A magyarok és moldovaiak képviselték kelet-Európát az ottawai gasztronómiai versenyen
Ne csak fotózzál, de azért próbáld ki ételeinket is!–tette fel a visszautasÃthatatlan javaslatot egy moldovai népruhába öltözött mosolygós hölgy, miután sorozatnyi fényképet készÃtettem Moldova ottawai nagykövetségének asztaláról az úgynevezett Embassy Chef Challenge-n (a követségi séfek vetélkedÅ‘je). Nata Albot képviselte Moldovát és egy klasszikus élelt – meglehetÅ‘sen tradÃcionális tálalásban – nyújtotta a zsűrinek és a több mint százötven vendégnek. Töltött paprikáról volt szó, olyanról ami egy kicsit a nagymamámnál töltött vasárnapi ebédekre emlékeztetet. A moldovai követség kioszkja népmotÃvumokkal volt dÃszitve és hazai boraikat mutatták be. A térségben Moldova csaknem borászati „nagyhatalom”…évente több mint 124 ezer tonnát is meghaladja a termelésük. ElÅ‘re is elárulom, hogy Moldova nem lett az est gyÅ‘ztese, de ha akadt volna egy különdÃj a vendégszeretetre, akkor azt biztosan megnyerték volna.
Moldova ottawai nagykövetsége az Embassy Chef Challenge-n. Fotó: C. Adam.
Csupán egy asztal választotta el a moldovaiakat a másik kelet-európai csoporttól: Magyarország ottawai nagykövetségétÅ‘l. Varga Zsolt a nagykövetség séfje, és Å‘ is – bizonyos fokig – mély hagyományokra épülÅ‘ étellel indult a vetélkedÅ‘n. De prezentációja mindenképpen kortárs volt. Szaravashúsból készült töltött káposztát kóstolhattak meg a vendégek az asztaluknál. Varga Zsolt gasztronómiai háttere a francia és thai konyhára épül, Magyarországon kÃvül az Egyesült Királyságban és Oroszországban is dolgozott. Ráadásul az esemény szervezÅ‘i valamennyi ételt párosÃtottak borokkal és sörökkel, amelyek a bárban voltak kaphatók, Ãgy az ételeken kÃvül a világ számos pontjáról érkezÅ‘ borokat is kóstolhattunk.
Varga Zsolt, az ottawai magyar nagykövetség séfje. Fotó: C. Adam.
Varga Zsolt a zsűri előtt. Fotó: C. Adam.
A 2015-ös követségi séfek vetélkedÅ‘je egy fundraising akció volt Kelet-Ontario Gyerekkórháza számára (Children’s Hospital of Eastern Ontario). A vendégek a résztvevÅ‘ hét követség asztalát látogathatták meg, ahol hét különbözÅ‘ előételt kóstolhattak. Magyarországon és Moldován kÃvül, jelen volt a Fülöp-szigetek, az Egyesült Királyság, Thaiföld,  Trinidad és Tobago szigete, valamint Spanyolország.
A spanyol nagykövetség asztala. Fotó: C. Adam.
Az eseménynek otthont adó Victoria Hallban telt ház volt és akadt jó néhány közismert vendég is, legalábbis azok számára, akik az elmúlt évtizedekben követték a kanadai politikát. Jelen volt – például – John Manley, Kanada egykori miniszterelnök-helyettese, illetve pénzügy- és külügyminisztere. A kanadai honvédelem ceremóniális gárdája is jelen volt és valamennyi séft egy dÃszöltözékben lévÅ‘ gárda-tag kÃsérte fel a szÃnpadra. Miközben a Fülöp-szigetek asztala elÅ‘tt vártam a kigyózó sorban, az egyik ceremóniális gárda-taggal taktikáztunk arról, hogy miképpen lehetne minél gyorsabban, sorállás nélkül kipróbálni mindent.
A kanadai hadsereg ceremóniális gárdája. Fotó: C. Adam.
Az est végén, Trinidad és Tobago szigete lett a gyÅ‘ztes. A kis karib sziget egy valóban komplex és szépen tálalt előételt ajánlott a zsűrinek és a vendégeknek. A gyÅ‘ztes séf Resa Solomon-St. Lewis volt, aki kókusz infúzióban készÃtett, karittal (curry-vel) fűszerezett kecskét ajánlott. Ehhez jött még egy uborasaláta és egy hibiszkusszal készÃtetett rumos ital.
Trinidad és Tobago ottawai missziója. Fotó: C. Adam.
Az est szervezői összesen 100 ezer dollárt gyűjtöttek össze Kelet-Ontario Gyerekkórháza (CHEO) részére, melyből olyan felszerelést vásárolnak, amivel az irritábilis bél szindrómát kezelhetik a legfiatalabb páciensekben. Gratulálunk valamennyi séfnek és köszönjük, hogy résztvettek ebben a fontos jótékonysági akcióban!
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar HÃrlap alapÃtója és fÅ‘szerkesztÅ‘je. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelembÅ‘l. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelembÅ‘l. A KMH-n kÃvül a Hungarian Free Press cÃmű angol nyelvű lap fÅ‘szerkesztÅ‘je. 2015-ben Szabad Sajtó dÃjjal tüntették ki a Kanadai Magyar HÃrlapot. A dÃjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó AlapÃtványtól.
9:03 de.
Az ottawai benfentesek szerint, a magyar a nagykövetség töltöttkáposztája különösen finom volt. Egy icike picikét zsÃros, de zamatos, és testes. Érdekelne, hogy a KMH fÅ‘szerkesztÅ‘jének lehetÅ‘sége volt e, a nemzeti együttműködés jegyében, tolmácsolnia észrevételeit a témában, Dr Ódor Bálint nagykövet Úrnak, akár egy két töltött káposztával a zsebében távoznia az éj leple alatt ??
11:20 de.
Töltött káposztával sajnos nem tudtam távozni, de a magyar nagykövetség boraival annál inkább, amit a silent auction-on sikerült megnyernem…és eléggé stilusosan a tavasszal Budapesten szerzett magyar bankkártyával fizettem ki a három bort. Jól jött az a kártya! Majd legközelebbi meetingünkre hozok egy üveget!
12:12 du.
András, muszáj volt zsÃrosnak lennie, mivel a szarvashús eleve száraz, önmagában alkalmatlan tölteléknek. Perkeltnek, az más.
12:26 du.
Chris, hiába, még kezdő vagy az ilyen fogadási etetések terén 🙂
A rutinos fogadásra járó szittya bebéleli a belsÅ‘ zsebeit nylonzacskóval. Szmokingnál ez ugyan nem játszik, de az ilyen köznapi kÃnálások nem black tie események, és egy jó kis lezser zakó igencsak ápol és eltakar.
Más: a hatvanas években kezdett meghonosodni a legvidámabb barakkban a svédasztal. Az első svédasztalos ebédet a margitszigeti Grand Hotel teraszán adták, botrányba is fulladt rendesen, mert az úri közönség pakolt mindenbe, ami csak nála volt.
Mondjuk, a késÅ‘bbi években az ilyen-olyan állófogadások meghonosodtával is gond volt a meghÃvottak étkezési kultúrájával – egy kézben tartva a tálalótányért (amire mohón felhalmozott mindent, amire ingere volt, ahelyett, hogy többször fordult volna, Ãgy láttam olyat, hogy a zakuszka mellett mini töltött levében tocsogott a zserbó), a szalvettát, másikban az eszcájgot, mindezt állva, ráadásul olyannal küzdve, ami eleve kés-villát igényel) könyöktÅ‘l könyökig – a rutinosabbja az ablakpárkányra pakolt – ügyelve arra, hogy a szarvasperkelttel le ne edd magad, mit mondjak, néha ugyancsak jókat derültem a módszereken 🙂
Később, rájőve eme gondokra, már un. ültetett fogadások kezdtek
divatba jönni.
12:51 du.
@ Ille Pista
Teljesen egyetértek a véleményeddel – a szarvas-marha kicsit omlóssabb mint a sima szarvas, ‘s fÅ‘leg a szarvas-marha térd-kalács. (Nemtom ettél e szarvasmarha térd-kalácsot Mogyoródon Pista?)Beszámolhatnál errÅ‘l nekünk. Diplomáciai forrásaink szerint, hazánk kanadai nagykövete, Dr Ódor Bálint nem engedte szerepelni a szarvas-marha térd-kalácsot e versenyben, mert úgy érezte, hogy valamiféle jelképes térdre borulást sugalhatna a helyi kozmopoliták elÅ‘tt. Az ilyen fajta térdre borulás összeférhetetlen lenne az Orbán kormány külpolitikai értékrendjével. Úgy tudom, volt némi kereslet magyar csigára is, de ez az állat pedig a tempója miatt lett kizárva a versenybÅ‘l. Ciki lett volna ha utolsónak ér be, monjuk, a maláy nagykövetség kirántott teknÅ‘se után. Manapság rengeteg szempontot kell egy nagykövetnek követnie, hogy ne kövessék meg. Szerintem, Dr OB nagyon jól képviselte hazánkat ezen a rendezvényen, körültekintÅ‘nek mutatkozott kötényben. 🙂
1:39 du.
Göllner András: speciel a szarvas-marha térd-kalácsával nem találkoztam errefelé, mi több, a szarvaséval sem, de egy kisebb vaddisznócsalád – papa, mama, meg négy csÃkos vadmalac – már kocogott át elÅ‘ttem az itatóról jövet (majd össze szartam magam, mert a kicsinyeit védÅ‘ koca elég durva tud lenni). Térdkalács ügyben leragadtam ott, hogy „az ángyod térgye kalácsa”, és arról se tudom, mifene. Dr OB-ról meg a L’art pour L’art Margitja jut eszembe, aki dicsekszik vele, hogyaszongya: engem minden nagykövet megmozgatott 😀
10:05 de.
Követ vagy nagykövet…..ez itt most a kérdés.