Gondolkodom, tehát szavazok

2015 október 17 7:58 de.6 hozzászólás

A múltkori írás kapcsán (itt olvasható) igen megtisztelő feladatot kaptam Voronyezs nevű kommentelőnktől: írnám meg, mint szakújságíró, hogy pontosan mi is húzódik a sokmilliárdos lopást feltételező Qestor ügy mögött.

Sajnos szakújságíró sem vagyok, bár tanultam ezt-azt gazdaságról iskolában is, meg kíváncsiságból is, azért messze van ez a szakértelemtől. Igaz, aktív koromban leginkább a gazdaság ügyeivel foglalkoztam, ennek két oka van. Az egyik, hogy képtelen vagyok ünnepi alkalmakra vezércikket írni, nem is sikerültek a próbálkozásaim e tárgyban sem április 4-re, sem október 23-ra. (Ez utóbbinál még az is bezavar, hogy 1956-ban éltem már, így néha elképedve figyelem, miket hordanak össze e jeles esemény kapcsán.)

A másik ok összetettebb. Még a közgazdasági egyetemet végzettek között is ritka madár, aki képes egy vállalati mérlegből kiolvasni, hogy ki, mikor és mit hazudott, és mi a valóság. Az biztos, zsurnalisztikai szempontból baromira hosszú és unalmas lenne az egyes sorok elemzése. Arról nem is beszélve, hogy ehhez hozzá kellene férni bizonyos jelentésekhez, mérlegekhez. Az újságírói munka legalább 80 százaléka információszerzés, és a maradék húsz ennek megfogalmazása. Nem véletlen, hogy a sajtó dolgozóit leginkább a közérdekű információkhoz való hozzáférés folyamatos nehezítése háborítja föl – a közönség csaknem teljes közönye mellett. A legutóbb is szinte visszhang nélkül maradt a kormány intézkedése, amely szerint a közérdekű információkért a következőkben fizetni kell (!), és azt, hogy mennyit, azt az információ birtokosa határozza meg! A Questor meg magáncég, gazdálkodásának adatai csak annyiban közérdekűek, amennyiben mindenféle minisztériumok közpénzt öltek bele. Talán még annyiban, hogy mennyibe kerül majd mindannyiunknak, hogy az átvertek mégis megkapják a pénzüket. Mellékszál: az sem véletlen, hogy a magyar cégek ódzkodnak a tőzsdei jelenléttől: annak ugyanis feltétele a vállalati adatok nyilvánossága.

Hogy mégis inkább a gazdaság ügyeivel foglalkozom, annak az a(z ha úgy tetszik harmadik) oka, hogy meggyőződésem: egy regnáló hatalom természetét semmi nem jellemzi jobban, mint a gazdasági intézkedései. Dumálhat bárki „a nép” érdekeiről, meg „keményen dolgozó kisemberekről”, az általa hozott törvények mutatják meg valódi céljait. Ezekben persze rejlik sokféle kényszerűség is, például az államadósság csökkentésének kényszere, de az, hogy ennek terheit a társadalom mely csoportjára hárítja, az bizony jellemző. Erre példa, hogy a jelenlegi kormány pl. ötvenről 500 millióra emelte azt a bevételi határt, amelynél a társasági adó kulcsa nulla! (Ez nem ugyanaz, mint az osztalékadó!)

Mondok példát, de előtte jó, ha tisztázzuk: amikor az ember választ, tulajdonképpen arra adja a szavazatát, hogy melyik politikai erő kapjon felhatalmazást arra, hogy összeadott pénzeinket elköltse. Aki arra szavaz például, hogy „A munkára képes, de dolgozni nem akaró emberektől mindenféle társadalmi támogatást megvonunk.” (Jobbik, Hatvan lépés program 9. pont), az egyben arra is adja a voksát, hogy valakik – nyilván a legerősebb politikai erő – majd eldöntik, hogy ki az, aki „akar” dolgozni. És hogy a rokonszenvemet élvező baloldal se maradjon ki a szórásból, legnagyobb szívfájdalmamra éppen ők találták ki a „segélyért munkát” egyébként heves egyetértést kiváltó szlogent. Holott munkáért nem segély járna, hanem munkabér, munkavállalói jogokkal együtt. Most meg meg vannak lepődve a munkahellyel rendelkezők, hogy alig keresnek az ínség-segélynél többet, azt is alaposan megnyirbált jogokkal.

És még jó, ha nem bocsátja el a munkáltató, és nem veszi vissza közmunkásként – töredék bérért, ahogyan ez állami cégeknél is gyakran megesik. Mert az is hidegen hagyta a közvélemény nagy részét, hogy a közmunkásoknak nem jár a minimálbér, hogy kötelező lett a közmunka – ugyanis aki nem dolgozik egy évben meghatározott számú napig, az nem jogosult semmiféle segélyre.

A családi pótlék átszervezésének meg az lett a következménye, hogy a jómódúak gyermekei adott esetben háromszor annyi állami támogatásban részesülnek, mint a rászorulók. A mindenkinek járó pénz 2008 óta nem emelkedett – viszont a jól keresők adójukból nagyobb összeget is levonhatnak. A kevesebb adóbevételből meg kevesebbet lehet költeni közcélokra: oktatásra, egészségügyre például. A legerőteljesebben a szociális kiadások összege zsugorodott. Ha megnézzük a költségvetési kiadásokat, láthatjuk: néhány esetben nemcsak arányaiban (pl. a felsőoktatásban), hanem nominálisan is kevesebbet költünk effajta célokra, viszont, – ahogy a kormány sulykolja – „több pénz marad az emberek zsebében”. Ez se igaz, a minimálbér adómentességének megszüntetése szép összeget vett ki, nemcsak a minimálbéresek, hanem az átlagkeresetűek zsebéből is – hiszen mindenkinek megszűnt a minimálbér utáni adójóváírás. Igaz, ezt a kb. havi 300 ezer forintot keresők körében kompenzálta, hogy egykulcsos lett a személyi jövedelemadó: mindenki egységesen 16%-ot fizet, keressen akár 94 ezer, akár másfél millió forintot havonta.

Hogy miért „nyeli le” a többség a mai napig mindezt? Sokan nem is látják át a rendszert, nem is törődnek vele: simán beveszik, hogy az „emúttnyócév” adósságai miatt kell törleszteniük. A legtöbb közgazdász már 8-10 éve is azon siránkozott, hogy a Medgyesy-kormány intézkedései vészesen növelik az államadósságot. Igen, baromi drága mindenkinek 50%-os béremelést, meg 13. havi nyugdíjat, meg minimálbér-adómentességet adni. Sokkal olcsóbb lefizetni pár tízezer embert, aki majd nyomatja ezerrel, hogy „jobban teljesítünk”, a nyomorult meg úgyse megy szavazni. Vagy ha mégis, akkor a fél szeme a helyi hatalmasságon van, akitől a közmunkája – ezzel a segélye – is függ.
Ami a hab a tortán, hogy hiába csökkent a segély összege a felére, hiába lett ötvenféle új adó – persze nem „a zemberek” fizetik, hanem a cégek (ha-ha-ha) –, az a fránya államadósság az istennek se zsugorodik jelentősen.

Kérek mindenkit, ne jöjjön azzal, hogy „az infláció” gyakorlatilag megszűnt. Elég baj, mert azt mutatja, hogy az ingatlanok, beruházási javak ára csökken, miközben a napi élelem, mosópor, fogkrém, drágább lett. A rezsicsökkentés felér egy „kész átverés” show-val: a 8 éve még 100 dollár közelében járt hordónkénti olajár ma 56 dollár (fáj is emiatt Putyin feje). Ha pedig az energiaárakat piaci alapon számítják, akkor nemcsak emelkedniük lehet, hanem csökkenniük is, ha a piac úgy diktálja.

Sorolhatnám napestig, hogy a „keresztény nemzeti középosztály” kistafírozása milyen iszonyatos pénzekbe kerül a magyar társadalom egyre szélesedő alsó kétharmadának. És mégcsak nem is a „nemzeti”, meg „keresztény” kezekbe került közjószágok ára a legnagyobb kártétel a magyar nemzet sérelmére. Hanem az, hogy a kapariságra, meg kivagyiságra építő hatalom hosszú időre elpackázza egy polgári, öntudatos Magyarország létrejöttét.

6 hozzászólás

  • Kedves Margit !
    Egyetértve mindazzal amit cikkében felsorol, de be kell valljam magának, hogy jómagam abban a bizonyos szakújságírót kereső kommentemben inkább egy reményemnek adtam hangot, hogy majd kegyed lesz az, aki majd felvilágosítja a közvéleményt a „bennfentes kereskedelem” fogalmáról, mibenlétéről és végül, de nem utolsó sorban, ORBÁN érintettségéről e cifra jogi kategóriában QUAESTOR ÜGY komplexitása folytán…
    Bevallom már Bolgár Györgynél is próbálkoztam egy telefonnal ez ügyben „reklamálni”. Azzal érveltem, hogy a a baloldal mennyire harmatgyenge, mert amikor a Sukoró ügy, ami lepke….ng a Quaestorhoz képest, még ma 5 év után is ítéleteket présel ki a bíróságokból, akkor itt van a Vezérnek ez a bennfentes kereskedelem ügye és nincs az a pártpolitikus, aki egy p ó t – m a g á n v á d a s p e r t ugyanúgy beindítana ellene, ellenük, mint annak idején Schiffer A., Gyurcsányt illetve a baloldalt célba véve, láthatólag majdnemhogy eredménnyel megtette… [Tudjuk, hogy Schiffer Orbánnak teljes lekötelezettje.]
    Annyiban maradtunk, hogy Bolgár úr erre megígérte, hogy majd beszél valakivel, mert egyetért a felvetésemmel. Másnap éppen a kitűnő Magyar György ügyvéddel beszélgetett ugyanott, a Klubrádióban, de egészen másról cseverészett, történetesen a személyi igazolvány viselésének kötelezettségéről. Holott ennek a fent említett cselekmény sorozatnak a társadalmi kára milliószorosan haladja meg a végülis feltett álkérdés jelentőségét. (Biztos Arató Klub-elnökvezérizgatgató odaszólt Bolgárnak, hogy most, „a tarhalás” időszakában: kuss!)
    Tehát, hiányzik placcról az az oknyomozó újságíró is, aki végre valahára meg merné piszkálni a Quaestor ügy politikai szálait, hogy az erre hivatott baloldali politikusoknak legalább a szájába adná azokat a jogszabályi helyeket, amelyek alapján ez az ügy már erkölcsi kötelességük okán is megkövetelné az ebben többek közt érintett miniszterelnök megvádolását…
    Tisztelettel: >V<

  • Kedves Voronyezs! A bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos kételyeimet az előző hsz-e alatt kifejtettem. (http://kanadaihirlap.com/2015/10/14/a-ferjem-nem-bunozo-meg-nem/ okt. 15. 8:07)
    A Questor ügyben sima lopás történt: államkötvényekre befizetett pénzek tűntek el, miközben nem is volt mögöttük államkötvény. Hogy hová, és kinél landoltak, ezt a nyomozó hatóságnak kellene kiderítenie, amelyet 2010 óta az ügyészség – élén Polt Péterrel – felügyel. Magánvádat (pótot is) csak megalapozott gyanúval lehet benyújtani, és hogy megalapozott-e a gyanú, amelynek nyomán nyomozás indul, azt szintén Polt Péter dönti el. Márpedig az ügyészségen az utóbbi öt évben sok feljelentés elhalt, hacsak nem volt tanúkkal is megerősített tettenérés. Hogy a Questor ügyben volt valamilyen fideszes szál, arra a jelenlegi kormányfő és Tarsoly Csaba Questor vezér levélváltása enged következtetni, amiben a brókerház vezére segítséget kér a kormányfőtől. Nem tartom valószínűnek, hogy a miniszterelnök személyesen is haszonélvezője volt a lopásnak, viszont körömszakadtáig védi famulusait – első helyen a külgazügyért és az agrár főnököt. Erre utal, hogy a bajt megorrintva, a miniszteriális pénzek kivételére utasította tárcavezetőit, ellehetetlenítve ezzel azt, hogy a csődeljárásban a károsultak egyenlő eséllyel indulhassanak a kártérítésért. A főügyész e levélváltásban nem talál kivetnivalót. Mint ahogy abban sem, hogy a céget ellenőrző Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete – ma már Matolcsy keze alatt – sok-sok pontban sorolta fel korábban a Questor tevékenységében talált „szabálytalanságokat”, pl. hogy kettős nyilvántartást vezettek, de a kifogásoltak rendbetételét sose kérte számon. Vajon miért nem? Miközben a Gyurcsány Ferenc ellen indított Sukoró-perben az képezte a hivatali visszaélés gyanúját, hogy a volt miniszterelnök azt mondta az üggyel foglalkozóknak: „Tegyenek mindent a törvények szerint.”
    Az tudná hát a Questor-ügyet felgöngyölíteni, aki tanúja volt annak, hogy ki és mennyi pénzt vett át. Pl. ki volt a cég felügyelőbizottságának elnöke-tagja, és mennyit kapott ezért? Vajon miért nem veszik elő az fb tagokat, hiszen elvben ők a személyes vagyonukkal is felelnek az általuk felügyelt cég viselt dolgaiért?
    Szóval, a jogállam macerás dolog, és még a tisztességes törvény sem kellő garancia. Kell hozzá valamiféle erkölcsiség is, amit csak egy olyan többség kényszeríthet ki, amelyik elutasítja pl. a Lagzi Lajcsi féle simlisségeket is. Ja, és persze hajlandó egyáltalán elolvasni egy ilyen hosszú hsz-t:)))

  • T.Talalom!
    Köszönöm, a reagálást és válaszom ugyanott, a Férjem nem bűnöző c. cikk 2,32-vel jelölt kommentje alatt.

  • Amíg Polt Péter a legfőbb ügyész, addig nincs értelme bármiféle vádnak. A vad tartja a puskát.

  • Ugyanígy: Amíg a választási bizottságokban és az igazságügy felügyeletében Orbán emberei ülnek, és a tömegkommunikációs eszközöket is az ő emberei felügyelik, addig minden választás csak komédia, a részvétel meg a fasiszta rendszert legitimálja. Itt már csak erővel lehet rendet tenni.

  • Így, első ránézésre én inkább csődbűntettet gyanítanék – ez az, amikor a csődeljárás előtti utolsó pillanatban a jól értesültek még kiviszik a cégből a megmaradt értékeket, és szintén büntetendő.
    Ahogy én ismerem ezt a bandát, ezek arra játszanak, hogy pár évi „nyomozás” után majd kijelentik, hogy nem történt bennfentes kereskedelem – és kész, majd hajtogatják a híveik, hogy nem is történt bennfentes kereskedelem, beeee! Ez olyasmi, mint ha én pl. betörnék a szomszédhoz, elrabolnám az ezüst eszcájgját, a rendőrség meg pedofília miatt nyomozna ellenem. Aztán mondhatnám, hogy nem is vagyok pedofil beee!
    De hogy még bonyolultabb legyen: OV. mondhatná, hogy azért utasította a minisztériumokat a pénzek kivételére, mert törvénytelenül tartották ott. Igaz, mert az átmenetileg fel nem használt közpénzek tartásának törvényes előírásai vannak. (Úgy tudom, az MNB-ben kéne tartani, de ez nem biztos – 1,5%-os kamatért.) Kétségem nincs, hogy az a 400 milla megvan. De hol van az az évi 32 millió, ami a 8%-os kamat(ennyit hirdetett a Qestor)?