Archive for 2017

Út a portások és szolgák országába

2017 július 3 3:36 de.119 hozzászólás
Út a portások és szolgák országába

A kormány részéről, a jelek szerint, elkészült az általános középfokú képzés leépítésének az éppen aktuális koncepciója. A hírt most, egy kiszivárgott, decemberi háttéranyagra hivatkozva közli az MNO. Azzal, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) jelenleg, valószínűleg a választásokig jegeli a Parragh László által vezetett Magyar Kereskedelmi és Iparkamara álláspontját tükröző koncepciót. Miközben a tendencia nem új. Már csak azért sem, mert az iparkamarai főmufti már egy éve is arról ábrándozott, hogy leginkább szolgákra van szükség. A vállalkozóknak. De nincs ez másként a kormányzat esetében sem. Annak a kormányzatnak az esetében, amelyről már öt évvel ezelőtt is tudni lehetett: erősíteni és nem […]

Read more ›

Igy lett belőlem Soros-ügynök a Ferihegyen

2017 július 2 5:06 de.96 hozzászólás
Igy lett belőlem Soros-ügynök a Ferihegyen

Egy Wizz Air járattal érkeztem meg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőterre szombat reggel Burgászból. Az elmúlt öt nap alatt a Fekete-tenger román és bolgár partvidékeit volt szerencsém bejárni. Amiután Budapesten landolt járatom, az útlevélellenőrzés felé siettem. A kanadai útlevelem volt éppen kéznél, miközben a magyar útiokmányom valahol az egyre káotikusabban megtelt hátizsákomban hevert. Gondoltam, hogy egyszerűbb inkább a kanadait felmutatni. Amikor a határőr púltjához érkeztem magyarul kívántam jó napot a nagyon fiatal (korai huszas éveiben járó) ellenőrnek. Elvette kanadai útlevelemet, a megszokott módon átviszgálta azt, illetve a benne lévő pecséteket, aztán megkérdezte, hogy honnan érkeztem. Egy szóban jeleztem, hogy […]

Read more ›

Önéletrajz a jelenből

2017 július 1 12:07 de.14 hozzászólás
Önéletrajz a jelenből

Az Országos Kéktúra négyszáz-valahányadik kilométereinek emlékére. Mottó: „Egy csata története sokban emlékeztet egy bál történetére. … egyetlen ember sem tudja utólag pontosan felidézni, milyen sorrendben és pontosan mikor zajlottak ezek az események, pedig végül is ettől válnak oly fontossá.” (Wellington) Nehéz a zsák, nehéz az út. Szerző ifjú barátaival kékezik. Tegnap a tervezett harmincnyolc helyett negyvenkét kilométert gyalogoltak, meleg vacsorához kellett volna még négyet. Kihagyták. A szállás szolid, az éjszaka rövid; csoki szelettel turbózott, energiaszegény, rosszkedvű a reggel. A lábakon vízhólyagok, a bakancsok kívül-belül vizesek. Agáta fájós lábával nem tud bakancsba lépni, szandálban folytatja, Kíra feszült, Arion nem szól, Timót […]

Read more ›

Amikor Orbán üzent a söpredéknek

2017 június 29 1:33 de.94 hozzászólás
Amikor Orbán üzent a söpredéknek

Orbán Viktor megtartotta a maga értékelését a nemzeti inzultáció alkalmából. Lehetne afelett is elidőzni, hogy vajon miért nem mer népszavazást tartatni a nagy kérdésről. De már régóta tudható, hogy ahhoz gyáva. amikor meg nekidurálta magát, akkor sem sikerült érvényesre a kormányzati népszavazás. Így maradt szegénynek a nekiveselkedés az Uniónak és Sorosnak. Indulatból. Mert másra nem futja. Az Európai Unió kapcsán gyorsan át lehet siklani a nyilvánvaló ökörségen. Azon, hogy a Pannon Géniusz ismét elsütötte a süketelést a nemzetek Európájáról. Ami egy globalizálódó világban nagyjából annyit jelent, hogy pont annyi esélye van fenntartani egy izolált faluközösséget, amilyen eséllyel a régi görög […]

Read more ›

Ellenzéki mutogatás kifele, meg körbe-körbe

2017 június 27 1:52 de.103 hozzászólás
Ellenzéki mutogatás kifele, meg körbe-körbe

A más országokban élő magyar állampolgárok szavazati joga alapvetően egy nagy találmánya Orbánia vezető erejének. Egész egyszerűen azért, mert olyan szinten osztja meg a határon kívül, illetve az azon belül élőket, hogy még véletlenül se lehessen megbékélésről beszélni. S talán az sem teljesen véletlen, hogy az eddig leginkább önfelmorzsolásban jeleskedő ellenzék is felült erre a vonatra. A határon túli, importválasztókra vonatkozó választójogi kezdeményezés, mint arra emlékezhetünk, még 2010-ből ismert. Akkor jelentette be Semjén, hogy ez annyira, de annyira kell a kormánypárt klerikális lobby-platformjának. Nagyjából egy évvel ezelőtt olyan tervbeszámolót tartott, hogy a jelenleg a Fidesz, illetve a KDNP soraiban felhalmozott […]

Read more ›

Családi játszmák — a Belvárosi Színházban

2017 június 26 3:47 du.1 comment
Családi játszmák — a Belvárosi Színházban

Sam Holcroft intellektuális komédiája 2015-ben a londoni Nemzeti Színház nagy sikere volt. Alaphelyzete egyszerű: családi ünnepre gyűlik össze a família, hazajön a két fiútestvér a szülőkhöz, s hozzák magukkal saját családjukat. Ahogy ez lenni szokott: frusztrációk, kényszerképzetek, rokonszenvek és ellenszenvek kerülnek felszínre, ahogy a különböző életformák és gondolkodásmódok egy asztalhoz kényszerülnek. A darab azonban több ennél: közös komédia és cinkos játék is a közönséggel. A szereplők viselkedésének egyszerűnek tűnő, de szigorú szabályait ugyanis a nézőtéren tudni lehet majd előre, így a nézők végig beavatottként láthatják lelepleződni azokat a titkokat és hazugságokat, amelyeket a szereplők egymás elől eltakarni igyekeznek. Ezen keresztül […]

Read more ›

Szürkeség és büszkeség

2017 június 24 12:32 du.46 hozzászólás
Szürkeség és büszkeség

Ugye, emlékeznek még a régi magyar nótára, amelyik szerint „Az egri ménes mind szürke – Az egri kislány mind büszke, Ha büszke, büszke – Van neki mire! Az egri ménes mind szürke…” Ez a kis strófa kérem több kérdést is indokolttá tesz. Nem tudom, van-e ma is egri ménes, és ha van, mind szürke-e a lóállománya. Azt sem tudom, mennyi a büszke az egri kislányok között. Tegyük fel, hogy sok. De mire büszkék? Van nekik mire? Úgy legyen! A legfőbb kérdés azonban a strófa kapcsán az, hogy van-e és ha igen, miben áll a kapcsolat a szürkeség és a büszkeség […]

Read more ›

Horthy, mint példakép — Ki mint veti meg…

2017 június 23 1:52 de.292 hozzászólás
Horthy, mint példakép — Ki mint veti meg…

Orbán Viktor, illetve választási tanácsadói valószínűleg felmérték, hogy a középre törekvő Jobbik mögött ott maradt egy elég széles szélsőjobboldali, antiszemita, rasszista, szavazójoggal bíró polgára a magyar államnak. Akik jó része ugyanakkor könnyen radikalizálható. Nekik márpedig vezér kell. Orbán pedig bejelentkezett erre a szerepre. Nem most. Ellenben most már egyértelműen. Egyértelműen világossá téve az említett aspirációt azok után, hogy már korábban is tett jó néhány szalonantiszemita gesztust. Valamint azok után, hogy a szegényeket egyértelműen lefitymáló Lázárt, annak idején, nem vágta ki úgy a kormány közeléből, hogy Föld körüli pályára álljon. S természetesen emlékezhetünk arra, hogy amikor Horthy-bálványt avatott egy egyházi figura, […]

Read more ›

Nép-nemzeti focializmus

2017 június 22 3:34 de.24 hozzászólás
Nép-nemzeti focializmus

Sok szempontból lehetne a mai magyar kormányzatot bírálni, elítélni, egyet nem érteni az intézkedéseivel, ahogyan meg is teszik sokan, sokféleképpen. Ez is érthető: szerencsére, mi magyarok sem gondolkodunk egyformán, ennek hangot is adunk, ahol még lehet. Nincs ebben semmi különös, legalábbis normális körülmények között. Az is eléggé nyilvánvaló, hogy jómagam sosem értettem egyet a jelenleg uralkodó Párt (a néhai fiatal demokraták szövetsége) elképzeléseivel. Most mégsem ismételném a gyakori bírálatokat az ordító korrupcióról, a jogok, sőt a törvények gyakori áthágásáról, az egész feudális szisztémáról, a szabadgondolkodás gyalázásáról. De lenne egy kérdésem a Kanadában, vagy a világban másutt élő olvasóinkhoz. Mit szólnának […]

Read more ›

A kifinomultság, az elegancia itala

2017 június 21 3:54 de.11 hozzászólás
A kifinomultság, az elegancia itala

Ha egy eseményt három egymást követő évben megszerveznek, az már joggal nevezhető hagyományosnak. Igaz ez az állítás a „Pezsgő Június” esetében is Budapesten, a Hotel Corinthia báltermében, ahol a szakemberek és a pezsgőkedvelő közönség is számos ritkasággal és érdekességgel találkozhatott. A választás nem volt egyszerű, hiszen harminchat asztalnál, kilencvennél is több, különféle pezsgő kóstolására volt lehetőség és akkor nem beszéltünk még a mesterkurzusokon kínáltakról. A tájékozódást azért nagyban megkönnyítette, hogy a bálterembe lépő azonnal a Garamvári Pincészet asztalával találta szemben magát, róluk pedig annyit már nagyon sokan ismernek, hogy „pezsgőt készíteni számunkra életforma”! Az igazán minőségi pezsgő előállítása pedig örökös […]

Read more ›

Habony és Rogán: két férfi, egy helikopter

2017 június 19 3:07 de.38 hozzászólás
Habony Washingtonban

Most Habony Árpádra jött rá a helikopterezés, róla derítették ki, hogy helikopterrel lógott meg az újságírók elől a Liszt Ferenc zeneszerző nevét viselő ferihegyi repülőtéren. Az történt, hogy a miniszterelnök nagyon titkos tanácsadója, aki nem szerepel semmilyen fizetési listán, ezzel szemben Andrew Vajna nagylelkű kölcsöneinek köszönhetően fényűző életet él, drága festményeket aggat szobája falára és Ibizán mozgatja az orrát, mint egy bekokainozott tengeri malac, szóval Habony Árpád nemrégiben ugyanarról a magángépről szállt le, mint Demján Sándor, valamint Demján és Csányi Sándor közös cégének alelnöke. Hongkongban jártak az urak, hogy mi célból, azt nem kötötték az orrunkra. Amiért persze nem kell […]

Read more ›

H. Zsuzsa megint megszüntette a gyermekéhezést

H. Zsuzsa megint megszüntette a gyermekéhezést

Orbán Viktor szegénység-ügyi tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa interjút adott. Nem nekem, hanem a Heti Válasznak. Alapvetően, talán, a legfontosabb információ az, hogy a tanácsadó megvan. Nem veszett el. A többiből szemelvényeket olvasni is bőven sok, vagy inkább sokk, lehet abból a tömény süketelésből, amit Orbán tanácsadója levágott a jelek szerint. Az igazságtartalma? Az olyan, amilyen. Amilyet megszokhattunk Orbánia kommunikációjában. Így például megtudhatja a nagyérdemű, valamint süket és vak, olvasóközönség, hogy megszűnt a gyermekéhezés, valamint megállították a társadalmi leszakadást. Neki, mármint Hegedűs Zsuzsának köszönhetően. Ami nem túl friss hír lenne akkor sem, ha igaz lenne. A VS.hu 2015-ben közölt összeállítása alapján Hegedűs […]

Read more ›

Nagy Imre-emléknap az új koncepciós perek árnyékában

2017 június 18 12:12 de.70 hozzászólás
Nagy Imre-emléknap az új koncepciós perek árnyékában

A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete hagyományainak megfelelően rendezvénysorozattal őrzi az 1957-58-as politikai gyilkosságok emlékét, az 1958. június 16-i hajnali kivégzések évfordulóján. A NIT Koszorúzott a Vértanúk terén Nagy Imre szobránál, ahol a 60 éve meggyilkolt Losonczy Gézára, az 59 éve kivégzett Szilágyi Józsefre, Gimes Miklósra, Maléter Pálra, Nagy Imrére, a börtönre ítélt pertársakra: Tildy Zoltánra, Donáth Ferencre, Kopácsi Sándorra, Jánosi Ferencre, Vásárhelyi Miklósra, a KGB fogságában Romániába deportált családjaikra, és társaikra: Fazekas Györgyre, Lukács Györgyre, Újhelyi Szilárdra, Vas Zoltánra, Erdős Péternére, Szántó Zoltánra emlékeztek. A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete (NIT BP) számára természetesen ünnepnap is a mai – a […]

Read more ›

Képes beszámoló — Venekei – Williams – Dés: A vágy villamosa

2017 június 17 1:20 du.3 hozzászólás
Képes beszámoló — Venekei – Williams – Dés: A vágy villamosa

Táncdráma – ősbemutató Tennessee Williams azonos című drámájának balettváltozata. Az előadás a The University of South, Sewanee, Tennessee hozzájárulásával jött létre. (Copyright 1947, 1953 felújítva 1975, 1981 The University of South) A vágy villamosa Venekei Marianna első egész estés koreográfiája. Az évek óta dédelgetett terv Dés Lászlóval közös vállalkozásuk. A szerzők a darabot hangulatilag, zeneileg és látványvilágában is a Tennessee Williams-mű eredeti korában és helyszínén, az 1940-es évek New Orleansában hagyva mesélik el a modern balett eszközeivel. Zenei- és táncmotívumokban is a sokszínűség, a karakterek egyedi jellemzése mozgatja az előadást. Blanche DuBois bukásának története a családi szeretet, a viszonzatlan szerelem, az elfogadás és a testiség […]

Read more ›

Gumicsont vagy orbánjugend?

2017 június 16 8:31 de.161 hozzászólás
Gumicsont vagy orbánjugend?

Kis késéssel, de csak most olvastam, hogy a keresztényi humánumáról oly nagy ismertséget szerzett kormányzat legfőbb iskolafelügyeleti vízfejéből a meleg hatására újabb gőzpamacs emelkedett az ég felé. Ezúttal lőteret vizionálva az iskolákba. Mert az biztosan kell majd, mint egy falat kenyér. Sőt! Jobban. Mert a kenyér nem fontos. Ha lőni is lehet. Egyben azt is lemérhetjük, hogy az orbanista oktatáspolitikában a trágya átforgatási ideje négy-öt év körüli nagy-ciklusokban zajlik. Úgy nagyjából. A középiskolások alakiztatásának nagyszerű ötlete ugyanis 2012-ben volt áprilisi tréfapótlék. Valószínűleg szintén a végtelenül demokratikus humánum jegyében. Amelynek volt egy kis utózöngéje 2013-ban. Annak kapcsán is előszedve az iskolai […]

Read more ›