A követendő példa – mármint, Orbán szerint.
A miniszterelnök szerint Oroszország az elmúlt hetek eseményei ellenére továbbra is követendő példa. Szerinte Oroszország „komoly ország”, „katonailag erős”, „devizatartalékai rendkívül erősek”, tehát „nem lehet leírni”. Persze Orbánnak igaza van abban, hogy Oroszország Magyarország szemszögéből nézve továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír, és abban is, hogy a megszorult helyzetbe került országról ildomos tisztelettel nyilatkozni, de abban nem, hogy az orosz modell bármiféle követendő tartalommal bírna hazánk számára.
Sőt, mindkét ország alapos paradigmaváltásra szorul. Oroszország esetében a nyersanyagok világpiaci árára épített gazdasági modell mondott csődöt a napokban, mert termelésének értékét rajta kívülálló tényezők és erők határozzák meg. Hazánk gazdasági teljesítménye – amely a külkereskedelemre épül – szintén olyan folyamatoktól függ, amelyekre nincs ráhatásunk. Mindkét ország elhanyagolta belföldi piacát, engedte, hogy a honi termelést a honi piac számára az export bevételéből finanszírozott import helyettesítse.
Marabu rajza
Oroszország estében a szindróma a gazdasági teljesítőképesség folyamatos lemaradásához vezetett. Tavalyra az orosz GDP 2,097 ezermilliárd dolláros teljesítménye már elmaradt a brazil 2,246 ezermilliárd dollártól, és mindössze az olasz 2,071 milliárd dollárhoz hasonlítható, az idei eredmény pedig borítékolhatóan rosszabb lesz. Erősnek vélt hadserege német tanácsadók segítségével próbálja ledolgozni technikai és technológiai lemaradását az amerikai haderők rendelkezésére álló keret töredékéből. A magyar nemzetgazdaság növekedése a rendszerváltás óta 22,3 százalékkal (!) maradt el a világgazdaság teljesítményétől, és 27,8 százalékkal a másik három visegrádi ország átlagától. Az idei 3,2 százalékos növekedés nem éri el a világgazdaság várható 3,9 százalékos eredményét, a leszakadás tehát folytatódik.
Putyin, mint Orbán, a siralmas állapotot a nyugati hatalmak ármánykodásának tulajdonítja. Mindkettőjüknek igaza lehet abban, hogy országuk kitettségét előnyükre fordítják azok, akik másképp látják a világot, mint ők, de ebben nincs semmi különös. Ők talán nem ezt teszik a velük szemben állókkal? A kitettség állapotáért azonban csak azok tehetők felelőssé, akik azt létrehozták, illetve fenntartják. A CIA vagy az IMF semmiképp sem felelős azért az orosz költségvetésért, ami csak 106 dollár/hordó árszinttel tartható egyensúlyban, miközben az orosz állam bevételeinek fele, exportjának 68 százaléka az energiahordozók értékesítéséből fakad.
Nem a Nyugat felelős azért, hogy a magyar külkereskedelem GDP-hez mért aránya közel kétszerese az egyébként exportbajnoknak számító Németországénak, miközben exportunk hozzáadottérték-tartalma a német érték negyede, importunké pedig a kétszerese. (Mi alapanyagokat, félkész termékeket és bérmunkát exportálunk és kész terméket importálunk, ők többnyire fordítva.) Mint ahogy nem a Nyugat a felelős azért az óriási devizakitettségért sem, amit ez a szerkezet és két évtized rossz fiskális és monetáris politikája idézett elő.
Putyin és Orbán Nyugat-ellenes szájaskodása csak tehetetlenségüket bizonyítja. Valójában mindkét ország immár két évszázad modernizációs kísérleteinek legújabbját bukja el a szemünk előtt. Mindkét ország ismét képtelennek bizonyult a társadalmában rejlő alkotóképesség felszabadítására a politikától való személyes függőség alól, mert politikai szerkezetük nem a teljesítménypolitikától független társadalmi elismerésre, hanem a kiváltságoknak a központi erőtérből szervezett osztogatásra épül. A kiváltságok forrását pedig azoktól kell előteremteni, akik nem élveznek kiváltságot, vagy azt éppen elvesztették. Az így legyengült honi alkotóképességet aztán maga alá gyűri az életerővel telített külföldi tőke.
Miközben az orosz vezetőség számos tagja, a kutatóintézetek pedig szinte egybehangzóan látják a kitettség problémáját, hazánkban a hibás paradigma csak az egymásra mutogatást szolgálja. Ott Igor Gajdar Egy birodalom összeomlása című remekművében az energiahordozókra épített birodalmi álmot az aranyból működtetett XVI–XVII. századi spanyol birodalommal hozza párhuzamba. Dmitrij Medvegyev már 2009-ben feltette a kérdést „Képes lesz egy nyersanyagokra és korrupcióra épített nemzetgazdaság elvezetni bennünket a jövőbe?” A múlt héten pedig nem kisebb személyiség, mint a nemzetgazdasági miniszter, Alekszej Uljukajev ismerte be a Vedomosztyi újságnak adott interjújában, hogy „Oroszország egy olyan tökéletes viharban találja magát, amit saját maga készített elő”. Mindkét ország esetében a politika a paradigma növekvő hiányosságait az állam növekvő szerepvállalásával próbálja pótolni, de az egyre nagyobb állami szerep nem a gazdaság, hanem a korrupció izmosodását eredményezi.
Mennyire lesznek elegendőek a „rendkívül erős devizatartalékok” az Orbán Viktor által is vizionált gazdasági átszervezésre? A jelenlegi, valamivel még talán több, mint 400 milliárd eurós devizatartalékból mintegy 260 milliárd euró a szabadon felhasználható rész. Januárban egy 30 milliárd eurós adósságtörlesztés esedékes, amit az azt követő másfél évben további 70 milliárdos törlesztés követ. Az ukrán válság eddig 75 milliárd euróba került Oroszország számára, és jelenleg havi 7-9 milliárddal apasztja az államkasszát. A Krím félsziget sohasem volt, és most sem önfenntartó. A Kínával kötött energiaszerződéshez szükséges vezetékek kiépítése 100-120 milliárd euróba fog kerülni, a tőkekivonás jelenlegi havi szintje pedig 5-6 milliárd euróra tehető. Ja, és akkor ott van még, ha ott van, Paks 2.
Orbán és Putyin értékrendje – a „munkaalapú” társadalom megteremtése – az 50-es, 60-as évek kimúlt szocializmusának világát hozná vissza, azt a világot, amelyben az állam képzetlen emberek százezreit foglalkoztatja – és tartja a személyes függőség állapotában – kitalált, de nem hatékony munkával ahelyett, hogy képezné őket, miközben a rendszer működtetői vadásznak. Korunk világát nem ez az avítt „jövőkép”, hanem olyan vállalatok határozzák meg, mint az Apple, amelyek a rendszerváltáskor alig vagy egyáltalán nem léteztek, de mára éves bevételük meghaladja hazánk éves GDP-jét. (Az Apple 2013 éves bevétele: 182,35 milliárd dollár, a magyar 2013 éves GDP: 130 milliárd dollár.) Ők azok, akik legyártatják terméküket, mint az iPadet a követendő példaként felhozott munkaalapú Kínában 38 dollárért, és eladják világszerte 430 dollárért. Ezt lehet utálni és bírálni, de ezt sem Orbán, sem Putyin kiváltságokra épített szerkezete nem képes behozni.
Azoknak, akiknek, mint nekem, a magyarokról alkotott képét a Szilárd Leóval, Márai Sándorral, Káldor Miklóssal vagy Polányi Károllyal összejött találkozások formálták, a 38 dollárért összeszerelő kulikhoz való átsorolás mélységes fájdalmat okoz. Nem igaz, nem lehet igaz, hogy csak annyira vagyunk képesek, amennyit az elmúlt 25 évben összehoztunk.
Nem lehet, hogy megint visszasüllyedünk abba az ócska brutalitásba, abba a silány hazudozással vegyített kérkedésbe és ravaszkodásba, amivel megint ismertté váltunk a világban. De tény, ami tény: 2014-ben háromszor is erre szavaztunk.
Róna Péter
A szerző az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára
Author: KMH Vendégszerzők
3:23 du.
Az a vicces, hogy még nem is értem a cikk végére – és nem néztem meg ki a szerző -, de már sejtetem, hogy ki írta. Hát igen; kellemetlen igazságok az egész magyar társadalom és főleg az uralkodó osztályok számára. Köszönet Rónának az ország elé tartott tükörért!
3:35 du.
Egy mondattal vitatkoznék az egész cikkből: a legutóbbi három „választás” tisztasága és végeredménye finoman szólva kétes. A legalitása és legitimitása pedig – minthogy az alkotmányos berendezkedést, törvénytelen módon megváltoztató hatalom írta ki – egyértelmű hogy egy nagy nulla, még ha a magyarok többségének mindebből nem sok tűnik is fel. Tehát a szavazásokkal is pont annyit érnek, mint az oroszok és más volt szovjet tagköztársaságok sikertörténeteket író társadalmai.
3:50 du.
Egy egészséges, civilizált, modern országépítéshez idő kell. Hazánk józan tettekre vágyik, ami megfelel a józan, sikeres életre vágyó, európai módon élni szerető magyar lelkű embereknek.
A 1945-től hazánkba uralkodó kommunista proletár diktatúra véres mancsú tolvajkomcsigengszterek parancsuralma teljesen kibelezte a magyar társadalmat az értelmiségektől – Magyarországból rabállamot csinált – ez a díszes társaság sikeresen kicserélte a magyar társadalmat egy hazugságokkal elszédített, toló kocsikban ülö, állami gyámság alatt élni szerető félkegyelműekkel, akik még ma is kényelmes “vezető” poziciókban ásítoznak és még ma is elvárják, hogy a jólétünket, majd “valaki”, ezüst tálcán fogja felszolgálni.
Ezek a gengszterek azok, akikre 2014-ben háromszor is szavaztunk – ezek azok akik elherdálták hazánk értékeit, visszaéltek százezrek bizalmával, reményeivel, tájékozatlanságával. Isszuk is a keserű levét!
Aranyos Magyar honfitársaim! – gondolkodjunk el ezen a kérdésen : Miért hagytuk, hosszú generációkon át hogy hazánk ilyen szomorú sorsra jusson?
4:39 du.
A proletárdiktatúra 1949-től jutott hatalomra Magyarországon, nem 1945 – től. No de minek a következményeként is került Magyarországra a hatalomátvételét megtámogató Vörös Hadsereg…? Talán minden rendben volt 1945 áprilisa előtt…? Negyvenöt előtt nyilván Európa legiskolázottabb, legcivilizáltabb társadalma volt a 3 millió koldus, félkegyelmű, antiszemita, középkori intellektuális nívójú dzsentrik, csuhás gazemberek által uralt feudál-klerikál-fasiszta, náci-csicskás országa.
6:15 du.
Az orosz hadsereg éppen olyan, mint maga az ország: bazi nagy, de amúgy meg korrupciótól rogyadozó, pár kirakatberuházástól eltekintve, halom reménytelen ócskavas. Ennek megfelelő emberállománnyal.
.
A Krím meg nagyon durva. Hivatalosan nem ellenőrizhető, de számomra meggyőző forrásból vélem tudni. Szóval, ami most jön, arra nem tudok hivatkozást adni, de az összes többi, onnan jövő információ bőven lehetségessé tesz egy ilyen verziót.
.
Következő ott as helyzet, röviden: Putyin lenyelte a Krímet – de a torkán akadt. Hatalmas beruházásokat, pénzesőt ígért a krímieknek, meg hogy megszabadítja őket ukrán korrupciótól (mintha az orosz korrupció nem pont ugyanolyan ultrabrutál lenne…), stb, stb.
.
Az orosz haderő viszonylag jól felszerelt hadosztályai bevonulnak, a tökéletesen diszfunkcionális ukrán „haderő” orra előtt, kész, Krím az oroszoké. Csakhogy, a Krím áram- és édesvízellátása 80%- ban Ukrajna felől jött – már nem jön. Oroszok ezt nem tudják pótolni, mivel lófüttyöt se építettek ezért azóta sem, így durva víz- és energiahiány van ott.
.
Pénz semmire sincs, honnan lenne. Erre Putyin és bandája – ezt lessétek – a legkegyetlenebb oroszbarát csecsen maffiafőnököket küldte rá a krími ukrán gazdag vállalkozóbűnözőkre, hogy rabolják ki őket. Sikerült, a gazdag ukránok nagy része elmenekült, de a pénznek nyoma veszett (jaj de meglepő). A csecsenek viszont maradtak, borzalmas közállapotokat teremtve. A lakosság így pisszenni sem mer, pedig azóta elkezdtek megismerkedni a nyomorral – holott, a Krím Ukrajna egyik legjövedelmezőbb, legjobb helye volt a turizmus miatt mindig is. A turizmusnak lőttek, ez a jövedelem kiesett, így a Krím immár egy hatalmas kolonc az oroszok nyakán, és egyfajta terrordühöngő is egyben.
.
Na. Ez van a Krímen most. Egy reménytelen csődtömeget csináltak belőle az oroszok, és ez belátható időn belül fog változni: még rosszabb lesz.
6:19 du.
Eleftheria 2015 január 6 4:39 du.
.
– Látod? Azóta csak annyi változott, hogy most már nem 3 millió koldus van, hanem 4,5 millió. És ha lehet, a hatalmasságok még szemetebbek, még pofátlanabbak.
.
Hinnye, ez ám a fejlődés.
5:45 de.
Pityi Palkó: hogy jön ez az orbáni lerabláshoz?
5:51 de.
Eldrad: pont ez a gond most. Hogy Putyin meg tudja valósítani nagyra törő terveit – mármint az Unio szétzilálását többek közt Orbanisztán falovával – ahhoz pont a hadseregtől kell elvonnia pénzeket, mert máshonnan már nincs.
lehet, hogy erre fog rámenni Paks-II. Putyin inkább a hadseregre fog költeni.
6:04 de.
-„A World Gold Council adatai szerint a harmadik negyedév végén továbbra is az Egyesült Államok rendelkezett a legnagyobb aranytartalékkal, mintegy 8133,5 tonna arannyal. Bár az ukránok adták az aranyat októberben, a július-szeptemberi időszakban Oroszország 55 tonnát, Kazahsztán 28 tonnát, Törökország pedig 11 tonnát vásárolt.”
-„Mostanra lezajlott az a piaci művelet, amit az elemzők már elkezdtek a tőzsde megalapítása óta lefolytatott legzseniálisabb műveletnek nevezni. Oroszország a nyugati spekulánsok, az ellenséges liberális sajtó és a nyugati szankciós retorika felhasználásával fillérekért visszavásárolta a külföldi tulajdonban lévő orosz vállalatokat, napokkal az Eurázsiai Gazdasági Unió indulása előtt.”
7:11 de.
Ajjaj. Az elmúlt 40 év. Hogy jön ez ide?…. De ha. A rendszerváltás idején mi voltunk a „legvidámabb barakk” a hasonlók között. Most meg a sereghajtók ugyanebben a csapatban.
7:21 de.
Egyébként Orbán első ciklusában (1998-2002) rá se … Putyinra, csak a ciklus végén, amikor a kampányához bio-díszletnek akarta felhasználni, csak úgy mint az USA elnökét. Természetesen ehhez egyik külügy sem adta hozzájárulását. Aztán elkezdődött Orbán újabb országlása, aztán egy jó idő után seperec alatt beindult az oroszimádat, meg PAKS 2, az ország többévtizedes legnagyobb beruházása, mindenféle szakmai, politikai és társadalmi egyeztetés nélkül. Elég érdekes volt, egy riport jelent meg PAKS2 elött 1-2 nappal Németh Miklóssal, az egyik kérdés az ügynöklista volt. Németh Miklós szerint – aki szerintem az elmúlt évtizedek legtisztességesebb magyar mininszterelnöke volt- egyetlen hiteles és teljes ügynöklista van – Moszkvában…. Honi soit qui mal y pense.
9:16 de.
Pityi !
˙
„Ne tégy hamis tanúbizonyságot !”
1945. előtt V.Nb-i Horthy M. őfőméltósága és ellenforradalmi bandája háborúba sodorva szipolyozta ki hazánkat, amely úgy emberi veszteségek, mint gazdasági vonatkozásban szó szerint a földre került és romokban hevert: knock aut.
Azt a háború sújtotta sivatagot kellett először is felépíteni, ezt és a mérhetetlen nyomort örökölték a kommunisták és végül fölépítették: hamvaiból mégis föltámadt.
Másrészről, az azt követő rendszer milliók tudását gyarapította és százszor annyian tanultak mint ma. Mert, akinek időben mégse jutott iskolapad, az esti-levelező tagozaton is elsajátíthatta a szükséges tudást. A szakmunkásképzés világszínvonalú magyar szakmunkásokat adott a gazdaság bármely szegmensének. (A külhonba szakadt hazánk fiai, mint keresett magyar szakmunkások, több mint megállták a helyüket, bárhová vetette őket a sors…) Munkája mindenkinek volt (nem úgy, mint most az Orbán Viktorról elnevezett kényszer közmunka, éhbérért.) Az egy év alatt kiadott könyvek száma bőven a sokszorosát tette ki a mai magyar könyvkiadásnak. Fillérekért vehetted meg világklasszis írók műveit is – bár ez utóbbit rólad nem feltételezem… Hanglemezek sokaságát gyártottuk és adtuk ki – adtuk el – köztük nagy arányt képviseltek a klasszikusok is. Színházak, koncerttermek és mozik százai is növelték és biztosították a kultúrált és kiművelt emberfők sokaságát.
Mindezek felett, ráadásként ismeretlen volt, a ma milliók számára a Damoklész kardját jelentő, létbizonytalanság fogalma is.
Szóval te pofátlanul hazudsz, amikor ennek az ellenkezőjét állítod és erőszakos, vad pusztai stílusodban igyekszel bemesélni hazugságaidat a tapasztalatlan olvasóknak.
Megnyugtatlak… – mi is ott voltunk, és állításaid ellenkezőjét mi tanúsítjuk. Még élnek a tanúk, a hamis vád visszaszáll a vádlók fejére…
.
9:23 de.
Folytatás:
Eleftheria 4,39-nél. Akárcsk én is írhattam volna.
.