Lapunkban igyekszünk hírt adni arról, amikor a helyi kanadai magyar közösségekben aktív és ismert személyek hunynak el. A héten Széll Kornélia (született: Beck Kornélia Angyalka) távozott az élők soraiban. A The Montreal Gazette-ben közzétett angol nyelvű gyászhírt olvashatják az alábbiakban. Nyugodjék békében. SZELL, Kornelia Angyalka (nee Beck) May 26, 1948 – October 11, 2016 With heavy hearts and great sadness we announce the sudden passing of Kornelia. Beloved wife of Attila Szell, Mother of Andras (Hungary). She leaves to mourn and will be sadly missed by her many friends and family, from Hungary, Montreal, Ottawa and USA. The visitation will […]

Az emberi méltóság kérdése, pontosabban az, hogy egy társadalom intézményesen mit ért a fogalom alatt kétségtelenül minősítő erővel bír. Miközben éppen ezt az intézményesítettséget lehet a hétköznapokban tetten érni. A hatalom viszonyában az emberekhez éppen úgy, mint a kitüntetésekben. Melyek egyikéről, némi késedelemmel, ma tudósította olvasóit a Sztárklikk. Ez a kitüntetés nem más, mint az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke által átadott Emberi Méltóságért kitüntetés. Melyet az MTI szerint 2016. október 8-án adtak át. De a lényeg nem az időpont, hanem az, aki kapta. Aki nem más, mint Wittner Mária. Az MTI szövege szerinti címkézése szerint „volt fideszes parlamenti képviselő, […]

Normális üzemmenetben, békeidőben nem írnánk bayer zsoltról. Hányásról sem szoktunk írni. Asztal közepére rondított szarról sem. Ez egyszer kivételt kell tennünk. Bayer honfitárs – majdnem kollégát írtam – a Magyar Hírlapban örül a Népszabadság megszűnésének. Azt írta Széles Gábor visszataszító lapjában, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezi, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét. Ez ma a polgári újságírás csúcsteljesítménye. Azt nem részletezte bayer zsolt, hogy ő maga miért volt egy időben kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván, mert megtévesztették, és pisztolyt […]

Azon kaptam magam, hogy látom a jövőt. Ott ülnek mind, Kupakos Alajos, meg a többi szellemóriás (a nem eléggé hívő, vagy túlfélelmet érző kirekesztettek kivételével), sápadtak nagyon, körben ülnek és ujjaikat összeérintik a háromlábú asztalon (amely egyszersmind a roppant kevéssé láthatóvá szublimálódott, immár teljesen spiritalizált alaptörvényünk asztala). Orbán lelkét várják, hogy az asztal megemelésével jelezze jelenlétét. Nem, nem volt nagyon csúnya a halála, s többen látni vélték, hogy megértőn mosolygott, amikor felszállt a mennyekbe. Most várják, hogy a szelleme az immár teljesen spiritalizált alaptörvény asztala lábainak koppanásával jelezze a hozzá intézendő kérdésekre adott válaszait. Egy koppanás igent, kettő nemet jelent. […]

Új időszaki kiállítással készül a Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom 60. évfordulójára (A kiállítás az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.) Eltitkolt alkotások, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. A különleges és sokszor meglepő válogatásnak köszönhetően a József nádor termekben látható kiállítás jelentős mérföldkő lesz az 1956-ra vonatkozó képzőművészeti alkotások megismertetésében. A Nemzeti Múzeum néhány esztendeje az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó csodálatos, több száz darabos (főként grafikai) gyűjteménnyel gazdagodott. Mai tudásunk […]

Mottó: Képzeletem szerint a mennyország szabad ország, olyan hely, ahol a lélek szabad, és valamiért úgy gondolom, hogy a mennyország nem a gyávák menedékhelye. Napjainkban a tőke nem a háborúban, hanem a fogyasztásban talál haszonra. Látszik ez a reklámokon, az egyen fogyasztáson, az eldobhatóra silányított termékeken, a környezet szennyezés – fogyasztáshoz köthető – mértékén, (ami – teszem hozzá – jóval szelídebb a háborúk okozta környezetszennyezésnél) a termékek „erkölcsi” elavulásának gyorsaságán. A világháború óta a tőke tovább koncentrálódott, a multik által működtetett fogyasztói társadalom békét, jólétet hozott Európára és a világ nagy részére. Két és félezer éve, a görögök, rómaiak óta […]

Írta: Molière Timkovics Dorka nyersfordításának felhasználásával a szöveget írta Závada Péter. Molière 1662-ben vette feleségül a nála több, mint 20 évvel fiatalabb Armande Béjart-t. Ugyanebben az évben mutatták be az A nők iskolájá-t, ez volt Moliére drámaírói pályájának első átütő sikere. A siker irigyeket szült, Párizsban azt terjesztették, hogy saját féltékenységét és megcsalatásait írta meg a darabban. Lehet – de kit érdekel? Arnolphe története 350 éve foglalkoztatja a színházcsinálókat és a nézőket. *** A férfikora delén álló Arnolphe, kiválaszt egy négy éves gyereket, kiemeli addigi életéből és gondozásba adja. Úgy képzeli iskolázását, hogy a kislány teljes tudatlanságban, tájékozatlanságban, sötétségben nőjön fel – […]

Stevan Harnad (született: Hernád István Róbert) a hétvégén kilépett a Magyar Tudományos Akadémiából, ahol 2001 óta szerepelt mint külső tag. Harnad professzor, aki a Université du Québec à Montréal-on a kognitív tudományok kutatója és tanára, a Népszabadság Fidesz-által rendelt szétverése miatt lépett ki az MTA-ból, tiltakozásul. Angol nyelvű levélben írta le Lovász Lászlónak, az MTA elnökének távozásának okait, mely levelet a KMH testvérlapja, a Hungarian Free Press, hozott le a szerző engedélyével.  Ebben Harnad professzor, aki egyben a Kanadai Magyar Demokratikus Charta alapítója többek között leírja: „Mint Magyarországon kívül élő tag, nem áll jogomban megítélni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia belső, […]

Úgy tűnik, a jelenlegi magyar kormány tényleg emlékezetessé akarja tenni az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulóját. Ezúttal azzal, hogy az akkor történtek egy, akár szimbolikusnak is mondható, mindenesetre a következő évtizedek kommunikációját erőteljesen meghatározó fórumát hagyja elsüllyedni. Az ugyanis, hogy a Szabad Nép a Népszabadság-ot választotta címéül, jelezte: azon az októberi 14 napon keresztül folyamatosan és erőteljesen jelen voltak a nép szabadságát óhajtók. Azok, akik nem az arisztokrácia, a dölyfös földesurak, gőgös főpapok világát kívánták vissza, hanem egy emberibb, demokratikusabb társadalmat az addigi egyetlen Párt és személy uralma helyett. Ez nem sikerülhetett az akkori nemzetközi erőviszonyok mellett, de a következő […]

Olvasom, hogy fényes tekintetű fideszes rezsibiztosunk – Németh Szilárd – a Népszabadságot nem szándékozik elsiratni. Legalábbis ezt akarta mondani. De nem sikerült neki. Talán, mert egyszersmind a műveltségéből szeretett volna felcsillantani valamicskét a nagyérdeműnek, azt mondotta volt, hogy „nem fog krokodilkönnyeket hullatni” érte. Ami legelőbb egy gyerekkoromban gyakran dúdolt dalocska két sorára a dallamával együtt emlékeztetve valósággal felderített: “Csuda édes víz a Nílus, hol az éhes krokodilus vizipólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik.” Hogy kapna be inkább téged ez a krokodil, gondoltam vidoran, mielőtt felötlött volna bennem a rezsibiztosi fogalmazás jelentésének esetleges szándéktalansága. Az ám! “A krokodilus a Nílus partján csücsül a farkán […]

Dés Mihály Pesti barokk című vígjátéka… Budapesti bulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, besúgók. A harmincegynéhány éves Koszta János otthonosan mozog ebben a világban, mégsem találja a helyét. A felhíguló Kádár-korszakban kell léteznie – szeretteit elengednie, zavaros nőügyeit tisztáznia, kezdődő felnőttségét kitalálnia. Mennie vagy maradnia – közben pedig élnie. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Mire megy azzal, hogy okosan látja élete hülyeségeit? Szerethető, szánalomra méltó, gyenge és erős felváltva. Egyetlen stabil pont van az életében: a nagyanyja… És közben: pesti. Rendíthetetlenül pesti. Dés Mihály regényéből Kern András készített színpadi változatot. Szereplők: Kern András Szabó Kimmel […]

Szombaton ünnepeltük meg kisebb baráti körben a Hálaadást Kanada fővárosában. Petényi Judit–az Ottawai Magyar Rádió főszerkesztője–fogadott bennünket családja otthonába egy ünnepi vacsorával. Jelen volt Kertész Ákos montreáli magyar Kossuth díjas író és felesége Éva. Később szintén csatlakozott hozzánk lapunk egyik rendszeres torontói magyar olvasója is – aki néhány napot a fővárosban tölt barátjánál. Az ünnepi vacsora egy igazi észak-amerikai különlegesség volt. Úgy hívják, hogy „Turducken”. Ez lényegében arról szól, hogy egy pulykába töltünk egy csirkét és egy kacsát. Az Egyesült Királyságban is van hasonló, ott viszont egyszerűen „three bird roast”-nak hívják, egyes körökben pedig „royal roast”-nak. Nem mindennapi étel és […]

A Népszabadság tulajdonosa – az osztrák Mediaworks nevű magánvállalat – kegyetlenül, az újságírókat, dolgozókat és az olvasóközönséget semmibe véve függesztette fel a Népszabadságot. A lap túlélte a magyar történelem elmúlt hatvan évének viharos évtizedeit, most azonban egy külföldi cég szüntette be, gazdasági érvekre hivatkozva. Tudjuk, hogy ennél sokkal több áll a Népszabadság felszámolása mögött. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy ez lehet a sorsa bármely olyan médiaorgánumnak, melynek létezése és jövője a magántőkétől függ. Az elmúlt években egyre több közösségi, önkéntes alapon szerveződő lap jelent meg Magyarországon és a magyar diaszpórában is. Egy kimondottan nehéz politikai és társadalmi környezetben […]

„Az év sportközvetítésekben különösen gazdag időszakában talán nem kellett volna olyanok arcába nyomni a pártpropagandát, akik épphogy a politika elől menekültek a sportba.” A fenti mondat a Páholyszínezők c. írásban jelent meg, az ÉS 40. számában, október 7-én. A mondat szellemisége nem egyedülálló, és az ún. baloldali-liberális orgánumokban ennél durvább változatai is általánosak. A mondanivalója – az én olvasatomban – az, hogy a politika valami olyan szennyes dolog, amivel épeszű ember nem foglalkozik. Mellesleg elég furcsa, hogy épp azok hajtogatják, akik nap mint nap a politikával – vagyis a közügyeinkkel foglalkoznak. Mert a szegény, jobb sorsra érdemes, görög-latin gyökerekkel bíró […]

Szinte mindent elmond a kortárs Magyarországról az, ami ma történt a hatvanéves Népszabadsággal és annak munkatársaival. Egyik percről a másikra – egy jól kigondolt terv alapján – megszűnt a Népszabadság, eltűnt a lap összes archivált cikke az internetről, lezárták honlapjukat és kirúgták az egész szerkesztőséget úgy, hogy arról futárral kézbesített levélben értesült a sok munkanélkülivé tett újságíró, szerkesztő és dolgozó. A Népszabadság email címei sem működnek, a dolgozók pedig ki vannak zárva a szerkesztőség épületéből. A leggyakrabban ismételt szó ma reggel Magyarországon – újságíró körökben – az, hogy „puccs.” Vasárnapra a MediaWorks nevű cég, amely még jelenleg tulajdonolja a lapot […]