Új sorozatot indítunk a 71 évvel ezelőtt történtek apropójából. Szándékaink szerint részletes, kronológikus áttekintése lesz azoknak a szégyenteljes napoknak, amiért a magyar nemzet mind a mai napig nem vállalt felelősséget, mi több, nem is nézett szembe vele.

1944. március 19. Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépték át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutottak Budapestre. Horthy Miklós és Adolf Hitler  előző esti találkozóján kormányzó beleegyezett Magyarország megszállásába, és elhatározta, nem mond le kormányzói tisztségéről. Kállay Miklós miniszterelnök beadta lemondását.

1944. március 19.Ezen a napon A Gestapo és a Biztonsági Szolgálat (SD) kész listák alapján megkezdte a németellenes politikusok, újságírók és más közéleti, gazdasági személyiségek letartóztatását, majd koncentrációs táborba vagy börtönbe való szállítását. A magyar politikai rendőrség támogatta őket. Kállay Miklós lemondott miniszterelnök a török követségre menekült.

1944. március 19. Hitler Magyarország teljhatalmú birodalmi biztosává nevezi ki Edmund Veesenmayert. Szombathelyi a hazafelé tartó vonatról parancsot ad le a bevonuló németek barátságos fogadására. Adolf Eichmann SS Obersturmbannführer válogatott „zsidótlanítási szakértői” élén érkezett Budapestre.

1944. március 19. Budapesten született Szécsi Pál népszerű táncdalénekes, Szécsi Ferenc nyelvész, író (Idegen szavak nagyszótára, Szállóigék, Általános műveltség lexikonja stb. szerzője) és Szemere Klára külkereskedelmi levelező harmadik gyermeke. A zsidóüldözések miatt a szülők gyermekeiket megkeresztelték. A háború alatt bujkált a család. Édesapját 1945.január 6-án a nyilasok agyonlőtték.  Szécsi Pál is csak felnőtt korában tudta meg, hogy mind édesapja, mind édesanyja zsidó volt.

1944. március 20. Krumey és Wisliceny közölték a zsidóság vezetőivel, hogy ezentúl a magyarországi zsidóság ügyei a németek hatáskörébe tartoznak.                                   

1944. március 20. A Gestapo lefoglalta, kirabolta majd „kisegítő toloncházként” működtette az Országos Rabbiképző Intézet épületét. A Budapesten letartóztatott zsidók többsége a toloncházakon keresztül került a kistarcsai, topolyai, csepeli és más internálótáborokba.

1944. március 21. Eichmann utasítására Stern Samu vezetésével megalakult az ország egész zsidósága feletti hatóság, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa: Boda Ernő, Pető Ernő, Wilhelm Károly a pesti, Csobádi Samu a budai neológ hitközség, Kahan-Frankl Samu és Freudiger Fülöp, az ortodox hitközség, valamint Kahan Niszon a cionisták képviseletében.

1944. március 22. Német nyomásra Horthy Sztójay Döme szolgálaton kívüli altábornagy, volt berlini követet kormányalakítással bízta meg.

1944. március 22. Fellázadtak és kitörtek a sátoraljaújhelyi börtön politikai foglyai.

1944. március 22. Délután német katonaság érkezett Ungvárra.

1944. március 23. A Központi Zsidó Tanács felhívást intézett a magyarországi zsidókhoz: „Mindenki dolgozzék, teljesítse kötelességét, vegyen részt ereje megfeszítésével a hatóságok által előírt módon munkájával, azon a helyen, amelyre kötelessége állította” „a zsidó hitélet, kulturális és szociális élet folyik tovább. Ez mindenkire megnyugtatóan hathat” „zsidó volta miatt senkit nem tartóztatnak le, és ha egyes letartóztatások szükségesek, ez más okokból történik.”

1944. március 24. Roosevelt figyelmeztette a magyar kormányt, hogy hagyjon fel az antiszemita politikával.

1944. március 27. A nácik a kovnói (Kaunas) gettóban meggyilkolták a zsidó gyerekeket.

1944. március 28. A Pesti Izraelita Hitközség székházában megkezdődött a magyar zsidó közösség utolsó országos ülése.

1944. március 28. Betiltották a Szociáldemokrata Pártot, a Kisgazdapártot és más politikai pártokat, illetve szervezeteket. A Hitler vezetésével tartott értekezleten megegyeztek a Honvédség lefegyverzés helyetti harcbevetéséről a keleti fronton. A 3. Ukrán Front elfoglalta Nyikolajevet.

1944. március 29. A minisztertanács ülésén Sztójay Döme kijelentette, hogy a kormányzó az összes zsidórendeletre vonatkozóan szabad kezet adott a kormánynak.

1944. április 6. Eichmann jóváhagyta a Zsidó Tanács szervezeti alapokmányának tervezetét.

1944. április 7. Kiadták a 6163/1944. BM. VII. res. sz. bizalmas rendeletet a magyar zsidók gettósításáról, koncentrálásáról és deportálásáról. A Baky László által a „Zsidók lakhelyének kijelölése” tárgyában 1944. április 7-én kiadott körlevél szerint „Az elszállítandó zsidók csak a rajtuk lévő ruházatot, legfeljebb két váltás fehérneműt és fejenként legalább 14 napi élelmet, továbbá legfeljebb 50 kg-os poggyászt, amelyben az ágyneműk, takarók, matracok súlya is bennfoglaltatnak, vihetnek magukkal”.                                                                     

1944. április 7. Két szökött auschwitzi fogoly, Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzler (Josef Lanik) elkészítették az Auschwitzi jegyzőkönyvet.

1944. április 8. Peszách első napja.

1944. április 8. Endre László, aki március vége óta a Belügyminisztériumban a zsidóügyek egyik fő felelőse, hivatalosan is belügyi államtitkári kinevezést kapott.

1944. április 9. Hitler engedélyével Speer 100 ezer magyar munkaszolgálatost igényelt.

1944. április 9. „Ungvár polgármesterének rendeletére a zsidókézen levő ipari és kereskedelmi nyílt árusítási üzleteket e hét elején hatósági közegek lezárták és lepecsételték. Mit nem szabad a zsidóknak? Keresztény háztartási alkalmazottat tartani, sárga csillag nélkül mutatkozni, 11 óra előtt a piacon vásárolni, rémhírt terjeszteni.”

1944. április 10. Rudolf Vrba és Alfred Wetzler megszökött az auschwitzi koncentrációs táborból. Zsolnában felvették a kapcsolatot a helyi cionistákkal. A pozsonyi cionista központ munkatársa április 25-én és 26-án meghallgatta őket. Ez alapján elkészült az ú.n. Auschwitz-jegyzőkönyv. Ezt eljuttatták az isztambuli, genfi, londoni és budapesti cionistákhoz, és a magyarországi zsidótanácshoz is. Az egy hónappal később deportáltak viszont nem sejthették, hogy mi vár rájuk. Vrba és Wetzler szerint a jegyzőkönyvet a fenti szervezetek elhallgatták.

1944. április 11. Ungváron polgármesteri rendeletre lepecsételték az összes zsidó üzletet, zár alá vették azok árukészletét.

1944. április 11. Beregszászon született Rebek Gyula (Julius Rebek) amerikai kémikus. 1944. áprilisában kezdődött el a zsidó lakosság tömeges gettóba hurcolása, de ez Rebekéket – magyar nemzetiségűek lévén – nem érintette. Októberben a várost felszabadító a szovjet csapatok elől szüleivel elmenekült.

1944. április 11. A kárpátaljai Bustyaházán megvonták az iparengedélyt a zsidó kereskedőktől és iparosoktól, üzleteiket bezárták, árukészletüket kiutalták az odatelepített kereskedőknek.

1944. április 12. A minisztertanács április 1-jei hatállyal Kárpátalját és Észak-Erdélyt, a zsidótlanítás első két helyszínét, hadműveleti területnek nyilvánította. A kormány a kárpátaljai hadműveleti területek kormánybiztosának Tomcsányi Vilmos Pált nevezte ki, Észak-Erdélybe pedig Ricsóy-Uhlarik Bélát.

1944. április 12. A Kárpáti Magyar Hírlap írta: „Az a zsidó, aki a megkülönböztető jelzés viselésére köteles”, semmilyen közlekedési eszközt nem vehet igénybe.

1944. március 30. A Magyar Zsidók Lapja közölte Groszmann Zsigmond felhívását” …jöjjenek   a templomba, és ne hallgassanak „a csüggedők és csüggesztők szavára. A legilletékesebb helyről hangzott el, hogy senki és semmi sem fog téged megzavarni a vallási és hitélet gyakorlásában.”

1944. március 31. Eichmann fogadta a Zsidó Tanács küldöttségét a Majestic Szállóban.
1944. március 31. Rendeletet adtak ki a magyarországi zsidók számára kötelező„kanárisárga”  Dávid-csillag viseléséről április 5-i határidővel.

1944. március 31. A Budapesti Közlönyben megjelentek a 29-i minisztertanácson elfogadott, „a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos” rendeletek – 1200/1944., 1210/1944., 1220/1944., 1240/1944 M. E. sz. Endre László rádióinterjújában biztosította a hallgatóságot, hogy a március 29-én elfogadott rendeletek csak a kezdetét jelentették a zsidókérdés teljes megoldásához vezető intézkedéseknek Magyarországon. „Vitéz Endre László megcáfolta azt a beállítást, mintha a magyarországi zsidókérdés a világpolitikai helyzet eredményeképpen vetődött volna újra fel. Utalt arra, hogy a zsidókérdés rendezését a magyar fajvédő társadalom egyetemessége közel 25 éve sürgeti. A magyar antiszemitizmus nem politikai divat, nem időszerű politikai irányzatok és eszmék másolása vagy utánzása.”

1944. március 31. Edmund Veesenmayer táviratában elragadtatással írt a magyar kormány gyorsaságáról, amellyel nekilátott a zsidókérdés megoldásának.

1944. április 1. A németek Beregszászon zsidó tanács felállítását rendelték el. Tagjai: Weiss Dávid hitközségi elnök, Reismann Péter, Hirsch Salamon és Steinmetz N. voltak. A gettót körülbelül 10.000 helyi és környékbeli zsidó számára április közepén állították fel a volt Kont és Vály-téglagyárban és Weisz-féle tanyák gazdasági épületeiben.

1944. április 1. A munkácsi polgármester az élelmiszer-kereskedések kivételével bezáratta a város összes zsidó üzletét.

1944. április 1. A német csapatok élelmezési létszáma Magyarországon 70 000, május 1-én 57 300 főt tett ki. A nyolc megszálló hadosztályból négy néhány héten belül távozott, az első már másnap. Magyarország területén valójában csak minimális német katonaság tartózkodott. A számok mögött azonban döntő többségében komoly harcra nem alkalmazható, nehézfegyverzettel nem rendelkező csapatokat kell elképzelnünk. (Ungváry Krisztián). 

1944. április 2. Hatályba lépett 1310/194. ME. sz. rendelet,amely kifejezetten megtiltotta és szankcionálta a külföldi rádióadások hallgatását, beleértve a zenei műsorokat is. A tilalom a német birodalmi, illetve a németek által megszállt területeken működő és német vezetés alatt álló rádióállomásokra nem vonatkozott.

1944. április 2. A Hungária körúton Gamma FC-Ferencváros Sárosi góljával 0-1.

1944. április 3. Megkezdődött Magyarország angol-amerikai rendszeres légibombázása. Az első támadás Budapest déli részét (Csepel, Pestszenterzsébet) éri.

1944. április 4. A megalakult Zsidó Tanács átadta szervezeti alapokmányának tervezetét jóváhagyásra Adolf Eichmann-nak.

1944. április 4. 6136/1944. VII. res. belügyminiszteri rendelet április 8-i határidővel előírta a zsidók összeírását. A rendelet április 5-én a csendőrség Nyomozati Értesítőjében került „kihirdetésre”. A polgármestereket és a községi elöljáróságokat arra utasította, hogy a helybéli zsidó „szervezetekkel” állítassanak össze „az összes zsidó személyekről és családtagjaikról” négy példányban egy névjegyzéket, amelynek tartalmaznia kell az összeírt személyek lakhelyét és anyjának a nevét.

1944. április 5. Életbe lépett a zsidók csillagviselésére vonatkozó rendelet Magyarországon.                     

1944. április 5. Siegfred Lederer megszökött Auschwitzból. Menedéket talált Csehországban és elküldte figyelmeztetését Auschwitzról a theresienstadti Zsidó Tanácsnak.

1944. április 13. „Dolgozz és ne csüggedj!” címmel Stern Samu felhívása a Magyar Zsidók Lapjában, mely a hatóságok utasításainak engedelmes végrehajtására buzdított, tájékoztatott a Zsidó Tanács szervezeteinek kiépítéséről, információt közölt a sárga csillag viseléséről.

1944. április 14. Kormányrendelettel megszüntették a zsidók gyógyszertári jogosítványait.

1944. április 14. A minisztertanács jóváhagyta a belügyminiszter indítványát a megkülönböztető jelzést nem viselő zsidók internálásáról.

1944. április.14. Államközi egyezmény a német származású magyar állampolgárok SS-be történő besorozásáról. A Bácskában megalakult a 18. SS önkéntes páncélgránátos (Horst Wessel) hadosztály, az első Magyarországon sorozott SS-alakulat.

1944. április 14. Athénból elindult az első görögországi deportáló vonat Auschwitzba.

1944. április 15. Szombat. Kárpátalján megkezdődött a zsidóság összegyűjtése a másnapi általános akció részeként. A bárdfalvai zsidókat a zsinagóga és a Talmud-Tóra iskola épületébe terelték. Erről korábban értesítették őket, így volt idejük kenyeret sütni, amire sabbat lévén a rabbitól a rendkívüli helyzetre tekintettel felmentést kaptak. Bustyaházán a zsidó közösség vezetőit a zsinagógába vitték és elrejtett értékek után kutatva megkínozták. A dombói hitközség elnökét, Steinmetz Slomót a településen élő zsidók névsorának elkészítésére kényszerítették, akinek ezért meg kellett törnie a szombatot, megalázásul a szakállát is levágták. A zsidókat a zsinagógába gyűjtötték, majd Técsőre szállították, ahol a técsői és a taracvölgyi járás közösségeit gyűjtötték össze a városon kívül épített táborba, összesen mintegy 10.000 főt. Volóc zsidó közösségét a munkácsi Sajovits-téglagyárban vitték. Megkezdték a Sátoraljaújhelyi járás zsidó lakosságának beszállítását a város cigánytelepén létrehozott gettóba. 13.000-15.000 embert zsúfoltak itt össze, akiknek élelmiszer- és az egészségügyi feltételek hiányával kellett megküzdeniük, amit a rendszeres motozás és bántalmazás is súlyosbított.

1944. április 16. Kiadták az 1600/1944. ME sz. kormányrendeletet, amely előírta a zsidók vagyonának bejelentését és zár alá vételét

1944. április 16. Vasárnap. Pészah utolsó napján kezdődött meg a teljes zsidó lakosság gyűjtőtáborokba és gettókba hurcolása Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon. A gettósítást minden esetben a M. kir. Csendőrség egységei hajtották végre, kegyetlen módon.

1944. április 17. A pécsi Gestapo-egység – állítólag a BBC hallgatása miatt – letartóztatta dr. Berend Béla szigetvári főrabbit, majd röviddel később szabadon engedte.

1944. április 18. Kedd. Munkácson, reggel fél 5-től, csendőrök felügyelete mellett a zsidó negyed központjában létrehozott gettóban 13.000 embert zsúfoltak össze. A gettó területén fehér karszalaggal, bottal felfegyverzett zsidó rendőrség működött, felügyeletében magyar állampolgárságú, az SS-be belépett svábok is részvettek, továbbá az újvidéki vérengzések kapcsán is ismert Zöldi Márton csendőr alezredes is. Egy második gettót hoztak létre a Sajovits-, illetve a Kallus és Ösztereicher-téglagyár területén a vármegye zsidósága számára. Ide került az a 14.000 fő, akik előzőleg az ilosvai, alsóvereckei és a szolyvai átmeneti gettóban voltak, továbbá a politikai foglyok.

1944. április 19. A kormány elfogadta a zsidó tanács funkcióiról és struktúrájáról szóló 1520/1944. M. E rendeletet. Az új, kilenctagú szervezet legalizálta a március 21-én német utasításra létrejött intézményt. Hivatalos neve a Magyarországi Zsidók Szövetsége lett, a belügyminisztérium irányítása alatt működött.

1944. április 20. Megay László polgármester utasításra megkezdték Ungvár zsidó lakosságának átköltöztetését a Moskovits-téglagyár és a Glück-fatelep területén kijelölt gettóba. A műveletet utcánként hajtották végre, az érintetteket a gettóba szállítás előtt, házuk udvarán vagy az utcán levetkőztették és testi motozásnak vetették alá. A zsidók gettóba hurcolása egy hetet vett igénybe.

1944. április 20. Alsógöd minden felnőtt zsidó férfi lakosát beidézték a községházára, majd, a beszámolók szerint a nagykanizsai internálótáborba szállították őket. Kökényes zsidó közösségét a mátészalkai gettóba szállították. A megmaradt viski zsidó közösséget a técsői gettóba vitték. Középapsa zsidó közösségét, miután a csendőrök lezárták a falut, házanként leltározták az ingóságokat és összegyűjtötték az embereket, szekereken és gyalog az aknaszlatinai gettóba szállították. Megkezdődött a helyi zsidó lakosság gettósítása Máramarosszigeten. Számukra négy utcában hoztak létre gettót, míg a Máramaros vármegyei zsidókat, kivéve a Técsői járást, a szegénynegyedben, az ún. kisgettóban helyezték el. A két gettóban csaknem 13 ezer zsidó – közel 10 ezer helyi – élt. A közösség vezetőiből, értelmiségiekből mintegy 140 embert elkülönítettek a város egyik zsinagógájában.

1944. április 20. A bilkei zsidóknak két órát adtak, hogy felkészüljenek a bevonulásra a gettóba. A nagy zsinagóga udvarára gyűjtötték, majd lezárt vagonokban Beregszászra szállították őket. (Más források szerint április 18-án történt mindez.)

1944. április 20-26. Huszton a helyi zsidóság (6.000 fő), és a Huszti, az Ökörmezei, a Rahói és részben az Alsószinevéri, a Gernyesi és a Varjaci járás zsidó közösségei (5.000 fő), összegyűjtésére gettót hoztak létre. Zsidó tanács működött, élén Lázárovics Sámuel, volt fakitermelő, a hitközség utolsó elnöke állt

1944. április 20. Dr. Boda Ernő „A törvény szava” című felhívásában a Magyar Zsidók Lapjában emlékeztette a közösség tagjait a törvények tiszteletére, a „legszigorúbb intézkedések” ( a sárga csillag viselése, a vezetők iránti bizalom) iránt is engedelmességre.

1944. április 21. Több kisvárdai zsidó munkaszolgálatra vonult be a gettóból, ami a deportálástól való megmenekülésüket jelentette.

1944. április 21. A Budapesti Közlöny közölte Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeletét – 50.500/1944. KKM sz. – a zsidó kereskedők árukészletének és „üzleti berendezéseinek” zár alá vételérő.

Forrás: Emberbarát/ Nagyfuvaros u-i Zsinagóga hetilapja