Esti Kornél azt álmodta: feleségül ment Németh Szilárdhoz. Verejtékben úszva ébredt. Noboszmeg, morogta archaikusan maga elé, de a dermedt csendet nem oldotta a rusztikus közlés. Mindennek van határa! De aztán lecsendesítve az elméjében háborgó zűrzavart, megpróbált visszailleszkedni álmába. Szerelmesen hozzábújt párjához, lágyan simogatta a sörtéket buksi fején, morzsolgatta a fülcimpáját, mert tudta, hogy azt szereti. [Te vagy az, Viktor?] Bizalmasan, gyengéden voltak együtt, Németh Szilárd érzelmektől túlcsorduló tekintete szenvedélyes rajongással kapcsolódott hitveséébe. Aztán ez a behemót mackó [ő egy nagydarab kincs! – mondaná Esti édesanyja] lomhán kibontakozott kedvese öleléséből, dolgoznom kell, brummogta, meg kell akadályoznom a népvándorlást.

De Esti Kornél (Kornélia?) álmában boszorkánnyá változott, akit arra tanítottak, hogy minden földi halandót térítsen le az útjáról,  szépségével, jóságával kerítse hatalmába. [„De vigyázzon jól, mert ha egyszer valakit nem sikerül megszereznie, örökös vágy, örökös fájdalom költözik szívébe, mit nem pusztíthat el már soha.”] Pillantását férje szoborszépségű arcvonásaira szegezve kimondta: a menekülőknek segíteni kell! Bizonytalanul suttogott, még az álomban is érezve a közlés iszonytató súlyát, de a nagy formátumú államférfi felneszelt. Te is feleségem, Kornélia?! Te is hazaáruló, nemzetvesztő, álhumánus libezsibuzokomcsibérenc vagy, aki saját népe ellen fordul, kvázi ráront?! Aki a Magyar Asszonyok Megerőszakolására Buzdít (ennyi nagybetű elég)?! Testvéreid halálát kívánod, a szülőföldedet elözönlő négyéves terroristák és anyáik kése által! Hát nem érted?! Ezek el akarnak minket pusztítani! Sőt, széttépnek, kinyírnak, átpasszíroznak, kerékbe törnek, felnyársalnak, elemésztenek, miszlikbe vágnak, porrá zúznak! Esti Kornélia csak lassan jött rá, hogy a valóban fontos ügyekben semmiféle varázslat nem számít. így lett ez a boszorkány is bátor. És szomorú.

Most, hogy nyilvánvalóvá vált, a mi Szilárdunk áspiskígyót melengetett a kebelén, csak egy megoldás maradt: a CÖF-höz fordulni: égessék meg a boszorkányt!

vendégszöveg: Esterházy Péter, Lázár Ervin