Hosszú évtizedeken keresztül, a kanadai Liberális Párt egyik legfontosabb bástyája a római katolikus egyház volt, hiszen a katolikus szavazók alkották a párt törzsközönségét. Ontario francia kisebbségeitől kezdve, az olasz és egyéb mediterrán bevándorlókon át, a Liberális Párt számíthatott a katolikusokra és a pártelnökök is kötődtek az egyházhoz. Sokat mond, hogy a Louis St-Laurent korszak óta (azaz 1948-tól) a liberális miniszterelnökök közül csak Lester B. Pearson volt protestáns (metodista), miközben Pierre Trudeau, John Turner, Jean Chrétien és Paul Martin mind katolikusok voltak és fel is vállalták katolicizmusokat. De a New Catholic Times című lapban publikáló Ted Schmidt elemzése szerint, Jack Layton, az Új Demokrata Párt (NDP) néhai pártelnökének és miniszterelnök-jelöltjének halálával eljött az a pillanat, hogy egyre több katolikus elszakad a liberális párttól és balra fordulva, komolyan megfontolja az NDP támogatását.

Layton a progresszív United Church of Canadában nevelkedett, apja lelkész és Red Tory politikus volt, aki szivén viselte a noblesse oblige által elÅ‘irt kötelezettségeket a szegények felé. Schmidt szerint Layton egész életében vonzónak találta a Katolikus Egyház szociális igazságosságról szóló tanításait és a legutóbbi válaszáson az NDP számos nyiltan katolikus jelöltet indított, akik aztán be is kerültek a parlamentbe. Az egyik Andrew Cash, a Davenport választókörzet új, 48 éves NDP képviselÅ‘je. A nyolcvanas években Cash egy torontói punk csoportot hozott létre „L’Etranger” néven, mely egy helyi katolikus egyházközség ifjúsági egyesületébÅ‘l nÅ‘tte ki magát.

Cash-en kivül Charlie Angus, az észak-Ontario-i Timmis-James Bay parlamenti képviselÅ‘je is aktív a katolikus egyházban, a Dorothy Day által alapított Katolikus Munkásmozgalom (Catholic Workers’ Movement) támogatója, az egykori Catholic New Times című nyomtatott lap munkatársa. 

 „Az emberek csak halála után veszik észre, hogy milyen ritka volt a politikában Jack Layton tisztességessége, energiája, a szociális igazságossághoz és az egyenlÅ‘séghez való elkötelezettsége”–irta Schmidt, aki rámutatott arra, hogy az NDP vezetÅ‘je rendszeresen tüntetett a munkanélküliek és a kisnyugdíjasok mellett és a béke támogatója volt.

„Jack Layton az igazságot képviselte egyre több katolikus számára, amikor oly sok püspök elfelejtette, hogy az áldozat könnyei egyben Isten könnyei. Layton a közéletben is életben tartotta a galilei vízióját”–irta Schmidt.

Lehet, hogy Jack Layton valóban elszakította a Liberális Párt balszárnyához fűződő római katolikusokat és kétségkívül igaz, hogy számos katolikus egyházközség nagyra becsülte az NDP vezetőjét. De az utóbbi években a hagyományosan inkább protestáns konzervatív párt (kivétel volt a római katolikus Brian Mulroney miniszterelnök) is bőven talát támogatót az egykor a liberálisokra szavazó katolikusok köreiben. Különösen azoknál, akik ellenezték a Jean Chrétien és Paul Martin korszak szociálliberális intézkedéseit. Kérdés azonban, hogy mekkora lyuk keletkezik ha végérvényesen átáll a liberális párt baloldali katolikus szárnya az NDP-hez.