A 20. század egyik legnagyobb hatású művészének tárlata nyílt meg Budapesten, a Nemzeti Galériában „Alakváltozások, 1895-1972” címmel. Pablo Picasso festészetének eddigi legnagyobb kiállítása Magyarországon július 31-ig lesz látható.

Pablo Picasso

A száz műalkotást, festményeket, valamint szobrokat és grafikákat bemutató kiállítás Picasso életművének valamennyi periódusát felöleli, ugyanakkor egy kiemelt téma – az emberi alak megformálásának folyamatos változása – köré szerveződik. A kiállított művek többsége a világ legjelentősebb, a művész ötezer alkotását őrző párizsi Musée National Picasso-Paris gyűjteményéből érkezett. A gyűjteményben, amelyet a művész örökösei adományoztak a francia államnak, Picasso minden alkotói korszakából találhatók művek, valamint 200 000 dokumentum – levelek, folyóiratok, fényképek – Picasso magánarchívumából. Itt van most Budapesten a legelső és a legutolsó képe. Még 14 éves sem volt, amikor megfestette a fiatal lány portréját. A 16–17. századi spanyol aranykor mestereinek példáját követve ez a kép a naturalizmus jegyeit viseli, ugyanakkor manierista az anatómiai felépítésben.

Picasso alkotása Budapesten kiállítva.

Közvetlenül mellette már a „kék korszak” egyik kiemelkedő műve, az Abszintot ivó nő képe látható. Más néven Ivás közben elalvó nő címmel is ismert. Tragikus, balsejtelemmel teli időszakban jött létre. Budapesti jelenléte azért is fontos, mert a kép még soha nem hagyta el a berni Kunstmuseumot, ahol őrzik. Ez az elsőalkalom, tehát igazi kultúrdiplomáciai bravúrnak számít, hogy kikölcsönözték erre a kiállításra. A tárlat Picasso jellegzetes alkotómódszerét végigkísérő kötetlen utazásra hív, hangsúlyozva a sorozatok, az ismétlődő motívumok és az áttörés különleges pillanatait. A központi téma a figurális ábrázolás festői megközelítésének változása a több mint hét évtizedet átölelő életműben, amelynek minden korszakában fontos szerepet játszott az ember, legyen szó a nőről, az érző és szenvedélyes emberről, a gondolkodóról, a művészről, a társadalmi-politikai szereplőről vagy a sztárok világának tagjáról.

A kék korszak egyik műve Budapesten kiállítva.

A tárlat hét fontosabb szekcióra tagolódik. Az első egység Picasso korai korszakát, az 1906-ig tartó első tíz év munkásságát mutatja be. Poétikus képek, moralizáló jelenetek, a kék korszak melankóliája és költők, művészek portréi jellemzik ezt a periódust. Ezt követik a teljesen új és forradalmi kubista korszak képei. Az 1907 és 1916 közötti évek munkásságát a Formák lebontása és kubista újraépítése cím alatt mutatjuk be. Itt láthatók a művésznek az egyik kiemelkedő művéhez, az Avignoni kisasszonyokhoz festett tanulmányai is, valamint a kiállítás egyik legértékesebb darabja, a moszkvai Puskin Múzeumból érkezett Ambroise Vollard-portré. A kubista forradalom olyan festészetet teremtett, ami semmit sem vett át a költőktől és elvetette a szimbolizmust: autonóm festészetet hozott létre. A kubista alak, melynek gyakran a neme is bizonytalan, annyira absztrakt, hogy alig lehet felismerni.

A következő, A klasszikus vonalvezetés újrafeltalálása című szekciónkban látjuk, amint Picasso festészetében újra megjelenik a klasszikusan egyszerű vonal, a szépen modellált test, a világos rajz és az aktok, táncosok, a balett világa. Az 1925 és 1936 közötti éveket a „Szürrealista átváltozások” mutatja be. Ez a korszak az európai szürrealizmus megszületésének időszaka. Egy évvel azután, hogy megjelent a Szürrealista kiáltvány és elismerték Picasso meghatározó szerepét, 1925-ben kusza formákkal és harsány színekkel kivételes és szokatlan művet festett, A csók-ot. Élénk színekből, burjánzó formákból alkotott óceániai maszkok és díszítmények, szinte röntgenkép-szerű motívumok tárják fel az összefonódó testeket. Egyetlen száj egyesíti a két szerelmest.

Picasso műve Budapesten kiállítva.

Picasso művészetében folyamatosan új témák, új formák jelennek meg. Sok olyan enteriőrt festett, amelyben egy nő elmerülten olvas, ír, nézi magát a tükörben vagy szépítkezik. Csak a hátsó falon sejlik fel egy kerek fejű árnyalak, alighanem Picassóé. A Háborús alakok című kiállítási egységben az 1937 és 1945 közötti, elsősorban a háború hatására született alkotások kaptak helyet. A háború utáni években Picasso ismét a primitív művészet táján indul felfedezőutakra. Már régóta keresi az egyszerű, őseredeti formát. Régebben azért érdeklődött a távol-keleti művészetek iránt, mert úgy gondolta, hogy közelebb vannak a művészet ősforrásához. Az ebbe gondolatkörbe illeszkedő munkái a „Vissza a kezdetekhez” című szekcióban találhatók. A kiállítás utolsó egysége Picasso nagy témáját, A művész és modellje témát járja körül. Az 1954-től haláláig készült alkotásokon régi mesterek műveit idézi meg, s természetesen az örök témát, férfi és nő kapcsolatát.

dr. Baán László

Egészen különleges kiállítás nyílik meg – jelentette be a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria főigazgatója dr. Baán László – hiszen nagyon ritka egy ilyen átfogó tárlat a mester életművéből. Száz műve látható itt, ebből ötven festmény, a többi szobor, grafika. Többségűk Párizsból érkezett, de jelentős műveket adott kölcsön Jeruzsálem, Basel, Bern és Moszkva is – és természetesen a Magyarországon található közgyűjteményekből is itt vannak legfontosabb alkotásai. Kiváló szemű elődeink ugyanis már a kilencszázas évek elején vásárolták grafikai műveit, Picasso rajzait, sőt 1910-ben már kiállítása is volt Budapesten. Ez a mostani részben retrospektív, de ilyen témaválasztással eddig máshol sem rendeztek alkotásaiból kiállítás. A cím. Alakváltozások, arra utal, hogy a figurális ábrázolás változásait tekinti át a tárlat, a két évszám, 1895-1972 pedig mutatja, hogy a 92 évet megélt mester 77 alkotó évét öleli át! A legelső a kiváló képességeit már akkor megmutató tanulótól származik, az utolsó pedig egy évvel halála előtt készült. Egészen bizonyos, hogy erre a kiállításra százezrek lesznek kíváncsiak és érkeznek az egész világból. A ritka, rendkívüli minőséget egy szám is jól mutatja, az ideszállított tárgyak biztosítási értéke 200 milliárd forint!

Emilie Bouvard, a Musée National Picasso-Paris művészettörténésze.

A kiállítás kurátora: Emilie Bouvard, a Musée National Picasso-Paris művészettörténésze is megerősítette: átfogó merítést kívántak adni Picasso műveiből, hogy a közönség minél teljesebb képet kapjon. Erre az adott lehetőséget, hogy a Picasso múzeum – az egyik legnagyobb gyűjtemény – mellett sok más intézmény is kölcsönzött képeket. Valóban kitűnően érzékelteti a tárlat, miként változtak korról-korra az alakok Picasso művészetében. Segíti a nézők eligazodását rengeteg fénykép is, reprodukciók más alkotásokról, melyekből sokat megtudunk a művész életéről. A kiállítást kísérő – magyarul és angolul megjelenő – katalógusban kiváló francia és magyar szaktekintélyek tanulmányai különböző megközelítésben dolgozzák fel Picasso alkotómódszerét. A kiadvány a teljes bemutatott anyagot tartalmazza, valamint azokat a párizsi múzeum archívumában őrzött magyar vonatkozású dokumentumokat is, amelyek először kerülnek nyilvánosság elé.

Révay András