Csak álltam a nyíregyházi piaccsarnokban és bámészkodtam, ahelyett, hogy megvettem volna a Briganti nevű négylábú biztonsági őrünknek a messzemenően kijáró kacsacsontokat. Az állateledel bolt előtt ugyanis élénken mozgott egy társaság. Öt vagy hat erős férfi, és a parancsnokló négy, korántsem cingár asszonyság méretett fagyasztott egész csirkét, és jegyezgették a súlyokat. Már a harmadik nagyobb – M30-as – rekesz tartalmát pakolták a jókora műanyag táskáikba, de látszott, hogy az összes megérkezett árut meg akarják vásárolni. És sikerült is nekik. Cigányok voltak. Korántsem nyomorgók. Jól öltözöttek, frissen borotvált férfiak, harsányan sminkelt nők. Azt úgy kapásból kizártam, hogy a legalább kéttucatnyi táska tartalmát […]

Kohn bácsitól megkérdezik, hogy miért nem válik el szép, ámde kegyeit másoknak is bőkezűen osztogató feleségétől? Az öreg mosolyog: inkább vagyok társtulajdonos egy jólmenő üzletben, mint száz százalékos tulajdonos egy csődtömegben…Ez a régi, valószínűleg mindenki által jól ismert vicc jutott eszembe, mikor elolvastam Orbán Viktor L’Expressben adott interjúját, melyben a Vezér azt fejtegeti, hogy az európai elit továbbra is azt gondolja, hogy az Európai Egyesült Államok felé kell fejlődni, ő azonban úgy gondolja, hogy az Unió alapját a nemzetek jelentik. Ebből is kitetszik, hogy ő nem az elit tagja, hanem valami egészen más minőség. Mint mondta, úgy látja, a nyugati […]

Harrach Péter képviselő Úrnak KDNP (MKDSZ?) Tisztelt Képviselő Úr! Azzal a tiszteletteljes folyamodvánnyal élek a Nemzeti Cselédellátó Rt.-hez (ZRt.-hez?), hogy számomra kéthetes időközönként 1, azaz egy darab cselédet mintegy 2 órai időtartamra biztosítani szíveskedjenek. Indokom: A legfőbb, hogy megöregedtem. Nem vagyok még agg, el tudom látni magamat, de a magyar népesség nagy részéhez hasonlóan nekem is beakadt vagy húsz éve egy gerincsérv. (Szerencsére nem szorultam már rá az Önök jótékonyságára: minden korhatárt átlépve 40 év munka után öregségi nyugdíjat kapok már régen.) Emiatt elviekben nem emelhetnék 2 kilónál súlyosabb terhet. Hanem van néhány – megengedem elítélendő – szokásom. Az egyik, […]

Már nem nézek híradót, nem olvasok újságot! Már csak a macskámért megyek Pestre, meg ilyesmiket írnak kommentként az amúgy az országért a népért felelősségérzettel megvert emberek, akik mára elveszítették a hitüket, a lelkesedésüket, a jókedvüket. Nem is tudom, mit lehetne tenni ez ellen a jelenség ellen, de valamit tenni kellene, hiszen ez maga a kollektív öngyilkosság. Ha valaha is a magyar demokraták, a magyar baloldal ismét meghatározó társadalmi tényező szeretne lenni, akkor ezt nem lehetne hagyni, ez ellen tenni kell. A közöny, az apátia, a beletörődés a társadalom legyilkolásával egyenlő. Aki ezt hirdeti, az azt a hitet kelti, hogy tehetetlenek […]

Liberálisék logikája gyakran bicsaklik meg, ha ésszerű érvelésről van szó. Nem értünk pár dolgot, ezért feltettünk pár kérdést. 1. A házasság idejétmúlt konzervatív feudális intézmény, akkor minek kell a melegeknek? „Nagy a zavar a fejekben” mondhatnánk, ha a Modoros blog lennénk, de tényleg nem értjük mi zajlik odabent. Házasodni a lehető leglábszagúbb dolog, nem is beszélve arról, hogy a házasság „visszataszító intézmény, amely a Fidesz miatt vált ilyenné” – legalábbis a PM-es Tordai Bence szerint. Most akkor minek ez a feudális intézmény a progresszív melegeknek? Nem értjük. 2. Az állam ne szóljon bele a magánéletembe, vagy mégis? Liberális felfogásotokból ugyebár […]

Azt kérdezi tőlem volt osztálytársam, nem tűnt-e fel nekem, hogy 1989-től a mai napig társadalmunk egyik alapvető ismérve a megosztás és az egymásra uszítás, nyíltan, vagy burkoltan. Érveit hosszan sorolta, ha nem is időrendi és fontossági sorrendben, de minden féleképpen figyelemre méltóan. Hogy kik fütyülték ki és miért annak idején egy ötvenhatos megemlékezésen Göncz Árpád köztársasági elnököt és, hogy mind ebből mit profitált Orbán Viktor, az megérne egy külön tanulmányt. Mint ahogy az is, hogy mennyi miépes adja szavazótáborának gerincét a mai kormányzó pártoknak. Hova tűnt a MIÉP, az SZDSZ, a Kisgazda Párt, az MDF? Mi lett a szavazóikkal, hová […]

„Addig folytatjuk, amíg Magyarország nem lesz újra magyar, és lehetőség szerint fehér” Győzelemként értékeli a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, hogy a mozgalom aktivistáinak megjelenése után a rendőrség „megtisztította” a Keleti pályaudvart a menekültektől. Zagyva György Gyula, a HVIM társelnöke szerint a kormány „képtelen megállítani ezt az afrikai áradatot, amely el fogja söpörni Magyarországot, ha mi nem állunk ki”. Zagyva szerint a jövő héttől a HVIM tömeges tüntetéseket szervez az összes menekülttábor elé, továbbá a magyar-szerb határra, hogy Afrikában és Afganisztánban is „lássák, hogy ne ide jöjjenek, mert nem látjuk őket szívesen”. Namármost. Zagyvát illetően megáll a nomen est omen: fölöttébb […]

A Keleti Pályaudvar előtt tartott happeninget a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, ennek során az ott tartózkodó menekülteket vegzálták, ahogy az az ő köreikben divatos. A rendőrök – bár állításuk szerint semmi ilyesmiről nem tudnak, mégis kiszálltak és begyűjtötték – a migránsokat. Nincs azzal semmi baj, hogy azokat előállították, akik semmiféle okmánnyal nem rendelkeztek, hiszen ez szabálytalan, de egy normális államban azokat is begyűjtötték volna, akik át próbálva vállalni az ország idegenrendészeti feladatait, hatóságosdit játszottak védtelen, kiszolgáltatott emberekkel. Ma aztán gyűlést tartottak a Keletinél, ahol beszédeket mondtak, tele okosságokkal. Felszólalt a Jobbik balassagyarmati önkormányzati képviselője, aki a migránsokat ország és kontinenshódítóknak nevezte, […]

Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték anyám… kósa lajosnak vagy lalinak vagy lulunak vagy hutinak vagy tuszunak Lassan pofázz, tovább élsz. Azt mondták, ez van a magyar himnuszba. Én menni hamaros vagy viharos magyar. Ott nem tudják, ki vagyok. Tuszu vagy huti? Hiszi? Vagy piszi? Én tanulom nyelvetek. Már tudok huti vagy tuszu. Magyarok tudnak ruszi vagy riszi? Én tudni angol meg belga. Az jól jön magyarba. Tán Kosa elhiszi. (lehet röhögni, hogy tuszu vagy huti…) Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték […]

Furcsa dolog az, amikor egy látszólag szinte semmi téma hirtelen felcseperedik, kibújik az aszfalt alól, a maga természetességével nyújtózik a fény felé. A tűző napra. Vajjal vastagon megkenve. Valami ilyesmi történt Kende Judit le nem tett doktori esküjével is. Amikor a Facebook-on megjelent politikai gesztus-bejelentését követően óvatosságra intettem a hódolatok elsietését illetően a fene se gondolta, hogy ez egy vajjal megkent méhkas. Akkor még csak pár furcsaság tűnt fel, ahogy akkor írtam is. Leginkább csak benyomás szintjén egy furcsa kiszámítottságot vélelmezve. Egy olyan gesztus kapcsán, ami a maga kockázatmenetességével inkább provokatívnak, mint hősiesnek tűnt. Aztán az általam készített képernyőkép felbukkant […]

A napi hírek nyomába kullogunk. S most mégis olyasmire vetemednék, hogy először, puszta időhúzásként egy olyan gondolatkísérletre hívjam fel a tisztelt publikumot, aminek elsőre semmi köze a napi történésekhez. Tekintsük úgy, mint egyfajta szociogeometriai gondolatkísérletet. Amiről elől járóban leszögezném, hogy a szó tetszik. Függetlenül annak tudományos jelentésétől. De máris rátérek a kísérletre. Először mindenki képzeljen el egy játékteret, ahol egymástól távol elhelyezkedik két pont. „A” és „B” pontok. A lényeg, hogy távol legyenek. Mondjuk, képzelje egy város két végpontjába az említett pontokat. Ez, gondolom, gyorsan megvan. Ezután képzelje odacövekelve magát az „A” pontba. A következő feladat, hogy képzelje el mindenki, […]

Szomorú szívvel közöljük a montreáli magyarsággal, illetve a KMH olvasóival, hogy Ciamarra Júlia, a Montreáli Magyar Iskola korábbi igazgatója és a helyi magyar közösség lelkes tagja 2015. július 6-án elhunyt a St. Mary’s Kórházban. Korábban meghalt Júlia férje, Nicola Ciamarra. Júliát gyászolják gyermekei – Nadine és Daniel – valamint testvérei, Marika és László, illetve a montreáli összmagyarság, mely közösségben példamutató odaadással, melegséggel és nyitottsággal dolgozott hosszú évtizedeken keresztül. Többszáz gyermek, szülő, tanár, család és újbevándorló ismerhette meg Júlia szeretetteljes önkéntes tevékenységét az évtizedek folyamán. A ravatalra 2015. július 10-én kerül sor, 18 órától 21 óráig az Urgel Bourgie-ban (1255 Beaumont, Town […]

Na, kérem. Vannak nekünk szakállamtitkáraink. Legalábbis az ember arra gondol esetükben, ha ott vannak, ahol vannak, akkor csak értenek valamihez. Mondjuk, amikor az ember L. Simon totális sötétségéről olvas energiagazdálkodási ügyben, akkor azért már gyanakodhatna, hogy a szakértelem az valami bolsevik trükk (és akkor most tekintsünk el a 4 millió szegény és a vasárnapi zárva tartás összefüggéseit taglaló, ugyancsak aljas és jellemtelen cinikusságától ), van egy olyan gyanúm, az ilyen L.Simon féléket úgy tenyésztik a Fidesznél – mert ilyennek nem születik egy ember – most nagyot alakított a nagy tudású. Szerinte azért is van szükség a déli határ mentén építendő […]

– Halló, tessék itt a Nemzeti Adattároló Központ kerületi kirendeltsége… Halló, tessék itt a Nemzeti Adattároló Központ kerületi kirendeltsége… – Jó napot kívánok! Néhány adatra lenne szükségem. – Regisztrált már? – Nem. Azt is kell? – Természetesen. Felmegy a honlapunkra, a www.pofatlansag.hu-ra , ott kitölti az űrlapot, befizeti az egyszeri kétszázezer forintos belépési díjat és után már csak adatonként kell fizetni. – Rendben van, megteszem, addig is kérdezhetnék? – Azért vagyunk kérem, 3500 kiképzett munkatársunk várja a keményen dolgozó kisemberek kérdéseit. Vezérigazgatónk, Dr. Külön Semjén Zsolt utasításba is adta, hogy előzékenyek legyünk, sőt mosolyognunk is kell, bár ez a telefonban […]

Ha akarnám, sem tudnám a görög helyzetről szóló elemzések – gyakran egymásnak is ellentmondó – sorát gyarapítani. Nem ismerem olyan jól az ország működését, nem tudom eldönteni, hogy a hitelezők által ajánlottak kiutat jelentenek-e, vagy éppenséggel az ország végzetét hozzák. Híres-neves közgazdászok állnak ki mindkét opció mellett. Nézve a helyszíni tudósításokban megszólaló lelkes görögöket, akik a vasárnapi népszavazás eredményének örülnek, megüti a fülemet: Görögország nem hagyja megalázni magát, Görögország visszanyerte büszkeségét! Hogy mi van? Inkább szegény, mint gazdag ember lévén, életem során sokszor kértem és kaptam kölcsönt. Hitelből lett tévé, fridzsider, lakás, bútor, miegymás. Volt, hogy banknak tartoztam, de előfordult, […]