Legalább is 1989 óta. Akkor még egész jó volt. Annyira, hogy Demszky és Hodosán Róza perőcsényi telkén nekiállt fejelgetni Eörsi Istvánnal. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor nem akarta ellenfelét legyőzni. Igaz, ez az ő vereségét is jelentette volna, mivel a fejelgetés talán az egyetlen labdajáték, ahol nem az ellenfél legyőzése a cél, hanem az, hogy minél tovább a levegőben tartsák a labdát. No, ehhez partnerség kell. Orbán soha többé nem volt senkivel sem partneri viszonyban. Igazából azt sem lehetett tudni, mit keresett ott, ahol rajta kívül csak SZDSZ-esek voltak. Lehet, hogy a már akkor is meglévő kaméleon-mentalitása vezérelte oda? […]

Az olasz mester egyik legérettebb alkotását keveseknek kell bemutatni: viszont nemcsak a zenetörténetben, hanem a Szabadtéri történetében is kiemelt helyet kap ez az opera. Különleges jubileumot ünnepel 2019-ben az Aida – éppen 80 éve, 1939-ben mutatták be először a Dóm téren, Nádasdy Kálmán rendezésében, Ferencsik János vezényletével. „A történet: Az AIDÁ-t, az operák operáját, Giuseppe Verdi (1813 – 1901) szerezte 1870-71-ben, de nem a Szuezi csatorna megnyitóünnepségére íródott. Verdi szerzeményei az örökkévalóságnak szólnak, ahogy az AIDA is. Verdi AIDÁja 4 felvonásos, és az egyiptomi parancsnok, Radames történetét meséli el, aki beleszeret a rabul ejtett etiópiai hercegnőbe AIDÁba, mindamellett, hogy házassága […]

Van két ereklyeként őrzött írásom Heller Ágnestől. Az egyik egy szamizdat. A Fehér Ferenccel közösen, a párizsi Magyar Füzetek 1981-ben a mi ötvenhatunkról publikált dolgozatának húszoldalas gépelt másolata 1989 márciusában Budapesten, az Égtájak Között című folyóirat különnyomata volt. Azóta tudom, hogy tizenhatévesen EGY TISZTA POLITIKAI FORRADALOM tanúja lehettem. Most újra elolvastam, és úgy döntöttem, hogy többet írok róla, ha még megtehetem. Emellett újra elolvastam a Múlt és Jövő Kiadó Heller Ágnes zsidó tárgyú írásait tartalmazó sorozatának Pikareszk Auschwitz árnyékában címmel 2003-ban megjelentetett második –vékonyka – kötetét is. Ami különben Kertész Imre Sorstalansága mellett lapul a polcomon, noha a benne szerepeltetett […]

Nincs abban semmi meglepő, hogy az első olvasáskor mindenki értetlenül néz majd a címre. A szavak jelentésével talán, ha két-háromszáz ember lehet tisztában, valahol a magyar Alföldön, egy kiskunsági faluban. Annyit viszont már most – elöljáróban – is elárulhatunk, érdemes eljönni erre, megismerkedni mindazzal, amit a vidék és az emberek kínálnak a látogatónak. A Duna-Tisza közén található Kiskunság ma még sokaknak felfedezetlen vidék Magyarországon, pedig rengeteg arrafelé a látnivaló. A benne rejlő lehetőségeket az utóbbi évtizedekben kezdték el alaposabban kiaknázni, de most már bátran állíthatjuk, hogy napokba telhet végigjárni a régió értékeit. A térség sok meglepetéssel várja a látogatókat, akik […]

Napok óta hangos a magyar nyilvánosság attól, hogy a DK, az MSZP és a Momentum Európa parlamenti (EP) képviselői nem szavazták meg a magyar kormánypárt képviselőit parlamenti pozíciókba. Naná, hogy „hazaárulástól” zengett az egész közrabszolgálati, meg csak simán kormánypárti média. Remegő hangú felszólalásoktól zengett a magyar Országház ülése. A lovagkeresztes publicista egyenesen fogalmazott. Szerinte a képviselők felrúgták azt a szokásjogot, hogy a nemzeti képviselők megszavazzák a saját nemzetük jelöltjeit, így gondolja: ”Akkor pedig legyen felrúgva tényleg, és a kormánypártok se legyenek elnézők, se se megértők, se úriemberek. Ezekkel szemben ilyesmire nincsen lehetőség!” Kocsis frakcióvezető meg is ígérte, hogy megvizsgálják annak […]

Alighogy meghalt Lenin, kiderült, hogy a Párt második embere, Trockij elvtárs – áruló. Kamenyev, Zinovjev, Buharin és Sztálin megbuktatták Trockijt, és száműzték. Később belehalt egy jégcsákányba. De pár év múlva kiderült, hogy Kamenyev, Zinovjev és Buharin szintén ellenség és szabotőr, ezért a bátor Genrih Jagoda elvtárs agyonlövette őket. Kicsit később, mint ellenséges ügynököt Jagoda elvtársat agyonlöveti Jezsov elvtárs. De kicsit később kiderült, hogy Jezsov nem elvtárs, hanem idegen ügynök és közönséges áruló. Ezért Berija elvtárs agyonlövette. Sztálin halála után mindenki rájött, hogy Berija elvtárs is áruló. Ekkor Zsukov marsall megbuktatja és agyonlöveti Beriját. De hamarosan Hruscsov elvtárs rájött, hogy Zsukov […]

Életének 90. évében meghalt Heller Ágnes. A hírek alapján nekivágott a Balatonnak, és nem tért vissza élve a partra. Lehet, hogy „csak” így esett. Lehet, hogy a személyes döntése volt. Bármi lehet. De valószínűleg nem érdemes találgatni. Ez van. Heller Ágnes pedig nincs többé. Nyugodjék békében. Munkásságát pedig aligha a halála okán fogják dicsérni, vagy bírálni. Gondolom, ezek a dicséretek, illetve bírálatok mennek majd a maguk útján. Hirtelen előkerülnek majd azok a feltétlen hívei, akik eddig legfeljebb az újságcímekből ismerték a nevét. Ahogy majd, valószínűleg, előkerülnek azok a bírálói is, akik életükben nem olvastak tőle semmit. Viszont pompásan fel fogják […]

július 18. (csütörtök) 21.00 Margitszigeti Szabadtéri Színpad „Egy utazás története, mert a világon minden egy utazás…” Az algír származású francia koreográfus, Hervé Koubi a mediterrán térség kulturális gyökereihez nyúlt vissza a második életműve, a Barbár éjszakák című előadás megalkotásával. A tizenkét algériai és nyugat-afrikai férfi táncában kiválóan ötvözi a kortárs, az utcai, a városi tánc, valamint a capoeira és a harcművészetek műfajait, sokszínűségét. Balett-koreográfiájában Koubi lenyűgözően idézi meg a több millió éves történelmünket. Kik voltak ezek a barbárok? Egy olyan titokzatos tengeri nép, amelyről szinte semmit sem tudunk, bár számtalan ősi műemlék említi őket és még a Biblia is beszámol róluk. Töltsenek velünk egy felejthetetlen utazást […]

Egy tanulságos ütésváltás a Kanadai Magyar Hirlap komment-mezõjébõl (rövidítve): slapaj – Sokunk álláspontja (sajnos szomorú de igaz) szerint az Akadémia, elavult a kutatások rendszere meghaladta önmagát… … nem akarják feladni a kényelmes, biztos, teljesítményt nem követelõ kifizetõhelyeiket, ezért inkább elhitették a sajtó és a közvélemény erre fogékony részével, hogy a kormány az Akadémia létére tör… Tüske Zsófia slapaj, te ott osszad az észt és reformáld az akadémiát, ahova bekullogtál. szart sem tudsz a magyar tudományos életrõl… A tehetségtelen középszer mindig szívesen rúg bele olyanokba, akiknek a cipõje talpáig sem ér fel. És azt hiszi, hogy a rúgás után õ majd […]

Milyen az az ország, ahol a magát családbarátnak nevező kormány naponta tucatjával lakoltatja ki az embereket, köztük gyerekes családokat? Ellehetetleníti az alternatív iskolák működését, azokat az intézményeket, amelyek eddig menekülő útvonalat jelentettek az államilag szabályozott tantervek egyoldalúságával elégedetlen szülőknek és diákoknak? Milyen az az ország, melynek polgárai simán tudomásul vették, hogy elvették tőlük a magán-nyugdíjpénztárakban tartott háromezer milliárd forintjukat. Nem vonultak százezrek az utcára, nem hirdettek polgári engedetlenséget, amiért attól kezdve csak rájuk vonatkoztak a törvények, a hatalmon lévőkre nem. Milyen az az ország, ahol évekkel ezelőtt a médiatörvény parlamenti elfogadása után a nagy újságok szerkesztői, kiadóvállalatok vezetői nem bojkottálták […]

A történet első fele ismert: Rasovszky Kristóf megszerezte Magyarország első világbajnoki aranyérmét a nyílt vízi úszásban, az öt kilométeres távon a dél-koreai Joszuban. Bravúros teljesítmény, elismerés érte, mert az mindig jó, ha egy honfitársunk révén a jó oldalunkat is megmutatjuk a világnak. Ám ez csupán a történet egyik fele, s a folytatást csak azok ismerhetik, akik nem kizárólag a közmédia, vagy a Fideszhez lojális médiabirodalom híreiből tájékozódnak. Ők ugyanis nem tartották fontosnak hírül adni, hogy a magyar fiatalember a verseny utolsó helyezettjének, egy Mohamed Ibrahim nevű szudáni fiúnak a nyakába akasztotta az aranyérmét. Mohamed Ibrahim a saját pénzén utazott a […]

Jancsi néni Bivalybasznádon hazafelé tartván a kisboltból, ahol a következő nyugdíjig felíratta Marcsival a kockás füzetbe a mindennapi betevőjét – Wifon zacskósleves, 10 deka baromfipárizsi, 15 deka tepertő, három zsemle meg egy liter tej (ma dőzs van, macskák is kapnak belőle) -, a farhátot majd csak nyugdíjkor veszi meg, különben is csak a Coop-ban lehet kapni, ott meg nincs kockás füzet, de takarékosan tudja elkészíteni, elsőbben kifőzi levesnek, azt jól lehet szálas tésztával szaporítani, a foga – már, ami maradt – úgyse bírja a vastagját. A főtt far-hátot azután bepanírozza – liszt, zsemlemorzsa még akad, tojás is a tyúkok alól, […]

– Méltóságos Nagyjóuram, ha szabadna bátorkodnom… – Mondjad csak Pisti, mi az, ami a szívedet nyomja? – Írnék egy cikket a Magyar Nemzetbe. Az volna a címe, hogy Tarlós Istváné a budapestiek bizalma. – Írjál csak bátran, Pisti. – Gondoltan, szólok előre, nehogy megmérgesedjél, méltóságos Nagyjóuram. – Ugyan, Pisti, tudok én rád haragudni? Te vagy az én legjobb helytartóm Budapesten. – Ne mondj ilyet, méltóságos Nagyjóuram. Megbeszéltük, hogy én független vagyok a kormánytól, és harcolok a főváros érdekeiért. – Majdnem elfelejtettem. Aztán miről írnál, Pistikém? – Hát, hogy én is elhamarkodottnak tartom az MTA-val szembeni parlamenti döntést. – Neked meg […]

20 nappal azután, hogy az Országgyűlés Kulturális Bizottságának ülésén a kormánypárti többség leszavazta a gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásának tilalmára vonatkozó előterjesztést, 13 nappal azután, hogy Semjén Zsolt benyújtotta Kásler Miklós a közoktatási törvény módosítására vonatkozó, a tanszabadságot tovább korlátozó előterjesztését, 7 nappal azután, hogy az Országgyűlés Kulturális Bizottságának ülésén a fideszes többség megszavazta az MTA megcsonkítását célzó törvényjavaslatot és 4 nappal azután, hogy Magyarország képviselete megvétózta az EU klímavédelmi célkitűzésének elfogadását. Nem bírom feldolgozni, követni is alig, hogy milyen tempóban pusztulnak értékeink, fogy a szabadságunk, és válik egyre reménytelenebbé a jövőnk. Rengeteget gondolok arra, mi lehet döntéshozóink fejében, gondolkodnak-e […]

„Mégis ki vagy te? Mit akarsz, mit mondjak?” Őszinte, igaz, humoros, kedvesen érzelmes történet, mely 60 év eseményeit öleli fel. Beau, híres afro-amerikai díva zongoristája volt. A bárzene és az elhagyott szeretők dalainak szakértője… semmi mást nem akart, csak egy könnyű randevút, magány ellen. Ám Rufus, a fiatal joghallgató a régmúlt rabja. Életük évekre összefonódik, a fiú ráveszi Beau-t, hogy mesélje el élete meghatározó pillanatait. A keserédes visszaemlékezés 60 év töredékeire sok sebet feltép és rákényszeríti a férfit egyfajta összegzésre. Ám időről-időre felvillan benne a vészjelző: … úgyis vége lesz. A mesék során a világ reakcióit, azok változását követhetjük nyomon, […]