Az Osiris Ani, kinek szava igaz, nem mondhatja azt, amit látott és nem mesélheti el, amit hallott a Rejtélyek Istenének Házában. [1]

Vagyis; (isteneken túllépve) a hatalmasok titka, a hatalom birtoklásának záloga. Talán nem is hazugság, (megtévesztés) hanem annál sokkal több: a titok, a (több vagyok nálad, én vagyok a megmentőd, vagy valamilyen -rejtélyes- módon létrejött) tekintély (nem megteremtése hanem) megőrzése, (a hatalom birtoklásának eszköze) ami a valóság feltárásával szertefoszlana. A valóság lerombolná a hatalmasba vetett hitet.

Hitetlen vagyok, legfontosabb tudásomnak a nemtudás tudását tartom. A „titok-alapú tekintély” ma is jelen van világunkban. Korlátoznám, felszámolnám. Amikor anno „fölnéztek” rám az zavart. Nincs szükségem a „tekintély” adta (érdemtelen) fölényre. Vajon e „titok alapú tekintély” nélkül működésképtelenné válna a társadalom? Talán a „titok alapú tekintély” nélküliség lenne a demokrácia(?) vagy nem is létezik demokrácia (?) vagy a demokráciához olyan egyenlők kellenek, akik nem emberben keresik istenüket(?) a demokráciához legalább a magukat egyenlőnek érzők többsége kell?

Vajon a demokraták, a különféle igazságok és érdekek mentén való együttműködésre készek-e, és képesek-e a „titok alapú tekintély”-t lebontva élhető világot teremteni? Harcolnak egymással az istenek -olvasom tovább Ani Papiruszát- harcol Ozirisz öccse Széth és -sunyi módon- megöli bátyját, Oziriszt (harca irigység és hatalomvágy), harcolnak az istenek közt élő démonok (az ő harcuk szórakozás). Az egyiptomi halottak könyve az emberről szól, és az emberről szól a biblia is, amiben Mózes megöli (szerintem igen) bátyját és szószólóját Áront, hogy aztán Áron fiát Eleázárt apja ruhájába öltöztesse, és együtt jöjjenek le a hegyről[2].

A titok, hogy mi történt Áronnal, a tekintély pedig Áron ruhája Eleázáron. A „titok alapú tekintély” hatalom, a hatalom pedig mindig harc, hatalmasok harca akkor is, ha a kard az imádók (elnyomottak) kezében van. Lehet a „titok alapú tekintély” elleni harc az elnyomott hívők harca, de ők akkor is keresnek maguk fölé egy tekintélyt, ahogy Oroszország elnyomottjai ál-cárokat, ál-cárevicseket.

A demokráciához a „titok alapú tekintély”-t leleplező hitetlenek többsége kell. Európát és a „nyugatot” nyolcvan éve a „titok alapú tekintély”-t leleplezők többsége uralja, Európában 80 éve (lényegében) béke van, miközben napjainkban láthatóan fogy a „titok alapú tekintély”-t leleplezők száma.

Minden reggel odaállsz diákjaid elé, és olyan dolgokról beszélsz, amit te tudsz és ők nem, aztán egy idő után úgy érzed, hogy okos vagy, majd egyszer azt, hogy te vagy a legokosabb. Veszélyes csapda ez, ha – anno- nem veszem észre, hogy néhány kollégám ebben a csapdában vergődik, én is beleesem. Megúsztam (talán). Hetvenes éveimben (kölcsönösen) tegeződtem tizenéves diákjaimmal, és nem arról beszéltem, hogy mit tudok, hanem arról, hogy miként szerezhetik meg a tudást. Nem tudom, hogy megúsztam-e a „titok alapú tekintély”-t, a gőgöt, vagy csak megjátszottam magam, maradjon titok, nehogy-még egyszer, a halálhoz vezető úton elszégyelljem magam.

Szukits Rezső

[1] Ani Papirusza; Egyiptomi Halottaskönyv

[2] Mózes negyedik könyve, 20. fejezet