Archive for 2015

Justin Trudeau a párizsi terror támadásokról: Kanada szolidáris francia unókatestvéreinkkel

2015 november 14 7:00 de.47 hozzászólás
Justin Trudeau megrendülve beszél a párizsi terrortámadásokról. Fotó: CBC.

Justin Trudeau, Kanada újonnan beiktatott liberális miniszterelnöke „mélyen aggasztónak” nevezte a péntek esti példa nélküli terrortámadásokat Párizsban, melynek következtében több mint 150-en haltak meg a francia főváros utcáin. A kanadai kormányfő francia nyelvű sajtótájékoztatóján jelezte, hogy a francia és a kanadai népek „unókatestvérek” és szolidaritásáról biztosította François Hollande francia államfőt. „Minden segítségünket és támogatásunkat felajánlottuk a francia kormánynak, illetve a francia népnek”–mondta Trudeau. Mint ismert: a liberális kormány szándéka, hogy kivonja Kanadát az Iszlám Állam elleni katonai fellépésből. Egy újságíró kérdezte Trudeau-t, hogy a párizsi tragédiára való tekintettel, változtatja-e esetleg a balközép kabinet álláspontját? „Még túlságosan korai konklúziókat levonni. Ugyanakkor […]

Read more ›

Lőjük a migráncsokat halomra!

Lőjük a migráncsokat halomra!

Párisba tegnap beszökött a Szörny, a terrorizmus szörnye. Nem mondhatni, hogy hangtalan suhant, és a hangulat sem olyan elégikus ma ott, mint volt hajdan Ady Párisában – a Szöny útját halottak szegélyezik. Várható volt valami ilyesmi, hiszen az Iszlám szörnyszülött és korcs gyermeke hadat üzent a civilizált világnak, és a harchoz fegyverek kellenek. Hatékony fegyverek. Mi lenne hát hatékonyabb a terrornál? A terror a fanatikusok atombombája, csak lényegesen egyszerűbb előállítani annál. Nem kell hozzá semmi, elég lehet néhánytíz, önmagát is feláldozni hajlandó fanatikus és néhány kés – kis idő múltán képesek egy nemzet normális életét megzavarni és gyanakvást, rettegést kelteni. […]

Read more ›

Egy régi találkozás

Egy régi találkozás

Találkozás egy valamivel soványabb és fiatalabb emberrel Vajon hányan emlékeznek mindarra, amiről Orbán Viktor alig több mint öt évvel korábban nem mondott igazat? Mindenesetre az egyik – a MAGOSZ 2010-es hajdúböszörményi nagygyűlésén – oly magabiztosan előadott hazugságát (ami szerint Magyarországon külföldiek, amíg a Fidesz kormányon lesz, nem vásárolhatnak termőföldet) napjainkban maga cáfolja meg. „Szeretném Önöket megnyugtatni – mondotta volt –, hogy a magyar föld jövője nem függ a Brüsszelben esedékes döntéstől. Ez csak és kizárólag tőlünk függ. És elmondhatom önöknek, önök biztosak lehetnek abban, hogy amíg a Fidesz kormányon lesz, és abban az én munkám is ott lesz, addig Magyarországon […]

Read more ›

Éhezésügyi hatalomerózió

12:08 de.2 hozzászólás
Éhezésügyi hatalomerózió

A gyermekszegénység szintje mérhető. Alapvetően a gyermekek ellátottsága, köztük az élelmiszerrel való ellátottságuk is. Alighanem ezért van iszonyú gondban a kormányzat. Miközben az ellenzék ezen a téren kivételesen mintha ellenzékként kezdene viselkedni. Konkrét, ellenőrizhető téma mentén beszéltetve a kormányzat-, és Orbán-közeli atyafiakat és anyanőket. Ami kifejezetten erodatív környezet a hatalomnak. Egyszerűen azért, mert a teljhatalom nem is annyira diszkrét látszata elbizakodottá, nagyképűvé és érvkészletileg felkészületlenné tesz. Különösen akkor, ha mindezen készségekben már korábban sem voltak szegények a hatalom képviselői. Mert itt van például a humán laposelemek felkent minisztere: Balog Zoltán. Már 2012. végén eljutott arra, igaz az oktatás kapcsán, hogy […]

Read more ›

Színházi fotók 56. — A NADRÁG a Karinthy Színházban

2015 november 13 2:22 du. Színházi fotók 56. — A NADRÁG a Karinthy Színházban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Színházi fotók 56. — A NADRÁG a Karinthy Színházban

DUNAI FERENC A NADRÁG komédia 2 részben Emlékszik-e még valaki arra, mi az a „szocialista vígjáték”? Aminek társadalmi mondanivalója ugyan kicsinyke volt, a humora pedig soványka, viszont a Patyolattól a Közértig bátran kritizálta az élet nagy kérdéseit. Dunai Ferenc A nadrág című komédiájának vígszínházi premierje egy csapásra szakított ezzel a módszerrel. Mert miről is van szó? Egy szocialista nagyvállalat igazgatója titkolt szeretője ágyában fekszik egy szexin forró éjszaka után. Egyfolytában a szocialista erkölcsről prédikál és a vállalati ünnepség dísz szónoklatára készül a szocialista ipar csodálatos teljesítményéről. Egy valódi díszpinty. Egy potentát. Képzeljék el Feleki Kamillt, aki épp Ruttkai Éva ágyából kászálódik ki és keresi a nadrágját… Hát, igen. […]

Read more ›

Butulásunk története

12:29 du.9 hozzászólás
Butulásunk története

Évek óta szajkózom – de nem csak én, nálam okosabbak, hozzáértőbbek, szakmailag képzettebbek – hogy Orbánék részéről tudatos lebutítása folyik az országnak. Felnőtt szintem a média, fiatalok szintjén az oktatás az eszköz, méghozzá ugyancsak gátlástalanul használva. Már az előző kormányzati ciklusban hadat üzentek a középfokú oktatásnak. Akkor ugyanis ezen a szinten – vagyis a pallérozott elmék és felsőfokú képzésre továbblépni képesek aránya 2/3 vs. 1/3 volt, amit mára, valamilyen ismeretlen okból Orbánék meg akarnak fordítani, mármint a szakképzésben résztvevők aránya legyen 2/3. Igaz, hogy se oktatók, se műhelyek, se tananyag, se felvevő piac – ugyan már, tessék mondani, ki tudja […]

Read more ›

Dúró Dóra, és a szex-rajz.

10:59 de.4 hozzászólás
Dúró Dóra, és a szex-rajz.

Dúró Dóra valószínűleg úgy ítélte meg, hogy a kulturális bizottság rég szerepelt a hírekben. Meg a Jobbik. Meg a népszaporulat. Ezért elefántot fújt a bolhából. Némi segedelemmel a médiától. A humanizmus jegyében ezt a segítséget kár is lenne tőle, a nagy magyar anyától megtagadni. Fújjuk. Mert fújhatjuk. Az ügy ott kezdődött, hogy rendeztek egy kiállítást. Nem a menekültek gyermekei számára az aszfalton, hanem a Jobbik Ifjúsági Tagozat művészeti pályázatának égisze alatt, ahol a képviselő-asszony zsűritag volt. Itt fényképezték le a „Kirakós homoszexuális szülők gyermekei részére” című, szerinte „egyszerűen nagyszerű mű” előtt. Amelyen három kirakós-forma látható. Nagyjából azzal az ábrázolásmóddal, ahogy […]

Read more ›

Homo hungaricus

10:42 de.6 hozzászólás
Homo hungaricus

Olvasom minap, hogy újabb gimnáziumok megszüntetésére készül a Nemzet Megmentője. Nem az első nekifutás ez, és gyanítom, nem is az utolsó. Mi a francnak is a gimnázium a magyarnak, prímán megfelel a szakiskola is a népnek, a természetes kiválasztódás pedig majd biztosítja, hogy az arra alkalmas fiatalok Svájcban szerezhessenek szakképesítést a hotel-szakmában, hogy aztán végre saját lábukra állhassanak. Így aztán a gimnáziumok szétverésével elhárul lassan az utolsó akadály is a homo hungaricus megteremtése elől, az öntudat magasabb szintjén létező embertípus megalkotásának nincs többé gátja. Ami azt illeti, idáig sem lehettünk túl büszkék a széles-spektrumú magyar gondolkodásra, neves egyetemi oktatók és […]

Read more ›

Színházi fotók 55. — Kék róka a Pinceszínházban

2015 november 12 5:48 de. Színházi fotók 55. — Kék róka a Pinceszínházban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Színházi fotók 55. — Kék róka a Pinceszínházban

Herczeg Ferenc: Kék róka „A budapesti nő jön itt elénk, az új, a divatos, nyakán kékróka boával, szemében tompa fáradtsággal. Langyos és üres, okos és szánandó, naív és ragaszkodó. Nem rossz, és nem jó. Házassága nem boldog, de azt se lehet mondani, hogy boldogtalan. Csak átlátszó, olyan, mint a semmi. Elítéli őt az író? Nem. Mosolyog rajta, és megérti… A házasság háromszögét a férj, a feleség és házibarát alkotja. Nagyon sokat foglalkoztak már ezzel a háromszöggel. A drámaírók újabban trigonometriai fogásokhoz és a logaritmuskönyvhöz is hozzányúltak, hogy kiismerjék az ördöngős háromszög minden csínját-bínját. Herczeg Ferenc feladatát a lélektan felső matézisével […]

Read more ›

Az önkény megeszi a lelket

Az önkény megeszi a lelket

Bár meggyőződésem, hogy a 2010-ben hatalomra jutott szervezet minden fontosabb aljassága tudatos, kiszámított dolog volt, és ma is az, ám néha arra gondolok: talán mégsem tudják, mit művelnek. Valahol emberek ők is, és ember ennyire aljas – legalábbis ilyen következetesen és ilyen hosszú ideig – nem lehet… Most éppen aláírásokat gyűjt a banda, arra szólítván föl a lakosságot, hogy védje meg – nyilván a banda irányításával – az országot, azaz a bandát… Nos, ha elvégezzük ugyanazt a gondolati műveletet, amelyet az önkény propagandistái, tehátazonosítjuk az országot és a bandát, akkor el kell ismernünk: nyomják Krahácsot! Meg sem mondom, kik, úgyis tuggyuk… Ha azonban maradt még […]

Read more ›

Nem csak a vezérhúron pendül a zene

Nem csak a vezérhúron pendül a zene

Valószínűleg valami fórumbeírás kapcsán jutott eszembe, hogy van pár olyan mozi a homoszexualitás témája körül, amelyeket valószínűleg érdemei alatt kezelnek. Talán nem is csak a nemiség miatt. S talán nem is kezelik annyira marginálisan, csak nekem kerüli el a figyelmemet a mozik műsorán. Minden esetre eszembe jutott az a majd’ húsz éves film, ami az AIDS felfedezéséről szól. Elvileg. S jórészt a gyakorlatban is. Tényleg csak nagyon röviden arról a tudományos, politikai és társadalmi ellenszélben végzett erőfeszítésről szól, amivel először egyáltalán megtudni szerettek volna valamit az akkor még csak meg sem igazán nevezhető kórról. Arról a ma már nyugodtan mondhatóan […]

Read more ›

Libaünnep

Libaünnep

Tegnap volt a libák világnapja. Szeretem a libát, és ezzel többen vagyunk így. Még azok a vallások sem tiltakoznak ünneplésük ellen, melyeknél a névnap elvi kérdés, merthogy alapból tagadják a szentek létezését, sőt, néhányan még azt is kétségbe vonják, hogy léteznek szüzek a mai, rohanó világban. De a libát nem vonja kétségbe senki, sőt, mindenki lelkesen rágja a Mennyei Combokat, ha éppen hozzájut. Libacombnak lenni nálunk becsület és dicsőség dolga. Természetesen a libacombot sem kerülhette el a közélet elüzletiesedése, a libák népszerű védőszentjének napján a vendéglősök iparkodnak mindenféle libás finomságokkal becsalogatni a vendéget, mondván, aki Márton napján libát nem eszik, […]

Read more ›

Soros csak addig volt jó a Fidesznek, amíg állta a cechet

Soros csak addig volt jó a Fidesznek, amíg állta a cechet

Nem újdonság, hogy a Fideszben Soros Györgyöt ekézni menő. 2013-ban például Hoppál Péter Soros „pénzügyi köreit” látta Gyurcsány Ferenc cégeinek támogatása mögött. Most éppen a menekültválságot akarja Orbán Viktor és a teljes Fidesz vezérkar az amerikai tőzsdeguru nyakába varrni. Pedig a Fidesz, valamint a párt holdudvara is tele van  „Soros-fiókákkal”, akik annak (is) köszönhetik karrierjüket, hogy Soros pénzén tanulhattak. Nem véletlen, hogy 1992-ben még teljes vállszélességgel álltak ki a milliárdos mellett, aki „aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb légkör kialakulásához”. No persze jól tudjuk, hogy a Fidesz és az Orbán-kormány számára háborús retorikára és ellenségekre folyamatosan szükség van (államadósság, […]

Read more ›

Ide nekem azt a kamiont, hukk!

2015 november 11 1:52 du.10 hozzászólás
Ide nekem azt a kamiont, hukk!

Józsi bácsi hazafelé tart a becsületsüllyesztőből. Kedvenc kerékpárjával derékszöget zár be, közben halkan dúdolgatja a nótát, melyet ma tett magáévá, a Négycsöcsű egy pultoson fellelhető két csöcse helyett. A szeme alatti kék monokli az optimista várakozások ellenére került elhelyezésre ábrázatán. A szigorú erkölcsű Juliska odahatott neki egy parasztlengőt, mikor a cicije után kapkodott volna, egyben oktatást is tartott az öregnek: Józsi bátyám, ne erőlködjön! Megmondja a nép bölcsesség, hogy akinek ősz a szakálla, annak sz@rni a f@szára! A finoman cizellált népi okosság magy közönségsikert aratott a Csordanyom legelőkelőbb vendéglátóhelyének vendégseregleténél, röhögött mindenki szegény Józsi rovására, aki ezen elszomorodva szó szerint […]

Read more ›

Színházi fotók 54. — Egy anya története a Zeneakadémián

2015 november 9 2:11 du. Színházi fotók 54. — Egy anya története a Zeneakadémián bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Színházi fotók 54. — Egy anya története a Zeneakadémián

Egy anya története A történet szerint a Halál elragad egy kisgyermeket az anyjától, aki elindul, hogy megkeresse őt. Útja során találkozik az Éjszakával, a Csipkebokorral, a Tóval és a Sírásóval. Segítségükért cserébe mindannyian valamit kérnek tőle. Az egyik a lelkét, a másik a vérét, a harmadik a szeme világát, a negyedik a fiatalságát. Az Anya mindent feláldoz azért, hogy eljusson a Halál birodalmába a gyermekért. Frankó Tünde szerint, aki az Anyát személyesíti meg, mindegy hogy ezek valóban megtörténnek-e vagy csak szimbolikus jelentéssel bírnak, ilyen stációkon egy nő, aki elveszíti a gyermekét, érzelmileg biztosan keresztülmegy. „De hiába megy végig, végül ő […]

Read more ›