Orbán Viktor megérkezett a svájci kirándulásról. Dagadó atyai kebellel, és kisebb pénztárcánkkal. Rögtön neki is állt megtartani a rendes pénteki orbánia-félórát a rádióban. S mi másról is nyilatkozhatott volna, mint például az internetadóról is. Amely nyilatkozatot a tüntetést szervezők mindjárt vissza is igazoltak.

A sebtében megtartott nagy társas összejövetel, alias tüntetés szónokai ugyanis nagy sikernek, Orbán meghátrálásának értékelték azt, hogy a miniszterelnök belengette a nyilatkozatában: nem lesz a pillanatnyi formájában internetadó. Csak emlékeztetnék arra, hogy annak idején hasonló önvállveregetések a diáktüntetések kapcsán is megtörténtek. Az akkori néhány nyilatkozat, néhány pillanatnyi, kormányzati részen látszó pozícióvesztés kapcsán. Alkalmasint ma ki is emlékszik azokra a tüntetésekre, és a hatalmas „eredményekre”. Orbán kommunikációs csapata simán kivéreztette, ellaposította, és végül kiüresítette a nagy vehemenciával elindult diákmozgalmat. Egyfajta „ilyen is volt, túléltük” záradékkal ellátva az akkori eseményeket. Majd belökve az emlékét a kormányzati sifonérba. A jelenlegi tüntetések, most éppen a netadó kapcsán, önmagukat becsapó résztvevőinek, és persze a rendezőinek sem kellene a túl messzi múltba révedniük az intő példákért. Már akkor, ha akarnának. Látszólag, például a szervezők, nem olyan buta emberek, hogy ne lennének erre képesek és alkalmasak. Ha tehát esetleg nem teszik meg, akkor lehet, hogy illúzióink megőrzése érdekében jobb is nem firtatni az okokat.

Alkalmasint az első tüntetések kapcsán próbáltam firtatni célokat és terveket. Az mindenesetre az orbáni beszédet követően villámgyorsan kiderült, hogy a kormányzatnak, valamilyen szinten, de igenis volt „A”-terve és „B”-terve. Még akkor is, ha az a fajta működés aligha nevezhető túlságosan demokratikusnak, hogy a miniszterelnök helyi kiskirály módjára ad le rendelést törvényekre, illetve visszavonásukra. Az azonban biztos, hogy a mikrofon még ki se szikkadt Orbán után, amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) már kezdeményezte a törvény visszavonását. Ami azt sejteti, hogy elő volt ez a forgatókönyv is készítve. Talán azért is, mert ismerik a Vezért, és annak viszonyát a felelősségvállaláshoz. Az NGM csapata minden esetre felkészült a jelek szerint. Tehette, mert azt követően, hogy kiszivárgott: Orbán Viktor személyes ötlete volt az internetadó, bizton lehetett számítani a miniszterelnök kihátrálására ebből felelősségből is. Ahogy kihátrált eddig minden olyan más helyzetből is, amik a személyét érintő, valós felelősséggel és kockázattal járt.

Márpedig Orbán Viktor semmi mást nem tett ebben az esetben sem. A személyes felelősségét, ostobaságát szétkeni egy nemzeti konzultációnak nevezett színjáték keretében. A személyes döntését majd azokra fogva, akik majd pártolólag visszaküldik a konzultációs űrlapot. Ami alapvetően kidobott pénz, mivel az eddigi tapasztalatok alapján amúgy is a Vezér akarata döntött. Legfeljebb eltűnnek az ellenző vélemények. S kikiáltják végtelen demokráciának, hogy nem az ellenzők tűnnek el. Holott már stadionok is vannak. Amikre azért persze van pénz. S arra, hogy a nemzeti konzultáció igazán „pártatlan” véleménnyel záruljon mindjárt meg is találták a legmegfelelőbb felelőst hozzá. Orbánia büdösbogár-felelőse, a tüntetőket azon mód leszóló Deutsch Tamás személyében. Ami legfeljebb annyi pozitívumot rejt, hogy rendszeresen megjelenő otromba és bunkó, de internetes beszólásai alapján ő legalább látott már internetkapcsolattal rendelkező számítógépet. Ellentétben a Vezérrel, aki annak idején már a prágai események kapcsán is itthon felejtette magát, amikor D. T. kihozataláról kellett az akkori vezetésnek, közte Horn Gyulának gondoskodnia. Legalább a fideszes mű-netproli Orbán Viktor felelősségtudatáról és bátorságáról is közvetlen tapasztalatokkal bírhat. Úgyhogy lehet: a Fidesz háza táján mégis ő a legalkalmasabb a feladatra. Ennek fényében legfeljebb elképzelhetjük az alternatívaként számba jöhetőket. Egy lidércnyomással gyötört lázálomban.

Minden esetre most már meg van a felelőse annak, hogy az Orbán Viktor szerint zavaros fejekbe rendet teremtsen. Ami röviden azt jelenti: mindenkinek zavaros a feje, aki nem látja Orbán Viktornak, Pannónia géniuszának nagyszerű ötletében az ország, és akár a világ megváltásának csíráját. Deutsch Tamás pedig ezek szerint a zavarmentesség elérésének felelőse. Pintér Sándor helyében aggódnék. Könnyen lehet, hogy az egykor volt stadionkapu-miniszter lesz az utóda. Mert a zavaros fejekben mégis csak a rendvédelmi erők segítéségével lehet rendet tenni. Kipróbált receptje van ennek. Aminek egyfajta előkészítése lehet az is, hogy a netadó szükségességének indokai között felmerült a rendőrök fizetésemelése is. Biztosítva azt, hogy a szabad véleményalkotás, és –nyilvánítás jogáért is fellépő tüntetők ellen kicsit nagyobb vehemenciával lépjenek fel a rendőri erők. Mert lehet nekik azt üzenni: „Látjátok, miattuk nem kaptok több pénzt, Fogjátok meg őket! Csibész!”

A láthatóan mégis van olyan tüntetési szónok, aki szerint ez eredmény, a kormányzati meghátrálás jele. Sőt! Maga a győzelem. Az immár Tompika által is felügyelt, netadóra is kiterjedő szalámi-taktika nagyobb dicsőségére.