszik: „Diplomás építészmérnök vagyok, és nem […]

Még az átkosban történt, hogy valamilyen testületi ülésre meghívták az országos jelentőségű nagyvállalat vezérigazgatóját. A rendezvény a Városi Tanács épületében volt, a lépcsőházban találkoztam vele és sleppjével. Ő vonult elől, mögötte meg a táskahordozója. Ismertem az illetőt, aki képzettségét tekintve megállta volna a helyét akár a termelőmunkában is, de ő mégis táskahordozó akart lenni. Nem ismertem fel benne, de ma már tudom, ő volt a jövő embere. A táskahordozó örök és elpusztíthatatlan, miként a szervilizmus maga. Mióta világ a világ, azóta létezik és létezni is fog, míg csak nem az utolsó táskahordozó át nem adja az atomrakéták indítókódját tartalmazó táskát […]

Van nekünk, ugyebár, ez a Habony Árpád, ill. a franc tudja, kinek van, mert a Vezér nem tudja, ki is lenne ő úgy egyáltalán. Letagadni nem tudja, hogy ott van, mivel elég sokszor mutatkozik a társaságában – ne is próbáljunk súlyozni, ki, kiében, mert könnyen előfordulhat, hogy kiderül, a Vezér mutatkozik Habony társaságában -, de attól még nem tudja. Amúgy is, ha meg akarunk tudni róla valamit, ne őt kérdezzük, hanem a Népesség Nyilvántartó Hivatalt. Tiszta ügy, miért is kellene tudnia róla, ki is ez a Habony, hiszen nincs rajta egyetlen fizetési listán se, a Parlament folyosóin is csak úgy […]

Hanti Vilmos antifasiszta aktivista, illetve az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége elnöke beszédet mondott Moszkvában a nácizmus felletti győzelem hetvenedik évfordulója alkalmából. Beszédének angol nyelvű változatát testvérlapunknak, a Hungarian Free Press-nek ajánlotta, míg a magyar verzió itt, a KMH-ban olvasható. Hanti Vilmos szerint a gyenge demokráciákat felhasználva növeszt egyre mélyebb gyökereket a fasizmus. Ez látszik egyre inkább Magyarországon, ahol a Fidesz a Jobbik programját igyekszik megvalósítani. Kedves Antifasiszta Elvtársak! A közel 30 országban több mint 60 tagszervezettel működő 64 éves Ellenállók Nemzetközi Szövetsége, a FIR nevében tisztelettel köszöntöm önöket, s gratulálok e rendkívül fontos tanácskozás megszervezéséhez a fasizmus feletti győzelem 70. évfordulóján! […]

A közvélemény-kutatások kapcsán sokszor vannak, és érthetően vannak fenntartások. Alighanem a TÁRKI, kis eltéréssel, mostanában kiadott adatait is fogják majd kritikával illetni. Vagy sem. Vagy mégis. A tendenciák azonban olyanok, amelyeket akár az utcán elcsípett beszélgetések, vagy hírmozaikok alapján is össze lehet rakni. A két adat-tendenciát azért is érdemes talán egymás mellé tenni, mert mindkettő a magyarok és az idegenség viszonyát érinti. Nem okvetlenül az idegeneket, hiszen önmagában az „idegen” fogalma is elég rugalmas tudhat lenni. Egészen odáig is beskálázódva, hogy „mindenki idegen, aki nem én vagyok”. S mielőtt azt hinnénk, hogy ez valami speciális orvosi eset, elég a miniszterelnök […]

Mert, ugyebár, a kínaiak részint gazdasági bevándorlók, részint a magyar munkás számára példaértékű munkások. Kicsit zavaros ez így, de hát mindezt maga Orbán Viktor mondta, teljesen saját szájúlag. Nos, a Facebookon akadt egy válaszlevél, közreadom, igencsak sok igazság van benne. „LEVÉL A KÍNAIAKTÓL NEKÜNK! 2012. május 10., 18:47 Mi is utálunk titeket, de ezúttal beszéljünk csak rólatok. Panaszkodtok, hogy tönkretettük a könnyűiparotokat. Röhögtök, hogy minden termékünk gagyi. Rinyáltok, hogy büféink elárasztották városaitokat.Rettegtek, hogy megmérgezünk benneteket az édes-savanyú szószunkkal. Szorongtok, mert már mindenütt csak kínai árut kapni – nemcsak a piacokon és boltjainkban, hanem plázáitokban, márkaboltjaitokban, műszaki áruházaitokban is. Mindenhol. Anyáztok, […]

Folyik a Quaestor károsultjainak szedálása, a páciensek csorgó nyállal várják a csak nekik, csak most kitalált kártérítési pénzeket. Nem kétséges, meg is fogják kapni, hiszen az állam fontosnak nyilvánította, hogy ezek az emberek ne szaporítsák az elégedetlenek számát, csituljon a botrány, hiszen a Fidesz és prominensei vastagon sárosak az ügyben. Minden pénzt megérne, hogy elüljön a zaj, és erre minden esélyük meg is van, merthogy a hatalmon levők tapasztalati alapon pontosan tudják, hogy ezt a népet minden szirszarral úgy lehet etetni, mint a csecsemőt fejbegrízzel – még cuppog is hozzá! Most a Quaestor Értékpapír Zrt. kötvényvásárlói kapják meg a pénzüket, […]

Talán nem túlzok, ha azt gondolom, az emberiség legnagyobb politikai vívmánya a nyílt képviseleti demokrácia, amire még W. Churchill is azt mondta: jelenleg nincs nála jobb. Mi több, 2012. julius 6-án Orbán is megerősített ezt, mi szerint: „Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, és demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amiket a gazdasági túlélés reményében azután be kell vezetnünk.” Persze, ez akkor volt. Ami most van, az az autokrácia kiteljesítése. Ha valaki nem tudná, miről beszélek, hát tekintse meg a mellékelt videót, ami a Magyarország Barátai Alapítvány (?!) szombati ülésén készült. Ha valakinek még kétségei lettek volna afelől, […]

Kanada egyik legszebb politikai hagyománya, hogy évente egyszer politikusaink megjelennek együtt egy vacsorán, ahol nem komor beszédeket mondanak, nem támadják egymást, hanem viccekkel és egy kis stand-up komédiával állnak a mikrofon elé. Sajnos nem egészen így sült el Elizabeth May, a Zöld párt elnöke esetében, aki káromkodással megspékelt örjöngéssel készült. Végül Lisa Raitt konzervatív közlekedési miniszter vonszolta le a roppant agresszív ökopolitikust a színpadról. Az est úgy kezdődött, hogy Elizabeth May számonkérte a többi felszólalón, hogy nem köszönték meg az őslakosságnak, hogy az ő hagyományos területén kerül megrendezésre az évi Press Gallery vacsora. „Veletek meg mi a kib*szott baj volt, […]

Ha egy, a HVG-ben megjelent riport akkurátus, akkor döbbenetesen rasszista magatartást tanusított a kanadai bevándorlási hivatal (Citizenship and Immigration Canada – CIC) egy magyar roma akadémikussal szemben. A riport egyébként egy, a Kanadai Magyar Hírlapban megjelent korábbi cikkre is hivatkozik, melyben arról írtunk, hogy több ezer magyar roma menekültkérelem úgy lett elutasítva, hogy kanadai oldalról lényegében meg sem vizsgálták az adott kervényt. De a mostani eset nem egy menekültről szól, hanem „Éváról”, aki szimplán kutatni jött volna Kanadába három hétre. A Torontóba letelepedett magyar romák különböző generációiról készített volna tanulmányt. Gyermekei vitték ki Bécsbe, mivel innen indult Austrian Airlines járata a torontói Pearson […]

Mert, az van neki. Mármint, kert. Ugyan annyit ért a kertműveléshez és fához-bokorhoz, mint Fazekas államminiszter a Nemzeti Parkokhoz, de őt se azért szeretik. Maradjunk annyiban, hogy Stefan Stefanovics nem egy Micsurin típus, vagy Bálintgazda-féle, nomegasztán, a kerthez ott van neki Doremi, aki katalizátor. Mint tudjuk, a katalizátor nem vesz részt a folyamatokban, csak beindítja, szabályozza azokat. Pont úgy, mint Doremi. Nem mondom, nagyon kecsesen javít egy kicsit a levendula, meg mentamező kinézésén, lecsippent a rózsából itt meg ott, visszavágja a barkát, de azután csak végignéz a kerten, és konstatál: nagy a fű! Nagy, wazze, nagy, de 10 napja vágtam, […]

Régi megfigyelés az, hogy a hajó süllyedésének, megroggyanásának egyik legbiztosabb jele, hogy a bordázat finom neszeire érzékeny élőlények csendben, de biztosan távoznak. Annyira, hogy ez a népi bölcsességek egyikévé vált az évszázadok során. Képletesen is alkalmazott módon. Az egyes hatalmi, igazgatási, gazdasági szervezetek omlására vonatkoztatva. A Fidesz esetében az elsők közt menekülő Tölgyessy Péter elindulása a damaszkuszi úton alighanem egyfajta rajtpisztolyként dörrent némelyek fejében. Mert alighanem kényelmesebb még időben alkalmazni a rugalmas elszakadás művészetét, mint utólag magyarázkodni. Állítván, hogy ott sem volt sosem. Figyelmeztetésként ott vannak az MSZMP egykori káderei. S az a görcsölés, amellyel próbálják feledtetni, hogy nem csak […]