Minden jel arra utal, hogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök most sem érti igazán azt, hogy a hiperaktív semmitmondás is hozzásegített politikai karrierjének összeomlásához. Gyurcsány „Vásárolni voltam” című blog bejegyzéséből kiderül, hogy az ex-kormányfő pontosan olyan a bloggolásban, mint a szónoklásban.

„Zsúfolásig tele a boglári Tesco. A vásárlók zöme nyaraló. Rövidnadrágban, trikóban vásárolnak az emberek, feltűnően sokak bevásárló kocsijában van kerti sütésre szánt pácolt tarja, fiatalok hangos csapata vitatkozik arról, hogy mi lenne a legjobb kísérő a pálinkához. Tombol a nyár.”

Lehet, hogy társadalom tudományi szemszögből jó tudni, hogy az emberek trikóban veszik tonna szám a pácolt tarját. De nem gondoltam volna, hogy erre a valóságra éppen Magyarország volt miniszterelnökének kéne rávilágítani. Gyurcsány saját bevásárlási szokásait is a világ elé tárja és többek között megtudjuk, hogy mekkora dilemmát okozhat a tej vásárlása.

„Tejet keresek. Egy kartonnal, tizenkét dobozzal veszek, az elég lesz két hétre. Több fajta dobozos tej van, mégis majdnem mindenki ugyanazt viszi. Nézegetem a dobozokat. A legolcsóbb alig több százhúsz forintnál. A legdrágább majdnem kétszer annyi. Az olcsóbbat teszik az emberek a kosárba. Nézem a tej származását, szlovák. A kicsit drágább Lengyelországból jött. A kettőszáznegyven körüli jól ismert magyar márka. (…) Meddig várható el bárkitől is, hogy kétszer annyit fizessen a magyar tejért, mint a vele azonos minőségűnek ismert szlovákért? A hazafiak magyar tejet vesznek akkor is, ha az sokkal drágább? Karcosabban kérdezve, a magukat „nemzeti elkötelezettségűnek” mondó radikális jobboldaliaknak vajon mennyivel többet ér meg forintban a magyar tej, mint a szlovák? Vajon ilyenkor mit gondolnak a magyarság és a pénz viszonyáról?”

Kanadában egyre inkább figyelnek arra baloldaliak és jobboldaliak egyaránt–valamint a politikával egyáltalán nem foglalkozók is–hogy amikor csak lehet, a nagy üzletláncok helyett a helyi üzleteket frekventálják és hazai termékeket vásároljanak, még akkor is ha ez tényleg drágábbá teszi a bevásárlást. Itt nem csak valamilyen homályos hazafiasságról van szó (mint amire Gyurcsány utal). Sokkal inkább a környezetvédelemről és a városaink, illetve közösségeink jólétéhez hozzájáruló helyi kis és közép vállalkozók támogatásáról szól a hazai és helyi termékeket népszerűsítő mozgalom.

Bár az is igaz, hogy ha ellátogatunk a Walmart-ba, akkor látjuk azt, hogy az alacsonyjövedelműekből és az új bevándorlók közül sokan ott vásárolnak, hiszen ők tényleg nem engedhetik meg maguknak azt, hogy háromszor annyit fizessenek egy ugyanazt a funkciót betöltő termékért, amikor ez az ismert amerikai üzletláncban pár dollárért beszerezhető.

Pierre Trudeau

Mégis különös Gyurcsány Tescós blogbejegyzése, pláne ha Pierre Trudeau, vagy éppen Jean Chrétien nyugdíjazás utáni tevékenységéhez hasonlítjuk. Trudeau nem bújt el a választók elől, Montreál belvárosában szinte minden reggel össze lehetett vele futni, miközben munkába sétált. Chrétien-t pedig az ottawai Rideau Centre-ben lehet időnként látni, feleségével együtt. Trudeau 1984-es lemondása után is részt vett komoly politikai vitákban, melynek hatásait éveken keresztül érezhetni lehetett. 1990-ben Trudeau erélyesen felszólalt Brian Mulroney miniszterelnök Meech Lake-i egyezménye ellen, mely növelte volna Québec autónomiáját és számos hatáskör (például a bevándorlási politika) részben tartományi hatáskörbe került volna át.

Annak idején Trudeau is írt újságcikkeket és elemzéseket, melyben keményen bírálta az éppen regnáló Mulroney kormányt.

„The federation was set to last a thousand years. Alas, only one eventuality hadn’t been foreseen: that one day the Government of Canada would fall into the hands of a weakling. It has now happened.”

Trudeau írásai nem csak hogy tükrözték a választók hangulatát, hanem közvélemény-formáló szerepet is betöltöttek. Gyurcsány blogját olvasva, kétséges hogy ugyan erre képes lesz a volt magyar miniszterelnök.