Archive for 2019

Megfilmesítették, hogy mit utál Sargentini Magyarországon?

2019 április 17 10:43 de.70 hozzászólás
Megfilmesítették, hogy mit utál Sargentini Magyarországon?

Semmit. Még akkor sem, ha Judith Sargentininek nemcsak kellemes emlékei vannak Magyarországról. Judith Sargentini holland EP képviselő – a nevéről elhíresült jelentés készítője – a budapesti külügyminisztériumban Magyar Levente államtitkár „vendége” volt, de a látogatása érdekesen alakult. Amikor gyakorlatilag kidobták az épületből, odakint több tévéstáb várta, s mind azt kérdezték tőle, hogy miért utálja Magyarországot. Sargentini nem utálja Magyarországot. Soha egy rossz szót nem mondott az országunkról. Nem mondta, hogy nyaranta nem eléggé kék a Balaton, vagy hogy ronda lenne a Halászbástya. A magyar konyhát sem cikizte, és azt sem állította soha, hogy Bartók Béla, vagy éppen Kurtág György csapnivaló […]

Read more ›

Nekem nem fáj Trianon!

2019 április 16 7:41 de.98 hozzászólás
Nekem nem fáj Trianon!

Én mocskosul dühös vagyok miatta. Azért, mert immár 100 éve – jóvanna, 99 – ebbe a szemét alkuba verik bele a pofánkat, ha bármit is akarnánk: kicsit jobb életet, szabadabb levegőt. Főként a saját, lelkiismeretlen uraink. Ezek a mostaniak kiváltképp pofátlanok. Teleszemetelték városainkat, falvainkat hazug, giccses síremlékekkel. Most éppen gigantikus ravatalozót terveznek a Parlament épülete közelébe. Ha nem tudnák, jelentem: élünk! És boldogulni szeretnénk: a kalotaszentkirályi Jolánka, a rimaszombati János a szőke, kékszemű Malinkával, aki párja kedvéért töri a magyart, meg a hajasdi Iván, aki máig se tudja kimondani szerelmetes felesége nevét, így inkább Karmazsinkának hívja, ami meg se nem […]

Read more ›

Az osztalékról

2019 április 15 9:48 de.86 hozzászólás
Az osztalékról

Az osztalék az a pénzösszeg, melyet a részvénytársaság a részvény-tulajdonosainak fizet, általában akkor, amikor nyereséget ért el. Az Orbán és Tsai Rt évek óta nyereséges, ám osztalékot csak klienseinek és oligarcháinak fizet. Ami azért érdekes, mert a részvényekért a részvényesek jobb helyen fizetni szoktak, de az Orbán és Tsai Rt esetében nem tudni arról, hogy pl. Mészáros, Garancsi vagy Csányi befektetett volna bármennyit is. Noch dazu, a befektetésükért a részvényesek hasznot várnak el. A haszon nem is marad el, csak éppen az uniós felzárkóztatási pénzek kerülnek befektetésre. No, nem projekt szinten, hanem a csókosok zsebe táján. A képlet egyszerű: Orbán […]

Read more ›

Oda kell menni a roma emberekhez…

2019 április 14 9:03 de.106 hozzászólás
Oda kell menni a roma emberekhez…

Egyre rosszabb a romák helyzete, már-már az ország szétszakadásával fenyeget. A katolikus egyház odáig eljutott, hogy megállapítsa, valamit tenni kell, de itt megállt. Erről is beszélt a héten a Klubrádióban a váci püspök, Beer Miklós. Az ország kettészakadásától kell tartani, új Trianon jöhet, a 24. órában vagyunk. Ilyen kifejezésekkel jellemezte a hazai cigányság helyzetét Székely János szombathelyi megyés püspök. Hasonlóan vélekedik Beer Miklós váci püspök is, aki szintén szót emelt a szegények és a romák érdekében, 2014-ben egy körlevelet is kiadott erről. Beer Miklós úgy látja, hogy az elmúlt harminc évben rendkívül sokat romlott a helyzet. Korábban a cigányok is […]

Read more ›

Gizi néni életet ment

2019 április 13 10:29 de.6 hozzászólás
Gizi néni életet ment

Mottó: A jó, akkor is jó, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő -történetünk pillanatában Gizikém- férjével, Gézával a Dunaparton sétált, valahol Győr és Móvár között, a fövenyen. A napsütés ragyogott, a víz csillogott, ahogy egy ilyen szép történetben annak lennie kell. Már túl voltak harmincon, még innen a negyvenen; a fiatal felnőttkor kéjes birodalmában jártak, az ifjúság hevességétől már felszabadultan, és a bölcsesség emelkedettségétől még megkímélten; abban a korban, amikor ragyog a bőr, és könnyű vágytól csillog a szem, amikor még a mell tartja a melltartót, és még nem a hastól domborodik a férfinadrág. Sétáltak, fürödtek, napoztak. Géza félt […]

Read more ›

Dušan Kovačević: A maratonfutók tiszteletkört futnak a Pesti Magyar Színházban

5:32 de. Dušan Kovačević: A maratonfutók tiszteletkört futnak a Pesti Magyar Színházban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Dušan Kovačević: A maratonfutók tiszteletkört futnak a Pesti Magyar Színházban

A Topálovity család különös, és mégis hétköznapi família. Ebben a családban nincsenek nők, csak apák és fiúk. Minden apának egy utódja, aki tovább viszi a nevet és a foglalkozást, azaz az üzletet. Öt generáció huszonöttől százhuszonöt éves korig látható a színen, illetve a Végtelen Nyugalom Kft. nevű koporsógyártó cég működése. A koporsógyártás azonban csak fedőtevékenység; valójában a temetőből lopatják ki a használt koporsókat, és ezeket restaurálva újként adják tovább Piton Bill segítségével. Száz év alatt közel húszezer koporsót loptak, a családi hagyományokat folytatni kell. Azonban a legifjabb Topálovity, Mirko éppen ezt nem akarja, sőt, ki akar szállni az üzletből, megtörve […]

Read more ›

Minden nehéz, amit komolyan csinál az ember

2019 április 12 10:13 de.1 comment
Minden nehéz, amit komolyan csinál az ember

Mihály Gábor szobrászművész alkotásai Vésztő-Mágortól, Érmihályfalvától Lausanne-ig, sokfelé megtalálhatók. Szobrainak többsége bronzból készült, de dolgozik rézzel, kővel, fával, farag, önt, hegeszt vagy kalapál – ami kikerül a keze alól egyformán figyelemre méltó. Ez utóbbi állítás mellett igen komoly bizonyíték szól: 2019. március 15-én munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki! Budapesten él családjával, a Százados úti művésztelepen, műterme, bronzöntő műhelye is ott van. Beszélgetésünk során annyi hamar kiderült: kanyargós, hosszú utat járt be – a szó valódi értelmében is hosszút – amíg az elismerésig, a nyugodt munkakörülményekig eljutott. „Véletlenül születtem a Partiumban” – kezdte a visszaemlékezést és a történet ettől a pillanattól kezdve […]

Read more ›

Magyarország szopóágon

2019 április 11 9:53 de.175 hozzászólás
Magyarország szopóágon

Milyen ország az olyan, ahol egy alföldi településen élő édesanyának nincs annyi pénze, hogy kiváltsa a beteg gyerekének a gyógyszerét? Milyen az az ország, ahol ez az édesanya a (fideszes) polgármesterhez fordul segítségért és kölcsönért, mire a (fideszes) polgármester, akit az emberek azért választottak meg a település első emberének, hogy az ott élők életét segítse és jobbá tegye, azt válaszolja, akkor ad neki pénzt ha a nő orális szexben részesíti. Ne kerteljünk, magyarul ezt úgy mondják, hogy leszopja. Milyen ország az olyan, ahol a gyerekéért aggódó, kétségbeesett és kiszolgáltatott édesanya elfogadja az „üzleti” ajánlatot, a (fideszes) polgármester kijelöli a „légyott” […]

Read more ›

William Luce: zelda – egy utolsó vad nő a Bethlen Téri Színházban

2019 április 10 4:39 du. William Luce: zelda – egy utolsó vad nő a Bethlen Téri Színházban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
William Luce: zelda – egy utolsó vad nő a Bethlen Téri Színházban

“1948. március 10-én késő éjszaka tűz ütött ki az Asheville-i Highland Pszichiátria főépületében. A tűz váratlanul gyorsan terjedt. A tűzoltók erőfeszítései ellenére kilenc beteg meghalt. A tűzvész áldozatai között volt a világhírű író, F. Scott Fitzgerald felesége, Zelda. Holttestét csak a papucsa alapján sikerült azonosítani.” Előadja: Horváth Lili Fordító-dramatrug: Zöldi Gergely Jelmez: Béres Móni Súgó: Lovass Ági Fény: Fogarasi Zoltán A rendező munkatársa: Gáspár Anna Rendező: Gergye Krisztián  – onewoman show egy utolsó felvonásban – A GK Társulat és a Manna produkciója (forrás: színház) Fotók: Gergely Bea  

Read more ›

Sonkaosztás, jön a nyuszi, írjad alá gyorsan, Gyuszi!

Sonkaosztás, jön a nyuszi, írjad alá gyorsan, Gyuszi!

Az sem baj, ha nem Gyuszinak hívnak, hanem Bélának. Vagy Marcsinak. Esetleg Bözsi néninek, Sanyi bácsinak. Tőlünk hívhatnak akárhogy, nekünk, a miskolci Fidesznek az a fontos, hogy aláírásoddal támogasd Orbán Viktor programját. Csöbör Katalin vagyok, Miskolci Fideszes országgyűlési képviselője. Tőlem kapod a sonkát húsvétra, kitől mástól. Remélem, nem felejted el a választásig, hogy kinek köszönheted a finomságot. Szereted a sonkát? Na ugye! És te is azt akarod, hogy ne legyünk bevándorlóország? Akkor még inkább: na ugye! Légy oly kedves, itten írjad alá, és a téma el van rendezve. Jó étvágyat a sonkához, és eszedbe ne jusson május 26-án otthon maradni, […]

Read more ›

Gizi néni a kórházban

2019 április 8 1:23 du.42 hozzászólás
Gizinéni autója. Húsz éves Maruti 800. fogyasztása 5.5 l/100 km, 100 km/ó-val is tud menni, de hetvennel szeret, a hátsó ütköző egy helyen kissé repedt, egyébként sérülésmentes. Nem eladó.

Mottó: A baj, akkor is baj, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő túl van a műtéten, sőt műtétet követő pánikja is a múlté, kórlapján a bűnügyi jelentésbe illő szavak miatt („korának megfelelő kinézetű nő”) érzett haragja lassan múló emlék. Nem hitt optikusának, mégis belevágott, és mára – a műtét után két héttel – új színbe öltözött a világ. Sumák betegség a szürkehályog; nem fáj, nem jelez, de baj. Második kontrollon van. A váróteremmé előléptetett folyosón sokan állnak, a fal szélét kitöltő székek megteltek, a rendelőajtó elött szolidan tolakodó betegek mustrálják egymást; vajon ki jött előbb? Az időközben ki-ki lépő […]

Read more ›

A Mézga Család – országos turné – zenés vígjáték

A Mézga Család – országos turné – zenés vígjáték

A Magyar Televízióban 1968-ban bemutatkozó Mézga család c. rajzfilmsorozat azonnal az egész ország kedvence lett, történetén több generáció nőtt fel. Mézgáék a gyerekeken kívül a felnőtteket is lenyűgözték, a sorozatból több széria is készült, melyek rendre megdöntötték a nézettségi rekordokat. A felejthetetlen, örökzöld történet egy zenés vígjáték keretében kerül végre színpadra 2019 áprilisában, Szűcs Gábor rendező, Deák Lőrincz Andrea író és Mészáros László zeneszerző közreműködésével. A Mézga Család c. zenés színpadi vígjátékban a Romhányi – Nepp –Ternovszky nevekkel fémjelzett eredeti mű alapján elevenednek meg a közkedvelt karakterek. Életre kel Géza, Paula, Kriszta, Aladár, Blöki és Maffia, természetesen a sorból Máris […]

Read more ›

Ius vindiciae recensis

2019 április 7 11:18 de.171 hozzászólás
Ius vindiciae recensis

Vagyis, a bírálat joga, amolyan konyhanyelvi latinsággal. Valami ilyesmit kellene tolerálnia Orbánnak és a kormányzatnak, e helyett újabb, Brüsszelt bíráló kampányt indítanak annak ellenére, hogy rendesen pofán csapták őket az EPP-ben. De hát, tudomásul kell vennünk, hogy Orbán elvakultan hisz a maga igazában, és bátran szembeszáll bárkivel, aki kritizálni meri. Pedig hát, feriunt{que} summos fulgura montes (Horatius), vagyis a villám leginkább a magas csúcsokba csap le. Mondjuk, Orbán nem annyira magas, de azért kiemelkedőnek képzeli magát. Az más kérdés, hogy honnan? Különben is, szerinte az európai elit elszokott attól, hogy lehet bírálni. Bezzeg őt lehet! Igaz, hogy saját szájúlag jelenti […]

Read more ›

A Tíz Ige

2019 április 6 4:35 du.70 hozzászólás
A Rembrandt festményén megörökített utolsó pillanat, amikor még megvolt a tízparancsolat.

Mottó: Melyik tíz? Hasonlóan hosszú ideig senki a világon nem vonzódott hozzám annyira, mint életének utolsó három hetében egy kutya. Az egyetlen dolog, amivel úgy-ahogy sikerült egy-két félórányira elterelni róla a figyelmemet, ha írtam. Pedig nem vagyok író. Rendre események, látványok, elképzelések, rendelkezések, olvasmányok, hallomások, vélemények késztetnek írásra vagy ötven éve már. A téma számomra nem az utcán hever, rámtör. Egyre több és egyre több, manapság egyik a másikát szorítja ki. Most, hogy a kutyám nincsen, és ennek tudata gyakorta összeszorítja a torkomat, hálás vagyok a politikának, amiért a tízparancsolatot témává tette nekem, mert igen hosszú ideig kötheti le a […]

Read more ›

Elindult a kampány! Kié?

Elindult a kampány! Kié?

Elindult az uniós választási kampány. Elég sok párttal a startvonalnál. Névleg. Az emberek pedig nyugodtan találgathatják némelyikről, hogy valójában kicsodák, és mi a fenét is akarnak. Mert vannak nagyon jól hangzó jelmondatok, és vannak eddig sosem hallott nevű gittegyletek is. Némelyik ismertebb szervezet meg szintén kezd olykor gittegylet-szerűnek látszani. De a politika valószínűleg már csak ilyen. Vagy mégsem. A „politika”, mint olyan valószínűleg inkább olyan, amilyenné a politikusok, és a holdudvarukban lihegők teszik. Az utóbbiak ténykedése nyilván nem független attól, hogy a rájuk befolyással bíró politikusok kara mit enged. A politikusok ténykedése meg egyáltalán nem független attól, hogy az ország […]

Read more ›