A magyarok és moldovaiak képviselték kelet-Európát az ottawai gasztronómiai versenyen
Ne csak fotózzál, de azért próbáld ki ételeinket is!–tette fel a visszautasíthatatlan javaslatot egy moldovai népruhába öltözött mosolygós hölgy, miután sorozatnyi fényképet készítettem Moldova ottawai nagykövetségének asztaláról az úgynevezett Embassy Chef Challenge-n (a követségi séfek vetélkedője). Nata Albot képviselte Moldovát és egy klasszikus élelt – meglehetősen tradícionális tálalásban – nyújtotta a zsűrinek és a több mint százötven vendégnek. Töltött paprikáról volt szó, olyanról ami egy kicsit a nagymamámnál töltött vasárnapi ebédekre emlékeztetet. A moldovai követség kioszkja népmotívumokkal volt díszitve és hazai boraikat mutatták be. A térségben Moldova csaknem borászati „nagyhatalom”…évente több mint 124 ezer tonnát is meghaladja a termelésük. Előre is elárulom, hogy Moldova nem lett az est győztese, de ha akadt volna egy különdíj a vendégszeretetre, akkor azt biztosan megnyerték volna.
Moldova ottawai nagykövetsége az Embassy Chef Challenge-n. Fotó: C. Adam.
Csupán egy asztal választotta el a moldovaiakat a másik kelet-európai csoporttól: Magyarország ottawai nagykövetségétől. Varga Zsolt a nagykövetség séfje, és ő is – bizonyos fokig – mély hagyományokra épülő étellel indult a vetélkedőn. De prezentációja mindenképpen kortárs volt. Szaravashúsból készült töltött káposztát kóstolhattak meg a vendégek az asztaluknál. Varga Zsolt gasztronómiai háttere a francia és thai konyhára épül, Magyarországon kívül az Egyesült Királyságban és Oroszországban is dolgozott. Ráadásul az esemény szervezői valamennyi ételt párosítottak borokkal és sörökkel, amelyek a bárban voltak kaphatók, így az ételeken kívül a világ számos pontjáról érkező borokat is kóstolhattunk.
Varga Zsolt, az ottawai magyar nagykövetség séfje. Fotó: C. Adam.
Varga Zsolt a zsűri előtt. Fotó: C. Adam.
A 2015-ös követségi séfek vetélkedője egy fundraising akció volt Kelet-Ontario Gyerekkórháza számára (Children’s Hospital of Eastern Ontario). A vendégek a résztvevő hét követség asztalát látogathatták meg, ahol hét különböző előételt kóstolhattak. Magyarországon és Moldován kívül, jelen volt a Fülöp-szigetek, az Egyesült Királyság, Thaiföld, Trinidad és Tobago szigete, valamint Spanyolország.
A spanyol nagykövetség asztala. Fotó: C. Adam.
Az eseménynek otthont adó Victoria Hallban telt ház volt és akadt jó néhány közismert vendég is, legalábbis azok számára, akik az elmúlt évtizedekben követték a kanadai politikát. Jelen volt – például – John Manley, Kanada egykori miniszterelnök-helyettese, illetve pénzügy- és külügyminisztere. A kanadai honvédelem ceremóniális gárdája is jelen volt és valamennyi séft egy díszöltözékben lévő gárda-tag kísérte fel a színpadra. Miközben a Fülöp-szigetek asztala előtt vártam a kigyózó sorban, az egyik ceremóniális gárda-taggal taktikáztunk arról, hogy miképpen lehetne minél gyorsabban, sorállás nélkül kipróbálni mindent.
A kanadai hadsereg ceremóniális gárdája. Fotó: C. Adam.
Az est végén, Trinidad és Tobago szigete lett a győztes. A kis karib sziget egy valóban komplex és szépen tálalt előételt ajánlott a zsűrinek és a vendégeknek. A győztes séf Resa Solomon-St. Lewis volt, aki kókusz infúzióban készített, karittal (curry-vel) fűszerezett kecskét ajánlott. Ehhez jött még egy uborasaláta és egy hibiszkusszal készítetett rumos ital.
Trinidad és Tobago ottawai missziója. Fotó: C. Adam.
Az est szervezői összesen 100 ezer dollárt gyűjtöttek össze Kelet-Ontario Gyerekkórháza (CHEO) részére, melyből olyan felszerelést vásárolnak, amivel az irritábilis bél szindrómát kezelhetik a legfiatalabb páciensekben. Gratulálunk valamennyi séfnek és köszönjük, hogy résztvettek ebben a fontos jótékonysági akcióban!
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
9:03 de.
Az ottawai benfentesek szerint, a magyar a nagykövetség töltöttkáposztája különösen finom volt. Egy icike picikét zsíros, de zamatos, és testes. Érdekelne, hogy a KMH főszerkesztőjének lehetősége volt e, a nemzeti együttműködés jegyében, tolmácsolnia észrevételeit a témában, Dr Ódor Bálint nagykövet Úrnak, akár egy két töltött káposztával a zsebében távoznia az éj leple alatt ??
11:20 de.
Töltött káposztával sajnos nem tudtam távozni, de a magyar nagykövetség boraival annál inkább, amit a silent auction-on sikerült megnyernem…és eléggé stilusosan a tavasszal Budapesten szerzett magyar bankkártyával fizettem ki a három bort. Jól jött az a kártya! Majd legközelebbi meetingünkre hozok egy üveget!
12:12 du.
András, muszáj volt zsírosnak lennie, mivel a szarvashús eleve száraz, önmagában alkalmatlan tölteléknek. Perkeltnek, az más.
12:26 du.
Chris, hiába, még kezdő vagy az ilyen fogadási etetések terén 🙂
A rutinos fogadásra járó szittya bebéleli a belső zsebeit nylonzacskóval. Szmokingnál ez ugyan nem játszik, de az ilyen köznapi kínálások nem black tie események, és egy jó kis lezser zakó igencsak ápol és eltakar.
Más: a hatvanas években kezdett meghonosodni a legvidámabb barakkban a svédasztal. Az első svédasztalos ebédet a margitszigeti Grand Hotel teraszán adták, botrányba is fulladt rendesen, mert az úri közönség pakolt mindenbe, ami csak nála volt.
Mondjuk, a későbbi években az ilyen-olyan állófogadások meghonosodtával is gond volt a meghívottak étkezési kultúrájával – egy kézben tartva a tálalótányért (amire mohón felhalmozott mindent, amire ingere volt, ahelyett, hogy többször fordult volna, így láttam olyat, hogy a zakuszka mellett mini töltött levében tocsogott a zserbó), a szalvettát, másikban az eszcájgot, mindezt állva, ráadásul olyannal küzdve, ami eleve kés-villát igényel) könyöktől könyökig – a rutinosabbja az ablakpárkányra pakolt – ügyelve arra, hogy a szarvasperkelttel le ne edd magad, mit mondjak, néha ugyancsak jókat derültem a módszereken 🙂
Később, rájőve eme gondokra, már un. ültetett fogadások kezdtek
divatba jönni.
12:51 du.
@ Ille Pista
Teljesen egyetértek a véleményeddel – a szarvas-marha kicsit omlóssabb mint a sima szarvas, ‘s főleg a szarvas-marha térd-kalács. (Nemtom ettél e szarvasmarha térd-kalácsot Mogyoródon Pista?)Beszámolhatnál erről nekünk. Diplomáciai forrásaink szerint, hazánk kanadai nagykövete, Dr Ódor Bálint nem engedte szerepelni a szarvas-marha térd-kalácsot e versenyben, mert úgy érezte, hogy valamiféle jelképes térdre borulást sugalhatna a helyi kozmopoliták előtt. Az ilyen fajta térdre borulás összeférhetetlen lenne az Orbán kormány külpolitikai értékrendjével. Úgy tudom, volt némi kereslet magyar csigára is, de ez az állat pedig a tempója miatt lett kizárva a versenyből. Ciki lett volna ha utolsónak ér be, monjuk, a maláy nagykövetség kirántott teknőse után. Manapság rengeteg szempontot kell egy nagykövetnek követnie, hogy ne kövessék meg. Szerintem, Dr OB nagyon jól képviselte hazánkat ezen a rendezvényen, körültekintőnek mutatkozott kötényben. 🙂
1:39 du.
Göllner András: speciel a szarvas-marha térd-kalácsával nem találkoztam errefelé, mi több, a szarvaséval sem, de egy kisebb vaddisznócsalád – papa, mama, meg négy csíkos vadmalac – már kocogott át előttem az itatóról jövet (majd össze szartam magam, mert a kicsinyeit védő koca elég durva tud lenni). Térdkalács ügyben leragadtam ott, hogy „az ángyod térgye kalácsa”, és arról se tudom, mifene. Dr OB-ról meg a L’art pour L’art Margitja jut eszembe, aki dicsekszik vele, hogyaszongya: engem minden nagykövet megmozgatott 😀
10:05 de.
Követ vagy nagykövet…..ez itt most a kérdés.