1944. április 21. A minisztertanács tárgyalt a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának megszüntetéséről.  A „kizárólag izraelita hitfelekezeti célokat szolgáló” cégek, üzemek, intézmények, közintézmények kivételével, az összes egyéb helyen az értelmiségi állást betöltő zsidók 25%-át 1944.04.30-ig, további 25%-át 1944. május 31-ig, a fennmaradó 50%-ot pedig legkésőbb 1944.09.30-ig el kellett bocsátani.

1944. április 21. Sík Sándor a Pozsonyi úti lakásban meglátogatta és meggyóntatta Radnóti Miklóst.

1944. április 22. Szentkúton együtt vacsorázott Winkelmann SS-tábornok, Adolf Eichmann SS-alezredes és néhány beosztottjuk, valamint Jaross Andor magyar királyi belügyminiszter, Baky László és Endre László államtitkár. Ekkor született meg a magyar zsidóság teljes deportálásáról szóló végső döntés. Hazai segítők nélkül a feladat végrehajthatatlan volt.

1944. április 22. Kormányrendelet jelent meg a zsidók cukorfejadagjának csökkentéséről.

1944. április 22. A nyíregyházi status quo hitközség beterjesztette tagjainak névsorát a hatóságoknak.

1944. április 22. Részlet Shvoy Kálmán naplójából: „Pesten hallottam: kormányban egyenetlenkedés, legtöbb baj Bakyval van. Németek a megszállás költségeit az országra hárítják, mert őket hívták Imrédyék, Imrédy tudta nélkül, emiatt nagy az összeveszés. Németek lesújtó kritikája magyarokról, akik egymásra árulkodnak, feljelentők.”

1944. április 22. Jurcsek Béla, a közellátási miniszter teendőivel megbízott földművelésügyi miniszter 108 500/1944. számú rendelete a zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozásáról. Cukorfejadag: 30 dkg/hó. (Ugyanennyit kaptak a terhes és szoptatós anyák és a gyermekek.) Étolajfejadag: 30 dkg/hó. Húsfejadag: 10 dkg/hét (marhából vagy lóból). A negyedik hónapban lévő terhes nők a szülésig napi 7 dl, a gyermekek 3. életévük évének végéig napi 5 dl tejet kaphattak. (Május 1-jén lépett hatályba.)

1944. április 23. Munkácson, a téglagyári gettó egyik részlegében flekktífuszjárvány tört ki, ezért a gettó parancsnoka karantént rendelt el.

1944. április 23. Edmund Veesenmayer, korábbi álláspontját megváltoztatva, azt javasolta a német külügyminisztériumnak, hogy halasszák el a magyar honvédelmi minisztérium által rendelkezésre bocsátott zsidók áttelepítését, nehogy a tervbe vett nagyarányú zsidóellenes akció veszélybe kerüljön.

1944. április 23. Endre László titkárának, Takáts Albertnek az utasítása alapján dr. Kahan Niszon, dr. Munkácsi Ernő és dr. Pető Ernő felkereste Argalás Lajost, a belügyminisztérium törvény-előkészítő osztályának helyettes vezetőjét, az 1520/1944.M.E. sz. rendelet („Kormányrendelet a zsidók önkormányzata és érdekképviselete tárgyában”) ügyében. A tisztviselő fogadta őket, megmagyarázta a rendeletet, és javasolta, hogy, mivel ő csak az előkészítésben vett részt, a zsidó vezetők keressék fel Blaskovich Lajost.

1944. április 23. Nyíregyházán a helyi zsidó közösségnek is be kellett vonulnia a gettóba.

1944. április 23. Több, mint száz lovas fogattal szállították a tokaji zsidóságot a bodrogkeresztúri állomásra, majd onnan a sátoraljaújhelyi gettóba vitték őket. (Más források szerint Kassára kerültek).

1944. április 23. A Kárpátok előterében az 1. hadsereg támadásának üteme elakadt.

1944. április 23.Serédi Jusztinián bíboros püspöktársai nevében emlékiratot nyújtott át Sztójay Döme miniszterelnöknek, amelyben tiltakozik az emberi jogok megsértése ellen, ismételten szót emelt az áttértek érdekében.

1944. április 24. Jaross Andor rendeletet adott ki – 172.207/1944. VII. b. sz. – a zsidó szervezetek és intézmények feloszlatásáról.

1944. április 24. Endre László látogatást tett a sátoraljaújhelyi gettóban.  A város főjegyzője ezután indítványozta a „zsidók mielőbbi továbbszállítását?, mert a város keresztény lakosságára is veszéllyel járt ez az összezsúfolt állapot”.

1944. április 24. Adolf Eichmann, Dieter Wisliceny, Hermann Krumey, továbbá az Endre László és a Ferenczy László által vezetett magyar „zsidótlanító különítmény” – Takács Albert, Lulai L. László stb. – megbeszélést tartott Kassán, ahol a gettósítást ellenőrizték. Tárgyaltak az I. zsidótlanítási műveleti zónában végrehajtandó feladatok menetéről, és szóba került, hogy a deportáló vonatok Kassán haladjanak keresztül. Még Rudolf Hösst, az auschwitzi tábor parancsnokát is a városba rendelte Eichmann.

1944. április 24. A kisvárdai főjegyzőnek a Magyar Kir. Pénzügy-igazgatóságnak, Nyíregyházára történt jelentése alapján 3.680 zsidó élt Kisvárdán, és 1.750 személyre kértek nyomtatványt a zsidóvagyonok bejelentéséhez, mert ennyi volt a családdal, illetve önálló keresettel rendelkezők száma.

1944. április 25. Hivatalosan is befejezettnek nyilvánították a Margaréta-hadműveletet.  Edmund Veesenmayer személyesen számolt be Adolf Hitlernek a magyarországi helyzetről.

1944. április 25. Beregszászra érkezett Kecskési (Kohlmann, később Tollas) Tibor csendőr főhadnagy, aki a téglagyári gettó őrizetére kirendelt csendőrök parancsnoka lett.

1944. április 25. Megjelent az 1944.évi 1540.sz.miniszterelnöki rendelet a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának és foglalkoztatásának megszüntetéséről.

1944. április 26. Jaross Andor gazdasági, szociális és biztonsági indokokkal támasztotta alá a gettósítás jogosságát. Az érintettek a rajtuk lévő ruhát, két váltás fehérneműt, 14 napi élelmet és fejenként 50 kg-os poggyászt vihettek magukkal. Jóváhagyták 50.000 munkaszolgálatos kiküldését Németországba és azt, hogy „családtagjaiknak” is velük együtt kell tartaniuk.

1944. április 26. Hatályba lépett a magyar kormány 1610/1944. ME. sz. rendelete a zsidók lakásáról és lakóhelyük kijelöléséről. Ennek alapján valósították meg a zsidó lakosság kényszerű „átköltöztetését” vidéken gettókba, a fővárosban sárga csillaggal megjelölt ún. zsidóházakba.  A rendelet 8. cikkelye megtiltotta, hogy zsidók 10.000 főnél kisebb lakosságú településen éljenek, míg a 10. cikkely a polgármesterek kezébe adta a lehetőséget, hogy megszabják, mely negyedekben, utcákban, épületekben telepedhetnek le zsidók.

1944. április 26. Az észak-erdélyi zsidók gettósításával kapcsolatban előkészítő értekezletet tartottak Szatmárnémetiben. Többek között döntöttek a 6163/1944. sz. belügyminisztériumi rendelet végrehajtásáról Csík vármegyében. Az értekezletről visszatérve Gazda András alispán tájékoztatta báró Jósika János főispánt, aki ezután felmentését kérte. Itt született döntés arról, hogy Kolozs vármegye zsidóságát Kolozsvárra kell összegyűjteni, az Irisz-telepen lévő téglagyárban létrehozandó gettóban.

1944. április 27. A Magyar Zsidók Lapja nevét Magyarországi Zsidók Lapja névre változtatták. Az intézkedés oka, hogy a zsidóellenes intézkedések bevezetése után a zsidókat már nem „magyar zsidóknak”, hanem „Magyarországon élő zsidóknak” tekintették.

1944. április 27. A Kárpáti Magyar Hírlap írta: „A mai napon a rendszeres munkálat véget ért.”  Ungvár polgármestere és rendőrkapitánya felszólította jelentkezésre a bujkáló zsidókat.

1944. április 27. Perényi Zsigmond, a felsőház elnöke fölkereste Ravasz László református püspököt és elmondta, hogy közvetlen tapasztalata szerint Északkelet-Magyarországon a zsidókat összegyűjtötték, szabad ég alatt karámszerűen elkülönítették azzal az indokkal, hogy munkaszolgálatra Németországba fogják vinni őket. Kérte a püspököt, hogy járjon közbe a kormányzónál a hasonló szörnyűségek megakadályozására.

1944. április 27. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa a kárpátaljai és az északkelet-magyarországi gettóba tömörítés során elkövetett borzalmakról memorandumot küldött Jaross Andor belügyminiszterhez. A tanács levele a gettókban uralkodó valódi helyzetet tárta fel. Hasonló tartalmú kérvényt május 3-án Eichmannhoz is eljuttattak.

1944. április 28. Veesenmayer jelentése szerint egész Kárpátalja területének zsidóságát gettóba zárták, emellett 25.000 zsidó férfi dolgozott munkaszolgálatosként a területen.

1944. április 28. Ravasz László püspök felkereste Horthy Miklós kormányzót. Ő azt mondta neki, hogy „Magyarországtól nagyszámú munkaszolgálatost követeltek… Így fog kikerülni pár százezer zsidó az ország határain kívül, de hajuk szála sem fog meggörbülni, mint annak a sok százezer magyar munkásnak sem, akik a háború kezdete óta Németországban dolgoznak.”

1944. április 28.- 29. Kistarcsáról 1.800 (köztük dr. Vázsonyi János volt parlamenti képviselőt, Vázsonyi Vilmos fiát, akit márciusban az Eötvös téri hajóállomáson tartóztattak le családjával), míg Topolyáról mintegy 2.000 zsidót indítottak Auschwitz-Birkenauba

1944. április 30. Megjelent a zsidó szerzők műveinek megjelentetését megtiltó, illetve hazai és külföldi zsidó szerzők már megjelent műveinek beszolgáltatását és megsemmisítését előíró rendelet. Kivételek a közérdekű tudományos munkák lehettek.

1944. május 1. Alispáni jelentés szerint a Zemplén megyei izraelitáktól elvett készpénz és értékek a Szerencsi járásban 1.025.000, a Bodrogközi járásban 2.527.000, a Tokaji járásban 317.000 pengőt tettek ki.

1944. május 1. Alsószinevéren az összes zsidót újra összegyűjtöttek és a huszti gettóba szállítottak.

1944. május 1. Blaskovich Lajos, Argalás Lajos, Bosnyák Zoltán és Vassányi István jelenlétében fogadta dr. Munkácsi Ernőt a 1520/1944. M. E. számú rendelettel („Kormányrendelet a zsidók önkormányzata és érdekképviselete tárgyában”) kapcsolatban. A tárgyalás lényegében eredménytelen volt, mindössze a létrehozandó Ideiglenes Intézőbizottság jellegét és a tagnak kiszemelt jelöltek alkalmasságát tekintették át.

1944. május 1. Szálasi Ferenc „Legfelsőbb Titkos Párttanácsot” hívott össze Csobánkára a kormányzónál tervezett látogatása kapcsán. Lényegében a kihallgatáskor követni szándékozott magatartást ismertette, illetve egy listát, hogy egy kormányalakítás esetén melyik posztra kiket javasolnának. 

1944. május 2. A Budapesti Közlönyben megjelent Jaross Andor belügyminiszter rendelete (444/1944. B. M.), melyben megtiltották a nyilvános fürdők használatát zsidók számára.

1944. május 2. Dr. Schilling János, Szolnok-Doboka megye alispánja, aki tevékenyen részt vállalt a megye zsidóságának gettósítására és összpontosítására irányuló előkészületekben, megváltoztatta véleményét, és, betegséget színlelve, lemondott.

1944. május 2. Miután, állítólag, híveinek azt mondta, hogy semmi okuk Romániába szökni, este Weinberger Mózes neológ főrabbi (Moshe Carmilly-Weinberger) feleségével átszökött a határon, hátrahagyva szüleit. Mindazonáltal mintegy 200 fő, köztük vezetők, átszökött. A Kolozsvártól néhány kilométerre lévő határon 1944-ben 1.200-1.500 zsidó szökött át. A szökéseket román parasztok, fiatal cionisták segítették. Kolozsváron pedig több száz zsidót magyarok bújtattak.

1944. május 2.  Auschwitz-Birkenauban megtörtént az első Magyarországi transzportok szelekciója. Munkaképesnek találtak 486 férfit és 616 nőt, akik a birkenaui új vágányok építésében vettek részt. Másokat Gross-Rosenbe és Mauthausenbe szállítottak. További 2.698 személyt elgázosítottak.

1944. május 3. Horthy Miklós kormányzó 18:30 perckor fogadta Szálasit. A találkozón a Harmadik Birodalom állapota, a zsidókérdés került szóba, illetve Szálasi hosszasan bizonygatta hűségét a kormányzó iránt. Állítólag Horthy a következőket mondta a zsidó-kérdéssel kapcsolatban: „Vagy itt van a zsidókérdés, elsősorban a Nemzet hibás és nem a zsidóság, hogy a zsidókérdés országunkban ennyire elfajult. Mindenki rosszul értelmezett úr akart maradni, a gazdasági pálya lenézett volt, nem lehet most egyszerre kiküszöbölni őket. A zsidókérdést én vetettem fel legelőször 1920-ban, és nem is engedtem belőle, de különbséget kell tenni a lázadó kommunista zsidó és a hasznos zsidó között. Goldberger például száztizenhat éves céget vezet, amely mindig ennek a családnak a tulajdonában volt, ez idő alatt több aranyat biztosított az országnak, mint bárki más.”                                           

1944. május 3. Hajnali öt órakor megkezdődött a IX. (Kolozsvár) és X. (Marosvásárhely) csendőrkerület (Észak-Erdély) térségében élő közel 160.000 zsidó gettósítása.

1944. május 3. A Zsidó Tanács beadványban számolt be a kisvárdai gettóban lévő problémákról.

1944. május 3. A Sztójay-kormány hozzájárult a Weiss Manfréd Művek több gyárának a Göring Művekhez tartozó Steyer Művektől és a Wiener Neustadt-i repülőgépgyártól való függő viszonyba kerüléséhez. Ugyanakkor, az SS is meg kívánta szerezni a vagyont, ennek érdekében Kurt Becher SS-Standartenführer folytatott „tárgyalásokat” az internálótáborból kihozott Chorin Ferenccel, Weiss Jenő és Kornfeld Móric bárókkal.

1944. május 4. A Magyarországi Zsidók Lapjában ismét figyelmeztették a közösség tagjait a sárga csillag viselésének betartásáról és a csomagküldésnél betartandó szabályokról Kistarcsán és Csepelen internáltak részére.

1944. május 4. Kasztner Rezső két napra Kolozsvárra látogatott, ahol Dieter Wislicenyvel és a helyi zsidó vezetőkkel tárgyalt.

1944. május 5. Délig 16.144-re nőtt az Észak-Erdélyi gettókban összegyűjtött zsidók száma.

1944. május 5. Bátyú (Bereg megye) község tisztségviselőit, feltehetően a zsidókkal szembeni emberséges eljárás miatt feljelentették Baky László államtitkárnál, majd leváltották.

1944. május 5. A szélsőjobboldali nézeteiről ismert Toldy Árpád csendőr ezredest nevezték ki Fejér megye és Székesfehérvár főispánjává, aki a zsidókérdést kívánta minél előbb megoldani. A zsidók csak kijelölt házakban (több család összeköltözve) lakhattak.

1944. május 5. A polgármestereknek, főszolgabíróknak megküldték a „M. kir. kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszter 57.861/I./1944. sz.” rendeletét, melyben elrendelték az április 21-i utasítások szerint bezárt zsidó üzletekről készített jelentések megküldését.

1944. május 5. A bécsi transzportban Andorka Rudolf diplomata, Csekonics Iván felsőházi tag és Malasits Géza szociáldemokrata politikus regisztrációs lapjára a „magyar védőőrizetes”, a velük együtt érkező, szintén szociáldemokrata vezető, Buchinger Manó és a nagyiparos Buday-Goldberger Leó fogolykartonjára pedig a „magyar zsidó” jelölés került. A zsidó prominensek sajátos helyzetbe kerültek Mauthausenben. Korántsem részesültek olyan kedvező bánásmódban, mint keresztény társaik, helyzetük mégis jobb volt, mint a tömeges deportálások során a szelekciót túlélő, kényszermunkára vitt robotoló zsidóknak.

1944. május 6. Észak-Erdélyben már 72.328-ra nőtt a gettókba összegyűjtött zsidók száma.

1944. május 6. A Pénzügyminisztérium a tömeges deportálások megindítása előtt 9 nappal egymillió pengő „előirányzat nélküli átmeneti kiadás” engedélyezésére tett előterjesztést a minisztertanácshoz „a zsidók áttelepítésével kapcsolatos kiadásokra”. Hódmezővásárhelyről a kb. 20 km lévő Szegedre, a gyűjtőtáborba szállításért a MÁV illetékesei 2,10 pengőt számoltak fel fejenként. „Kedvezményes” árról van szó, mivel fogolyként, „toloncúton” szállították a zsidókat.

1944. május 6. A Budapesti Közlönyben megjelent a 8700/1944. V. K. M. rendelet, melyben megtiltották a zsidó diákoknak, hogy iskolai egyenruhát viseljenek.

1944. május 7. A sziráki rabbi, Knöpfler Sándor a deportálás előtt a zsidó hitközség könyveit és Tóra tekercseit Révész Alfréd evangélikus lelkészre bízta megőrzésre. Június 13-án Auschwitzba deportálták, ahol a családjával együtt meggyilkolták.

1944. május 7. A Nagybánya című hetilap fontos közérdekű tudnivalók rovatában közölték,  hogy „befejeződött a zsidók kitelepítése”.

1944. május 7. Edmund Veesenmayer táviratban számolt be Sztójay Dömével való kapcsolatáról: „A belpolitika kérdéseiben bölcs emberként értékelhető, ezért inkább az a véleményem, hogy (…) Sztójay mint miniszterelnök nagyon értékes bábfigura számunkra.” 

1944. május 8. A Központi Zsidó Tanács  feljegyzést készített arról, hogy miként tudnak kapcsolatot tartani a gettók kerítésén kívül és belül lévők: „Mindennemű levelezés és csomagküldés a [helyi] Zsidó Tanácson keresztül történhet oly módon, hogy a címzés a következő: Zsidó Tanács…/város/ részére „Ajánlatos mindenhova nyílt levelező-lapot a lehető legszükségesebbek közlése mellett írni.”

1944. május 8. Az Endre László rendelete – 176.774/1944. VII. b. sz.  alapján kinevezték a Magyar Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottságát: dr. Stern Samu, dr. Pető Ernő, dr. Wilhelm Károly, dr. Berend Béla főrabbi, Kahan-Frankl Samu, Freudiger Fülöp, dr. Török Sándor, dr. Nagy József, dr. Gábor János.

1944. május 8. a Virradat című újság felteszi a kérdést: Kik kapják meg a zsidóktól visszavont gyógyszerjogosítványokat?

1944. május 9. A Budapesti Közlönyben megjelent a 231.300/1944. BM. sz. rendelet a „távollevő zsidó egyének számára gondnok rendelése tárgyában”. Egy irat szerint Kisvárdán 7.013, Nyíregyházán 15.220 fő volt az összegyűjtöttek létszáma.

1944. május 9. A novai járás (Zala vármegye) főszolgabírája arról tájékoztatta járása jegyzőit, hogy a MÁV „a szállítandó zsidók után fejenként 3 P. 10 fillér költséget számít, amit felszálláskor kell megfizetni.” Ezért felhívta a jegyző urakat, hogy az összeget azonnal szedjék be a zsidóktól.

1944. május 9. Höss táborparancsnok parancsot adott a birkenaui rámpa és az idevezető három vasúti sínpár építésének felgyorsítására és három nagy és két kisebb égetőgödör ásására.

1944. május 10. A koronatanács jóváhagyta a magyar vezérkari testület német részről sürgetett lecsökkentését. Ez az intézkedés lehetőséget nyújtott arra, hogy a magyar katonai vezetésben tovább erősödjenek a németbarát tisztek pozíciói.

1944. május 10. Nagyváradon vitéz-nemes kibédi Péterffy Jenő csendőr alezredes vette át a „zsidó ügyek” irányítását, helyettese, „szakértői” minőségben, Petry (Petri) Gyula tartalékos csendőr százados lett. A gettó parancsnoki tisztét Garay István csendőr százados töltötte be. A csendőrség 14 szakaszból álló, nyolcvan büntetést felsoroló táborrendet tett közzé. A kolozsvári gettó lakóinak számát a helyi sajtó 12 ezer főre becsülte. A sepsiszentgyörgyi gettó lakóit marhavagonokban a szászrégeni gettóba szállították. Ferenczy László csendőr alezredes a szászrégeni gettó létszámát 4.000 főre tette.

1944. május 11. A vásárosnaményi jegyző 11 névre szóló behívót küldött a beregszászi gettóba, így tizenegy férfit tudtak kiemelni a deportálás elől munkaszolgálatra.

Forrás: Emberbarát/ Nagyfuvaros u-i Zsinagóga hetilapja