Adva van egy – feltehetően vidéki – település, és adva van annak egy feltételezhetően református gyülekezete – legalábbis egy presbiter ápolja ott a lelkeket.
Nomeg, a mellékelt ábra szerint ebben a nem túl polgárbarát rendszerben a lelkek porhüvelyének bugyellárisát is óvni igyekszik, igencsak zengzetes módon.

Megunván a jelen rendszer minden nemű és némű vámszedőinek gátlástalan garázdálkodását, némiképp a tatár-török-labancdúlások hagyományait felelevenítve, a saját szentséges eszközeivel riasztani kívánja a híveket a nem igazán kívánt ilyen-olyan hatóság feltűnésekor. Olcsóbb, mint a kör-SMS, és nem függ a térerőtől.

A templom harangjainak meghatározott kódrendszer szerinti megszólaltatásával jelzi ugyanis a póroknak, hogy mely fajta martalócok gyötrik mesmeg a falu népét. Nekem felrémlik gyermekkorom matinéfilmje (jegy = 2 ft), a Rákóczi hadnagya harangozó jelenete, mindjárt a bevezető képsorokban, mikor is a labancok már erősen rontani készültek a templom ajtaját, a Matyi gyerek meg a toronyablakból (hogy meg nem süketült a kongástól, fel nem foghatom) kémlelte az erdő alját, hogy porolnak-é már onnan elő azok a nyalka huszárok? Mindenki megnyugtatására közlöm: poroltak.

No, a lényeget a mellékelt presbiteri közlemény – hogy ne mondjam, pásztorlevél – tartalmazza. Minden esetre az atya számít a hívek távközlési segítségére. Hogy mennyire fog feltűnni pl. egy ÁNTSZ ellenőrnek a folyamatos kalótyálás, nem tudom. De, hogy a Vastagh Dodó kifőzdéjében még lesz elég idő szétlocsolni egy kevés Hypot, hogy legalább a szaga idézzen némi tisztaságot, az tuti.