Lezajlottak az EU-parlamenti választások, melyekkel kapcsolatban megint elkezdődhet a kormányzati melldöngetés, és az ellenzéki sebnyalogatás. Az előbbire nézve Orbán Viktor már a választások előtt sem hagyott kétséget. Az utóbbi pedig lassan rutinszerűvé válik. Már csak azért is, mert sokkal kényelmesebb fanyalogni utólag, mint szembenézni a tendenciákkal előre. Holott jó párról ezek közül magam is megemlékeztem. De szó nincs arról, hogy a bölcsek köve kellene ehhez. Tulajdonképpen akkor, ha hivatásszerűen ezzel foglalkozó ellenzéki elemzők csak egy kicsit ki mertek volna nézni az elefántcsont-torony ablakain, és nem ülnek fel a saját kommunikációjuknak, akkor önerőből is elég messze el lehetett volna jutni. De […]

Megnyugodva mehettek aludni vasárnap éjjel a kispártok politikusai, de egyben a Jobbik és a Fidesz is, hiszen mindannyian többnyire hozták azt, amiben reménykedni mertek. A Fidesz támogatottsága (a csúfosan alacsony részvétel mellett) meghaladta az 51 százalékot. A Jobbik – bár 15 százalék alatti eredményt ért el – mégis a második legnagyobb pártként jött ki az Európai Parlamenti választásból. A Együtt-PM 7 százalékos eredményével Jávor Benedeket küldheti az EP-be, az LMP pedig utolsó percben ismét éppenhogy becsúszott 5,01 százalékkal. De az est igazi győztese Gyurcsány Ferenc volt, akit még tavaly augusztusban az egész baloldal úgy kezelt, mint a család kínos, idős […]

Az 1944-es emlékmű elleni tüntetéssorozat rendületlenűl folytatódik a Szabdság Téren. Május 22-én volt a negyvennegyedik napja annak, hogy elkezdődött. Talán a kormány, talán az ötödik kerület jutott arra az elmés és aljas ötletre, hogy a tüntetők amúgyis nehéz dolgát még inkább megnehezítse, szinpadot és elviselhetetlenűl hangos rock zenét rendelt a térre, közvetelenűl az emlékmű mellé. A szinpad háta mögött  az emlékmű oszlopai jól láthatóak. A vörössapkás készenléti rendőrségnek csak néhány tagja lézeng az emlékmű körül, de csoportokban álldogálnak készen a közelben szükség esetére. A gyerekek  azonban nem törődnek a feszültséggel, nekik más, fontosabb dolguk van. Lovas Zoltán újságírónak, a tüntetések egyik szervezőjének kamerája farkasszemet […]

„Fölemelkedett, majd felhő ereszkedett rá és eltűnt a szemük elől, hogy többé már nem láthatták.” Pontosan egy éve – izgalommal, gyorsuló szívveréssel, örömhírként olvastam, hallottam, a Magyarok a Világ Nyolcezresein egy mondatos közleményét: “Nepáli idő szerint ma 18:00-kor, több mint 24 órás mászás után Erőss Zsolt és Kiss Péter feljutott a Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára.” Öröm és ujjongás volt a lelkemben, hogy kedves jó barátom Zsolt újra megvalósította az álmát, teljesítette saját maga állította célját! Büszkeség töltött el, és lelkesen vártam, hogy visszatér és mesél, mesél, mesél a maga örök csillogó szemével, mosolyával. Néhány óra múlva azonban már a […]

Az oktatásnak vége. Befejezésül vizsga a tanultakból. Persze, tolmácson keresztül. Erősen bíztunk abban, hogy ragadt valami a konzervatorista tolmácsunkra, mert pl. rám nem annyira. Külön meglepetés, hogy Assemblerből is vizsgázni kellett, holott egyetlen órányi programozást se adtak le. Persze, mindennek meg van a miértje. A miénk az volt, hogy a csoportunkban volt T. Zsóka is, aki itthon az Assembler programozási kézikönyvet írta. Hogy ebből a tényből miért következtettek arra oktatóink, hogy mi is tudorai vagyunk ennek a programnyelvnek, fel nem foghatom. Ennél fogva halovány lila segéd fogalmam sem volt az elém tett programrészlet mibenlétéről. Megfejteni és megmagyarázni kellett volna, de […]

Történt, hogy a 2010-es választások előtt a szocialisták egyik prominensét, az  újbudai polgármestert, no meg a helyettesét, aki a liberális oldal egyik ismert személyisége volt megvádolták hivatali visszaéléssel, mondván, hogy egy önkormányzati ingatlant pályáztatás nélkül átjátszottak egy magáncégnek. Az persze, hogy az ilyesmi – mármint pályáztatás nélküli osztogatás, helyzetbe hozás – rendszeres gyakorlat volt az első Orbán-kormánynál is, és a jelenleginél is az, cseppet sem volt érdekes. Az önkormányzatot kár nem érte, a magánvállalkozó a területet jelentősen fejlesztette, majd túladott rajta. Molnár Gyula és Lakos Imre hiába védte igazát, egyértelmű volt, hogy nem menekülhet a koholt vádak elöl, előre borítékolni […]

A magyar választók áprilisban nem érzékelték a diktatúra jeges leheletét, az orbáni fülkeforradalom katasztrófát ígérő veszélyeit, pedig az előzmények kemény orrba veréssel figyelmeztettek rájuk. Több ez, mint hogy sáros üveggyöngyökért (ld. rezsicsökkentések) eladták volna a maguk s a gyerekeik-unokáik jövőjét. Az Orbán-kormány Horthy-kultuszt épít, egy momentum kivételével: az akkor uralkodó elit a kurzust ellenforradalmi rendszernek nevezte, e minősítést azonban a maiak mintha szégyellenék. Legalábbis nem emlegetik. Sőt: forradalomnak próbálják elsózni a rezsimjüket. Hogy mi jön, négy vagy több év kormányzás, vagy valami gyors havária (például pénzügyi összeomlás, és az azt törvényszerűen követő társadalmi mozgás), ma még nem tudható. Mérvadó közgazdászok […]

A  2/3 egybites gombnyomogatói 2012-ben alkottak egy hulladéktörvényt, ahogy szokták, átgondolatlanul – vagy éppenhogy tudatosan. Jelesül az iskolák/óvodák sok év óta bevált papírgyűjtési gyakorlatáról van szó, amivel, ha továbbra is élni szeretnének vele, akkor hulladékgazdálkodási (?!) engedélyt kellene, hogy kérjenek. De 2015-től már az se segít, mivel attól kezdve csak a közszolgáltatónak, ill. annak alvállalkozójának adhatják át – természetesen térítésmentesen. De lehet, hogy a begyűjtésért még nekik kell fizetni. Pedig az intézmények igencsak eredményesen éltek ezzel a lehetőséggel, mivel a befolyt pénzből gazdálkodták ki az osztálypénzt, kirándulást szerveztek, vagy megvették az év végi jutalomkönyveket. Az egyik hulladékkezelő cég 2-3 ezer […]

Ez az a kifejezés, amit a magukat jobboldalinak tételezők gyakran számon kérnek a többiektől. Szerintem ennek a kifejezésnek a világon semmi értelme nincs, ugyanúgy, mint a lengyelség-teljesítménynek, vagy a kanadaiság-teljesítménynek sem lenne. Igen jó eszköz azonban arra, hogy elbódítsa azokat, akik önmaguk szerint nem kapják-kapták meg azt az elismerést, ami megilletné őket. Hogy miért? Hát… azért, mert magyarok. Ezt a roncsoló kábítószert alkalmazza mesterien a jelenlegi miniszterelnök, ezt a mákonyt hintette beiktatási beszédében is, amikor sokat szenvedett, nemes, meg mit tudom én milyen népről beszélt. A valóság persze ebben az esetben is árnyaltabb – enyhén szólva. Élesen világít rá a […]

A St. Joe’s Supper Table nevű népkonyha egy full-time menedzsert keres. A népkonyha naponta 130-150 adag ételt szolgál fel vendégeinknek. T0bb mint 50 önkéntes segíti a szervezet működését. Ez a szolgáltatás a St. Joseph’s Parish római katolikus egyházközség keretein belül működik. Egyházközségünk egy befogadó, toleráns és progresszív közösség. Foglalkoztatás jellege: Teljes munkaidő A munkavégzés helye: 151 Laurier Avenue East, Ottawa, ON K1N 6N8, Canada. Jogviszony időtartama: határozatlan idejű jogviszony. Havi bruttó kereset: $3,500 és $4,200 között. ($42,500 – $50,000 évente) Pályázati feltételek: Főiskolai, vagy alapfokú egyetemi végzettség Minimum 5 évnyi szakmai tapasztalat a non-profit szektorban Felsőszintű angol nyelvtudás Felhasználói szintű MS Office […]

Már meglepetést sem okoz az újabb választás manipulálása a kormánypárt részéről. A Fidesz-KDNP április 18-án a határon túli magyar közösségekből érkező európai parlamenti (EP-) képviselőjelöltjeit mutatta be. Kárpátalját – a lista 9. helyén – Bocskor Andrea, a beregszászi magyar főiskola tanára, Vajdaságot – a 10. helyen – Deli Andor, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tagja, a Felvidéket pedig – a jelképesnek számító 21. helyen – Gubík László, a Magyar Közösség Pártja (MKP) ifjúsági szervezetének, a Via Nova ICS-nek elnöke képviseli. Miért is szeretnének ezek az emberek EP parlamenti képviselők lenni? A pénzért? Á dehogy. Bocskor Andrea azért szeretne Brüsszelbe menni, […]

Ön vendégül látna-e asztalánál egy éhező gyermeket? Legalább havonta egyszer és csak gondolatban? Akár csak egy gyorséttermi ebéd áráért? Ha igen, kérem, segítsen abban, hogy a Children’s Nutrition Fund (CNF), a magyarországi Gyermekétkeztetési Alapítvány amerikai testvérszervezete segíthessen. Évről évre nő a gyermekszegénység Magyarországon. Érthető, az Európai Uniós sztenderd szerint 2013-ban a magyar lakosságnak már 46,6 százaléka élt szegénységben és kirekesztettségben. Az ENSZ szakosított szervezete, a UNICEF pedig megállapította: idén már minden második gyermek nélkülözik Magyarországon. Nem jut neki naponta háromszor ennivaló, nincs saját játéka, nincs új ruhája. A legszomorúbb azonban, hogy egyre több gyermek éhezik. Egyre többen vannak, akiknek otthon […]

Alkalmaink, ünnepeink és hétköznapi örömeink. Alcím: Csilivili éttermek és egyéb „lakma” helyek Vallom, mondom, hirdetem:     Máté Péter: Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár… Mindig van remény, hinni kell, hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád, megbosszulja önmagát!… Most örülj, hogy van ki vár és a két karjába zár… Igen. Erről írok. A MOST jó megéléséről, használjuk ki az éveinket, az életünket, gyűjtsünk sok élményt, hogy legyenek szép emlékeink. Tudományosan bebizonyították, ha egyetlen pohár vizet jó szívvel, szeretettel nyújtunk át, annak a víznek a molekulái megváltoznak. Egészségünkre válik. Ennek az ellenkezője […]

Valahol olvastam, vagy csak rémlik hogy olvastam: borzasztó az, ha az ostobaság küldetéstudattal párosul. Ennél talán csak az lehet rosszabb, ha a szó nincs szimpla ostobaságról, hanem a gerinctelen talpnyalás szolgáltatja a küldetéstudat látszatát. Olyan üzeneteket fogalmazva meg az ütemes vastaps szünetjeleibe, amitől már borult párszor posványba a történelem. Olykor véres dagonya felett világító lángcsóvák árnyékában. Ennek igazolására alapvetően elegendő lenne egy történelemkönyvet a kezébe vennie néhány politikusnak. Ahogy annak az észrevételéhez is, hogy gazdasági, kereskedelmi, és sok szempontból Európa évszázadokon keresztül nem igazán a nemzetek kontinense volt. Nem azért, mert ne lettek volna határok. Azonban ezek nem egy esetben gazdasági, […]

Aki még nem vette volna észre, annak hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a politikai mozgások nem ötletszerűen, nem véletlenszerűen következnek be. Hónapok, sőt évek óta le-leírja valaki, hogy az ellenzék – nevezzük akár demokratáknak, akár baloldaliaknak őket – a Fidesz nótáját fújja és Orbán kottájából játszik. Mégsem történt semmi ennek megváltoztatása érdekében, jöhetett itt tavasz, nyár, ősz, tél, tarthattak választásokat, alakulhattak és megszűnhettek pártok, a nóta szinte semmit nem változott. A választó meg egyre inkább belecsömörlött ebbe a helyzetbe, merthogy minimális sikerélménye sem volt, helyette inkább hülyeségekkel tömték a fejét. Ha valaki azt képzelte, hogy a vesztett választás majd […]