Szóltál…
Szóltál, hogy húzzam ki magam, hogy ne csoszogjak én pedig hajlottabb lettem és jobban csoszogtam, aztán kérdezted, hogy miért remeg a kezem, és szóltál, hogy ne egyem le magam, aztán kikÃsértél a kertbe, betakartál az Å‘szi napsütésben, délben megetettél és este kezembe adtad az altatót, aztán jól állt az új ruhád, a fekete, és már aludni is tudtál, az arcod kisimult, nézted a férfiakat és nem találtál olyat, aki után jó szÃvvel törölnéd a lepisilt WC deszkát, aztán egyszer a temetÅ‘i padon ültél, és arcodon mosoly suhant át, én pedig boldog voltam, mert tudtam, hogy eszedbe jutott, milyen volt az ölelésem, amikor erÅ‘s volt a karom.
Szukits Rezső
***
Mindannyian elveszÃtettünk szülÅ‘ket, rokonokat és közeli barátokat. Örökké tartó űrt hagytak maguk után életünkben. Valamennyi olvasónknak kÃvánunk békés megemlékezést…
10:01 de.
Aktuális, szÃvbemarkoló..
http://www.youtube.com/watch?v=HeyQCCeupdo
10:53 de.
szép Ãrás!
11:24 de.
Tömör, szÃvbemarkoló, hangulatos, szép Ãrás.
Köszönjük!
1:36 du.
Ez egy tömör,de szép cikk és az ünnephez méltó!
3:43 du.
Lehet hogy öregszem, de nagyon meghatott!
5:33 du.
Köszönöm.
10:40 du.
Elgondolkodtató sorok, kedves Szukits Rezső.
2:20 du.
Meghatóan gyönyörű Ãrás tisztelt Szukits RezsÅ‘!
10:52 du.
Torokszoritóan és szivbemarkolóan gyönyörű.
5:43 du.
HM homályos a hemüvegem .Öregszem
12:16 du.
Megdöbbentő, tömör, gyönyörű?