A Kiskunságban olyan ételeket és italokat kóstolhatnak az érdeklődők, melyek egyedülállóak hazánkban. Azon belül is, a Kiskunmajsához közeli, mindössze 2600 lakosú kisközség, Szank hívja fel magára számos érdekességgel a figyelmet. Aki már járt ott, egyet fog érteni azzal; még átutazóban is érdemes megállni itt, kicsit körülnézni, enni egy jó ebédet, megkóstolni más, helyi különlegességet. Az ittenieknek két jelmondatuk is van, a vendég tetszés szerint választhat belőlük. Az egyik filozofikusabb: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!”, a másik vidámabb: „Itt édesebb a meggy, mint máshol a cseresznye”. A falu lakói dolgos, szorgalmas emberek és mindenek előtt optimisták. Hisznek abban, hogy még nagy fejlődés áll előttük. Erre a legjobb bizonyíték a falu határában felállított – a látogatókat fogadó – kép, melyen községükben toronyépületek láthatók. Ez az ő jövőjük: Szank-Franciso!

Az egyik – bátran mondhatjuk – közkedvelt helyi érték, a Szalinka. Ahogy a nyelvújítás korában eleink azon gondolkodtak, miként tudnak ismert dolgoknak új nevet adni, új fogalmakat megjelölni, ezt folytatták az itteniek is. A környéken termett meggy nagy érték, de jut belőle lepárlásra, meggypálinka készítésére is. Mintegy nyolc éve kezdték és már akkor gondolkodtak rajta, hogyan lehet jól csengő, de a figyelmet is felkeltő nevet adni neki. Mivel a faluban bérfőzde nincs, mindenki otthon – persze bejelentve – kisüstben főzi, az Önkormányzat pedig azzal segíti a termelőket, hogy igyekszik az egységes megjelenésben közreműködni. A törekvést siker koronázta, a szanki pálinka szavak összevonásából létrejött a Szalinka, a csak erre a vidékre jellemző és csak itt kapható szanki meggypálinka.

A Kiskunságról valószínűleg mindenkinek a természet csodái jutnak eszébe, a szebbnél szebb arborétumok és homokbuckák, de a régió gasztronómiája is meglepően sokszínű. A Duna-Tisza közén igazi ínyencségekkel találkozhatnak a turisták, olyanokkal, amik sehol máshol az országban nem találhatók. Itt két ilyen is van. Szankon, az Ízek Házában a látogatók belekóstolhatnak a környék jellegzetes ízeibe és megtekinthetik a kézműves konyakmeggy készítési folyamatát is. Több mint száz éves hagyománya van a Magyarországon az eredetileg Franciaországban kitalált konyakmeggy gyártásnak, és ez a látványüzemben most újjáéled. Az ideérkező vendégek nagy üvegablakokon keresztül követhetik a konyakmeggy-gyártás folyamatát. Kizárólag helyi meggyet használnak, amit 80 százalékos szeszben három hónapig érlelnek, majd konyakaromával ízesített csokoládéval, kézi munkával borítanak be.

Méhészek máshol is vannak az országban, sokfelé készül valóban nagyon finom méz, de akad egy, ami csak itt kapható. Egy észak-amerikai eredetű növény, mely selyemkóró, selyemfű, vaddohány néven is ismert, az alföldi, homokos talajt kedveli. Vannak, akik agresszív gyomnövényként irtani akarják, a méhészeknek viszont kincset ér. A selyemfűméz egészséges, gyógyhatású, ráadásul a virágporra allergiások is fogyaszthatják. A szanki méz országos hírű, nagyon finom és jó minőségű. Ezt jelzi az is, hogy már tizenegyedik éve rendezik meg a településen, június végén, a Méz- és Meggyfesztivált. A fesztivál kétnapos, ahol a vendégek megismerhetik, és kóstolhatják a helyben készített mézeket, a helyben termett meggyet, valamint az ezekből készült ínyencségeket, mint például a meggybólé, meggypálinka, meggylekvár, csokis meggy, meggyes rétes.

Nem éri csalódás azokat sem, akik a gasztronómiai örömök mellett az általuk felkeresett vidék történelme, hagyományai iránt is érdeklődnek. Szank község polgármestere Patkós Zsolt, az idén júniusban megnyitott Kiskun Emlékhelyről szólva kiemelte: itt egy pillanat alatt a régmúltba léphetünk vissza. Az emlékparkot tízéves előkészítést követően avatták fel, a cél az volt, hogy bemutassák a kiskun identitást: azt a magyarságba olvadó népet, ami nemcsak harcos volt, hanem a térségben megtartotta hagyományait, illetve abban a korban jövőt épített. Nem azt kívánták hangsúlyozni, ami szétválaszt, hanem inkább azt, ami által ez a létesítmény a 33 kiskun település közös emlékhelyévé válhatna. Ebben az egyre inkább relativizálódó világban szükségünk van arra, hogy olyan értékek legyenek a birtokunkban, amit tovább tudunk adni.

Azért jött létre, hogy ennek a 33 emlékezni akaró és tudó közösségnek gyökere legyen, de úgy, hogy képes az információkat XXI. századi módon átadni. Azoknak – gyerekeknek, felnőtteknek – akik nyitott lélekkel és értelemmel, érdeklődve figyelnek bennünket és talán mélyebb tartalmakat is szeretnének megismerni ebben a felszínes világban, itt Magyarországon. Annak pedig, hogy az Emlékhely miért pont Szankon jött létre, egyszerű oka van. Egy idős bácsi szántóföldjén csontokat vetett föl az eke. Kiderült: a település Árpád-kori temetőjének maradványait találta meg, a régészeti próbaföltárás pedig további eredményeket hozott. Megtalálták a templom körüli kettős, védelmi körárkot, gazdag érmeleleteket, és egy tömeggyilkosság bizonyítékai is előkerültek az 1240-es évekből.

Az emlékhelyen belül a kiállítás sokat bemutat a leletekből maketten vagy a maga valóságában. Képszerűen fölvillantva a történelmi hátteret, amennyit érdemes tudni ahhoz, hogy egy teljes kép rajzolódjon ki előttünk. A moziteremben néhány perces film szolgál bevezetőül, a kupolateremben pedig interaktív eszközök nyújtanak segítséget a mélyebb tudás megszerzéséhez úgy, hogy mellette még szórakozni is lehet. A rendezők igyekeztek a kiállítással nemcsak a szemre, a fülre és a gondolkodásra hatni, hanem az érzelmekre is! Lehetőség van például beöltözni a tanya gazdájának, gazdaasszonyának. Elkészült egy szépen illusztrált mesekönyv Szank vezérről, aki szállásterületül kapta a környéket, és akinek korába nyúlik vissza a tanítás: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!” A „legendáskönyv” történelmi alaposságú, történész által lektorált, élményt és értéket is ad, a faluban minden évben megkapják majd a negyedik osztályos tanulók.

Az épületen kívül igyekeztek helyreállítani azt a környezetet, ahogy és ahol őseink élhettek. „Ezer méteren ezer év” megnevezéssel tanösvényt építettek fel. Az egy kilométeres körséta során a nomád pásztorok életmódjától a már letelepült, földházban lakó, Árpád-kori emberek életén keresztül, egy középkori lakóházig jutunk el, majd utána egy újkori tanyába léphetünk be.

A felszín fölé emelkedő épületrészek rekonstrukciók, hitelességüket régészeti adatok támasztják alá, ahol pedig erre lehetőség nyílott, ott már eredeti, az adott korból származó tárgyak teszik teljessé az élményt. Az együttes azt sugározza, hogy igenis vannak olyan értékeink, gyökereink, melyek büszkévé tehetnek minket. Megtanít, hogy a pénz uralta világ nem minden, van a magasabb rendű értékek kora és van lehetőségünk arra, hogy ezt a világot – ha lehet – egy picit jobbá tegyük.

Révay András