Karácsony nem csak rólunk és zárt, exklúzív köreinkről szól, hanem a békességről és az igazságosságról–írja Andy Boyer atya, az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa, az Oblátus szerzetesrend Lacombe tartományának egykori provinciálisa.   

Adventkor mindig Bette Midler „From a Distance” című számára gondolok, mely szerint Isten távolról néz minket. „God is watching us, God is watching us, from a distance.” Ezzel szemben Donald Miller amerikai szerző a következőképpen fogalmaz: „Úgy tűnik számomra, hogy Isten halad felém egy hosszú úton. Évekkel ezelőt csupán egy porszem volt az út végén, de most már olyan közel került hozzám, hogy hallom éneklését. És hamarosan látni fogom arcának vonásait.”

Vajon meddig marad Isten egy porszem a távolságban? Adventkor készülünk Emmanuelre, amikor Isten velünk van, Isten közel kerül hozzánk és mindenhol jelen van.

A Peanuts nevű képregényben Linus Lucyval áll az ablak előtt és mindketten nézik, ahogy zuhog az eső. „Mi lesz ha az egész földet elárasztja?”–kérdi Lucy Linustól. „Ez nem történhet meg, hiszen Isten azt igérte Noénak, hogy ilyen többé nem lesz és, hogy a szivárvány e igéret legfontosabb szimbóluma”–felelt Linus. „Linus–te végre megnyugtattál”–válaszolt Lucy, mire Linus: „Ezt a szolid alapokra épülő teológiának köszönhetjük.”

Nagyon sok kérdéses (és meglehetősen félelmetes) teológia és tanítás jelent meg az adventi olvasmányokkal kapcsolatban, mely legtöbbször zavarba ejtették a keresztényeket. Innen jöttek a világvégével kapcsolatos szenáriók amikor csillagok hullanak az égből és amikor földrengések tépik szét a földet, illetve amikor nukleáris holokausztokról és árvizekről beszélnek. De vajon ez lett volna Jézus üzenete?

Jézus követői közül néhányan megjegyezték, hogy milyen pompás a jeruzsálemi templomuk díszitése és hogy ez lenne a világ legszebb épülete. A nagy  templom volt a hazafiasság és a nemzeti büszkeség egyik legfontosabb eleme.

Ha bárki azt gondolja, hogy a kanadaiak nagyon hazafiassak, keveset tudhatnak arról a társadalomról, melyben Jézus élt. Szerintük ez a társadalom képezte Isten népét, ők éltek a szentföldön, az övék volt a pompás Jeruzsálem és a nagy templom.

De a nacionalizmus mindig a kirekesztéshez, az igazságtalansághoz, az arroganciához és az erőszakhoz vezet.

Amikor a proféták arra kérték őket, hogy térjenek vissza eredeti missziójukhoz – vigyék el Isten világosságát minden néphez és legyenek az isteni irgalom, szeretet és igazságosság nagykövetei e földön – elfordultak tőlük és mondanivalójuktól.

Az által, hogy Isten egyszülött fiát küldte hozzánk, valamennyiünket arra kérte, hogy nyissuk ki szívünket, engedjük be Isten szeretetét, irgalmát és legyünk mi az isteni vendégszeretet képviselői. Legyünk mindannyian olyan emberek akik még ellenségeinket is tudjuk szeretni, olyanok akik megosztjuk kenyerünket a rászorulókkal – nemzetiségtől függetlenül! – és olyan emberek, akik elfordulnak az erőszaktól.

Nagyon könnyű Karácsonykor az önzés és az önteltség csapdájába esni. Könnyű azt hinni, hogy Karácsony csak rólunk és saját kis exklúzív köreinkról szól. Könnyű önelégült lenni.

Pedig Advent üzenete meglehetősen egyszerű. A krisztusi útról szól–a békességről, az igazságosságról és a mindenki iránt tanusított jóindulatról, szeretetről.