Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása
Új időszaki kiállítással készül a Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom 60. évfordulójára
(A kiállítás az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.)
Eltitkolt alkotások, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. A különleges és sokszor meglepő válogatásnak köszönhetően a József nádor termekben látható kiállítás jelentős mérföldkő lesz az 1956-ra vonatkozó képzőművészeti alkotások megismertetésében.
A Nemzeti Múzeum néhány esztendeje az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó csodálatos, több száz darabos (főként grafikai) gyűjteménnyel gazdagodott. Mai tudásunk szerint az 1956-hoz kapcsolódó művészeti anyag összességében eléri a másfél ezres számot. Ennek a hatalmas anyagnak a Nemzeti Múzeumban őrzött részéből, illetve a más közgyűjteményekben, valamint magángyűjtőknél fellelhető alkotások legjelesebb darabjaiból áll össze a mintegy háromszáz műtárgyból álló kiállításunk, amellyel tisztelegni szeretne Intézményünk a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt a sorsfordító események 60. évfordulója alkalmából.
A forradalom művészete az eufória napjaiban ugyan újra megélhette az évtizedes diktatúra után kérészéletű szabadságát, ám a bukást követő időszakban, a megtorlás éveiben, majd egészen a rendszerváltásig az ’56-ban készült rajzok, festmények létét alkotóik titokban tartották, azokat elrejtették, ám különös, megsemmisíteni többségében nem akarták azokat. Így volt arra példa, hogy pl. Borsos Miklós esetében a forradalom idején készült tucatnyi ceruzavázlata csupán halála után, véletlenül került elő. Szántó Piroska képei is rejtve maradtak a ’80-as évekig, kevesen tudták, hogy a kommunista érzelmű művésznőt is elragadta a forradalmi lelkesedés.
Az egyik legszebb és legértékesebb bemutatásra váró kollekció (magángyűjtő kölcsönözte a múzeum számára) Amberg József anyaga, amely egészen elképesztő minőségben dokumentálja a súlyos harcok sújtotta Józsefváros utcáit, épületeit. Amberg nagyszerű ceruzarajzokat készített a helyszíneken, október végétől egészen december elejéig dolgozott, majd a grafikák után otthonában készített élethű akvarelleket. Munkáinak nem csupán művészeti, de történeti értéke is jelentős.
Borsos, Szántó és Amberg mellett több művész, többek között Marosán Gyula, Nagy Éva, Kusztos Endre, valamint Ambrus Győző is sorozatot készített a forradalmi eseményekről, a tüntetések napjáról egészen a menekülés, az ausztriai menekülttáborok mindennapjaiig.
A későbbi években, de még a Kádár-korszakban készült, a forradalomhoz kapcsolódó képzőművészeti alkotások többsége is rejtve maradt, alkotóik nem publikálták, vagy ha publikussá is tették azokat, a címadásban legfeljebb utalást tettek művük valódi jelentéstartamára. Sok esetben azonban maga a kapcsolat is csupán jelekben, kétértelmű utalásokban jelentkezett. Ezért is gondoltuk úgy, hogy a kiállítást eme gondolati egység köré próbáljuk felfűzni.
A külföldön, Argentínában alkotó világhírű grafikus, Szalay Lajos annak ellenére készített megrázó erejű sorozatot a forradalom idején, illetve közvetlenül annak bukása után, hogy jómaga csupán a hírekből értesülhetett az események alakulásáról. Tőle 11 nagyszerű grafikát tudunk kiállítani, amely alkotások három közgyűjteményből érkeztek hozzánk.
Megpróbáltunk megszerezni még három jelentős külföldi, 1956-hoz kapcsolódó alkotást: egy Chagall és két Kokoschka litográfiát. A Chagall-kép eredetiben kerül bemutatásra. Kokoschka két remekművét azonban sajnálatos módon csupán másolatban láthatja a nagyközönség.
Ihász István – Gál Vilmos
(forrás: MNM)
Fotók: Gergely Bea
Author: Gergely Beatrix
Gergely Beatrix Budapesten született újságíró. 2007 januárjától a Klubháló fórumát szerkesztette. 2009-től Zöldi Lászlótól átvette Bodor Pál (Diurnus) napi jegyzeteinek szerkesztését. 2010-2012 között az Ellenszék Internetes Magazin kultúra rovatát vezette.
A MUOSZ fotószakosztály tagja.
8:32 du.
Érdekes lehet!
2:31 de.
1956 gyökere Rákosi Mátyásra róható fel. Az emberek sanyargatása és millók „perbe vonása stb. Rákosi önkényuralmát éppen Moszkva is elítélte és megelégelte.
Az ellenforradalom tehát nem a russzkik bejövetelével kezdődött. Ez csak olaj volt a már lángoló tűzre és elégedetlenségre. A russzkik a rendszer megvédése miatt jöttek be és nem a nép elégedetlenségéből adódó érzelmek elfojtása miatt. Rákosít valójában Ök távolították el még a bevonulás előtt, mint a rendszerrel és hatalmával visszaélő önkényuralmat gyakorló, a rendszerre ártalmas embert.
PPP
5:33 de.
˙
A tank mögött egy BIG BASZ feszeng kegyelettel…
.
5:37 de.
Miért nem azokból a cikkben szereplő, bizonyos művekből adtatok inkább egy kis ízelítőt ? Ez így túlságosan művi és mesterkélt – mégcsak nem is muzeális… – gyenge giccs.
6:32 de.
hat ez az………….56-ban es 89-ben is „ruszkik haza”
most meg putyin segget nyaljak…
10:44 de.
Parács Péter Pál
2016 október 13
2:31 d
Ezzel egyetértek!
10:46 de.
barláv, ez a politika.
Csak az USA politikáját kell figyelni, az milyen érdekes.
11:36 de.
Figyelo
az usa politikaja legyen az ijen vagy olyan milyen felmentest ad nektek barmire is?SEMMILYET.
3:05 de.
Parács!
Rákosit már legalább fél évvel, jóval az „események” megkezdése előtt eltávolították Magyarországról…
.
3:23 de.
Voronyezs 5:37!
A képek alapján ez,a Magyar Nemzeti Mókus örs
(MNM) újonnan alkotott emlékekből összeállt
kínos és izadságszagú performansza.
3:26 de.
Központi megrendelésre.
2:45 du.
voronyezs
2016 október 14
3:05 de.
Én ott voltam, Rákosi után Gerő jött. Ugyan annak számított.
6:48 de.
Figyelő!
Maga ott volt ? A központi bizottságban ? 😀
.
6:34 du.
cuki: voronyesnek válaszoltam, nem magának.
8:13 de.
Figyelő!
Kedves, én azt hittem, ez egy kultúrált fórum, ahol mindenkinek joga van hozzászólni…
Ugye Christopher!
.
11:19 de.
Parács Péter Pál
2016 október 13
2:31 de.
Hadd segítsek..
A „ruszkik” negyvenöttől ott voltak. Ötvennégyben. Sztálin halála után- Rákosit Moszkva lemondatta, Nagy Imre lett a főnök. Ötvenhat februárjában,- Rákosi moszkvai lobbizásának következményeként- Nagy Imrét behívták egy moszkavai riportra, ahol „önkritikát” kellett volna elkövetnie. nemtette. Ennek következményeként leváltották, helyette Hegedüs András, Rákosi fullajtárja lett a főnök. Az ország lakossága észlelte az ötvennégytől megesett pozitív változásokat, így a Hegedüsféle visszarendeződésnek nemigazán volt támogatottsága. Akkorság indult komolyabb súllyal a Petőfi Kör, a szakszervezetek elégedetlensége, a munkásság és értelmiség egyértelmű felháborodása. A téeszesítés csak rátett egy lapáttal, hozzájuk csapta a parasztságot is.
A többi stimmel,- leszámítva azt, hogy az oroszok már ottvoltak..