1944. szeptember 25. Az 1. magyar hadsereg megkezdte visszavonulását a Kárpátokon belüli Árpád állásba.
Hitler Németországban elrendelte a Volkssturm (népfelkelő)-alakulatok megszervezését a fegyverre fogható 16-60 év közötti férfiakból.

1944. szeptember 25. New Brunswick-ban született Michael Douglas sikeres amerikai színész és producer, Kirk Douglas fia, aki apai ágon orosz-zsidó, anyai ágon skót és ír származású.

Vörös János vezérkari főnök ismételten követelte német erősítések bevetését. Mint Heinz Guderian német vezérkari főnöknek írta: „Amennyiben a 3. magyar hadsereg nem kap sürgősen komolyabb erősítést, akkor ki van szolgáltatva a hamarosan bekövetkező összeomlásnak. Ebben az esetben szabaddá válik az ellenség útja az ország szíve, Budapest felé.”

A Nagyvárad körül zajló heves harcok kapcsán Tömöry Jenő vezérőrnagy a 12. hadosztály rossz állapotáról írt. Megállapítása szerint: „Harcolni senki sem hajlandó. Reggelre azt hiszem nem lesz már arcvonal.”

1944. szeptember 26. A délelőtt folyamán Kurt Haller közölte Kemény Gáborral, hogy Veesenmayernek Adolf Hitlerhez kell repülnie, így a Szálasit 14 órára invitálták ebédre Carl Rekowski konzul lakására. Német részről Veesenmayer, Haller és Rekowski voltak jelen. Veesenmayer tájékoztatta Szálasit Hitler utasításáról, hogy fegyveres védelem alá helyezik, míg ő távol van – a Bástya sétány 18. alatti területenkívüliséget élvező épületben ajánlottak fel neki egy egyszobás lakosztályt -, illetve közölte vele, hogy kormánya őt tekinti egyedül „felelős tényezőnek” Magyarország részéről.

A szovjet csapatok támadást indítottak Battonya ellen, ezt azonban a rohamtüzérekkel megerősített 8. póthadosztály még vissza tudta verni. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „… Makón is benn vannak az oroszok, egy hír szerint fele az övék, fele a miénk. Sok menekülő jön onnan. A makói hidat elsietve felrobbantották. Az volt a beszéd, hogy a Temesváron volt orosz foglyokat szerelték fel, s ezek a magyar kommunistákkal mint partizánok harcolnak.”

1944. szeptember 27. Hennyey Gusztáv altábornagy, külügyminiszter a minisztertanács ülésén a következőket mondta: „… a németek a budapesti zsidóság közül legalább 1500 zsidó azonnali kivitelét sürgetik. A budapesti Zsidó Tanács vállalkozott arra, hogy ezeket kikeresi.”
A szovjet csapatok átkeltek a Maroson, bekerítették Makót, mely még aznap a birtokukba került. A szovjet hídfőt a magyar csapatok folyamatos, október 6-ig újra és újra ismétlődő ellentámadásai sem tudták megszüntetni, bár Pitvarost, Földeákot és Almáskamarást visszafoglalták.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „… Pánikhangulat! – Igen hátrányosan mutat, hogy mindenhonnan elsőnek lépnek meg a rendőrök és közig. tisztviselők.”

1944. szeptember 28. Faragho Gábor altábornagy, volt moszkvai katonai attasé, gróf Teleki Géza és Szent-Iványi Domokos miniszteri tanácsos – Horthy kormányzó megbízásából Moszkvába indult a magyar fegyverszüneti delegáció. Három különböző úton és autókon a három delegátus, vadásznak öltözve, Budapestről „szarvasbőgésre” utazott. Többrendbeli hamis papírral és autó-rendszámtáblával felszerelve mindhárman elérték aznap este – a Gestapo ellenőrző vonalak ellenére – Gács várát, ahol rövid vacsora után gróf Forgács Antal, gróf Zichy Ladomér és Nyerges Pál csendőr százados gyalog átvezette őket Szlovákiába. Itt várt rájuk Zlatnek százados, akivel két autón eljutottak hajnalban Zólyomba, ahol Makarov alezredes fogadta őket.

Vitéz Ferenczy László csendőr alezredes és Grell német követségi tanácsos megbeszélést tartottak a budapesti zsidók vidékre történő deportálásáról.
Churchill bejelentette a Zsidó Brigád felállítását.

1944. szeptember 29. Útnak indult Borból a munkaszolgálatosok második, mintegy 2000 főből álló kontingense. Útvonaluk nagyjából az első csoportét követte, azonban sorsuk másképp alakult. Mikor a menet elérte Zagubicát, a szerb parasztok értesítették a partizánokat, akik a katonákra támadtak. Miután egy részük elesett, a többiek megadták magukat. Egy szerbül beszélő munkaszolgálatos segítségével kihallgatták a magyar tiszteket és őröket, majd mint-egy százat kivégeztek közülük.

1944. szeptember 29-30. Kőrösmezőnél a szovjet csapatoknak sikerült átjutni a Kárpátok gerincén.

1944. szeptember 30. Kétnapi várakozás után éjjel orosz repülőgép szállt le, amely még aznap éjjel a front felett Kijevbe szállította a magyar fegyverszüneti bizottság három tagját. Zichy a sikeres lebonyolítást jelentendő, visszament Gácsra, majd Budapestre.
Lakatos Géza miniszterelnök megismételte a Horthy Miklós kormányzó által pár nappal korában tett kérést nagyobb német erők azonnali bevetésére.
A román csapatok elfoglalták Tordatúrt, és ezzel elvágták a Torda-Kolozsvár útvonalat. A 26-án kiújult harcok során a szovjet-román csapatok a Gyalui-havasokban is sikerrel nyomultak előre, 10 kilométerre megközelítették Kolozsvárt, ott azonban elakadtak. Eközben Tordától keletre is nagyobb betöréseket értek el, a kimerült magyar csapatok pedig már nem tudták ezeket ellentámadásaikkal felszámolni.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Churchill nagy beszédet mondott, amelyben a magyarokról a következőket mondta: tudjuk, hogy a magyar népet a németek erős marka tartja a hatalmában, és bár szeretne, de nem bír ellene semmit tenni, de majd megpréseljük azt a markot és akkor a magyar nép szabad lesz, s azt teheti, amit az érzése diktál. Magyarországon behívták a tart. tiszteket, jelentkeztetik a még be nem vonult tartalékosokat, összeírják az egyes évfolyamokat, nemzetőrséget állítanak fel, egyszóval kapkodnak.”

1944. október 1. Reggel, kelet-európai időszámítás szerint fél 5 órakor ért a magyar fegyver-szüneti bizottság Kijevbe és ugyanaz a repülőgép még aznap este fél 6 órakor kirakta az utasait a moszkvai repülőtéren. Este 8 órakor fogadta őket Ruznyecov Fedor vezérezredes, vezérkari főnökhelyettes, a kémelhárító osztály főnöke. A bizottságot ezután a Moszkván kívül fekvő villatelepére szállították. Itt négy napot vártak semmittevésre kárhoztatva, szigorú őrizet alatt.

Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Egész nap eső… Fehérváron sok német csapat vonul át Nyugatra, Graz felé. A vonaton is sok szállítmányt láttunk a Balkánról, de ezek mind Pest felé s No. felé mentek. Lefelé csak magyarok mentek. Igen sok a menekülővonat. Székesfehérvárra is sok menekülővonat jött. Pesten az állapotok rondák… Falak tele „Béke” felírással, nyilasok mozognak a kommunisták ellen, „Sztálin”, ill. „Szálasi” felírás.”

1944. október 2. Német csapatok leverték a 63 napig tartó varsói felkelést.

Megbeszélést tartott Szálasi és Kovarcz Emil, a Hitlernél tett látogatásáról visszatért Veesenmayer, továbbá Otto Winkelmann és Kurt Krumholz.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „… A tegnap és ma hallottak alapján a következő helyzetkép alakult ki: a magyar kormány Veesenmayer útján Hitlerhez egy jegyzéket küldött, amely szerint, ha a németek záros határidőn belül nem adják meg az ígért segítséget, a magyar kormány feljogosítva érzi magát, hogy szabadon, az ország érdeke szerint cselekedjék. Veesenmayer állítólag azzal jött vissza, hogy a német kormány nem akar úgy járni, mint Romániával és Finnországgal, hogy felfegyverez és a kormány mégis átáll, ezért csak úgy ad segítséget, ha egy szélsőjobboldali, 100%-ig némethű kormány jön, éspedig Szálasi-Pálffy Fidél-Rajniss-Imrédy-Baky-Endre L. A zsidókat ki kell vinni, s teljesen behódolni. Ezzel kapcsolatban hétfőre nemzetiszoc. puccs volt tervezve. Pesten vasárnap óta készültség, a munkásokat is emiatt szabadságolták. Jelszó volt: nyilasok – kommunisták ellen. A puccs el lett fojtva.”

1944. október 3. Walther Wenck német tábornok irányításával Budapesten megtárgyalták a magyar „kiugrási” kísérlet megakadályozására végrehajtandó Panzerfaust-akció tervét. A vállakozás irányítására Otto Skorzeny SS-Sturmbannführer kapott megbízatást.
Lovászpatonán kelt dokumentum: „286. szám.Ik. 1944.Zsidó kisegítő szolgálatosok ruhaellá-tása. Tekintetes Polgármesteri Hivatalnak, Salgótarján. T. Cím joghatósága területéről származó és a fenti félszázad állományába tartozó zsidó kisegítő szolgálatosok jelenleg már teljesen le vannak rongyolódva. Kérek értesítést, hogy nem volna-e lehetséges, hogy alul meg-nevezett kisegítő szolgálatosok családjaitól lefoglalt ruházati cikkekből kaphatnánk egyes múlhatatlanul szükséges ruhadarabokat, annál is inkább, mert e nélkül nevezettek a téli év-szakban szolgálatképtelenek lesznek. Löwy Lajos, Bogenglück Imre kisegítő szolgálatosok”.

1944. október 4. A LVII. német páncéloshadtest vezérkari főnöke jelentésében azt írta, hogy a magyar akciók sikertelenségének oka a „hiányzó jóakarat”. Ez is annak jele volt, hogy német részről képtelenek voltak belátni, a legtöbb magyar alakulat hiányos felszerelése és kiképzetlensége miatt nem volt alkalmas a szovjet harckocsi hadtestek elleni harcra.

Veesenmayer, Kurt Haller társaságában, ismét felkereste Szálasit Werbőczy utcában lévő szállásán, hogy a hatalomátvétellel – „kibontakozással” – kapcsolatos konkrét kérdésekről beszéljenek. A megbeszélés végeztével Szálasi magához kérte Vajna Gábort, Kemény Gábort, és arra kérte őket, hogy Szőllősi Jenővel keressék fel azokat, akik kormánynévsorában, illetve elképzelése szerint a különböző vezető posztokon szerepeltek. Minderre két napot kaptak, Rajniss Ferenc és Jurcsek Béla megkeresését pedig Szálasi magának tartotta fenn.

1944. október 5. Szálasi átadta Kurt Hallernak a hatalomátvétellel, a kormányzó lemondásával, és a német-magyar viszony rendezésével kapcsolatos elképzeléseit. Eszerint, a hatalomátvétel során az új kormány vagy Horthy Miklós által lett volna kinevezve, majd utána mondott volna le, vagy lemondása után a kormányzói jogkörrel felruházott miniszterelnök által.

Északon, a Kárpátok hágóinál folyó harcokban a magyar ejtőernyős vadászok ellentámadásuk során ismét megsemmisítettek egy szovjet zászlóaljat.

1944. október 6. A Borból evakuált munkaszolgálatosok első csoportja elérte Cservenkát. Mintegy 800-an Zombor felé vonultak tovább sváb SS-legények és bosnyák usztasák kíséretében. A Cservenkán maradók őrzését egy SS-egység vette át, és a helyi téglagyárban szállásolták el őket.

Bakay Szilárd altábornagynak tudomására jutott, hogy a németek felbujtották a nyilasokat egy puccsra, de azok, látva intézkedéseit, meghátráltak. Úgy vélte, hogy újra fognak próbálkozni, ezért az addigi intézkedéseken nem kívánt változtatni. A németek kiürítették a Duklai-szorost. 160 kilométeres arcvonalon megindult a szovjet támadás. Estére Komádinál elérték a Sebes-Köröst, a 7. gépesített-hadtest pedig 70 kilométeres előretöréssel Endrődnél és Gyománál kijutott a Körösök összefolyásához.

1944. október 7. A Cservenkán maradt munkaszolgálatosokat egész nap különböző módokon kínozta az őrzésükre rendelt SS-legénység. Éjfél előtt rájuk parancsoltak, adják át minden értéküket, majd 20-30 fős csoportokban egy hatalmas gödörhöz vitték őket. Itt hajnali négyig tartott az öldöklés, melynek több mint 700-an estek áldozatául. A túlélőket Baja felé hajtották. Útközben is folytatódtak az atrocitások. Néhány munkaszolgálatosnak sikerült elszöknie, de a többség Bergen-Belsenbe, Buchenwaldba, Dachauba, Flossenburgba, Sachsenhausenbe, Oranienburgba került. 1943-ban és 1944-ben a Bor környéki rézbányákban mintegy 6000 magyar munkaszolgálatost dolgoztattak. A súlyos élet- és munkakörülmények, valamint a keretlegénység kegyetlenkedései következtében sokan életüket vesztették. Az 1944 őszétől megkezdett kiürítés során a foglyokat gyalogmenetben hajtották Magyarországon keresztül Németországba. Útközben tömeges kivégzések voltak. A magyarországi Abdán lőtték agyon
Fogolylázadás tört ki Auschwitz-Birkenauban. A lázadás előkészítésében és végrehajtásában résztvett a Marosvásárhelyről deportált Goldstein Sándor, akinek sikerült megmenekülnie.

1944. október 8. A Panzerfaust-akció keretében Hajnalban Budapesten a németek elrabolták Bakay Szilárdot, a budapesti hadtest parancsnokát, a nála lévő iratokkal együtt, aki a „kiugrás” magyar katonai biztosításának előkészületeit irányította. Késő este Molotov a három nagyhatalom nevében átadta a magyar fegyverszüneti küldöttségnek az előzetes fegyverszüneti feltételek szövegét orosz és francia nyelven.
A debreceni páncéloscsata során a szovjet csapatok Szentestől északra és délre átlépték a Tiszát.

1944. október 9. Megalakult a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége a Magyar Élet Pártja, az Erdélyi Párt, a Magyar Megújulás Pártja, a Nyilaskeresztes Párt, a Nemzeti Szocialista Front és a Magyarországi Németek, valamit néhány kisebb párt képviselőiből. Elnöke Szász Lajos, társelnöke Jaross Andor, ügyvezető alelnöke Rajniss Ferenc, alelnöke Szöllősi Jenő lettek. A tömörülés célja az volt, hogy politikai támogatást adjon a német segítséggel készülő nyilas államcsínynek és szembeszegüljön a háborúból való kilépéssel. Shvoy Kálmán naplóbejegy-zése: ” … a Tiszán nem keltek át az oroszok, csak Újszegeden, s a Tiszán túl vannak… – És még vannak olyan állatok, akik tovább akarnak harcolni, s nem akarják belátni, hogy a néme-tek becsapnak, segítséget nem adnak, magunkra hagynak, s a végén egy éjjel angolosan eltá-vozva, minket bennhagynak a pácban. Micsoda rövidlátó, gyatra kormány!…És a magyar ko-rmány tovább harcol, tovább hív be embereket. Hajmeresztő és kétségbeejtő. Ezek gazemberek!”

1944. október 10. A szűk körű koronatanácsi ülésen elfogadták az előzetes fegyverszüneti feltételeket. Veesenmayer jelentette Ribbentropnak, hogy a magyar kormány nem hajlandó folytatni a zsidók deportálását.

Egy szovjet zászlóalj behatolt Debrecenbe. A 18. szovjet harckocsi hadtest egészen Kecskemét széléig jutott.

Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „A palota előtt menekülő SS pol. kocsik és egy asszony 2 gyerekkel Kecskemétről, aki riasztó híreket mesélt, így pl. Kecskeméttől 25 km-re voltak az oroszok, amikor eljöttek, a magyar katonák semmi ellenállást nem fejtenek ki, tisztjeikkel szemben agresszív lépnek fel, az oroszok őrült iramban törnek előre…Menekülés óriási méreteket ölt és nincs organizálva. Székesfehérvárra is begyömöszölnek mindent, anélkül, hogy tudnák, van-e hely vagy nincs. Fejetlenség az egész vonalon!”

1944. október 11. Horthy Miklós kormányzó megbízottai Moszkvában alá-írták az előzetes fegyverszüneti megállapodást.
SS-katonák és nyilasok a kiskunhalasi vasút-állomáson a 101/322. számú munkaszolgálatos-század 11 tagját végezték ki, mert fejadagju-kat egy másik vonaton tartózkodó menekültekkel megosztották. A meggyilkoltak között volt Örkényi Strasser István, a neves szobrász.
A szovjet csapatok bevonultak Kolozsvárra, ahol ekkor mindössze 50-60 zsidó lakott. A Debrecenbe előző napon behatolt szovjet zászlóalj déli irányban kitört a városból.

Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Rengeteg a menekült, teljes a fejetlenség, nincs irányítás, szervezés. A menekülést fokozza, hogy 1 hét óta a lapok, a vezér-kari főnökség intenciói szerint, oroszokról rémhíreket terjesztenek, embereket félemlítenek meg. Németek is gyászosan és gyalázatosan mennek, mondhatnám menekülnek vissza Graz felé, lopva, rabolva, amit csak lehet”.

1944. október 11-12. A háborúból való kiugráshoz fűzött remények jegyében munkacsoportok jöttek létre azzal a céllal, hogy a deportáltak levelei alapján meghatározzák a táborok helyét, lakóik számát, névsort állítsanak össze, élelmiszert, ruhákat és gyógyszert gyűjtsenek, előké-születeket tegyenek a visszatérők fogadására. A munkában részt vett Krausz Miklós, Komoly Ottó, dr. Görög Frigyes, Kluger László, Glückstahl Andor, Hajek Ernő , Eppler Erzsébet, dr. Heller Imre, Weisz Arthur, Balog Andor, dr. Reiner Imre és a Zsidó Tanács több tagja.

1944. október 12. A 2. Ukrán Front parancsnoksága Horthy kérésére leállította csapatai előre-nyomulását, hogy megkönnyítse a „kiugrás” katonai biztosítását. Délután Csia Sándor és Kemény Gábor két japán diplomatával ebédelt, és átadták nekik Szálasi kérését, hogy a japán követség járjon közben a szovjetek által megszállta területek magyar lakossága érdekében.

A szovjet 18. lövészhadtest elfoglalta Volócot és Vezérszállást. Issza Plijev tábornok csapatai elfoglalták Nagyváradot.

1944. október 13. Debrecenben 62 munkaszolgálatost és politikai foglyot lőttek agyon.
Kolozsváron ideiglenes városi tanács alakult, 17 román, 11 magyar és egy zsidó taggal.

1944. október 14. A Német Távirati iroda hírét sugározta a magyar rádió„[…]Magyarországot éppen úgy kell és éppen úgy is fogja védeni, mintha német föld lenne.[…]”.

A szovjet hadsereg bevonult Kőrösmezőre.
Horthy utasítására szabadon bocsátották a politikai foglyokat, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrét.
Délben, Horthy arról beszélt kisbarnaki Farkas Ferenc, esetleges miniszterelnök-jelöltnek, hogy az előzetes fegyverszüneti szerződésnek azon pontját, mely a németekkel való szembefordulást írta elő, megpróbálja valahogy kijátszani.

1944. október 15. Ifjabb Horthy Miklós, a Kiugrási Iroda feje, még a 10 órára összehívott minisztertanács előtt találkozót beszélt meg jugoszláviai futárokkal Bornemissza Félixnek, a Magyar Dunai Hajózási Társaság igazgatójának irodájában. A házat Otto Skorzeny emberei körbevették, ifj. Horthy Miklóst és Bornemissza Félixet elfogták, majd szőnyegbe csavarva, titokban kicsempészték Budapestről. A kormányzó fia végül a mauthauseni koncentrációs táborba került. A 18-áról 15-ére előrehozott koronatanács ülése csak 10:45-kor kezdődött. A megtört kormányzó bejelentette a szovjet fegyverszüneti feltételek elfogadását. A koronata-nács ülése délben megszakadt, a kormányzó, a miniszterelnök és külügyminiszter Veesenmayerhez indult. Horthy fia elrablása miatt megfenyegette Veesenmayert, hogy túszként tartja foglyul. Veesenmayer a Hitlerrel való konzultációra kérte, és közölte, hogy Budapestre érkezett Rudolph Rahn, a Führer különmegbízottja, Horthy beleegyezett a vele való találko-zásba, ugyanakkor nem adta fel eredeti terveit sem. Proklamációját 12:40-kor olvasták fel a rádióban, Hlatky Endre erőfeszítéseinek köszönhetően. Hlatkyt a proklamáció felolvasása alatt visszacsalták a Királyi Palotába, letartóztatták, majd deportálták. A kormányzó 13 óra körül találkozott Rahnnal, és megerősítette döntését. A délután folyamán a rádióadó a néme-tek és a nyilasok kezébe került, többször beolvasták Vörös János-nak a harc folytatására vonatkozó új parancsait, továbbá egy felhívást melyben Budapestre szólították Beregfy Károly vezérezredest. A lakosság az örömnyilvánítás néhány jele mellett gyakorlatilag passzí-van, tehetetlenül és értetlenül szemlélte az eseményeket. Néhány zsidó letépte a sárgacsilla-got, illetve munkaszolgálatosok karszalagjukat. Délutánra azonban egyértelművé vált a kiug-rás kudarca, a cél mindkét részről a hatalom minél „simább” átadása volt: Horthy és köre részéről a vérontás elkerülése, nyilas és német részről a törvényesség látszatának fenntartása játszott szerepet. Este Szálasi, a nyilas-mozgalom vezetője átvette a hatalmat. A késő este a rádióban Szálasi Ferenc nevében beolvasták a háború folytatását bejelentő hadparancsot. Az elrabolt fiával zsarolt Horthy Veesenmayer nyomására visszavon-ta előző napi proklamáció-ját, kinevezte Szálasit a „nemzeti összefogás kormányának” miniszterelnökévé és lemondott a kormányzóságról. Véget ért a negyed századig tartó Horthy-rendszer, és megkezdődött a magát „nemzetvezetőnek” nevező Szálasi véres terrorral párosult nyilas rémuralma.

A Vadász utca 29. alatt lévő „Üvegházban” menedéket lelők létszáma a puccsot követően, a hónap végére meghaladta a 800 főt, decemberben pedig kétezren voltak az épület falai közt.

A szovjet és román csapatok elérték Dést. A Vezérszállás mögött kiépített magyar bunkerek kapituláltak. A szovjet csapatok az Uzsoki- és a Vereckei-szorosban, valamint Kőrösmező térségében érték el az Árpád-vonal támpontjait, behatoltak az első védőövbe, de az előrenyo-mulás ezzel megállt. A tervek szerint erre a napra az 1. hadsereg arcvonalából kivont 10. gyaloghadosztálynak Budapestre kellett volna érnie, ami azonban nem valósult meg.

1944. október 16. A Werbőczy utcai SS-laktanyában őrizetben lévő Horthy Miklós kétszer is megtagadta Szálasi fogadását. Lemondásáról és Szálasi miniszterelnöki kinevezéséről szóló dokumentumot, illetve Vörös Jánosnak a harc folytatására utasító parancsát csak délután írta alá, miután Veesenmayer ígéretet tett, hogy Németországban államfőhöz méltó őrizetben lesz része, továbbá, hogy ifj. Horthy Miklós Bécsben fel fog szállni a Németországba tartó külön-vonatra. A kormányzó és közvetlen családtagjai Otto Skorzeny kíséretében indultak németországi száműzetésükbe, melynek színhelye a bajorországi Waldheim melletti Hirschberg-kastély volt, melyet az amerikaiak értek el a későbbi hadműveletek során. Ifj. Horthy Miklós, Veesenmayer ígérete ellenére, nem csatlakozhatott családjához, Mauthausenből később Dachauba került, melyet szintén az amerikai csapatok értek el 1945-ben. A miniszterelnököt, Lakatos Gézát, miután a hatalom „átadása” megtörtént, a nyilasok letartóztatták és Tihanyba vitték.

A nyilas hatalomátvétel és a zsidóellenes atrocitások öngyilkossági hullámot indítottak el a zsidó közösségben. Budapesten kb. 10 napra lezárták a csillagos házakat, azt semmilyen indokkal nem hagyhatta el senki. A Zsidó Tanács megbénult, tagjai bujkáltak, vagy ők is a csillagos házakban rekedtek. Egyedül Domonkos Miksának, a műszaki osztály vezetőjének sikerült bejutni a Zsidó Tanács székházába. Az oda érkező nyilas egységet csellel távozásra bírta – miután az általa hívott Ferenczy László alezredes elutasította segítségkérését, a nyila-soknak az ellenkezőjét állította. Később, egy hasonló telefonbeszélgetés során, bár segítséget ismét nem adott, Ferenczy kifejezte szándékát, hogy szeretne kapcsolatba lépni a Zsidó Tanács három vezetőjével, Stern Samuval, Pető Ernővel és Wilhelm Károllyal. Délelőtt 11 óra körül Reiner Imrének, az ortodox iroda korábbi tanácsosának is sikerült a székházba érnie. Az ő, továbbá Gellérti Miklós segítségével próbált Domonkos úrrá lenni a helyzeten. A számos segélyhívás mellett a napi ügyeket is folytatni kellet, mint az internálótáborokban lévők élelmezése, a nyilvános konyhák ellátása. Hogy az esetleg kételkedőket meggyőzze, Domonkos századosi egyenruhát viselve adta ki utasításait, azt állítva, hogy Ferenczy nevében cselekszik. Néhány napon belül sikerült kiszabadítania a Tanács több tagját, köztük Földes Istvánt, Nagy Józsefet, Stöckler Lajost. Küldöncei között többen a 101/359. számú munkaszolgálatos századból kerültek ki, mely a Tanács székházában állomásozott. A század parancsnoka Ocskay László százados volt. A fegyveres munkaszolgálatosok ellenállására hivatkozva, főképp a VIII. kerületből több ezer zsidót gyűjtöttek a Rumbach Sebestyén utcá-ban és a Dohány utcában lévő zsinagógákba. Utóbbi helyre vitték Hevesi Ferenc főrabbit és Bródy Ernő országgyűlési képviselőt is. A semleges országok képviseleteinek, illetve sok felháborodott magyar közbelépésének eredményeként a zsinagógákat kiürítették, az ott lévőket az éjszaka leple alatt otthonaikba visszavitték.

A 4. Ukrán Front felújította támadásait az Árpád-vonal ellen. A magyar VI. hadtest harc nélkül visszavonta jobbszárnyát, és feladta a rahói völgyzárat.

Shvoy Kálmán emlékiratából: „Horthy kiáltványa után Szálasi a németek segítségével magához ragadta a hatalmat… A királyi várban fényes ünnepség keretében, de kevés jelenlevő előtt a korona előtt esküt tett, amelynél József főherceg és Zadravecz játszottak nagy szerepet…. Nyilas főispánt neveztek ki Pintér József kőműves személyében, aki fekete nyilas formaruhában járt, nagy pisztollyal és adta a diktátort. Megjelentek azonban a pártszolgálatosok, a társadalom salakjai, az ún. Árpádsávval és karszalaggal a karjukon, fegyverrel is tobzódtak. Igazoltattak az utcán, erőszakoskodtak és önkényeskedtek. De megjelentek rövidesen a Nemzeti Számonkérés tagjai, csendőrök, a nyakukban pléhtáblával, NSZK betűkkel. Megkezdődött az önkényes rekvirálás, beszállásolás, egyszóval a terror uralma. Undorító volt. Vörös János vezérezredes felhívást intézett a magyar néphez, melyben további harcra szólítja fel őket az oroszok ellen… Vörös János, akinek nagy bűne van abban, hogy az országnak a németekkel való szövetségbőli kiugrása nem sikerült, mert az ő hanyagsága folytán szereztek már előre tudomást erről a németek és Szálasiék.”
Pusztavámon SS-katonák és magyar segítőik két Jolsváról útnak indított munkaszolgálatos-század, zömében – Borsod megyei és miskolci – orvosok és gyógyszerészek, kb. 300 fős állományának megparancsolták, hogy vetkőzzenek le, majd 216 (máshol 210 szerepel) főt megöltek közülük. A munkaszolgálatosokat a „német nép elleni lázadással” vádolták, amiért Horthy Miklós előző napon elhangzott proklamációja után letépték és eldobták karszalagjai-kat. Kb. 47-en az előző nap meg tudtak szökni. Három szökevényt a falu Volksbund tagjai fogtak el. A helyi Művelődési Ház falán emléktábla emlékeztet az áldozatokra. (l.: Aszódi Imre – Dobrossy István: A jolsvai orvosszázad sorsa.)

Forrás: Nagyfuvaros utcai Zsinagóga által megjelentetett EMBERBARÁT nevű hetilap