1944. július 4. Szekszárdról Paksra szállították az ott összegyűjtött zsidókat. Szintén Paksra került Fadd, Dunaföldvár, Gerjen, Kajdacs zsidó lakossága. Az MTI jelentette Stockholmból: „Az itteni lengyel követ közölte, hogy naponta érkeznek Lengyelországba vonatok Magyarországról, egy-egy vonat 45 kocsiból áll, amelyeken magyar zsidók vannak. Ezeket Oswieczim koncentrációs táborba szállítják, ahol két gázkamrában megölik.”

1944. július 5. Áthaladtak Kassán a Sárvárról (3105 fő), Szombathelyről (3103 fő) és Kaposvárról (I. transzport) elindított deportáltakat szállító vonatszerelvények Auschwitz felé. Pápáról 3000 zsidót deportáltak Auschwitzba. Koszorús Ferenc vezérkari ezredes az esztergomi páncélosok mintaszerű alkalmazásával megakadályozta a Baky László belügyi államtitkár által a budapesti zsidóság deportálására szervezett „csendőrpuccsot”.

1944. július 6. Áthaladt Kassán a pécsi I. (3100 fő) és a kaposvári II. (5116) transzport Auschwitz irányában.
Endre László titkára, Takáts Albert fogadta az áttért zsidók (dr. Török Sándor, Somló Endre, Sebestyén András) küldöttségét, akik tervezetet készítettek a megalakítandó Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége működési szabályzatához.
Kolozsvárott a hatóságok hozzáláttak „a zsidók zárolt széfjeinek felnyitásához”, ami 116 páncélszekrény milliós értékeinek elkobzását jelentette.
Az esztergomi páncélos ezred alakulatai Budapestre vonultak. Ezzel egy időben Horthy Miklós magához rendelte a csendőrség vezetőit, és felszólította őket, hogy 24 órán belül hagyják el Budapestet és környékét, különben beveti ellenük a páncélosokat.
A kormányzó Gusztáv svéd király, Roosevelt amerikai elnök, XII. Piusz pápa nyomásának engedve, a normandiai partraszállás és a Vörös Hadsereg nyári offenzívájának sikere hatására, leállította a deportálásokat. A vidéki zsidóság nagy részét eddigre már deportálták. Ennek ellenére a vidéki gyűjtőtáborok kiürítését július 9-ig befejezték a német és magyar hatóságok. Angelo Rotta pápai nuncius tiltakozott Sztójaynál.

1944. július 7. Áthaladtak Kassán a soproni (3077 fő), pápai (2793 fő), paksi (1072 fő), az monori I. (3549 fő) és óbudai (3151 fő), továbbá a sárvári II. (2204 fő) deportáló transzportok Auschwitzba.
Horthy Miklós bejelentette döntését a zsidók deportálásának leállításáról.
Az áttért zsidók küldöttsége egy kísérőlevélben azt kérte, mivel az áttértek már nem tartoznak a Magyarországi Zsidók Országos Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságához, mentesítsék őket a sárga csillag viselése alól.
A csendőri alakulatok elhagyták Budapestet és környékét. Horthy kormányzó Budapestre rendelte Lakatos Géza vezérezredest, akit egy új kormány alakításával kívánt megbízni. Sztójay Döme miniszterelnök Serédi Jusztinián bíboros tudomására hozta Horthynak a deportálások leállításáról szóló parancsát. Max Huber, a nemzetközi Vöröskereszt elnöke érintkezésbe lépett Horthyval a zsidókérdés kezelésével kapcsolatban.

1944. július 8. Áthaladt Kassán az óbudai II.(2997 fő) és a pécsi II. (2523 fő) deportáltakat szállító transzport Auschwitzba.
A kovnoi gettóban 2000 zsidót megöltek, 4000-et gyalog-menetben Németországba indítottak.
A kormányzó rendelkezéseit kijátszva, a zsidótlanító osztagok folytatták a deportálást, befejezték a Budapest körüli települések zsidóságának deportálását a békásmegyeri és a monori vasútállomáson.
Serédi Jusztinián hercegprímás gerecsei nyári lakában alku született közte, és Sztójay Döme miniszterelnök között. Sztójay hozzájárult, hogy a kitért zsidók saját szervezetet hozzanak létre, és amennyiben a deportálásokat felújítanák, a kitértek mentességet kapjanak.
Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Pápa térségében.
Lakatos Géza vezérezredes tárgyalt a kormányzónak őt a kormányfői tisztségre ajánló gróf Bethlen Istvánnal. A vezérezredes, a gondolkodási idő lejárta után, visszautasította a megbízatást.
Befejeződtek a deportálások a Budapest-környéki településeken (2 nappal Horthy parancsa után). A gyűjtőtábort július 6-8-a között számolták fel, 24.128 zsidó foglyát 8 vonattal Auschwitz-Birkenauba deportálták. Az utolsó vonatok már az után indultak, hogy Horthy kormányzó július 6-7-én megtiltotta a deportálások folytatását. A szerelvények 3 napos „utazás” után, július 9- és 11- között érkeztek meg a birkenaui rámpára. Ezeket a transzportokat dr. Mengele szelektálta. A „Halál Angyala” ezen a három napon 19 magyar zsidó ikerre bukkant.

1944. július 9. Áthaladtak Kassán a budakalászi (3072 fő), békásmegyeri (1924 fő), továbbá a II. és III. monori (3065 és 3079 fő) és a II. óbudai (3072 fő) deportáltakat szállító transzportok Auschwitz felé.
Ferenczy László csendőr alezredes jelentése szerint május 15-től július 9-ig 147 vonattal 434 351 „zsidófajú személyt” deportáltak Magyarországról.
Raoul Wallenberg svéd diplomata követségi titkári rangban humanitárius küldetéssel Budapestre érkezett.
Szentendrén, Csia Sándor lakásán, bárcziházi Bárczy István és Szálasi találkozott egymással, és beszámolt az ellene elkövetett merénylet zavaros részleteiről, a meglőtt zászlós ellentmondó vallomásairól, Rátz Jenő és a minisztertanács furcsa reakciójáról. Szintén beszélt, Teleki Pál haláláról, megemlítve ezzel kapcsolatban a néhai miniszterelnök kevert származását – magyar-görög -, felesége súlyos betegségét, hajlamát az öngyilkosságra. Bárczy volt az, aki a kormányzót a ravatalnál rávette az igazság megjelentetésére, ami a délelőtti és a délutáni lapokban meg is történt. Imrédyvel és egykori lemondásával kapcsolatban szintén ellenségesen nyilatkozott. Válaszában Szálasi a zsidókérdés megoldását és a végrehajtókat bírálta. Kijelentette, ő nem antiszemita, hanem „aszemita”, és a teljes zsidótlanítás elvét vallja és tett néhány kijelentést Rátz Jenővel szemben.

1944. július 10. Adolf Hitler úgy döntött, hogy engedélyezzék a magyar kormánynak a deportálásokkal kapcsolatos külföldi lépésekre vonatkozó kéréseit, cserébe a deportálások mielőbbi felújításának engedélyezéséért.
Tiszti főorvosi jelentés Szekszárdról: „[…]A Tolna vármegyei gettók kiürítésével egyidejűleg zsidó gyűjtőtáborokba szállították az összes zsidó munkaszolgálatos orvosokat és gyógyszerészeket. Decs, Nagydorog és Tevel községek gyógy-szertárai jelenleg zárva vannak, mert a zsidó felelős vezetőket gyűjtőtáborba szállították. Ezen közegészségügyileg káros állapot megszüntetésére, illetve felelős gyógyszertár-vezetők sürgős kirendelésére a szükséges előterjesztések felmentek a m. kir. belügyminiszter úrhoz. A zsidó munkaszolgálatos orvosok elszállítása semmiféle közegészségügyi hátránnyal nem járt, mert az illetékes községi és körorvosok közben leszereltek a katonai szolgálatból, s így már amúgy is feleslegessé váltak.”

1944. július 11. Miniszterelnöki rendelet alapján megalakult a Kikeresztelkedett Zsidók Egyesülete.
A Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége működési szabályzattervezetének egy példányát dr. Török Sándor elküldte Ravasz László püspöknek. Blaskovich Lajos és Takáts Albert tájékoztatta Törököt, hogy külön szervezet létrehozásához kormányrendeletre van szükség, ezért az áttért zsidókkal kapcsolatos kérdésekkel a Zsidó Tanács külön részlege fog foglalkozni. Az egyházak, a Jó Pásztor Misszió, a Szent Kereszt Egyesület vezetői kitartottak amellett, hogy az áttért zsidókat kivonják a Zsidó Tanács hatásköréből.
Vörös János vezérkari főnök naplójának bejegyzése szerint Horthy kormányzó közölte vele, hogy végleg katonai kormány kinevezése mellett döntött. A kormányzó közölte a vezérkari főnökkel, hogy levelet írt Hitlernek, amit mielőbb el kívánt küldeni, a válasz beérkezése után pedig le kívánta mondatni a kormányt, az új kormányt pedig azonnal hivatalba helyezte volna.
A nácik az utolsó zsidót is meggyilkolták a kovnói gettóban. Az USA elismerte a Charles de Gaulle tábornok vezette Francia Nemzeti Felszabadítási Bizottságot.
Edmund Veesenmayer jelentette a német megszálló szervek és a magyar hatóságok deportálási akcióinak pillanatnyi „végeredményét”: Jún. 30-i, 1838. sz. távirati jelentés kiegészítése: „Zsidók koncentrálása és elszállítása az V. zónában, a Budapest-külvárosi akciót is ideértve, terv szerint július 9-én 55 741 zsidóval lezárult. I-V. és külvárosi akció összeredménye immár 437 402 fő. Budapest elleni akció állásáról közvetlen jelentés ment Fuschlba.”

1944. július 12. Jaross Andor a Zsidó Tanács létrehozására vonatkozó rendelet módosítását ajánlotta a minisztertanácsnak, így lehetővé téve a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének létrehozását. Sztójay Döme ismertette Hitler döntését a magyar kérések teljesítéséről, hozzátéve, hogy csak a Palesztinába való zsidó emigrációt ellenezte, mert az sértette az arabok érdekeit. A deportálások folytatására vonatkozóan emberségesebb bánás-módot javasolt. Közölte, felkérte Veesenmayert a kiszállított zsidók elgázosításának cáfolatára. Arnóthy-Jungerth Mihály megemlítette, hogy Romániában maga a kormány segíti az ott élő magyar zsidókat a Palesztinába való kivándorlásban. Sürgette, hogy a minisztertanács zsidókra vonatkozó döntéseit hozzák nyilvánosságra, közöljék a külföldi képviseletekkel, hogy megcáfolhassák a Magyarország elleni propaganda-támadásokat.

1944. július 13. A szovjet csapatok elfoglalták Vilnát (Vilnius). A Magyarországi Zsidók Lapja cikket közölt a zsidók kikeresztelkedése ellen.
A csobánka-pomázi út közelében Szálasi tárgyalást folytatott Szabó László nyugalmazott altábornaggyal, a Mussolini Salo központú államába akkreditált új magyar követtel. Szabó a Nyilaskeresztes Párt fontosságát hangsúlyozta, közbenjárását ígérte mind a magyar vezetőknél, mind Mussolininál és a németeknél.
A Kárpátok előterében a német 1. páncélos hadsereget heves szovjet támadások érték. Lembergben kaotikus állapotok uralkodtak, mert a németek nem tudták kiüríteni az oda települt hatalmas raktárakat. A Halics-Kalus irányú áttörés miatt a németek visszavonultak.

1944. július 14. Horthy elrendelte az Eichmann parancsára deportált kistarcsai zsidók visszahozatalát.
A zsidó származású keresztények (Szent Kereszt Egyesület, Jó Pásztor Misszió) – engedélyt kaptak saját szervezetük megalakítására Jaross kinevezte a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége Intézőbizottságának tagjait (dr. Auer György, Sebestyén András, Antal Sándor, Rózsa Pál, dr. Kádár Mihály, dr. Török Sándor, Tamás Elemér, Somló Endre és Balassa Sándor). Elnöknek Auert, alelnöknek Törököt választották meg. A szövetség irodái a Vörösmarty utcában, a Skót Misszió épületében nyíltak meg.
Arnóthy-Jungerth Mihály javaslata alapján hosszabb magyarázó jegyzéket küldtek a tengely országaiban és a semleges országokban lévő magyar képviseletekre, miszerint az amerikai, svéd és svájci kérések teljesítéséig Magyarország nem küld több zsidót „külföldi munkára”.
Hoffmann Sándor berlini magyar követ útján a magyar kormány biztosította a jeruzsálemi főmuftit, alaposan megfontolják kérését, miszerint ne engedjenek magyarországi zsidókat Palesztinába vándorolni.
Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Budapest, Pétfürdő és Balatonfűzfő térségében.

1944. július 15. Horthy Miklós kormányzó írásban közölte Sztójay Döme miniszterelnökkel, hogy többé nem élvezi bizalmát, katonai kormány kinevezését tartja szükségesnek. A miniszterelnök 11 óra 30 perckor benyújtotta lemondását. 13 órakor, Edmund Veesenmayer meglátogatta a kormányzót és szavaival meghátrálásra kényszerítette. Majd Sztójay Döme fogadta Vajna Gábort, beszámolt neki lemondásáról, majd a lemondás visszavonásáról. A kormányzó környezetének befolyását látta az események mögött. Nem tartotta érdemesnek az adott helyzetben, hogy Szálasi újabb kihallgatásra menjen Horthyhoz, mindenesetre támogatást ígért. Ugyanakkor Vajna kitartásra biztatta a miniszterelnököt, és biztosította a Nyilaskeresztes Párt támogatásáról.
Szintén ezen a napon a kormányzó Budapestre rendelte a szegedi gyalogezredet, melyben feltétlenül megbízott. Az ezred tisztikara azonban kapcsolatban állt Szálasival.

1944. július 16. A szentesi gettó lakosait vasúton Szegedre szállították a Cserzy Mihály utcai téglagyári gyűjtőtáborba. A 2000 fő elhelyezésére alkalmas táborban kb. 8-9000 embert zsúfoltak össze.
Adolf Hitler keményhangú üzenetben intette óva Horthy Miklóst a márciusi megállapodásoktól való eltéréstől.

1944. július 17. A 14-én Kistarcsára visszaszállított 1.500 zsidó közül 280-at Sárvárra vittek.
Veesenmayer propagandakampányt javasolt a deportálások természetének „megmagyarázására”.
A Vörös Hadsereg lengyel területre lépett. Horthy a Csatay Lajos és Vörös János tábornokokkal folytatott megbeszélésén felvetette a németekkel szembeni fegyveres ellenállás lehetőségét. Vörös szerint ez Magyarország nemzeti létének végét jelentené. Magyarország hivatása szerinte a bolsevizmus előretörésének megakadályozása. Veesenmayer azt javasolta Sztójay Dömének, adjanak ki egy nyilatkozatot a külföld számára, miszerint a deportálás során fölösleges magyar munkaerőt szállítanak Németországba, és a zsidók minden szükségeset megkapnak „utazásuk” alatt. Ugyanakkor, Ribbentrop ellenezte bármiféle nyilatkozat kiadását.

1944. július 18. Magyar csendőri egységek Ferenczy László csendőr alezredes vezetésével letartóztatták Kasztnert és kilenc napig magánzárkában tartották fogva.
A kormány a zsidókérdés állásáról a külföldi képviseletek számára küldött jegyzékének részletei: „Zsidók kiküldése munkavégzés céljából külföldre átmenetileg felfüggesztést nyert. A Svéd Vöröskereszt, a War Refugee Board és a Jewish Agency javaslatai alapján engedélyeztük zsidóknak Svédországba, Svájcba, Palesztinába és más államokba való kivándorlását (kb. 400-500 személy). A svájci követség közvetítésével a Jewish Agency for Palestine fel van jogosítva több ezer zsidónak Palesztinába való kivándorlását lehetővé tenni. Ezek a személyek, amennyiben angol hatóságok által kiállított kivándorlási certifikát birtokában vannak, kivándorolhatnak Palesztinába. A War Refugee Board fent említett javaslata alapján a magyar kormány felhatalmazta a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy 10 éven aluli zsidó gyermekeket Palesztinába küldhessen ki. Ugyanez a bizottság (Board) felhatalmazást nyert arra is, hogy a Magyarországon internált zsidókat anyagilag támogassa. A megkeresztelkedett zsidóknak külföldre való munkaszolgálati kiküldése a jövőben megszűnik. Külön képviseletet, a Megkeresztelkedett Zsidók Tanácsát állítottuk fel július 6-án, s ez alá tartoznak a megkeresztelkedett zsidók. Az 1941. augusztus 1-jéig megkeresztelkedett zsidók az országban maradnak, de külön lesznek választva a nem zsidóktól. Az elrendelt könnyítések a megkeresztelkedett zsidók számára nemcsak Budapestre szólnak, hanem a fővároson kívül élő megkeresztelkedett zsidókra is. A megkeresztelkedett zsidók tekintetében, akiket munkaszolgálatra Németországba küldtek ki, felülvizsgálatot helyeztek kilátásba. A legrövidebb időn belül megállapítják, hogy ki tekintendő kitért zsidónak. A következő személyeknek adták meg a csillagmentességet:(a) a keresztény hitű papok családtagjainak (szülők, fivérek és nővérek), protestáns lelkipásztoroknál a gyermekek is;(b) egyházi (pápai) rendek tulajdonosainak;(c) a Szent Sír-rend tagjainak. A jövőben zsidóknak külföldi munkaszolgálatra való elszállítása az emberiesség követelményeinek megfelelően fog történni, és a Magyar Vöröskeresztnek ellenőrzési jogot biztosítanak. A koncentrációs táborokba a Vöröskereszt közvetítésével élelmiszercsomagokat lehet az internáltak részére beküldeni.”

1944. július 19. Eichmann, Horthy akaratával másodszor szembeszegülve sikerrel – kísérelte meg az 1450 kistarcsai internált deportálását. Eichmann utasítására a Zsidó Tanács minden tagja reggel nyolcra megjelent a Svábhegyen lévő Majestic Szállóban. Ott a külvilágtól elzárva tartották őket. Eközben, az előző heti csorba kiköszörülése céljából, Franz Novak SS-Hauptsturmführer vezetésével egy Gestapo-egység Kistarcsára ment, és a magyar zsidótlanító osztag tagjaival, különösen Baky Lászlóval és Ubrizsi Pállal, a Rökk Szilárd utcai kisegítő toloncház parancsnokával együttműködve, összeszedte a deportálni kívánt 1.500 főből Kistarcsán maradt 1.220 főt. Először teherautókon Rákoscsabára vitték, majd, az őrök brutális ütlegelése mellett, kisméretű tehervagonokba zsúfolták, 80-90 főt egy-egy vagonba, és Auschwitz-Birkenauba szállították őket.
A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájának képviselőjét, Bródy Sándort a Gestapo letartóztatta, és szintén deportálni akarta. Ő, az akció idejére szintén semlegesített,Vasdényei István segítségével tudott elmenekülni. Mikor a Zsidó Tanács tagjait végül este elengedték, Bródy értesítette őket. A történtek feldühítették Horthy Miklóst, és komoly nemzetközi visszhangjuk volt. A betegeskedő Sztójay Dömét helyettesítő Reményi -Schneller Lajos pénzügyminiszter biztosította a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy az akciót alacsonyabb szintű német hatóságok intézték, a magyar kormány tudta és beleegyezése nélkül, és ilyen többé nem fordulhat elő, mert a zsidókérdés kezelése a jövőben a magyar kormány felelőssége lesz.
Angello Roncalli (a majdani XXII. János pápa) közbenjárt Horthynál 5000, palesztinai vízummal rendelkező nevében. Roncalli keresztlevelekkel segítette a bujkáló zsidókat.

Forrás: Emberbarát/ Nagyfuvaros u-i Zsinagóga hetilapja