1944. május 11. Szálasi Ferenc egyórás beszélgetést folytatott Sztójay Döme miniszterelnökkel. Tájékoztatta a Horthy Miklósnál történt kihallgatásáról, belpolitikai elképzeléseiről, a választások kiírásának vagy szakértői kormány létrehozásának szükségességéről, külpolitikai elképzeléseiről..

1944. május 11. Szabolcs vármegye alispánja jelentette a közigazgatási bizottságnak, hogy a vármegyében található összes zsidó Nyíregyházán és Kisvárdán van, a gettókban, előbbi helyen létszámuk 16.606 fő, utóbbi helyen 6.932.

1944. május 11. A Magyarországi Zsidók Lapja a Zsidó Tanács szertartási ügyosztálya és anyakönyvi hivatala statisztikáit közölte. 1944. január 1. és március 17. között csak 176-an keresztelkedtek ki, míg március 20. és május 5. között 1072-en. Az anyakönyvi bejegyzések szerint a német megszállás első heteiben Budapesten 420 haláleset történt, és csak 39 születés.

1944. május 12. Felavatták a Zsidókérdéskutató Magyar Intézetet, vezetője Bosnyák Zoltán lett.

1944. május 12. Nagyváradon Gyapay László polgármester-helyettes rendeletet bocsátott ki, miszerint a gettósítás költségeit a zsidó lakosoktól elkobzott javakból kellett fedezni.

1944. május 12. Munkácson vitéz Ferenczy István cső. alezredes, dr. Uray László cső. szds., dr. Zöldi Márton gestapó-százados megtárgyalták a zsidók elszállítását. Az angol, amerikai, lengyel, orosz, román, bolgár, szlovák, finn, svájci, svéd, spanyol, portugál és török állampolgárságú zsidók rendőrségi fogdában helyezendők el, hogy ne lássák a többi zsidó elszállítását.

1944. május 12. Adolf Hitler az ausztriai Klessheimben Jozef Tisoval és Vojtech Tukával tárgyalt Szlovákia katonai erőfeszítéseinek fokozásáról.

1944. május 13. Kundler József bankigazgatót Kisvárdán a lakásáról vitte el Zöldi Márton és több SS-katona – 40.000 pengő készpénz, ékszerek és iratok társaságában.

Jaross Andor kibocsátotta a 38.223/1944. III. sz. rendeletet a zsidóellenes intézkedéseknek a zsidók vagyonából való finanszírozásával kapcsolatban.

1944. május 13. Életbe lépett a 176.774/1944. VII. b. sz. belügym. rendelet a Magyar Zsidók Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságának kinevezéséről.

 1944. május 14. A beregszászi gettóban különválasztották a fiatal, munkaképes zsidókat az öregektől, asszonyoktól és gyermekektől.

1944. május 14. Szatmárnémeti polgármestere, Csóka László megtagadta a gettó bővítésére vonatkozó kérelmet, szakértői véleményére hivatkozva, mondván, hogy a terület az összegyűjtöttek számának megfelel. Itt, a „vidéki” zsidók behozatala után, közel 18 ezer ember zsúfolódott össze. A dragomérfalvai gettó lakóit a csendőrök különválasztották, a férfiakat az iskolában, a nőket, gyerekeket, időseket a zsinagógában értékek után kutatva végigmotozták.

1944. május 15. Magyarországról megkezdték a zsidók deportálását. Száldobosról a szeklencei gettó lakóit, Munkácsról az I. szerelvényt( 3.169 fő), Beregszászról a fiatal zsidókat (más forrás szerint május 16-án) (3.818 fő), Nyíregyházáról 3.200 főt deportálták Auschwitz-Birkenauba./                                                                                         A Magyar Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottsága dr. Stern Samut elnökké választotta, és egy bizottságot nevezett ki az alapszabály-tervezet elkészítésére. A magyarországi Apostoli Nunciatúra jegyzékben tiltakozott a zsidóellenes intézkedések ellen.

Kiadták a 31.100/1944. BM XXI. res. számú körrendeletet a zsidók hátramaradt vagyonának kezeléséről.

Otto Winkelmann Edmund Veesenmayernek tett jelentése szerint „a magyar határ túlsó oldalán a Dolina-Toronya úton 4 km-re fekvő Viskov falun” „banditák” ütöttek rajta, elrabolták az élelmiszereket és elhajtották az állatokat. A jelentés szerint a „banda azóta is ellenőrzése alatt tartja a Viskov és az attól 10 km-re fekvő Ludvikovka falvak közötti utat”. A területen a közlekedés nehézségéről számolt be, illetve arról írt, hogy a térségben „30-40 ezer bandita tanyázik”.

1944. május 16. Máramarosszigetről az I. transzport, a kisgettó lakói(3.007 fő),Munkácsról a II. transzport( 3.629 fő), áthaladt Kassán, míg Kassáról két transzport (3.055 és 3.629 fő), Sátoraljaújhelyről az I. transzport indult Auschwitz-Birkenauba.

Egy kimutatás szerint Simapusztán 4.000, Nyírjes-tanyán 4.100, Harangodon 2.550, a nyíregyházi zsidó szükségkórházban 367 ember volt.

Sátoraljaújhelyről elindult az első transzport Auschwitz-Birkenauba. Ebben a transzportban vitték el Tarcal zsidó közösségét, Mád zsidó közösségének egy részét.

A kolozsvári gettó lakóinak számát a helyi sajtó 14.300 főre becsülte.

Végrehajtották a Mezőcsáti járás zsidó lakosainak koncentrálását. A Papp László főszolgabíró által 16-án kiadott határozat alapján Ároktő, Emőd, Gelej, Hejőbába, Hejőkeresztúr, Hejőpapi, Igrici, Mezőcsát, Muhi, Nagycsécs, Nemesbikk, Sajóörös, Sajószöged, Szakáld, Tiszabábolna, Tiszadorogma, Tiszakeszi, Tiszaoszlár, Tiszapalkonya, Tiszaszederkény, Tiszatarján települések zsidó lakosságának kellett Mezőcsát gettójába vonulni. Helye a Munkácsi és a Muhi utcában volt, hitközségi épületeket és izraelita ingatlanokat vettek igénybe kialakításához. A beköltöztetés rendkívül gyors ütemben történt. A gettóban igen nagy zsúfoltság uralkodott, az életkörülmények és a bánásmód is nehezen elviselhető volt. A helyi zsidó tanács élén Kolozs Jenő állt, az orvosi teendőket Kardos Izidor látta el. Az összegyűjtöttek június 5-ét követően kerültek a miskolci gyűjtőtáborba.

 1944. május 17. Aláírták a végleges megállapodást a Weiss Manfréd Művek SS-nek való átadásáról.

 1944. május 17. A helyi zsidó tanács kérésére, Gotterer Sámuelné, a kassai izraelita nőegylet elnöke és a leányárvaház alapítója levelet írt Horthy Miklós feleségének.                                                                                                                                        

1944. május 17. Munkácson a zsidónegyedben lévő gettó lakóit, embertelen módon, a részben már kiürített téglagyári gettóba hajtották. Áthaladt Kassán a Munkácsról indult III. (3.306 fő), Ebben a transzportban voltak Bárdháza, Felsőverecke, Kölcsény zsidó lakosai a kassai III. (3.352 fő), az Ökörmezei (3.052 fő) és az ungvári I. transzport(3.455 fő) Auschwitz-Birkenauba.

Nagyváradon Jaross Andor beiktatta Bihar vármegye új főispánját, Rajnay Károlyt. A gettósítás feladatait a korábbi főispán, Hlatky Endre nem vállalta és, akárcsak Soós István nagyváradi polgármester, lemondott tisztségéről. A belügyminiszter meglátogatta a gettót, és elégedetten nyugtázta a zsidók elkülönítését.

1944. május 18. Márton Áron római katolikus püspök a kolozsvári Szent Mihály templomban elmondott szentbeszédében megdöbbenését fejezi ki a zsidóellenes intézkedések miatt.

1944. május 18. A Beregszászról indult II. szerelvény (3.569 fő), a Munkácsról IV. , Sátoraljaúlyhelyből az I. transzport áthaladt Kassán. A bárdfalvai gettó egykori lakói a máramarosszigeti II. gettóból (3.148 fő) elindultak Auschwitz-Birkenauba. Az irhóci zsidókat, akik korábban a técsői körzeti orvos megvesztegetése révén kibújtak a gettósítás alól, a munkácsi gettóba szállították. A közösség terve az volt, hogy bevárják a Vörös Hadsereg megérkezését, nem vált valóra. Kecskési Tibort, kérésére, áthelyezték Beregszászról Tiszaújlakra.

Részlet az Edelényi járás főszolgabírójának e napon kelt rendeletéből: A gettóba szállítás költségeit egyetemlegesen minden község zsidósága készpénzben a szállításkor azonnal tartozik kifizetni….”

1944. május 19. Hét személy szökést kísérelt meg a kassai gettóból. Kettőt közülük a csendőrök lelőttek, kettőt megsebesítettek.

Az I. transzport, 3.299 fő, melyben a gettó vezető személyiségei is benne voltak, elindult a mátészalkai gettóból. A gettót keleten a Kossuth utca, délen a Rákóczi utca, északon a gróf Tisza István utca, nyugaton a Zöldfa utca határolta. A máramarosi zsidók behozatala után nyugati irányban bővítették, így érintette a Hősök terét és a Rákóczi utca másik részét is. A gettót kétméteres fapalánk vette körül, tetején szögesdróttal. Őrzését Mérk 50 fős különleges csendőralakulata, mely a gettósítást is végezte, illetve a kisebb létszámú helyi csendőrőrs végezte, a csendőrparancsnokság székhelye a zsinagógában volt. A gettó lakói között terjesztették azokat az álhíreszteléseket, miszerint Magyarországon belül lévő internálótáborba fogják őket áttelepíteni. Több mint 16.000 embert gyűjtöttek itt össze – például Nagydobos, Nagyecsed, Nyírcsaholy, Nyírcsászári, Nyírderzs, Nyírmeggyes, Nyírvasvári, Olcsva, Ópályi, Penészlek, Sonkád, Szamoskér, Szamosszeg, Szatmárcseke, Szatmárököritó, Tiszabecs, Tunyog, Uszka, Vitka zsidó lakosságát -, sokan a szabad ég alá szorultak. A helyi zsidó tanács elnöke Grünbaum Frigyes főrabbi volt, tagjai Schwartz György vaskereskedő, Weisz Jenő bőrkereskedő, Spitzer Náthán hitközségi alkalmazott voltak. Az élelem kifogyása után a helyi keresztény lakosság, a környező települések igyekeztek segíteni a gettó lakóin. A gettó belső rendjére zsidó rendőrség és „kisegítő gettórendőrök” vigyáztak. A sok megpróbáltatás mellett, itt is működött „pénzverde”.

A munkácsi téglagyári gettóból 3.222 fő, Nagyszőllősről az I. transzport elindult Auschwitz-Birkenauba. A nagyszöllősi gettóban gyűjtötték össze a város és Ugocsa vármegye zsidó lakosait – Halmi járás településeiről először Halmira vitték. A gettó a zsinagóga környékén, öt utcában jött létre. Összesen 12 ezren laktak benne, 4.700 helyi lakos. A gettó lakosainak báró Perényi Zsigmond, Kárpátalja volt kormányzói biztosa, és ifj. Perényi Zsigmond is próbáltak segíteni, élelmiszert küldtek nekik. A helyi zsidó tanács tagjai Guttmann Mór (Mose), Würzberger Emil, Friedmann Lipót (Lippe) és Eisenberger Márton (Mordechaj, a hitközség volt elnöke) voltak. A gettóban 24 tagú zsidó rendőrség működött. Az innen induló három transzportban voltak Avaspatak, Bocskó, Fancsika, Feketeardó, Feketepatak, Gödényháza, Halmi, Királyháza, Mátyfalva, Nagytarna, Salánk, Szőllősegres, Szőllősvégardó, Tekeháza, Tiszavasvár, Tiszaszirma, Tiszaújhely, Tiszaújlak, Turc, Ugocsakomlós, Verbőc zsidó lakosai. A dragomérfalvai gettó lakóit Felsővisóról Auschwitz-Birkenauba deportálták.

1944.május 20. A Budapesti Közlönyben megjelent az 500/1944. B. M. rendelet, melyben a zsidókat kitiltották az éttermekből, élelmiszerboltokból és hasonló helyekről.                                                                                                                                                                                   

1944.május 20. Elindult a VI. transzport (3.026 fő) Munkácsról, a III. transzport( 3.104 ember), Máramarosszigetről, és újabb motozások után Aknaszlatináról is Auschwitzba.

Mikuleczky Gyula, Borsod vármegye alispánja rendeletet adott ki, miszerint a leventeotthonnal, gyakorló- és lőtérrel, sportpályával, raktárhelyiségekkel nem rendelkező községek a helyi zsidók által elhagyott ingatlanokból biztosítsák e létesítményeket.

Hubay György főszolgabíró rendelete alapján Ózd II. kerületében gettót hoztak létre, ahova a helyi zsidó lakosokon kívül Arló, Balaton, Borsodnádasd, Borsodszentgyörgy, Center, Csernely, Csokvaomány, Domaháza, Hangony, Hodoscsépány, Járdánháza, Királd, Kissikátor, Lénárddaróc, Nekézseny, Ózd, Sajómércse, Sajónémeti, Sajóvelezd, Sáta, Susa, Szentsimon, Uraj zsidó közösségét kellett néhány nap alatt összegyűjteni. A gettó kialakításakor számos keresztény ingatlant is igénybe kellett venni, és, bár megfelelő cserelakásokról kellett gondoskodni, ez kedvezett az antiszemita propagandának. A gettóban zsidó tanács működött, elnöke Fodor József, alelnöke Mandel József, tagjai Cukor Izidor, Fried Béla, Gerő Béla, Grosz Béla és Nagy Lajos voltak. Az orvosi teendőket Klein Zoltán és Winters Jenő látta el. Május közepén 20-22, a hónap végén további 20 főt köteleztek munkaszolgálatra a bevonultak közül, akiknek többségét Kunmadarasra vezényelték.

Elindult a hatodik transzport, 3.026 fő, Munkácsról.

Miskolcon befejeződött a gettósítás. Tasnády Antal főkapitány-helyettes rendeletet adott ki, melyben újra meghatározták a gettó területét, és lezárta azt. Izraeliták csak kivételes esetben, igazolvánnyal és más engedélyekkel hagyhatták el – ez már május 11-től érvényben volt. Az esti óráktól zsidók nem tartózkodhattak az utcákon, keresztényekkel pedig egyáltalán nem érintkezhettek. A gettóban maradt számos keresztény a lezárt zónában szabadon közlekedhetett, de a zsidókkal való érintkezést nekik is kerülniük kellett. A műveletben az április elején megalakult, az Arany János utcai héber iskolában működő zsidó tanács, melynek élén Feldmann Mór építészmérnök, a hitközség elnöke, valamint Banet Elemér állt, is résztvett. A gettóban különleges csendőrnyomozó-osztag alakult, Oláh András csendőr alhadnagy vezetésével, amely az Arany János utca két házában alakított ki fogdát és kínzókamrát. A kínzások miatt többen meghaltak, öngyilkosok lettek, vagy annyira leromlott állapotuk, hogy Auschwitz-Birkenauban rögtön a gázkamrába kerültek.

 1944. május 21. Munkácsról a VII., Felsővisóról II., Nyíregyházáról a II., Sátoraljaújhelyből a II. transzport indult Auschwitz-Birkenauba. A korábban Nagykanizsára, majd Sárvárra szállított alsógödi zsidó férfiakat „ismeretlen úti céllal” deportálták.

Sztójay Döme miniszterelnök este rádióbeszédet intézett az Egyesült Államokban élő magyarsághoz. Ugyanezen a napon, a miniszterelnök hűvös hangú levélben reagált a Szálasi Ferenc május 13-i és 17-i látogatásán történtekre és közöltekre

1944. május 22. Beiktatták Thuránszky Pált, Szabolcs vármegye új főispánját, aki a hónap elején lemondott Jékey Ferenc főispán helyét vette át. Beiktatásakor Szász Lajos iparügyi miniszter Nyíregyházán többek közt azt mondta: „… senki sem célozza a zsidók kiirtását, kipusztítását, sanyargatását.” Erre utalva a jelenlévő volt vármegyei főispán, Erdőhegyi Lajos azt mondta Thuránszkynak: „Miért engeded, hogy a minisztered ennyi magyar úr jelenlétében hazudjon” … Vidd ki kocsin az állomásra, hadd lássa, mint bánnak ott a zsidókkal.”

Elindult az I. transzport Técsőről, a II. transzport Sátoraljaújhelyről, a IV. transzport Máramarosszigetről(összesen 12.749 főt deportáltak), a II. mátészalkai transzport, Kassán áthaladt az ungvári II.,a szatmárnémeti I. transzport Auschwitz- Birkenauba.

E napon írt táviratában számolt be Farkas Ákos, Budapest új polgármestere látogatásáról a kormányzónál, és a Horthy Miklós által állítólag tett kijelentésekről:

„… Magyarország túléli ezt a háborút. Ez az ország más szerencsétlenségek és sorscsapások közepette is helytállt.

2. A háború után minden idegen fajúnak, akár zsidó, román, szerb vagy német, el kell hagynia az országot, hogy a magyarok legyenek ismét a maguk urai az országban.

3. Az idegen fajú elemek mindenkor szerencsétlenséget hoztak Magyarországra. Határozottan rossz a magyar faj keresztezése zsidókkal, románokkal vagy szerbekkel, viszont jó a magyar-német keresztezés.

4. Budapest fertőző góc. Lakossága rossz vérű, idegen konglomerátum.

5. Itt lenne az ideje, hogy  németek ismét elhagyják Magyarországot, mert gátolják őt ? a kormányzót ? szuverén jogainak gyakorlásában.

6. A szerb és a görög király elhagyta hazáját, ő viszont büszke arra, hogy ilyen súlyos helyzetben helyén maradt.

7. Tartózkodik Ruszkay tábornoktól, aki a németek legjobb hírforrása.”

1944. május 23. Aknaszlatináról a II. transzport, Munkácsról a VIII. transzport, ebben a voltak Szolyva zsidó lakosai,3.269 fő elindult Auschwitzba. Áthaladt Kassán a III. beregszászi,2.602 fő, közöttük, Bilke zsidó lakossága, a beregkövesdi zsidó közösség egy része, az I. nagyváradi, a III. nyíregyházi transzport.

Imrédy Béla gazdasági csúcsminiszter délután öt órakor letette a hivatali esküt.  Kinevezésében a háttérben zajló politikai, hatalmi küzdelmek, illetve az erőviszonyok változása mutatkozott meg, hiszen két hónappal korábban a kormányzó egyértelműen ellenezte Imrédy miniszterelnökké való kinevezését.

1944. május 24. A kormány törölte a tőzsde zsidó tagjait és tanácstagjait, és elbocsájtotta a tőzsde zsidó alkalmazottait./ Elindult Kassáról a IV, Husztról az I.transzport Auschwitz- Birkenauba.

Éliás József lelkész, a Jó Pásztor Misszió vezetőjének levele dr. Török Sándorhoz, a Zsidó Tanács tagjához, melyben megindokolja azt a tervet, hogy a kormányhoz fordulnak a keresztény felekezetekhez tartozó zsidók számára létrehozandó külön bizottság vagy kinevezendő kormánybiztos ügyében. Levelében javasolja: a keresztény vallású zsidók ügyét adják Török kezébe; állapítsák meg számukat, annak arányában részesüljenek a terhekben és a gondozásban; intézkedések esetén keresztény vallásúakhoz keresztényeket küldjenek; a keresztény vallásúaktól kapott összegeket Töröknek adják, aki az új keresztények részére használja fel; a Szent Kereszt Egyesület és a Jó Pásztor Misszió kiküldi megbízottait, akik összekötő tisztet látnak el; a megkeresztelkedett zsidókat a Zsidó Tanácsban a három történelmi egyház küldöttei képviseljék. A javaslatokat Török Sándor közölte a Tanáccsal, azonban végrehajtásukra nem került sor.

Az izai gettó lakóit, köztük az alsóbisztrai, alsószelistyei, bereznai, bükköspataki (bukóci), fülöpfalvai (pilipeci), herincsei, iszkai kelecsényi, keselymezei, lipcsei, lipcsemezői, padóci (podobóci), majdánkai, velétei, vízközi zsidókat, illetve a cserjési (lozánszkai), csuszkai (tyuskai), felsősáradi, közösség egy részét gyalogosan Husztra, a Davidovics-téglagyárba hurcolták.

A főszolgabíró jelentette, hogy a kisvárdai járás területére kirendelt honvédelmi munkaszolgálatos 5 zsidó orvost és 2 gyógyszerészt, előzetes értesítése nélkül családjukkal a gettóba szállították. Így 55 ezer lakosra egy körorvosa maradt, a védőoltások mindenhol félbeszakadtak. Más alkalommal 12 szakmában panaszkodott iparosok hiányára.

A Miskolcon megjelenő Magyar Élet közölte, hogy néhány nap alatt 192 izraelitát 60.000 pengő bírság kifizetésére köteleztek különböző kihágások miatt – pl. keresztény cselédek alkalmazása, adatszolgáltatás megtagadása, közveszélyes munkakerülés. Szintén a lap adatai alapján, a diszkriminatív rendeletek megszegése miatt – sárga csillag nem viselése, vagyonrejtegetés stb. -, továbbá szökési kísérletek vádjával 131 embert internáltak.

A zsidók újabb csoportját vitték el Simapusztáról.

Elindult az utolsó, kilencedik transzport, 3.080 fő, Munkácsról. A deportáltak között volt Volóc zsidó közössége.

Forrás: Emberbarát/ Nagyfuvaros u-i Zsinagóga hetilapja