1956 – a kulisszák mögött
56 évvel az események után az igazság felderítése a történészekre vár, akik a szemtanúk vallomásai mellett régi újságok, levéltári források és az azóta nyilvánosságra hozott történelmi dokumentumok tanulmányozásával kibogozhatják az események kronológiai sorrendjéből azok valódi jelentőségét – kurzuselvárástól függetlenül. Egy történésznek detektívnek is kell lennie, aki képes látszólag olyan aprónak tűnő adatokból is következtetni, amelyek első látásra nem feltétlenül kapcsolódnak az említett eseményhez. 
Az 56-os magyar forradalom igencsak komoly feladatot ró a történészekre. Az eddig feltárt anyagokból kedvére válogatva az immár hagyományossá vált mitológia azt sulykolja, hogy a magyar nép, a forradalomban, hatalmas áldozatokkal megállította a szovjet birodalom terjeszkedését, és hogy 1956 volt az első szög az államszocializmus majdani koporsójában.
A másik tipikus változatot a Nagy Imre perre felkészülendő vádiratokban olvashatjuk. Bizonyítandó, hogy csupán e csoport volt felelős egy nyugati befolyással előre megszervezett összeesküvéséért, amelyben részt vett Nagy Imre közvetlen baráti köre, ügyesen beszervezve az írókat, a rendőrséget, és a fegyveres erőket is, hogy megdöntsék a dolgozó nép hatalmát és visszahozzák az 1945 előtti feudális állapotokat.
A harmadik jellemző változat a szovjetek által előre eltervezett és időzített provokáció valószínűsítése, ami egy ártatlannak tetsző, a lengyelekkel szimpátiázó felvonulás közben, provokátorok által kirobbantott fegyveres felkeléshez vezetett. A felkelést az 1955. május 14-én kötött Varsói Szerződésre hivatkozva a szovjet vezetés – némi ingadozás után – nagyméretű katonai túlerővel leverte. Ezzel elérték a vasfüggöny leszögezését a magyar osztrák határnál, egyúttal megfélemlítették a csatlós államokat és bemutatták a nyugat számára katonai fölényüket, a Szovjetunió felkészültségét egy villámháborús akcióra.
Az utóbbi változat érdekes, meggondolandó összefüggéseire Dr. Szatmári Jenő István, „A magyar forradalom titkos története” című könyve hívta fel figyelmemet. További olvasmányaim révén arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar forradalom, már 1955 tavaszán eldőlt (bár lehetősége akkor még senki fejében nem fordult meg), mégpedig nem a mi javunkra. Kifejtem koncepciómat.
Az 1956-os robbanáshoz vezető események láncolatát három történés fűzi össze :
1955. május 15–én megszületett az osztrák államszerződés, amelynek értelmében a Vörös Hadsereg először vonult ki önként egy általa megszállt területről. A szovjet kivonulás Ausztriából egyszersmind megszüntette a legális alapot a romániai és magyarországi szovjet katonai jelenlétre is.
1955. május 14-én egy nappal az osztrák semlegesség kimondása előtt megalakult a Varsói Szerződés. Ez a „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés” teremtett lehetőséget a Szovjetuniónak, hogy rendezze a népi demokráciákban állomásozó csapatai státuszát.
1955 augusztusában a Szovjetunió, Csehszlovákián keresztül Egyiptommal kötött fegyvereladási szerződést, jelezve egyúttal a közép-keleti politikájában beállott drasztikus váltást. Ugyanis addig Izraelt támogatta, és – szintén – Csehszlovákián keresztül látta el fegyverekkel.
Mind a három esemény szorosan egymásba fonódik és komoly nemzetközi kapcsolódásik voltak.
Amikor Nyugat Németországot felvették a NATO-ba, és a nyugati nagyhatalmak 1955. május 9- én engedélyezték a Bundeswehr, az új nyugatnémet hadsereg felfegyverzését, a döntés előkészületeire válaszul alakult meg, mint említettem, 1955. május 14-én – a Szovjetunióból és az általa irányított, zömében megszállt csatlós kelet-európai államokból – a Varsói Szerződés.
A szovjet politikusok és főleg katonák félelme az esetleges német revánstörekvésektől zsigeri és ösztönös volt. Az „enyhülés” rögtön alábbhagyott, és újra helyet kapva a „megelőző csapás elve”, magyarán a Nyugat-Németország és esetleg egész Nyugat-Európa ellen viselendő preventív háború koncepciója, amelyet egyébként a szovjet vezetés a nyolcvanas évek közepéig, mint katonapolitikai alapelvet kezelt.
Szóval – a szovjet politikai és katonai vezetés, bár félt, de készült a „megelőző háborúra”. És ehhez fel kívánta használni a második világháborúból levont tapasztalatokat. Elsősorban azt, hogy „akié az olaj, azé a győzelem!”
A Szovjetunió tudatában volt a ténynek, hogy Nyugat-Európa sebezhető pontja: nincs saját kőolaj. Szovjet támadás esetén Nyugat-Európa csak a felhalmozott készletek erejéig bírná a háborút üzemanyaggal.
Ráadásul, ha sikerülne Nasszer törekvő-igyekvő Egyiptomját megnyerni szövetségesnek, és azt ajánlani neki: államosítsa a Szuezi-csatornát, ezzel két legyet lehet ütni egy csapásra. Egyrészt, amennyiben Nasszer kellőképpen gyűlöletes háborúba bonyolódna az államosítás miatt az angolokkal és a franciákkal, Egyiptom feltételezhetően nem engedi majd át az olajszállítmányokat egy Nyugat-Európát érő szovjet invázió esetén, másrészt a szovjet birodalmi flotta régi álma is teljesülhetne: távol-keleti egységeik a Szuezi-csatornán át az Indiai-óceánról végre bejutnak a vágyott Földközi-tengerre, amit 300 éve hiába sóvárogtak az orosz tengernagyok. És ha már bent vannak, akkor a török, illetve algériai kikötőkből Marseille felé induló olajszállítókat is elsüllyesztheti.
Ebben az esetben a francia tengerpartig 1-2 hónap alatt elfoglalható Nyugat-Európa. Szovjet számítások szerint a brit szigetek önmagukban elszigetelhetőek (blokád alá vehetők), hiszen üzemanyaghiány miatt örülhettek volna, ha a partraszállást kivédik. Persze, teszem hozzá, az USA-nak is volt hadi ereje és olajkészlete… Ez volt a szovjet tervek nagy bizonytalansági tényzője. Nem véletlen, hogy utóbb, Hruscsov akkor döntött végleg a második magyarországi intervenció mellett, amikor – 1956. október 30-án – eljutott hozzá az amerikai kormány jelzése: az USA közömbös a magyar eseményeket illetően.
Mindezeken felül kalkulálandó, hogy Hruscsovnak 1956 elején már volt olyan rakétája, amellyel szovjet területről elérhette Londont, Párizst. A Nyugat akkor még nem rendelkezett ilyennel. 1957 nyarán Amerikát elérő interkontinentális rakéták is lesznek orosz kézben, talán 1956 nyarán is vannak, csak még nem jelentik be, míg az USA csak 1957 végén tud műholdat fellőni, bizonyítva: ő is birtokol interkontinentális rakétát. Tehát a rakéták terén ideiglenesen szovjet fölény volt.
Tehát a szovjet stratégia szempontjából 1956 nyarán-őszén a legfontosabb a Szuezi-csatorna működésképtelenné tétele, ami a szovjet logika szerint Nyugat-Európa vereségét is ”beprogramozza”. Így Szuez volt elsődleges cél. Minden más, történjen akár a szovjet birodalmi szférán belül is, ehhez képest csak másodlagos. Főleg, mert Jalta garantált bizonyos „eddig a tiéd – innen az enyém” egyensúlyokat, amelyeket Hruscsov az osztrák és a finn viszonylatban be is tartott, az Egyesült Államoknak pedig nem állt érdekében 1956 őszén rakétahátrányban, az elnökválasztás miatt egyébként is „béna kacsa” periódusban felrúgni. És – minő „véletlen”! – az amerikai elnökválasztás mindig november első keddjén van, ami 1956-ban november 6.-ra esett. Tehát a „jaltai övezeten belül”, így Lengyelországban is, Magyarországon is Hruscsovnak eleve szabad keze volt, Amerika itt és akkor eleve– lehetőség híján – nem kívánt beavatkozni.
Bár igaz, hogy a Jaltai Szerződés sok évre „bebetonozta” a határokat, az érdekszféra felosztását, és biztosította azt, hogy a nagyhatalmak nem avatkoznak be tevőlegesen egymás befolyási övezeteibe – azért azt nem lehetett szerződésben megtiltani, hogy az érintett országok népei ne tiltakozzanak, lázongjanak. A sztálinizmus ellen több, a szovjet birodalomhoz tartozó országban voltak megmozdulások 1953-1956 között. 1953-ban Kelet-Berlinben kezdődött, de a szovjet tankok igen hamar szétoszlatták a lázongó tömeget.
1956-ban már több az elégedetlenségre utaló jel. A szovjet kommunista párt huszadik kongresszusa, a hivatalos hírzárlat ellenére kiszivárogtatott Hruscsov-beszéddel a sztálinizmus rémtetteiről, megállíthatatlan erjedést indított el. Lengyelországon és Magyarországon volt ez leginkább megfigyelhető.
A lengyel eseményekről Magyarországon az átlagember csupán annyit tud, hogy a magyar forradalom a lengyelekkel szimpatizáló egyetemisták tüntetéséből alakult ki október 23-án.
Mivel utólag sokan összekeverik Poznant az októberi lengyel eseményekkel, mely utóbbiak miatt kezdődtek a budapesti lengyelbarát rokonszenvtüntetések, érdemes tisztázni: Poznan csak „előjáték”. 1956 június 28-án a lengyel munkások, diákok, kistisztviselők tüntettek, majd fegyvert szerezve megostromolták a lengyel biztonsági erők épületeit, a kommunista párt objektumait. Mivel ezzel már felrémlett egy általános lengyel felkelés veszélye, a lázadást a hadsereg – elég sok áldozat árán – egy nap alatt felszámolta.
Azonban a lengyel vezetés elindult a desztalinizáció útján. A lengyel vezetők jól megszervezték a fegyveres erők vezetésében a váltást, az új hadsereg és a belbiztonsági erők élére is a reformerek hívei kerültek. Október 19.-re összehívták a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának sorsdöntő ülését. Ezen a reformerek végleges győzelmet arattak a sztálinisták felett.
Persze, a sztálinista, pro-szovjet politikai vezetők nem adták meg magukat könnyen. Csapatokat vezényeltek a főváros ellen. De a katonák csak ímmel-ámmal teljesítették a parancsot, ráadásul a reformisták irányítása alatt álló belbiztonsági csapatok nyilvánvalóvá tették: az új vezetés védelmében lőni fognak a támadókra. Amikor Hruscsov odaérkezett néhány társával, nyomást gyakorolni a lengyel vezetőkre, az egykori szemtanúk szerint a váratlanul Varsóba érkező szovjet különgépet, amely hozta a szinte teljes moszkvai vezérkart, egy órán át leszállni se engedték a varsói repülőtéren, addig a levegőben kellett körözniük. A földet érés után pedig Hruscsov testőreit a Gomulkához hű belbiztonságiak fogták körbe fegyverrel.
Moszkva engedett, miután a nagy városok munkássága is jelezte: ha kell, fegyverrel védi meg az új, reformista vezetőket. A börtönből kiszabadult Wladislav Gomulka, a sztálinista koncepciós perek egyik áldozata lett a párt első titkára október 21-én. És a mozgósított szovjet csapatok október 23-án parancsot kaptak, hogy vonuljanak vissza támaszpontjaikra, laktanyáikba.
Jogosan merül föl a kérdés, mi lehetett az oka annak, hogy lengyel ügyben két nap alatt meghátráltak a szovjet vezetők, akiket szabályosan megaláztak Varsóban? „Lenyelik” a sértést, sőt, később sem állítják félre Gomulkát és társait. Holott a megtorlásra több mint elegendő erő állomásozott Kelet-Németországban, Fehéroroszországban, és magában Lengyelországban is. Nemcsak, hogy nem indulnak el, de mint utólag kiderül Zsukov külön parancsa volt, a Kelet-Németországban tartózkodó csapatok ne moccanjanak a helyükről, be ne nyomuljanak Lengyelországba.
Pedig Lengyelország a tervezett európai háború szempontjából sokkal fontosabb volt, mint Magyarország. Csehszlovákiával együtt e két országon át lehetett a Nyugat fő erői ellen támadni, míg Magyarország felől csak Jugoszláviát lehetett sakkban tartani, a semleges Ausztrián, annak hegyein át Németország felé törni jóval nehézkesebb volt hadászatilag.
Mi volt az a tényező, ami, úgy tűnik, arra intette a szovjet katonai és politikai vezetést, hogy a birodalom lázongása ellenére Lengyelországban október 19-21-én még korai volt a fegyveres beavatkozás. Mi az, amire még várni kellett, és ami Magyarországon, November 4-én már nem volt korai?
A Kádár-korszak hivatalos történetírása nagy előszeretettel bizonygatta, hogy „az ellenforradalom a nyugati titkosszolgálatok által irányított” eseménysorozata volt. Miközben a nyugati világ sűrűn tagadta, hogy néhány túlbuzgó „alvállalkozása”, például a Szabad Európa Rádió magyar adása kivételével egyáltalán nemhogy beavatkozott volna, de előzetesen akár tudomása lett volna az eseményekről. Valósan hivatkozva arra, hogy, semmi jel nem mutatott fegyveres felkelés közeledtére vagy érlelődésére. A Rajk-temetés kivételével még csak tömeges megmozdulás sem volt.
Elvi viták, igaz, zajlottak sokfelé, az Írószövetségben, a Petőfi Körben és másutt, de konkrét, lázadó cselekvési programot október közepéig, amikor is a szegedi diákok úgy döntöttek, elsőként az országban, hogy a DISZ-t, a kommunista ifjúsági szervezetet otthagyva önálló diákszövetséget hoznak létre, nos, ilyen programot addig senki sem adott. És a budapesti tüntetést eredetileg kiváltó lengyel események, október 19-21-én kezdődtek. Más konkrét „tünete” a tömeges elégedetlenségnek, pláne fegyveres szervezkedésnek nem volt.
Lezáratlan a vita arról, hogy a szovjet csapatokat mikortól helyezték hadikészültségbe a magyar események miatt. Azaz, mikor határozták el magukat a katonai vezetők fegyveres beavatkozásra?
A magyar kérdéssel foglalkozó ENSZ-vizsgálóbizottság rengeteg tanút hallgatott meg. Ezek szerint bizonyítható, hogy már október 23.-a előtt is történtek szovjet katonai mozgások a magyar határon. Például már október 12-én jöttek értesülések hogy a szovjet hadsereg megkezdte a felvonulást Huszt környékén. Október 20-án Hegyeshalmon riadókészültséget rendeltek el a határőröknek, mondván, nagyszámú határsértőre számíthatnak, akik el akarják kerülni a közelgő bevonulást. Ugyanezen a napon Nyíregyházán új szovjet csapatok érkezését konstatálták.
Hitelt érdemlő jelentések futottak be arról, hogy október 21-én és 22-én Románia Magyarországgal szomszédos területein szabadságon tartózkodó szovjet tiszteket, valamint németül és magyarul beszélő román tartalékos tiszteket hívtak be. Mindez a mozgósítás jele minden hadseregnél. Két nappal a magyar események előtt.
Október 20-án és 21-én pontonhidakat szereltek egybe Záhonyban a szovjet-magyar határon, és az orosz csapatok a Szovjetunióból jövet ezeken a pontonhidakon vonultak át október 24-ének reggelén. Hitelt érdemlő jelentéseket kapott a bizottság arról is, hogy már október 22-én szovjet kötelékeket láttak menetelni Szombathely és Székesfehérvár között, nyugat felől jövet, Budapest irányában. Október 23-ról 24-re virradó éjszaka szovjet kötelékek kezdtek átvonulni Szegeden majd vagy 36 órán át folytatták felvonulásukat a Budapest felé vezető úton.
Sőt, október 23-án Szerov hadseregtábornok, a Szovjetunió állambiztonsági hivatalának elnöke, vagyis a szovjet politikai rendőrség vezetője, már mint tanácsadó vett részt Budapesten, a belügyminiszteri tanácskozáson, ahol erőteljesen kifejtette nézeteit, hogyan kéne az egyetemisták, azaz szerinte fasiszták és az imperialisták csapata által meghirdetett békésnek induló tüntetést, ha kell fegyveres erőkkel is leverni.
Levonható a következtetés, egyértelmű, hogy Moszkva már korábban elindított egy folyamatot. Nemcsak csapatokkal, hanem az igen hatékony titkosszolgálat révén is. És bizonyos, hogy jó előre telepített Budapestre néhány embert, a megfelelő felszereléssel, akik képesek voltak a tömegben elvegyülve minden kulcsfontosságú helyen és napon provokációkat elkövetni.
Az eseményeket 1956-ban úgy a szovjetek által megszállott országokban, mint a közel-keleten is szovjet legszűkebb vezetés tartotta kézben, és egyedül a Szovjetuniónak állt érdekében – és lehetőségében! – kiprovokálni pontos időzítéssel, azaz a Szuezi válsággal azonos időben egy véresnek tűnő „ellenforradalmat” Magyarországon, amit aztán a Varsói Szerződésre hivatkozva hatalmas erővel elfojthatott, ezzel is megmutatva a világnak katonai erejét.
Ez lett volna számára a legjobb pillanat elindítani a megelőző háborút, azaz lerohanni Nyugat-Európát, még akkor is, ha az USA beavatkozna, hiszen a szovjet rakéták már elérhetik, mielőtt az USA-ból kilőtt rakéták becsapódnának a szovjet hátországba.
Első lépésként – ahogy már utaltam rá – felbíztatták Nasszer Egyiptomi elnököt a Szuezi csatorna államosítására, és 1955 nyarán a szovjet blokk, eddigi, Izraelt támogató gyakorlatával ellentétben, Csehszlovákián keresztül nagy mennyiségű fegyver eladásával támogatta az ötletet. Több száz tank, tüzérségi eszköz, MIG harci repülő és több ezer kézi fegyver mellé csehszlovák és szovjet tanácsadók is érkeztek, akik közül többen aktívan részt is vettek a későbbi harcokban, pl. pilótaként. Számítva arra, hogy ekként az „olajcsapra” is rátehetik a kezüket, és a Földközi-tengerre is bejuthat a szovjet flotta, ha másként nem, tengeralattjárók formájában. Ha pedig ez megtörténik, akkor a támadás „déli szárnya” is fedezve van, és a nyugati ellenállás 2-3 hét alatt, üzemanyag hiányában, megtörik.
A szovjet hírszerzésnek tudomása volt a Nasszer által „provokált” Anglia és Franciaország készülő szuezi intervenciójáról. Ők viszont tudták, amit London és Párizs még nem, hogy a két nyugati ország simán zsarolható atomcsapással, amit Amerika még nem tud elrettenteni. Egy pár hónapig legalábbis nem. Így az felelt meg legjobban Moszkva céljainak, ha Anglia és Franciaország kezdi el a háborút, és Moszkvának csak válaszolni kell.
A szovjet stratégia véglegesült, megvárni az angolok és franciák Szuezi támadását, és amikor már teljesen lehetetlenné teszik magukat az arab országok és a világ előtt, akkor kizavarni őket a Szuezi-övezetből. Két-három hónap elteltével, amíg az olajból is kifogynak, és lelki harckészségük is megrendül a súlyos kudarc után – jött volna el az ideje elindítani a szovjet tankokat, irány az Atlanti-óceán, de hamar, mielőtt még elkészülnének az amerikai interkontinentális rakéták. Mindenesetre, a háború első csatáját, a szuezit, meg kell nyerni, de úgy, hogy egy árva szovjet katona se lépjen Egyiptom földjére, mert akkor ugyanúgy meggyűlölik őket is az arab államokban, és jobb elkerülni egy gerillák elleni, elhúzódó sivatagi háborút.
Hogy lehet ezt megoldani? Úgy, hogy csendben kell maradni, Szueznél legalábbis. Mert ha a támadásra készülő angolok és franciák szagot fognak, hogy Hruscsovnak bármi kapcsolódása is van a szuezi eseményekhez, akkor lehet, hogy nem támadnak és akkor oda a szépen előkészített csapda.
Viszont ezt az időt fel lehetett használni arra, hogy a XX. kongresszus, Hruscsov „sztálintalanító” beszéde után az egyre jobban fortyogó szövetségeseknek megmutassa: ki az úr a háznál. Mindezt úgy, hogy Sztálin kompromittált tanítványait a többi megbízhatatlan elemekkel együtt el lehessen egy füst alatt takarítani, és helyükbe új, megbízható helytartókat ültetni.
A kérdés az volt, hogy hol történjék a példa statuálása? Az NDK-ban ne, hiszen az lett volna a támadás kiinduló frontországa. A cseheknél szintén ne, ők mélyen be voltak ékelődve, mint legnyugatabb kiindulópont, a „német front” oldalába. Bulgária, Románia valahogy nem akart forrongani, no meg az sem lett volna jó, mert az a déli hátvéd volt, a görög-török „második front” felől.
Maradt Lengyelország és Magyarország. Ebből a lengyel ügy volt a rázósabb, hiszen ez az ország lett volna a „nyugati front” fő utánpótlási vonala. Magyarország kockáztathatóbb volt pár napra. Mert Titóval akkor már béke honolt, és különben is, arrafelé Románián át megvolt az összeköttetés a tenger felé. Magyarország lenne a támadó front „zsákutcája”, innen csak a semleges Ausztrián és a jól védett, magas hegyekkel borított Svájcon át lehet támadni nyugat felé. Ha meg Olaszország lenne a cél, az a román-jugoszláv irányon át volt elérhető, Titónak amúgy is volt elszámolnivalója néhány vitatott város és körzet miatt az olaszokkal. Tehát a demonstrációs játékot Magyarországon lehetett és csak itt volt érdemes lejátszani, felhívni a világ figyelmét addig is, amíg az angolok és franciák csendben elkészülnek a szuezi támadásra.
Az időpontok egybeesését érdemes figyelemmel kísérni. Október 22-én reggel titokban Párizsba érkezik David Ben Gurion, izraeli miniszterelnök. Háromoldalú megállapodást akart kötni az angolokkal és a franciákkal, mielőtt belépne a háborúba, amelynek következményei előreláthatatlanok voltak. Ma már megállapítható, hogy a támadás napját a párizsi találkozón rögzítették. Sem Párizs, sem London nem számított az amerikaiak erőteljes reagálására. Kétségtelen, hogy a két kormány nem közölte terveit Washingtonnal; abban bíztak, hogy nagy szövetségesük végül is tudomásul veszi a kész helyzetet.
Sokkal bizonytalanabbak voltak Moszkva reagálása felől. Noha nem tartották valószínűnek, hogy a Szovjetunió fegyveresen beavatkozik Egyiptom védelmébe, mégis leginkább Moszkva esetleges reagálása aggasztotta őket. Nos, ez a veszély látszott elhárulni október 23-án, amikor megtudták, hogy a Szovjetunió még ki sem lábalt a kínos lengyel ügyből, és máris új válsággal néz szembe Budapesten.
Október 23.-án reggelre Moszkva – a brit hírszerzésbe beágyazott Kim Philby-Macleod-Burgess csoport ténykedése jóvoltából – már tudott a szuezi támadások időpontjáról, legfeljebb plusz-mínusz egy-két napnyi eltéréssel.
Kellett hát a „budapesti válság”, a rádió és a telefonközpont ostroma, a szovjet tankok bevonulása, némi tűzharc, hogy a „hitet” a szuezre készülő angolokban és franciákban fenn lehessen tartani, sőt, a támadás időpontját előbbre hozatni velük.
Ezért játszatta úgy végig a budapesti fegyveres cselekményeket, hogy higgyék nyugodtan az angolok és franciák, hogy Moszkva van csávában Budapesten, amiből nem tud kimászni. Miközben pont a fordítottja készülődött, őket csalták a szuezi csáva kellős közepébe (provokálva a Szuezi-csatorna államosításával és Izrael kizárásával használatából), ahonnét már nekik nem volt visszaútjuk.
Izrael október 29-én támadt. Addig Budapesten Ljascsenko különleges hadteste és Malinyin Vezérkari fönökhelyettes abszolut halogató politikát folytatott. Az angolok és a franciák október 30-án adtak ultimátumot Nasszernek. E nap volt a Köztársaság téri ostrom napja, és már bent voltak a zsákutcában a nyugatiak, már kezdődhetett az ürügy a varsói szerződésben kikötött baráti segitség indokolására.
Oktober 31-én kezdték bombázni a brit és francia gépek Egyiptomot. És e napon jutott el a nyugati sajtóhoz a Köztársaság téri dokumentumfotó-sorozat, mintegy rendelésre. Mintha az angolok és a franciák maguknak rendezték volna a Köztársaság teret, ködfüggönynek. Pedig nekik rendezte – Moszkva. És végül, november negyedikére tervezték az angol-francia partraszállást Egyiptomban. Ezért ment ki a támadási parancs e napra, amit már nem lehet leállítani, de még így is jó volt, mert erre figyelt jobban a világ, és nem arra, hogy az angolok és franciák akkor másztak csak bele igazán a szuezi csapdába.
A magyarországi események miatt az oroszok fenyegető üzenete november 5.-re datálódik, amit az izraeli hadvezetés szerencsének tartott, hiszen ha Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael október 29.-e előtt kapja a szovjet figyelmeztetést, nem valószínű, hogy sor került volna a Sinai hadjáratra. Bár Izraelnek ez persze jól jött, bizonyíthatta szárazföldi harci fölényét az egyiptomi hadsereggel szemben, de tragikus lett a britek és a franciák számára. Ugyanis a szovjet jegyzék, Hruscsov aláírásával a következőket tartalmazta:
„Ha Önök úgy vélik, hogy légierejükkel és flottájukkal egy távoli, Önöknél sokkal kisebb országot megsemmisíthetnek, ajánljuk figyelmükbe azt a tényt, hogy van Önöknél nagyobb ország is. És ez az ország rendelkezik olyan fegyverekkel, hogy területéről megsemmisítheti az Önök fővárosait. Döntésüknél ezt vegyék figyelembe!”
A hatás megsemmisítő volt. A megfélemlített angolok és franciák visszavonultak. Ekkor szűntek meg elsőrendű világhatalomnak lenni és váltak „másodosztályú nagy¬hatalommá”. A szovjet terv bevált, lelkileg összeomolva, vesztesként távoztak Szueztől. Már csak a tartás nélkül maradt brit és francia hadsereg elleni szovjet támadás időpontját kellett volna kitűzni.
Szerencsére a szovjetek által eltervezett Nyugat-Európa elleni támadás mégsem valósult meg, annak ellenére hogy a Szovjetunió 1956 nyarán-telén érte el szuperhatalmi csúcspontját. A Kreml urai ugyanis előbb akarnak osztozni a hatalmon és a zsákmányon, mintsem az utolsó győzelmet, Nyugat-Európában learatnák. Közrejátszott a két erőközpont, „Sztálin régi harcosai”, a hadvezetés tagjai és Hruscsov által képviselt „reformerek” közötti vetélkedés, intrikák felszámolása, mindez 1957 őszéig is elhúzódott. Ami nagy hiba volt, mert 1957 késő őszére már az Egyesült Államoknak is lett interkontinentális, bevethető rakétája. Akkortól „büntetlenül” Nyugat-Európa nem volt lerohanható. A „történelmi pillanat” örökre elmúlt. A birodalom elindult a megállíthatatlan lefele sodródás útján, a végszakaszban nyilvánvaló zuhanással. És, bár mint Rómában vagy Bizáncban, jönnek még fényes sikerek, de azok már csak arra voltak jók, hogy takarják a haldoklást.
De tény, hogy 1956-ban a három főkérdés a Szovjetunió számára: a megelőző támadás szovjet részről, nyugat felé, azután Szuez – az átkaroló hadművelet, amely a fő csapást megelőzi és a Magyar Ügy – ami egyuttal alkalmat adott a Szovjeutniónak, hogy a Varsói Egyezmény érdekében, egy másik szocialista állam „segitségére sietve”, Magyarországgal és a többi Szocialista országon belül elismertesse katonai hegemóniáját és egyuttal a nyugat számára is bemutassa katonai fölényét.
Mindezek tudatában hogyan értékeljük akkor a magyar forradalmat, és főleg a harcokban résztvevő, életüket kockáztató forradalmárokat? Veszít-e értékéből a független Magyarországba vetett hitűkért való lelkesedésük és önfeláldozásuk, csupán azért, mert az egy kierőszakolt, és manipulált provokáció áldozatául estek?
Semmi esetre sem. A fegyveres provokációkra nem lehetett másként reagálni, mint fegyverrel. Mert az ún. magyar ügy nem ”egyszerű” lázongás, hanem egy idegen hatalom elleni fegyveres harc, sőt elemi erejű népfelkelés volt. Igaz, ez a háború a hatalmas túlerővel szemben csakis vereséggel végződhetett. De alkalmat adott több százezer magyar embernek külföldre jutnia, menteni nemcsak az életét, de megalapozni jobb jövőjét is. És ez a vesztes harc egyúttal bemutatta a Szovjetek brutális hataloméhségét, ami nagyban hozzájárult a nyugati világon élő kommunista szimpatizánsok kiábrándulásához is.
Viszont ez a manipuláció még inkább kihangsúlyozza, mennyire erkölcstelen és cinikusak voltak a szovjet hatalom és a Kádár-uralom által „legázolt ellenforradalom” után kierőszakolt tömeges perek, ahol ártatlan emberek ezreit vontak felelőségre olyan tettekért, amiket még álmukban sem követhettek el. Ugyanakkor az igazi tettesek, a provokátorok, soha nem voltak megnevezve, vagy felelőségre vonva.
Azt még hozzá kell tennem, hogy szovjet provokáció ide-oda, azonban a magyar antisztálinista forradalom éppen úgy – mutatis mutandis – megérlelődött a hazai államszocializmus méhében, éppannyira indukálták az ország saját társadalmi-nemzeti ellentmondásai, mint annak idején az 1918-19-es forradalmakat a Monarchia, s azon belül a dualista Magyarország idült megoldatlanságai. Tehát ha nincs szovjet provokáció, valamilyen módon és formában a robbanás bekövetkezik. Ahogyan történelmietlen és erkölcstelen a bolsevikokat és követőiket hibáztatni, hogy az első világháború kínálta-teremtette helyzetben harcba indultak a világforradalom győzelméért, a kommünárokat pedig, hogy 1871-ben felvették a burzsoá kormány által elébük dobott kesztyűt vagy az 1789-es francia, majd az 1848. márciusi magyar forradalom felkelőit, hogy éltek a lehetőséggel, ugyanúgy cinizmus a magyar 1956 forradalmárait és szabadságharcosait „lesajnálni”, erőfeszítéseiket, áldozataikat feleslegesnek nyilvánítani.
Ötvenhat évvel az események után, talán tisztábbak a vonalak, érthetőbbek az összefüggések is. De semmi esetre sem kisebbítik az eseményben résztvevő, lelkes emberek tetteit, akik életüket áldozva is mentették a menthetőt.
Kopácsi Judith
2012, október 20.
Köszönettel tartozom Fekete György történelem tanár és mentálpedadogus segitségéért, amivel hajnalol hajnalán hajlandó volt irásomat korrigálni és fontos észrevételekkel, tanácsokkal ellátni.
Forrásaim:
Dr. Szatmári Jenő István: A Magyar történelem titkos története
Titkos jelentések 1956. okt. 23.-nov. 4. (A budapesti és moszkvai brit és USA-nagykövetségek korabeli dokumentumainak válogatása.) Kiadta: Hírlapkiadó Vállalat, Budapest.
1956. Az Egyesült Nemzetek Szervezete különbizottságának jelentése. (Korabeli szemtanúk vallomásai alapján.) Hunnia Kiadó, Budapest, 1989.
Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger… 1956. (A magyar október törté¬nete, a Svájcban élő történész adatai alapján.) Népszava Kiadó, Budapest.
Gosztonyi Péter: A magyar Golgota. (Az 1956 utáni megtorlások krónikája és egyéb fontos részlet-tanulmányok.) Százszorszép Kiadó, Budapest, 1993.
Encyclopedia of the Cold War, Kiadó:Taylor & Francis US 2006
ISBN: 0415975158, 9780415975155
The Suez War of 1956, http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/History/Suez_War.html
Király Béla: Az első háború szocialista országok között (New Brunswick: Magyar Öregdiákok Szövetsége-Bessenyei György Kör, 1981).
Dokumentumok az ENSZ 1956-os Különbizottságának tevékenységéről http://www.osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=1543&Itemid=1517&lang=h
Author: Kopácsi Judith
Kanadai író és oktató, a Kanadai Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság (Canadian Immigration and Refugee Board) egykori tagja. Kopácsi Judith édesapja a néhai Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapítánya. A Brampton Writers' Guild, illetve az International P.E.N. Club tagja. Legismertebb könyvei: Heroes Don't Cry (1992) és Dealing with Behavioral Problems (1994).
2:40 du.
Csodálatos összefoglaló, szívből gratulálok!
2012. október 23-án Budapesten viszont nagy meglepetés történt. Az előre várható volt, hogy senki sem 56-ra emlékezik majd, hanem a Fidesz Európa ellen, a Milla pedig Európa mellett tüntet majd, ahogy Bajnai fellépése is csak a nagyon naivakat lepte meg. Az viszont váratlan volt, hogy Merkel – aki két kézfogás és mosoly között zárt ajtók között is beszélt a mi Kedves Vezérünkkel – el tudta érni Orbánnál, hogy az utolsó pillanatban elcserélje Vargával a beszédét. Így míg Miki egér kissé mókásan cincogta el Orbán dörgedelmesnek szánt szavait, addig a Nagy Vezér az eredetileg Vargának írt lapos beszéddel altatta el az összeterelt importált hazafiakat és a részvételre kényszerített vidéki önkormányzati dolgozókat.
7:00 du.
Kösz Brumi! Engem is meglepett, a két beszéd közötti disszonancia. Varga? A „szakértő”? Ilyeneket? De arra gondoltam, Orbán csicskáztatni akarja csak. Így már érthetőbb.
7:37 du.
Köszönöm, Brumi.
9:12 du.
Kopacsi, Kopacsi, kaopacsi!
Hallgattal volna, okosabb maradtal volna !
Mi kozod neked, apadnak 56-hoz?
3:00 de.
Mohai „úr” – a Kopácsi családnak valamivel több köze van 1956-hoz, mint Önnek… (Én, sok millió honfitársammal egyetemben, még nem hallottam olyan szabadságharcosról, politikusról akit Mohai Jánosnak hívnak.) – Kopácsi Sándor neve – jó néhány személyiséggel egyetemben – már kitörölhetetlenül bevonult a magyar történelembe.
Köszönje a moderátor (talán túlzott) liberalizmusának, hogy az 1956 eszmeiségéhez méltatlan bejegyzését nyilvánosság elé tárták.
Köszönjük, kedves Judith!
4:43 de.
Nekem nincs szükségem a történelem hamisitokra! személyes élményeim alapján tudom megítélni az eseményeket láttam a Bem téri eseményeket. A TKI-ban rádión hallgattuk Vörös belügymoniszter,hol tiltó és végül engedélyezte ( a tények alapján) az egyetemisták tüntetését a lengyelek mellett. Ekkor lerohantunk a RÓZSADOMBRÓL,(ott volt a TKI ahol dolgoztam)a Bem térre ahol már oriási tömeg volt és áramlottak az egyetemek hallgatói a Margit hídon a tér felé,ahol Sinkovcs Imre szavalata emelte a Bem szobor koszorúzását. Utánna a tömeg a Kossuth térre vonult,már mi is közöttük voltunk és követeltük a Parlament tetején világitó vörös csillag leoltását.Oriási tömeg volt és,hogy próbálják oszlatni a tömeget lekapcsoltatták a közvilágítást,erre mindenki a nála lévő újságokat meggyujtva világított és követelte Nagy Imrét,hogy jöjön és szóljon a néphez. végül is kijött az országház erkélyére és megszólalt:” elvtársak”.. tovább nem tudta mondani,mert a tömeg egyhangúlag kiáltotta:”nem vagyunk elvtársak” Erre más hangot megütve „polgártársakként” szólítota meg a jelenlévőket,majd belekezdett a közismert beszédébe. közbe visszakapcsolták a közvilágítást is. Így kezdődött,majd folytatódott a rádiónál ahol be akarták olvastatni a 12 pontot. Gerő Ernő a rádió beszédében”lecsürhézte”a tüntetőket ez aztán olaj volt a tűzre és megkezdődött a rádió ostroma. Itt dördültek el az első lővések az ÁVH részéről a bejutni igyekvőkkel szemben. Innen megállíthatatlanná váltak az események. Az akkori elvakult politikai vezetés és viszonyulása az eseményekhez nagy részben oka volt, hogy idefajultak az esmények. Amerika és a nyugat súlyos bűne,hogy előzőleg uszított a fennálló rendszer ellen, majd cserben hagyta magyar népet és megsütötte a szuezi pecsennyéjét.Csak eszköz voltunk a propaganda gépezetében a Szovjetunió ellen.Örök szégyenük, a Bush elnök később hiába ismerte el, hogy súlyos hibának tartja akkori magatartásukat. USA ma is rosszindulatú a magyar szabadságküzdelmekkel szemben és tőlünk idegen érdekeket támogat. Olvassátok Mára Sándor versét:” Mennyől az angyal” címűt, ami megrendítően ecseteli sorsunkat akkor és ma is. Jegyezzétek meg:” Isten nem ver bottal”
7:27 de.
Most nagyon meglepo dolgot fogok irni ide. Kopacsi szepen csokorba szedte az majdnem az egsz lenyeget 56-nak.
Csak az anyag osszegyujtese is hatalmas munka volt. Es az, hogy megirja, hogy segitseggel csinalta, kulon dicserendo. Nem akar idegen tollakkal diszelegni. Ami igaz, az igaz. En szepnek talalom a gyujtemenyt es igy egyben, meg ertekes is. 56 evig tunodtem rajta, hogy mi is tortent, miert es hogyan. Nagyjabol en is ilyesmit gondoltam, de most mar ez adatszeru. Egyet hianyolok belole(talan nem merte leirni,de kovetkeztetni lehet),
a konspiracio szo. Mert most mar biztos vagyok benne, hogy az egesz forradalom egy konspiracio volt, es akik
csinaltak, nem gondoltak, hogy az lesz belole, ami lett. Ugyan ugy, mint tobb mas konspiracio is a tortenelemben:
hitler hatalomra segitese, amibol a holokoust lett, Kennedy merenylet, 9/11, es sok minden mas meg. Egyrol sem ,gondoltak, hogy olyan kimenetele lesz, amilyen lett.Bar ki volt is a konspiralo.56-rol sem gondoltak,(gondolom Hruscsevek) hogy ilyen kart okoznak maguknak, mert ami kart okoztak Mo.-nak,az nemigen okozott nekik fejfajast.
Barmennyire furcsan hangzik, koszonom ezt az osszefoglalast. Udv.
8:21 de.
Több, mint neked mohai.
9:53 de.
Mohai azt megértem, hogy szellemi képességed nem teszi lehetővé, hogy hozzászólj a cikkhez de akkor kérlek maradj csendben és ne égesd magad feleslegesen
1:31 du.
Nagyon érdekes elemzés. Köszönöm.
1:39 du.
Mohai Janosnak.
Te viszont, kicsiny Janoska akar irsz, akar csak beszelsz szep lehetsz de okos nem.
A Forradalom elso napjatol a Rendorseg a feleklok oldalara allt. Es ezt Kopacsi Sandor rendor ezredes, Budapest fokapitanyanak parancsara tortent igy, eletek ezreit mentve igy meg.!
Amiert Kopcsi Sandor a Kadar birak elott allva csaknem a sajat eletevel fizetett.
4:20 du.
Azért némi (pozitív) meglepetés volt Bajnai beszéde kapcsán. A srác megtanult lendületesen, hévvel szónokolni, és ez roppant figyelemre méltó! Nem csak tartalmilag de retorikailag is olyan beszédet vágott ki ami egy Orbánt elzavarni képes miniszterelnök jelölttől elvárható! Ráadásul ebben a középre pozicionált, de abszolút szélesre tárt, és a szélsőségek kivételével mindenkinek válaszokat, kezet nyújtó, teljesen új koncepciójú politikai erőtérben amit felvázolt benne van valóban a váltás lehetősége, nem csak Orbánt illetően, de az egész megfeneklett, dugába dőlt rendszerváltó politikai kultúrát érintően is.
Gratulálok Bajnai Gordonnak! Nagy volt!
4:30 du.
Mohai! Nem lennék meglepve ha ezért a kérdésedért Kopácsi Judith nagyon csúnyán elküldene nem részletezem hová…
Te teljesen hülye vagy ember?
Frankón sértegetni akarod mások emlékét…?
Ritka erkölcstelen egy ótvar senkiházi vagy!
4:35 du.
Te meg kedves kicsiny Janosom megjegyzesedbol az derul fel nekem, hogy szep lehetsz de okos nem.
Kopacsi Sandor rendor ezredes, Budapest rendorfokapitanya parancsara az egesz rendorseg atallt a felkelokhoz, s ezzel egy verzivatart sikerult elkerulni, eletek ezreit mentve meg.
Mindezert Kopacsi Sandor a Kadar-birak elott allva csaknem sajat eletevel fizetett.
5:08 du.
Ernő Földes: Ha az emlékezete és a megfigyelési képessége, következtetései os hasonló szinten vannak, mint írásai, akkor azok csupa hibákról tanúskodnak. Ideje visszamenni és megtanulni a betűvetés tudományát is, ha megteheti olvasson el néhány hiteles könyvet, nem csak a kuruc.info-t. Hátha használ.
7:33 du.
Jimbo, köszönöm az elismerést, de ki kell javitanom azt az elgondolásodat, hogy ez egy olyan konspiráció volt, amiről nem tudták, hogy mi lesz a vége. Dehogynem tudták! Hát a szovjetek provokálták ki és pontosan tudták, napra, mikor, hol és mi fog történni. Annyira, hogy pl. Október 30.-án kora reggel a főkapitányságon már többen mondták, hogy menjenek a Köztársaság térre, mert ma ott lesz valami balhé, és persze az öszes külföldi ujságírót is oda csöditettték. Honnan tudták mi lesz ott? Az egész egy menetrendszerüen lezajlott dolog volt, okot adva azaz ürügyet a Szovjet „bevonulásra” és „segitség nyujtásra”.
7:35 du.
Földes, nem cáfolsz. valóban úgy történt, csak eddig nem tudtad a hátterét a dolgoknak. No meg a miértjét és a hogyanját.
11:30 du.
Kopacsi!En a mereteire gondoltam. A tobbi stimmel.
A tobbi, emlitett konspiracional is a mereteit szamitottak el.
8:48 de.
Ugye mindenkinek lehet saját véleménye?
Nos, ez valóban, történelmi dokumentumokból, igényes teljességgel összerakott írás. A konklúzió amit levon a szerző pedig egy össze esküvéselmélet aminek mint általában az összeesküvés elméleteknek nem sok köze van a valósághoz. Ahhoz hogy az elmélet racionalitása megalapozott legyen a legfontosabb dolog hiányzik belőle, a motiváció, hogy miért állt volna érdekében a szovjeteknek kirobbantani egy táboron belüli konfliktust?
Erről egyetlen mondat szól:
„Magyarországgal és a többi Szocialista országon belül elismertesse katonai hegemóniáját és egyuttal a nyugat számára is bemutassa katonai fölényét.”
Hát ez édeskevés, ráadásul logikátlan.
Az utca népének kézi fegyverekkel is gyengén felfegyverzett csapataival vívott abszolút egyoldalú katonai meccs mégis milyen erődemonstrációt mutathatna a nyugat felé egy olyan korban amikor az igazi háborúkat már anyahajós csapásmérő egységekkel meg rakétákkal vívták?
A táboron belül elismertetni a katonai hegemóniát?
Nem a reguláris csapatok ellen harcoltak az oroszok, csak lelkes, de amatőr polgárokkal, és egyébként is, hivatalos szinten, az égvilágon senki nem vonta kétségbe katonai fölényüket és vezető szerepüket egyik szoc. országban sem. A szovjeteknek a VSZ tagállamaiban nem kellett bizonygatniuk. Nem hiszem, hogy ilyesmit bármelyik történész a világon mondott volna.
A szovjetek kicsit sem akarták azt a felkelést de megtörtént, ezért brutálisan leverték. Ettől vált igazi szabadságharccá. Kár ennek fényét tompítani összeesküvés elméletekkel…
10:59 de.
A PARITTYÁS HANGJA: Helytálló, tényeken alapuló logika és helyes következtetések. A történelmi adatok soha nem mutatták semmi jelét annak, hogy a Szovjetunió vezetése elősegítette volna az 56-os Forradalmat, pontosan az ellenkezőjéről vannak adatok.
12:24 du.
Pedig egyszerü a dolog. Miután föladták Ausztriát a Szovjetek, ezzel együtt megszünt a legális oka annak, hogy csapatait, összekötőként Magyarországon és Romániában tartsa. Ezzel a Szocialista tábor nyugati határa is veszélyben volt. Egyetlen megoldás: kiproválni egy „ellenforradalmat”, aminek ürügyén, a Varsói Szerzödés értlemében, be lehet vonulni, és egyuttal leszögezni az Osztrák -Magyar határt is. És, miután olyan hatalmas erőkkel érkeztek, mint pl. a Németek Párizs elfoglalásához, egyértelmű volt, hogy ez egy a Nyugatnak is mutatandó háborus felkészültség jele is egyuttal.
Bubala51, tedd hozzá, hogy az eddigi tudásunk szerint. Ugyanis a levéltárakban most már elérhető dokumentumok mást mondanak. Senki másnak nem volt „érdeke” egy „ellenforradalmat” kiprovokálni MO-on, mint az akkori Szovjet hatalomnak.
12:27 du.
Persze kérdezhetnéd azt is, hogy mi motiválta a Szovjeteket, hogy önként és dalolva föladják Ausztriát?
Itt a válaszom: A Szovjetunió Ausztria keleti részét 1945-től kezdve politikai és gazdasági szempontból is megpróbálta befolyásolni. A politikai, azaz ideologia befolyása azonban nem vált be, ugyanis az osztrákok nem voltak vevők a kommunista elvekre. Viszont gazdaságilag egy jó pár évig hasznosnak bizonyultak.
1946-ban a Szovjetunió Ausztriában 450 Német érdekszférához tartozó gyárat, az Osztrák olajmezökkel együtt saját fennhatósága alá vonta. Abban az időben Ausztria, Európa, Románia és a Szovjetunio után harmadik legnagyobb olaj termelöje volt.
1953-ra ezek a cégek, a nyugati szférákkal szemben nem bizonyultak versenyképesnek, sőt a többségük folyamatos befektetés hijján és azok szisztematikus elhanyagolása miatt a tönk szélére jutottak, ami többek között hozzájárult, hogy ezek a cégek nem voltak képesek továbbra fedezni a Szovjet katonai megszállást sem.
12:29 du.
Jimbo, a méretek pedig akkor és azért lettek akkorák, amikor kiderűlt, hogy itt egy ujjabb Szovjet katonai megszállásról van szó, ami ellen persze úgy védekezetek , ahogy tudtak. Bizony itt háború volt.
12:47 du.
Judith, telepátia! 😉 Hasonló gondolatok jártak a fejembe, amit meg is fogalmaztam,
http://pocakosgondok.blogspot.hu/2012/10/56-szelleme.html
anélkül, hogy írásodat láttam volna. Igaz, én a kisember szemszögéből, politikamentesen(!) próbáltam bemutatni az előzményeket, hogyan jutottunk el 1956 október 23.-hoz, és mi járt akkoriban az emberek fejében.
Congrat!
(A suez-i okfejtéssel nem értek egyet, az mondva csinált következtetésnek tartom)
PS.
Ezt a hozzászólásomat egyszer már elküldtem, de nem jelent meg.
12:52 du.
Judith, telepátia! 😉 Hasonló gondolatok jártak a fejembe, amit meg is fogalmaztam, anélkül, hogy írásodat láttam volna. Igaz, én a kisember szemszögéből, politikamentesen(!) próbáltam bemutatni az előzményeket, hogyan jutottunk el 1956 október 23.-hoz, és mi járt akkoriban az emberek fejében.
Congrat!
(A suez-i okfejtéssel nem értek egyet, azt mondva csinált következtetésnek tartom)
PS.
Ezt a hozzászólásomat már többször elküldtem, de nem jelent meg.
Lehet, hogy link-et nem szabad mellékelnem? Akkor itt van anélkül
pocakosgondok.blogspot.hu/2012/10/56-szelleme.html
12:55 du.
KOPACSI: Ha látok, olvasok hiteles adatokat arról, hogy a Szovjetunió vezetői rendezték volna, vagy biztatták volna a Magyar kormányt, hogy az 56-os Forradalom megtörténjen, a véleményemet megváltoztatom. Következtetések és teóriák azonban nem bizonyítékok. Mint tudjuk, a politika nem csak logikán, szükségességen, előre belátható eredményeket hozó terveken alapszik, túlnyomó része szubjektív elképzelések, tévhitek vagy egyszerű hatalmi visszaélésen alapján történik.
Nehéz megítélni, hogy egy forradalom milyen következményekkel jár. Kétséges számomra, hogy akik népfelkelést, forradalmat, háborút terveznek, elkezdenek, azok azért teszik, hogy elvesszék a kialakuló konfrontációt. Nem hiszem, hogy van laboratóriumi precizitással irányított és a kívánt eredményt garantáló forradalom sem.
Az 1956-os Magyar Forradalom, szerintem igencsak szervezetlen, sok esetben embertelen, kegyetlen és szükségtelen, személyes bosszún alapuló gyilkosságokat is eredményezett, mint minden forradalom, a dicsőítése ha megérdemelt is, eredményei miatt, nagyon eltúlzott. Minden egyes igazi hazafi, aki hősi halált halt, vagy bizonyítottan hősies tetteket végzett és szerencsésen életben maradt, megérdemli, hogy mély tisztelettel kezeljük önfeláldozását, de mindegyik mellé hozzácsapódtak százak, akik érdemtelenül kapnak elismerést, mert életben maradva, szép történeteket is tudtak kikerekíteni. Ahogy az évek múltak, az őszinteség egyre kevesebb lett.
A mostani kormány pedig, szerintem, teljesen hátat fordított mindennemű demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó gondolkodásnak, ugyanazt képviseli, amit 1956-ban képviselt a kormány és amiért a Forradalom kitört. A viktor rezsim azonban reméljük vérontás nélkül lesz elkergetve.
1:18 du.
Bubala51, nem kételkedem benne, hogy voltak embertelenségek és felesleges atrocitások 56-ban. Ami persze szinte kivétel nélkül, minen eggyes „forradalomban” előfordul. De, ha jobban megnézed, semmi jel sem utalt 56 őszén egy „ellenforradalom” kitörésére, amíg azt a Rádiónál, fegyverekkel, ki nem provokálták. És, mint utaltam is rá, nézd meg a dátumokat és az egybeeséseket is,
Az Orbán kormány jelenlegi álláspontja, meg szerintem is elitélendő, pont azokból az okokból, amit emlitettél.
1:22 du.
A statisztika szerint az Osztrák olaj és gáz kitermelés minimális volt 1950-ig. Onnan kezdve hatalmasat ugrott 1954-ig, azután újra lecsökkent hatalmas mértékben. Az Oroszok 1955 Tavasszal hagyták el Ausztriát. A termelés nem volt igazán jelentős, csak Európai viszonylatban. Az oroszok egy centet sem fektettek be az ipari szektorba, de komoly összegeket fektettek be az olaj és gáz kitermelés gyors fellendítésébe. Mint ön írja, az USA és Nyugat-Európa nem jó szemmel nézte a szovjet zóna ipari termelését és a Marshall Plan keretén belül gyorsan versenyképessé tették Ausztria iparát, valamint megtiltották, hogy a szovjet zóna ipari termékeit exportálják, vagy azokkal az üzemekkel szerződjenek, onnan vásároljanak nyugati vállalatok. 1947-48-ra a szovjet zóna üzemei már nem voltak versenyképesek. Mindez azonban nem járulhat hozzá az Oroszok terveihez, hogy Forradalmat roobbantsanak ki Magyarországon, spekulálni azonban lehet mindenen.
2:07 du.
KOPÁCSI: Olvasmányaimat kiterjesztem újra az 56-os Forradalomra, most nem akarok vitatkozni. Tudomásom szerint azonban, amit olvastam, a Rádiónál történt vérontás sem volt tervezett, az is a cselekmények eszkalációja folytán, váratlan következménye volt az ott levő emberek tévedéseinek. Csak emlékezetből, most, akárki kijavíthat adatokkal, de ha jól emlékszem, az épület emeletén kezdődött az igazi lövöldözés, ami gyorsan kiszélesedett, mert az AVH, ami jóval előbb bejutott mentőkocsikkal, az utcákat lezáró katonaság ellenőrzése ellenére azt hitte a katonák riasztó lövéseire, hogy az támadás. Én hat éves sem voltam és édesanyám felkapott, hazarohant velem, amint a riasztó lövések, amiket messziről hallottunk eldördültek, kb. 1.5 km-re laktunk a Rádió épületétől, az utcákon járva, 1.0 km légvonalban. Édesapám azonban ott volt az épületnél (mi érte, vagy hozzá mentünk) és szerencsésen megmenekült, amikor az AVH lövöldözni kezdett, elég messze állt az épület homlokzatától. Egy nyitott ház kapuja alá beugrott, majd lóhalálban hazafutott, amint tehette. Ezt mesélte el nekem, látta a rádiós kocsit, amiben fel akarták olvasni a 16 (ha jól emlékszem) pontot, a harckocsikat nem látta, csak hallotta és utána már gyorsan történtek az események. Mint mondta akkor már azon volt, hogy meneküljön, nem azon, hogy nézelődjön.
Volt ugyanis egy számomra rettenetes élmény, mire a Baross utcához értünk, a mi utcánknál a troli megálló körül lehettünk, édesanyámmal, lehetett talán 45 perccel a lövöldözések után, egy teherautó fékezett le, a sofőr kiugrott és édesanyámhoz szaladt, odavonszolt bennünket a kocsi hátuljához. Ismerte édesanyámat, egy utcában nőttek fel, Wekerlén. Lenyitotta a teherkocsi végét és vér ömlött le, én csak erre a képre emlékszem, semmi másra. A kocsira nem láttam fel, kicsi voltam, de édesanyám felismerte az egyik halottat, kettő lehetett ott. Megmondta a vezetőnek, ki az illető és hol laknak szülei. Ezt is csak később hallottam, nekem csak a kép maradt meg emlékezetemben a lefolyó vérről, mert attól mindig szinte elájultam. A mai napig is elfordítom a fejemet, ha vért vesznek, vagy injekciót kap, ad valaki, még filmen is. Nagy szerencsére édesapám is hazaért, pont, mire a mi kapunkhoz értünk édesanyámmal. A muri csak ezután kezdődött el igazán. Másnap jöttek az Oroszok a tankokkal. A Parlament elé ment mindenki, szüleim is, de engem beadtak a szomszédba megőrzésre. Addigra már veszélyes volt az utcára kimenni. Én erre emlékszem minden Október 23-án, a teherautóról leömló vér jut eszembe. Ezért nem nézem meg a viktor és mások beszédét, akiknek fogalmuk sincs mi az amikor a polgárok annyira el vannak már nyomva, annyira reménytelenek és elkeseredettek, hogy életüket is kockára teszik, hogy elkergessék egy diktatúra gonosz, kegyetlen embereit.
3:07 du.
„kiproválni egy “ellenforradalmat”, aminek ürügyén, a Varsói Szerzödés értlemében, be lehet vonulni”
A szovjet csapatok már rég Magyarországon állomásoztak, nem kellett bevonulni!
A Rádiónál történtek, ami miatt elszabadultak az indulatok, nem provokáció volt hanem Gerő meggondolatlan ostobasága!
„felesleges atrocitások”??? Azt közársaság téri vérengzést, az iszonyatot amitől minden normális emberi lény elborzad, elutasít, atrocitásnak nevezni, nos ez a cinizmus…
A legyilkolt SORÁLLOMÁNYÚ karhatalmisták valamennyien munkások vagy parasztok voltak. A legidősebb 23 éves…
3:12 du.
Kedves Bubala! Nagyon-nagyon tiszteletreméltó az intellektusod!!
4:16 du.
Sem a Rádiónál, sem a Kosuth téri mészárlás, sem a Köztársaság téri események tényleges elkövetőit (lásd a tankokat, akik állitólag a párház segitségére siettek volna, de helyette darabokra lőtték) soha nem vonták felelöségre. Mit gondolsz, miért? Mig akiket felelőségre vontak, azoknak a tetteik igen kérdésesek voltak. Miután a kezemben vannak a tárgyalásokra készülendő kihallgatások jegyzőkönyvei, nyugodtan merem állitani, hogy még a kérdések sem voltak igazak.
4:17 du.
Ha akarod, tehetek föl belölük ízelitőül.
10:24 du.
KOPACSI: „Sem a Rádiónál, sem a Kosuth téri mészárlás, sem a Köztársaság téri események tényleges elkövetőit (lásd a tankokat, akik állitólag a párház segitségére siettek volna, de helyette darabokra lőtték) soha nem vonták felelöségre. Mit gondolsz, miért?
………………….
Azt nem tudom mi történt a ®ádióhoz küldött két tank katonáival.
………………….
Azt talán megkockáztatom, hogy a Pártház ostroma illegális cselekedek következménye volt, azzal kezdődött, hogy az AVH a tűzszünet ellenére a járókelőkre lövöldözött. A felkelők erre megtámadtak a pártházat, behatoltak, de ki lettek verve néhány perc alatt. Azután a fedezék hiányában nehéz volt ostromolni és a sebesülteket sem lehetett kiszállítani, az AVH a mentősökre is lövöldözött.
Erre a harcra lettek a hadsereg tankjai kivezényelve és nem a párt székház védelme volt az egyetlen feladatuk, hanem a tűzszünet betartása is. A térre érve azonban a felkelők tájékoztatták a katonákat mi történt és mindenki annyira fel volt bőszülve, a katonák is, hogy elkezdték lőni az épületet. A párt székházat bevették a felkelők és kegyetlenűl elbántak azokkal, akiket elfogtak, vagy az épületben találtak. Erről képek is vannak, kellemetlen nézni azokat.
11:59 de.
Sok mindenre nem kapunk értelmes magyarázatot és akkor beindul az agyunk és elkezdünk különböző elméleteket gyártani és magyarázatokat keresünk ami nem mindig sikerül.
1:26 du.
Hogy a Rádiónál ki lőtt először az vitatott, a Kossuth-téri sortűz nincs feltárva nem tudjuk pontosan kik voltak az elkövetök, hogy kinek az ötlete volt, hogy a Köztársasági pátházban szervezik meg a munkás milíciát nem tudni itt volt felelöségre vonás a harckocsizok ügyében hoztak ítéletet Galgóczi István őrnagy a pk. 2,5 évet kapott ők megtévedtek voltak. Nézzük csak a védők több helyről is kértek segítséget többek közt Biszku Bélától is aki akkor a XIII. ker.. első titkára volt Ő telefonált Virág Ede ezredesnek a Mátyás laktanyába, hogy küldjön segítséget a Köztársaság-tére Virág a laktanyában tartózkodó esztergomtábori harckocsi ezred 5 harckocsiját jelölte ki a feladatra de nem az egység parancsnokát vagy tisztjét bízta meg a feladat ellátásával hanem egy idegen tisztet a fent nevezett Galló őrnagyot, rádió összeköttetés nem volt és nem egy összeszokott legénység kísérelte megoldani a feladatot a téren már volt egy harckocsi amely a felkelöké volt és mivel az lőtte a pártházat hát ők is ezt tették miután Gallóék észrevették, hogy mit cselekszenek 3 harckocsival elhagyták a teret de kettő tovább folytatta a tüzelést hát ez úgymond felettébb gyanús, Virág azzal védekezett, hogy Ő nem katona inkább politikai munkatárs, ebben a kérdésben azért a történészek is hibásak hisz a rendszerváltás idején de még lehet, hogy ma is él a harckocsizok parancsnoka akit meg lehetett volna kérdezni, hogy is történt ez. De már az első Orbán kormány idején megpróbálták ellehetetleníteni az 56-os kutató Intézett munkáját. Hát ezek után csodálkozunk ha beindul egyesek agya.
6:32 du.
Mohaikám Maga tényleg ennyire csökkent értelmiképességű , vagy csak festi magát ?
10:16 du.
Szerző: bubala51 | október 25, 2012, 10:24 du.
„az AVH a mentősökre is lövöldözött”
Az az AVH, amelynek tagjai közül “több, mint száz ÁVH-s tiszt pedig koszttal, kvártéllyal a Deák téri főkapitányságon lett rendőri védelem alatt” elszállásolva kopácsi parancsára.
“Többen közülük saját szobát kaptak, ahol kártyáztak, és telefonálgattak hozzátartozóiknak. Akiket meg a nemzetőrök állítottak elő, azokat fogolyként tartották az épületben. Ugyanazt kapták enni, amit a rendőrségi állomány, és nyitott ajtók mellett éltek a cellákban.” by Kopácsi Judith
1:23 de.
Dakota vajon mi köze van annak az ávósnak aki állítólag lőtt a mentősökre azokhoz az ávósokhoz akik őrizetesként éltek a kapitányságon, egyébként is a mentősök tűzharc közben végezték munkájukat így előfordulhatott, hogy találat érte őket
2:57 de.
Bocs természetesen ahogy másodszor írtam helyesen Galló őrnagy van egy Galgóczi is aki érintett a Köztársasági téri ügyben de az Zoltán.
5:38 du.
Dakota!
Kopacsi rendorei sok olyan dolgot csinaltak, amit nemigen tudott volna megmagyarazni. Felremagyarazni annal inkabb. Azert is kapta a nagy kitunteteseket, gogvest a „rendszervaltas” utan. Antal bacsitol.Jani bacsinak nem sikerult megmagyarazni, hogy miert volt keves, amit csinalt.
9:15 du.
Szerző: Puchert János | október 27, 2012, 1:23 de.
Puchert, kopácsi világosan leírta, hogy nem őrizetesként éltek ott az ÁVH-s tisztek.
Idézem, mégegyszer, lassabban, hátha megérted.
” Több, mint száz ÁVH-s tiszt pedig koszttal, kvártéllyal a Deák téri főkapitányságon lett rendőri védelem alatt elszállásolva kopácsi parancsára.”
“Többen közülük saját szobát kaptak, ahol kártyáztak, és telefonálgattak hozzátartozóiknak. Akiket meg a nemzetőrök állítottak elő, azokat fogolyként tartották az épületben. Ugyanazt kapták enni, amit a rendőrségi állomány, és nyitott ajtók mellett éltek a cellákban.” by Kopácsi Judith
„rendőri védelem” alatt és nem őrizetesként.
Capito?
9:13 de.
Jimbo-Dakota szerintetek mit kellett volna cselekednie Kopácsinak kitenni az odamenekült ávósokat a megvadult vérszomjas csőcseléknek, őrizni-megvédeni ez nálatok annyira távol áll egymástól mert nálam nem., tudok olyan nemzetőrről akit kivégeztek a megtorlás idején mert engedve a csőcselék követelésének átadta az őrizetükben levő ávóst akit aztán meglincseltek
11:19 de.
ne capitozzal buta roman, elhordjad innen az irhad a tefajtadhoz -> kurucinfo
11:27 de.
Hagyd Jámos! Hülyékkel és gyerekekkel nem érdemes vitatkozni. Tudod dakota meg társaik olyan szemellenzősők, és rövidlátóak, hogy még a tényekben is elvesznek vagy hasraesnek.
11:43 de.
Pocakos, megpróbáltam én is irni nálad, nem sikerült. Az volt a reagálásom, hogy Nagy Imre (általad hibásnak vélt) semlegességi kijelentését megelőzte, hogy amíg Andropov megigérte, a szovjet csapatok kivonulását, addig bizony ök nem ki, hanem óriási haderővel, még a provokáció elött özönlöttek befelé. Erre a hazugság sorozatra volt Nagy Imre válasza a semlegesség kihirdetése, és a Varsói szerzödésből való kilépése. Úgy volt ez az egész kiprovokálva, ahogy az a nagy könyvben lett megirva.
12:35 du.
Jimbo, legalább értelmesebben irnád meg, hogy mit is akarsz tulképp mondani, mert hogy fogalmam sincs, mit akartál mondani.
3:25 du.
Tisztellek Kopacsi azert, hogy meg akarod erteni:) Talan ha romanul kerdezned tole?:)
4:59 du.
Puchert!
Azok az AVO-sok lettek lincselve csak, akik a jaro-kelo emberekre lottek. Abbol is csak keveset kaptak el.”Szegenyeknek”, valahogy ,legtobbszor, sikerult lelepni.
Kopacsi!
Ha most leirnam bovebben, mit akarok mondani, akkor kesre-meno vita kerekedne. En mar leirtam az apad rendoreinek a szerepet 56-ban. A neki szant szerep vegrehajtasat, Kadarek nem talaltak kielegitonek. Ezert volt elitelve. Ennyi.
7:47 du.
És a fentiek miatt kapott kegyelmet is. Nem kellene a nagy forradalmár szerepét ráerőltetni, kopácsi a papára, mert minden oldalról kilóg alóla. Ennyi.
Festheted, ahogy akarod, a kedves papa nem volt forradalmár. Ez van, Judihka „kirájnőí”.
8:28 du.
Judith: Teljesen mindegy, hogy mi volt az előzmény, ki, kit és mit, mivel provokált. Nagy Imrének és tanácsadóinak tudniuk kellett, hogy ezt NEM lehet meglépni! Egy részt ez nem „ötperces” dolog, hogy holnaptól semlegesek vagyunk, és (egyoldalúan!) felbontunk egy „örökszerződést”. Ezt a (katonai) szerződést azért és úgy alkották meg, hogy abból (egykönnyen) ne lehessen menekülni. Egy évvel korábban (1955) kötötték meg 20 évre, amit a lejárta előtt egy évvel kellett meghosszabbítani. Ha „véletlenül elmulasztják”, akkor automatikusan még 10 évre érvényben van!
Itt a Varsói Szerződés teljes szövege (angolul):
http://www.fordham.edu/halsall/mod/1955warsawpact.html
10:57 du.
Jimbókám, még mindig nincs semmi értelme annak, amit irtál. Talán fussál neki harmadszor is. Tudod, a gyakorlat teszi a ……
10:59 du.
Putchert János. Jó helyem kapirhálsz. A kérdések jók, a választ pedig a kezedbe adtam.
9:50 de.
Kedves Judit!az irással egyetértek!A történészek dolga s nem azoknak az embereknek akik politikai haszonszerzésből hol igy,hol ugy nyilatkoznak ,ahogy az érdekük megkivánja!Lehet hogy sok ál 56-ról sok minden kiderülne!Azoknak pedig akik Önt támadják hogy jobb lett volna ha csöndben maradt volna üzenem,hogy nekünk is az lett volna jó ha ők csöndben maradtak volna,kintről a part vonalról könnyü füt fát kiabálni!szégyeljék magukat!
10:59 de.
Járó- kelő emberekre általában nem lőttek, de ha igen akkor is a bíróság dolga , hogy ezt megtorolja és nem a vérszomjas csőcseléknek na ez a nagy különbség köztünk.
12:20 du.
Dakota, egy frászt kapott azért kegyelmet Apám. Sőt, Szerov hadsereg tábornagy kiröhögte, amikor apám mondta neki, hogy mennyi ÁVp.st megmentett, és azt mondta: „Marha, minek védte meg őket. Terem az ember, mint a csalán!” Na ennyit arról a nagy büdös emberségről.
12:22 du.
Putchert, igazad va, Ez az egész „forradalom” csak egy nagy játszma volt a szovjeteknek, El lehetett volna kerülni értelmes refomokkal, amikről a részletes terveket Nagy Imre már előzőleg kidolgozta. Kinek nem állt érdekében ez a nyugalmas és ésszerű váltás?
7:29 du.
Puchert!
Ha hinni lehet regebbi irasanak, akkor On ne volt a varos belsob reszeiben, igy honnan is tudna, hogy az avosok lottetek vagy nem. Zugloban is lottek jaro-kelokre(akinel fegyver sem volt), amit sajat szememmel lattam. A Bosnyak
teren is kozenk lottek, de mi legalabb fegyverrel a kezunkben voltunk(amit meg ma sem tartok bunnek, csak tevedesnek). Es itt a NAGY kulonbseg az On hangveteleben: On csocseleknek nevezi a pestieket, akik a rendszer ellen folmertek emelni a kezuket. Meresz dolog azt allitani, hogy nem lottek fure-fara(kinjukban). Ez koztudott.
Kopacsi!
Teljesen ertheto apad mukodese: o vedte az elvtarsait. „Na ennyit arról a nagy büdös emberségről.”.Kinek a „budos” embersegerol beszelsz?
Most mar, lassan, odajutunk, hogy az AVO-sok voltak a szenvedo alanyok es ezaltal az igazi hosok.
8:54 de.
Jimbo, És én ezt mikor állitottam? Az viszont tény, hogy ÁVO-sokra vadásztak és többet közülük meg is lincseltek. És voltak szabadságharcosok is no meg volt csöcselék is, akik szivesen lincselgettek. Miért kell ezt letagadni? És hogy apám nem volt hive a lincselgetésnek? Tényleg nem volt. És ez neked fáj? Akkor kösd be. Nem tartok igényt az elismerésedre.
12:45 du.
nagyon tetszik,jo mert ravilagit a mogottes esemenyekre.
gratulalok!
nem ide tartozik de juditka szeretnek neked es mindenki masnak egyoldalt at kuldeni,nagyon nagy meglepetesre szamithat minden erdeklodo.
kerek mindenkit ha lehet hogy a hozza szolasok lehetoleg ne legyenek rasszistak es gyalazkodok!
szoritkozzanak csupan a tenyekre ha lehet tudomanyoss alapossaga-igennyel.elore is koszonom!
12:46 du.
es itt az olvasni valo;http://www.imninalu.net/
1:32 du.
Én még sehol sem olvastam, hallottam a „Jimbo” nevű szabadságharcosról. – Bizonyára szigorúan titkos fegyveres ellenálló volt…
5:52 du.
SzKT!
Ez nagyon HULYE megjegyzes, de nem is vartam Ontol tobbet. Vilagossa teszi az On gondolkodasat. Fogy a municio???
En , viszont emlekszem egy Kiss Tamas nevu sracra, de az nem On volt…
9:30 du.
az biztos, hogy ellenallo, mikor a fejebe akartak verni a tudomanyt az iskolaban, teljes erejevel ellenallt! minden hozzaszolasa igazolja is….
9:48 du.
Szerző: kopacsi | október 28, 2012, 11:27 de.
kopácsi, én csak figyelmesen olvasom az irományaidat 🙂 Arról nem tehetek, hogy neked szövegértési problémáid vannak és fogalmad sincs, hogy mit írtál le:) Ezt a jelenséget, amit nálad sorozatban lehet tapasztalni, nevezik funkcionális analfabétizmusnak.:)
12:07 de.
Pocakos, Nagy Imre semlegességi szándékának kinyilvánitása nagyon is megfontolt dolog volt. Fonűth Ferinek volt erről egy nagyszerű magyarázata. Miután a Szovjetunio nem tarotta be igéretét, nem vonult ki, megegyezésük szerint, hanem inkább beözönlött, háborus felkészültséggel, egyetlen módja volt, hogy az szovjetekkel szemben állókat a nemzetközi törének értelmében hadifoglyoknak minősitsék, és azok szerint is bánjanak velük, ha kihirdeti a semlegességet. Ugyanis, ha mint a Varsói szerződés tagjaként marad, akkor ez a megszállás, csak a tagországok közötti torzsalokodásnak lenne minősitve, viszont ha a Szovjetunio egy semlegesnek kikiáltott otszágot rohan le, akkor az azt jelenti, hogy hadüzenet nélkül inditottak háborut egy békés ország ellen. Tehát pont azt a látszatot akarta elkerülni, hogy egy Varsói szerzödéshez tartozó tagállam hivta be öket segitségül.
12:08 de.
Donáth Ferit akartam irni, persze.
12:08 de.
András, szivesen elolvasom amit küldtél.
9:37 de.
Dakota, milyen furcsa, hogy egyedül csak te olvasol félre. Mindenki más megérti. Lehet, hogy mégiscsak benned van a hiba?
3:12 du.
Tévedsz kopácsi, én pontosan értettem azt is, amit puchert mondott neked apádról.:)
Tudom, hogy nem nagyon örülsz neki, hogy elolvastam és rákérdeztem, de te kérted, hogy olvassam el az irományaidat:)
Mostanában nagyon sok érdekes cikk, interjú olvasható a neten azzal az időszakkal és pl. apád szerepével kapcsolatban.
Épp tegnap olvastam az egyiket, amiben a kedves mamát is megemlítik. Több, mint érdekes volt az az írás, Judithka „kirájnő”.
5:26 du.
Jé, dakota olvas. Nemsokára már talán irni is fog. Most rakja össze a betüket. persze, nem biztos, hogy érthető szavak is össszeállnak majd belőle.
5:34 du.
Dakota!
Mar en is megjegyeztem, hogy Kopacsinak elkellene olvasni amit ir(kapasbol),akkor rajonne a sok ellentmondasra,
ami altalaban jellemzi irasait. Szemenyei hetekig kotlik egy-egy irasan, ezert valamivel jobb. Kevesebb az ellentmondas, annal tobb a legbolkapott valotlansag. Mifelenk ugy hivjak ezt: hazugsag. A legnagyobb felrevezetes, ezektol, hogy olyan jolinformaltnak tuntetik fel magukat, „kutatasra” hivatkozva. Hogy a kutatas mennyire egyoldalu,
szuklatokoru es csak a szennyest felderito, az nekik nem szamit.
Motto: ha eleg sokszor mondogatjak, lessz aki elhiszi. Ok maguk biztos.
8:51 du.
Ugye tudod, hogy mire gondolok? 🙂
10:59 du.
Persze hogy tudom. na és? Én tettem fől a NOL blogra. Gondolod, hogy titok? Nincs titkolni valónk, nem követtünk el semmi bünős dolgot, nem ártottunk senkinek, szóval mi itt a gond?
11:54 du.
Szerző: JIMBO | október 31, 2012, 5:34 du.
Kedves Jimbo, rajtuk kívül egyre kevesebben:)
6:07 du.
Milyen kar, hogy Kopacsi, a jo osszefoglalo irasat igy elrontja hozzaszolasaival. Persze, nem a sajat gondolatait irta le, hanem masoket gyujtotte egybe, segitseggel, de meg akkor is jo. Neki nem kellene hozzaszolni, mert csak elrontja az egeszet.
11:22 du.
Szerző: kopacsi | október 31, 2012, 10:59 du.
Csak az, hogy megpróbálod nagy forradalmárként elfogadtatni a kedves papát, kopácsi, pedig egyértelmű, hogy nem volt az.
„Judit… , szeretném ha arról irna, hogy édesapjában volt-e annyi lelki erő és elmondta-e a családjának, hogy a tárgyaláson bizony nagyon gyalázatosan viselkedtt megalázkodott hóhérai elött taknyos gyerek modjára bögött. Megtagadta Nagy Imrét és a forradalmat is ennek ellenéra 1989. junius. 16-án még N.I. sirjánál beszélt is és nem kért bocsánatot Nagy Imrétől gyalázatos viselkedése miatt.” by Puchert János
11:24 du.
Szerző: JIMBO | november 1, 2012, 6:07 du.
Kedves Jimbo, engem nem zavar, csak hadd beszéljen:) Annál többször elszólja magát:)
12:20 de.
Ez igaz Dakota.
4:12 du.
Jimbo és dakota, aki egyáltalán veszi a fáradtságot és meg akar tudni bármit is rólunk, a google a barátja. Nincs titkolni valónk. Bátran vállaltuk magunkat akármikor is. Viszont nektek még a nevetek sem nyilvános. Tehát feltételezem, nektek több rejtegetni valótok van.
7:47 du.
Ebben nagyon tevedsz Kopacsi!
Mi csak, egyszeruen nem sorakoztunk kituntetesekert,
nyugdijjert,es mindenfele elismeresert.Ti viszont az elsok kozott szaladtatok a javakert.
Ennyi!!!
7:49 du.
Egyebbkent ti irtatok, hogy a google nem hiteles.
Ah… igen,ha jot ir rolatok, akkor „szentiras”. Igaz???
11:54 du.
Ezen gondolkodtál több, mint egy hónapig, kopácsi? 🙂
11:39 de.
Hát mit mondjak? Dakotának és Jimbónak nem járt kitüntetés azért, mert 56.-ban fegyverrel a kezükben rohangáltak és lövöldöztek eszük nélkül, aztán mikor szorult a hurok, nyugatra menekültek. És persze ott nagy forradalmár srácoknak tüntetve magukat ki tudja miket müveltek. Hogy egyetemre nem jártak, az biztos, mert ahhoz valamivel több is kellett volna, mint a köpködés, és hősi póz. No meg a fölösleges kötekedés.
11:42 de.
Jimbó, a google az nem azonos a wikipédiával. Gondoltam jobb, ha tőlem tudod meg, mert ezek szerint, ahogy idösödsz, annál több szövegértelmezési gondjaid vannak.
2:12 du.
Kopácsi
2012 december 14
11:39 de.
kopácsi, ne vádaskodj, mert sem jogod, sem tudásod nincs hozzá.
Egyszerűen szánalmas és primitív vagy. Mások befeketítésével próbálod magad és a kedves papa múltját tisztára mosni.
Nem fog menni, csak szólok 🙂
Megmondta puchert is, arra adj választ, hogy miért tagadta meg a kedves papa a forradalmat és Nagy Imrét azon a tárgyaláson, ha olyan nagy forradalmár volt, mintahogy te megpróbálod elhitetni mindenkivel?
8:03 du.
Dakota, olvasgass, nem titok, hogy mi történt a tárgyaláson. Ott van apám könyvében, részletesen leirva, hogy mi és hogyan történt.Kiváncsi lennék hogy te milyen „bátor” is lennél az akasztófa árnyékában. Persze, egy jobb űgy érdekében most is feláldozhatod magad.
8:05 du.
Ja, és amit Putchert megengedhet magánalk velem, azt te nem teheted meg. A fent emlitett példa miatt, ugyanis rólad senki sem tudja ki vagy, és általában a gyávák húzodnak meg álnevek alatt és kiabálnak tüzet.
12:31 de.
Kopacsi!
Ki beszel itt szerelemrol???
A wikipediat te emlegeted es nem en! Tudom, hogy az neked budos…
Kulonben, szokasodhoz hiven itelkezel olyanokrol, akikrol semmit sem tudsz. Mi legalabb tudunk rolad/rolatok egy s mast.Nagyon jo kepet festettel magad/magatokrol.
Mint „szerzo”, irhatnal mar egy cikket a PESTI SRACOKROL.
Te olyan jol tudod, mit csinaltak!!!
1:56 du.
Kopácsi
2012 december 14
8:05 du.
Ne beszélj mellé, kopácsi, te magad írtad le, én csak idéztelek 🙂
5:00 du.
Kedves lótolvaj, mi lenne, ha elöbb megtanulnál olvasni is. Utána, esetleg tárgyalhatnánk, bár lókötökkel nem szokásom diskurálni.
10:23 du.
Tényleg nagyon életszerű és hihető, judithka, hogy a bírák meghatódnak és megváltoztatják az ítéletet, csak mert az elítélt családja öngyilkossággal fenyegetőzik.
9:54 de.
Kopacsi!
Valoban nagyszeru lenne a te tolladbol olvasni valamit a PESTISRACOK viselet dolgairol ’56-ban. Ha valaki ismeri a szerepuket, akkor az CSAK te lehetsz!!!DDDDDDD.
De azert, probalj meg NEMELFOGULT lenni, ha ez egyaltalan sikerul neked.
10:05 de.
Dakota, édes lótolvaj. Az itéleteket 56 után nem a bíróság hozta, azaz szabta, azok már a tárgyalás elött is teritéken voltak, mert az felülröl jött parancs volt.És hogy mi folyt a kulisszák mögött, az már a nagy politikához tartozott. Egyesek szerint Kádár volt a háttérben, akinek több, mint 20 perci telefonbeszélgetésébe került, hogy meggyözze Hruscsovot arról, hogy eltekintsen Apám halálos itéletétöl. Kádár ugyanis tartozott Apámnak, és Ő ezt tudta. Anyám fenyegetése csak figyelmeztetés volt Kádár felé, és Ő ezek szerint vette a vonalat.
1:00 du.
Jimbo, tévedsz, A Pesti Srácokról szinte semmit sem tudok. Tehát irni sem tudnék róla, még ha akarnék sem, mert más forrásokhoz kéne nyulnom. Azt pedig te is megteheted, elvégre a google neked is barátod. Sőt, mint a látszat is mutatja, Neked sokkal több ismereted van a témáról, elsőkézből. Miért nem te irsz róluk?
A Pesti Srácokról csak annyit tudok, amennyit Pongrácz Gergely irt róluk, no meg azt, hogy milyen hevesen tudta gyülölni Malétert, még haló poraiban is. Nem tartottam sem hösnek, sem grál lovagnak.
2:10 du.
Judith Kopácsi
2014 május 5
10:05 de.
Ez egyre érdekesebben alakul, judithka, mesélj még:)
3:24 du.
Kedves lótolvaj, ha te többet és másként tudod, miért nem irod ide? Engem ugyan még a titkosszolgálati jeletések is igazolnak, de ilyen apróságokra már nem érdemes odafigyelni, ugye?
5:58 du.
Őszintén sajnálom, judithka, hogy nem teszel fel több fejezetet a memoárokból, mindig szívesen olvastam azokat.
8:30 du.
Ernő Földes
2012 október 24
4:43 de.
Köszönöm a beírását, most már nem érzem magam itt, annyira egyedül!
8:19 de.
Van egy kulcskérdés, ami eddig senkinek nem jutott eszébe : Hogyan jutottak a pesti srácok fegyverhez. Ha ezt megválaszoljátok, megtaláljátok a provokátort Is. 56-ig kötél járt az illegális fegyverekért, a forradalmárok elavult PPS-géppisztolyai karhatalmi fegyverek voltak. Miért adott a karhatalom fegyvert az általa csőcseléknek hívott civilek kezébe, ha nem provokációból ? Hol lett volna fegyveres felkelés ezek nélkül ? Hogyan lehetséges, hogy éppen a fegyverosztót nem lógatták fel ? Na, itt zár össze a logikai lánc, miért mondta a főkapitány a XX pártkongresszus után, hogy ő nem lövetne tüntetőkre, ellentétben a berlini 200 halottat követelő rendrakással, ahol ugye a tömeg fegyvertelen volt. Tehát ? Az egész fegyveres felkelés okozója és felelőse egy személyben a fegyverosztó. Mégha csak passzívan magára is hagyatta a rendőrségi fegyverszobákat. Aztán megússza, lediplomázik, jogászkodik, emigrál, mint a nagyok… Na, persze.
3:46 du.
A fegyverosztás Münich belügyminiszter parancsára történt. A rwendörrorségek „magára hagyása alatt nem tudom mit ért. Azt, hogy apám „meguszta”, egy kissé tovább kéne vinnie, mert ez a meguszás nem is volt olyan probléma mentes. A lediplomázás is furcsa körülmények között, a hátsó ajtón keresztül történt. És hiába volt meg a diplomája, soha nem dolgozhatott MO.-on, mint hogász. Az emigrálásá pedig nekem, egyetlen lányának két éves nemzetközi harcomba került. Több kérdés nincsen?