Magyar sors Kárpátalján (8-9-10): Sötét napok jöttek
Kulcsár Zoltán: Magyar sors Kárpátalján
Tartalom:
- Sötét napok jöttek
- Egy hithű, igaz kommunista
- Gyere Laci fiam, mert megfagysz!
Sötét napok jöttek
1944-ben tragikus események következtek be majdnem egymás után. 1944. április második felében a német megszállás után megkezdődött a kárpátaljai zsidó vallású magyar lakosok deportálása.
Az október 15-i kiugrási kísérletkudarca után a németek által hatalomra juttatott Szálasi kormány megkezdte a nyilas terrort.
Október végén Kárpátaljára bevonultak a Szovjet csapatok, és velük együtt megérkezett a vörös terror.
1944 március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot és a menesztett Kállay Miklós helyett a volt berlini követ, Sztójay Döme (1919-ben a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító-főnöke) lett a miniszterelnök, aki szélsőjobboldali kormányt alapított.
A német megszállást követően Magyarországra küldték az Eichmann-különítményt a zsidó vallású magyar lakosság százezreinek összegyűjtésére és megsemmisítő táborokba szállítására. Nem kerülhette el sorsát Kárpátalja zsidósága sem, ahol már a középkorban is éltek. Számuk a XIX. században emelkedett jelentősen, amikor az oroszországi pogromok elől több tízezren menekültek Galicián keresztül Magyarországra, de legtöbben Kárpátalján telepedtek le. Így a zsidóság számaránya elérte a 20%-t.
Útban a halál felé
Akik a városokan telepedtek le jelentős hatást gyakoroltak a kárpátaljai társadalom fejlődésére, és többsége magyar anyanyelvűnek vallotta magát.
Akik a ruszin hegyvidéki falvakban laktak többségében kereskedelemmel foglalkoztak, közöttük sokan szegénységben éltek, és jiddisül beszéltek.
Kárpátalján kezdődött a magyarországi zsidók deportálása. Már április 12-én Munkácsra érkezett Endre László belügyminisztériumi államtitkár, és utasította az államapparátust a deportáció megszervezésére. Ami Munkácson kezdődött, folytatódott egész Kárpátalján.
A családoktól, már a begyűjtés idején elvették a pénzüket és az ékszereiket, csak fontosabb ruháikat és élelmet vihettek magukkal. Az összegyűjtés után a legközelebbi városok; Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős, Huszt, Pécső, Mármaamarossziget táboraiba irányították őket.
Kárpátalján több mint nyolcvanötezer zsidót zsúfoltak össze a gettókban.
Nagyszőlősön a téglagyárban kialakított táborban gyűjtötték össze a környék és a város zsidóságát, közel tizenkétezret. A lakósság többsége, magyarok és ruszinok nem értettek egyet a zsidók ilyen brutális üldözésével, sajnálták őket, és sokan voltak olyanok is, akik igyekeztek nekik segíteni. A helyi vezetők némelyike mindent megtett, hogy az összezsúfolt emberek nyomorán segítsen. Báró Neményi Zsigmond a felsőház elnöke élelmiszerszállítmányokat juttatott a nagyszőlősi gettóba.
Amikor a zsidók ingóságait leltárba vették, és az otthonaikat lepecsételték nem kevesen voltak olyanok, akik az elhagyott lakásokat kifosztották. A könnyű vagyonszerzés demoralizálta az ilyen embereket, és már a gettóba is jártak rabolni.
Kegyetlenkedések is előfordultak, így amikor egy szombati napon a zsidókat kényszerítik a munkácsi zsinagóga berendezései lerombolására, ezt már Álgya-Pap Zoltán tábornok, a Kárpátalján állomásozó egységek katonai parancsnoka sem tűri. Panaszt tesz a belügyminisztériumban és a csendőröket emberségesebb eljárásra kényszeríti. Emiatt később leváltják beosztásából.
A munkácsi rendőrlegénység megtagadta a zsidók zaklatását a gettóban.R. Vozázy Aladár parlamenti képviselő kétségbeesetten követelte a csendőrök túlkapásainak beszüntetését.
Horthy Miklós kormányzó levélben követelte Sztójay miniszterelnöktől Endre és Baky belügyminiszteri államtitkárok azonnali eltávolítását, akik a zsidók deportálásában embertelen magatartást tanúsítottak, de ekkor már Veesenmayer Edmund SS ezredes 1944 március 20-tól Németország tejhatalmú birodalmi megbízottja és magyarországi követe irányította az ország sorsát.
Természetesen Endre és Baky belügyminisztériumi államtitkárok leváltására nem került sor.
Nagymamámtól hallottam, hogy amikor a zsidókat vitték az állomásra az utcájukból sok asszony jött élelmiszerrel, hogy átadják nekik az útra, amikor észrevették, hogy egy ismerős fiatalember, aki az utcájukban lakott, és a nyilas párt tagja volt, ütlegel és bökdös egy idős bácsit, hogy gyorsabban menjen. Elkezdték őtet szidni: „Te aljas gazember, hogy mered ütni szegényt Polák bácsit, aki annyi sokat segített a szegény családodnak?” Erre már a csendőrök is elszégyellték magukat, megengedték az asszonyoknak, hogy adják át az élelmiszercsomagokat, a fiatalembert pedig elküldték, és mondták, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a segítségére.
Nagy tekintélynek örvendett a városban a nagyszőlősi fémipari szakiskola igazgatója, akit figyelmeztettek, hogy utazzon el a városból, mert nemsokára nem lesz rá lehetősége. Mokány Ferenc, aki a szakiskolában tanított, az egyik kollégájával vállalkoztak, hogy elkísérik az igazgatót a feleségével egy kis faluba a szlovák határ mentén, ahol egy rokon megígérte, hogy nála biztonságban lesznek.
Az út elég veszélyes volt, de hamis papírokkal sikerült eljutni a faluba, ahol a házaspár átvészelte a nehéz időket.
Évekkel később Mokány Ferenc elvette feleségül Kulcsár Margitot a keresztanyámat, és Szolyvárra költöztek Feribácsi szülei házába.
Elég sokan voltak, akik segítették menteni a zsidókat, többek között a Menekültügyi Kormánybizottság, az egyházak vezetői, haladó gondolkodású politikusok, értelmiségiek, és a semleges országok külképviseleteinek munkatársai. Közülük kiemelkedik a svéd Raul Wallenberg tevékenysége
Május második felében az Eichmann-kommandó szervezésében elkezdődött a zsidók elszállítása tehervagonokban Lengyelország koncentrációs táboraiba.
Amikor Horthy Miklós értesült arról, hogy nem kényszermunkára, hanem halálba viszik őket, megakadályozta a fővárosi zsidóság deportálását, és ezáltal mintegy százezren megmenekültek.
Az október 15-i kiugrási kísérlet, amit az emberek nagy reménnyel vártak, sajnos, a rossz előkészítés és más okok miatt nem sikerült, ami nagyon elkeserítette a lakosságot.
A németek által hatalomra jutott Szálasi bábkormánya megkezdte a nyilas terrort.
Nagyszőlősön keveset tapasztaltak a Szálasi „nemzetvezető” tevékenységéből, mert már október 24-én a szovjet csapatok bevonultak a városba, és velük együtt megérkezett a vörös terror.
A háború után Kárpátaljára a kevés zsidó túlélő közül kevesen jöttek vissza, mert többségük külföldön telepedett le. A sors különös iróniájaként a hazaérkezettek közül sokukat a sztálini lágerekbe vittek, így ma már Kárpátalján élő zsidók száma, sajnos nem éri el az ötszázat.
A holokauszt tragikus bizonyítéka annak, hová vezethet egy nép, egy etnikum gyűlölete.
Egy hithű, igaz kommunista
Édesanyám nővére, Margit az 1930-as évek elején férjhez ment Farkas Miklóshoz, egy munkácsi születésű bádogos mesteremberhez, aki mellesleg a csehszlovák kommunista párt tagja volt. Nagyapám, Kakuk Gergely a házasságkötésük után vett nekik egy házat Nagymihályban, ahol Miklós dolgozott, a felesége pedig otthon vezette a háztartást. Mikor a 30-as évek elején a gazdasági recesszió Európát is elérte, Miklósnak kevesebb munkája akadt. Mivel egészen a kommunista propaganda befolyása alá került – amit szó szerint elhitt és aktívan részt vett a pártéletben – eltökélte, hogy a Szovjetunióba emigrál, ahol megtalálja a remélt boldogságot.
Kakuk Margit néném és Farkas Miklós, a „hithű kommunista” esküvői fényképe. Balról az első Kakuk Imre, majd Kulcsár Ilona, a negyedik édesapám.
Miklós rábeszélte a sógorát, Kakuk Imrét és még egy fiatal szőlősi barátjukat, hogy vágjanak át a Vereckei-hágón keresztül Lengyelországba, majd onnan a Szovjetunióba.
Ezt meg is tették, ám amikor találkoztak a határon a Szovjetunióból éppen átszökő emberekkel, rövid beszélgetést követően visszatértek Csehszlovákiába.
Miklós azonban nem tudott belenyugodni a sikertelen emigrációba, ezért amikor 1939. március 15-e után Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz, magyar létére nem tudott örülni az eseménynek és nem illeszkedett be az új állam kereteibe. A családi élete sem volt boldog, mert bár 1933-ban megszületett Eduárd kisfia, később mégis elvált a feleségétől. Nem tudván megszabadulni a kommunista propagandától, 1940-ben egy ruszin csoporttal elindult egy – utólag – végzetes útra, amelyik a Gulágon végződött. Amint átlépték a határt, azonnal letartóztatták az egész csoportot, és mindenkit három évre ítéltek. Miklós hiába mondta, hogy ő a kommunista párt tagja, és azért jött, hogy itt dolgozzon és segítse az ország építését. Erre az volt a válasz, hogy inkább maradt volna Magyarországon és tevékenykedett volna ott a kommunista eszmék terjesztésében, ezzel segítve a Szovjetuniót.
Többezer ruszin fiatal, akik a propaganda hatására átlépték a határt ugyanilyen sorsra jutottak. Közülük nagyon sokan 1943-ban, amikor megalakult a Szvoboda vezetésével a Cseh Légió beléptek abba, hiszen a lágerekből csak így tudtak kiszabadulni a borzalmas körülmények közül, vállalva inkább a háborúban való részvételt.
A szovjetek azonban a Cseh Légiót 1944 őszén a Dukla-szoros ostromára vezényelték, ahol igen súlyos veszteséget szenvedtek. Ez tudatos döntés következménye volt, mert a szovjet vezetés nem akarta, hogy sok odavalósi visszatérjen Kárpátaljára és elmondja, milyen szenvedéseken ment keresztül a kommunista paradicsomban.
Visszavonulás a keleti frontról
Miklósnak nem sikerült belépnie a Cseh Légióba, és sokáig az északi sarki vorkutai, valamint az Urál északi részében található lágerekben raboskodott, és csak 1956-ban tért haza Munkácsra, fizikailag, lelkileg teljesen elgyötörve.
Jómagam először a hetvenes évek végén találkoztam vele először Nagyszőlősön, ahová Eduárd fiát, az unokatestvéremet, és az unokáját, Évit jött meglátogatni. Hosszan beszélgettem vele, érdekelt a sorsa és az, hogyan változtak kommunista nézetei. Beszélt a munkatáborokban töltött szörnyű évekről – 16 évet töltött ott – valamint arról, hogy soha nem tudja megbocsátani, amiért tönkretették az életét. Nem tudott és nem is akart érzelemmentes maradni, nagy volt benne a gyűlölet. Mint elmondta, élete legnagyobb tévedése a kommunista eszmék kritika nélküli elfogadása volt, és nem is érti, miért nem hallgatott senkire, nem figyelt barátai, rokonai józan figyelmeztetéseire. Ideáljait lerombolták, testileg, lelkileg megrokkant, az életét egy hazugságra tette fel.
Nem volt egyedül ezzel az érzéssel, több millió hasonlóan félrevezetett, megkínzott áldozata volt a kommunista rendszernek.
Gyere Laci fiam, mert megfagysz!
Édesanyám legfiatalabb öccse, Laci még gyerek volt, mikor meghalt az édesanyja, és onnantól anyukám nevelte. 1941-ben behívták katonának, a következő évben a keleti frontra került. A család nem sokat tudott róla, a levelezőlapok elmaradoztak egy idő után, ezért egyre nagyobb aggodalommal figyelték az onnan érkező híreket. 1943 nyarán édesapám nővérének férje, Nagy Pál hazajött szabadságra a frontról Beregszászba, és beszámolt feleségének, Mariskának a nagy visszavonulásról, szenvedésről, a kegyetlen hidegekről. Elmondta, a csapatok összekeveredtek, a németek már korábban, rendezetten hátrébb vonták a csapataikat, a magyarokkal nem törődtek.
Nagy Pál, aki segíteni akart Kakukk lászlónak a keleti frontról való visszavonuláskor. A képen feleségével Kulcsár Mariskával
A fagy, a rossz ruházat, az elégtelen táplálkozás embertelen nehézségeket okozott, a legyengült emberek nem bírták a gyaloglást, rengetegen megfagytak, vagy fogságba kerültek.
Elbeszélése szerint a visszavonulás zűrzavarában egy fiatal katonát látott az út mentén üldögélni, aki ismerősnek tűnt neki. Közelebb érve megismerte, hogy Laci az. Szólt neki, álljon fel, mert meg fog fagyni, de Laci hajthatatlan maradt, és a rábeszélésre sem volt hajlandó elindulni. „Te csak menj Pali bátyám, én még egy kicsit pihenek, mert nagyon fáradt vagyok.” mondta. Azzal váltak el, hogy Pali lassan fog menni, Laci pedig utoléri. Soha többé nem látták egymást, Pali hiába ment vissza, hogy megkeresse.
Ezzel a hírrel Mariska néni azonnal Nagyszőlőre utazott, és beszámolt édesanyámnak férje Lacival való találkozásáról. Semmit többet nem tudott meg a család róla, a háború után a Vöröskereszt sem tudott semmilyen információval szolgálni. Kósza hírek persze voltak: az egyik szerint fogságba került, a másik szerint túlélte a visszavonulást és tovább harcolt, de volt, ami a halálát erősítette meg. Édesanyámat nagyon megviselte a dolog, hiszen fiaként nevelte Laci öccsét.
Pali bácsi sorsa is tragikusan végződött: bár 1944-ben hazakerült a frontról, itthon az év februárjában született iker lányainak – Katikának és Marikának – nem sokáig tudott örülni, mert november 18-án arra utasították, jelentkezzen három napos munkára a helyi Kossuth Lajos iskola épületében. El is ment, ám onnan már el sem engedtek senkit, másnap géppisztolyos katonák kíséretében gyalog indultak Szolyvára. Már sokan a megérkezés után meghaltak a betegségek és az éhezés következtében. De kálváriájuk nem ért véget, hiszen innen kik gyalogosan, kik vonaton különböző lágerekbe lettek szétosztva. Hogy Pali bácsi melyik lágerbe került, sohasem sikerült megtudni, mint azt sem, mikor és hol halt meg. A hatóságok nem tartották érdemesnek, hogy erről tájékoztassák a hozzátartozókat. Mariska néni egyedül maradt a két kislánnyal, akiket nagy nehézségek árán, sok nélkülözéssel, gyakran nyomorogva tudott csak felnevelni.
Megjegyzés: korábbi fejeztek a linkre kattintva olvashatók
- Boldog békeidők Ugocsa vármegyében
- A Nagy háborúban és az összeomlás után
- Kisebbségben a Csehszlovák Köztársaságban
Author: KMH Vendégszerzők
2:47 du.
Gyerekoromban apam az aszodi javitointezetben volt nevelotanar.
A bennlakok zome ciganygyerek volt, 14-18 eves korig. Surun szoktek meg, de hamar elkaptak oket, aztan jol megvertek, hogy ne legyen kedve szokni megint.
Am az egyik cigany fiu az apam szakaszabol nem hazafele utazott szokes utan, ezert nem kaptak el hamar, hanem mar csak a szovjet-magyar hataron. Disszidalni akart.
Mar ott a rendororson jol megvertek, aztan visszavittek Aszodra.
Apam kerdezte tole, hogy miert akart a Szu-ba disszidalni, mire a gyerek azt valaszolta, hogy „Magyarorszagon nem lehet ervenyesulni.”
Orulok, hogy a srac nem volt egyedul a velemenyevel.
Mellesleg, elnezve a nyugati vilag elmebajat, lehet, hogy nekik volt igazuk.
2:59 du.
A fentiekhez képest mit hallok ma, (03.21.) az ATV-n, bizonyos Toroczkai szájábók? Hogy vissza a magyarlakta területeket, és Magyarországnak kártérítés jár, mert már „minden ország kapott kártérítést, csak mi nem”. Az illető konkrét elmebeteg. Ha már olyan elszánt harcimarci,legalább azt tudhatná, hogy kártérítést (jóvátételt) a háborúkban győztes fél szokott kapni, a vesztes fizetni. Márpedig Magyarország vesztes volt – mindkét háborúban.
Kár is lenne szót vesztegetni az efféle sunyi, aljas dumára. Csakhogy az illető a MiHazánk Mozgalom vezetője,amely alakulatnak nem nagy, de mérhető pár ezres tábora van.
Azt azért megkérdezném: hol aludtak az ilyenek az elmúlt 30 évben? Hogy ennyire fogalmuk sincs, mik történtek ezalatt? Hogy mi várható a következőkre, abba bele sem merek gondolni…
3:46 du.
Oszinte koszonetemet ohajtom kifejezni a szerzonek a reszletes es reszrehajlasmentes ismerteteseert.
Remelnem hogy minden olvaso hasonloan ertekelne sorait.
Mind az csupan egy Karpataljai csalad haboru-altal okozott kuzdelmeit nyujtja.
Sajnos az emberi termeszet soha nem engedte az emberiseget bekeben elni.
Az onzes, on-bekepzeltseg, kegyetlenseg megallasnelkulli eletmodd volt.
Ha megjegyezhetnem, az 1944 marciusi u.n. „Operation Margaret” inkabb egy felelem-olto celu esemeny volt.
Az u.n. megszallo nemet csapatok a keleti frontol valo u.n. R es R. (rest and recreation) celu, piheno volt a nemet csapatoknak a frontrol.
Talan figyelmeztetes is Horthy-nak a ki-lepes ellen.
De az „Operation Panzerfaust”, 1944 Oktober 15-en, volt am az igazi sulyto megaszallas, amikor Hitler telj-hatalmat nyujtott Eichman-mak, s Eichman Szalasinak.
De mar akkor Mgyarorszag keletiresze a Voroshadsereg megszallas alatt volt lenygeben.
Persze nem csak a Kulcsar-csalad, de a lakossag millioi is hasonlo sot remesebb korulmenyekkel altak szemben.
S a pelda, hogy meg a meggyozodott es hivo kommunista sem menekult meg az elveik altali megtorlasoktol.
Az emberi kegyetlensegeknek valoban nem volt hatara.
6:14 du.
talalom
2021 március 1
2:59 du.
Most olvasom hogy ez a Toroczkai a nácik miniszterelnök-jelöltje
Már azzal is bűntényt követ el, hogy irredenta kiszólásokat hangoztat nyilvánosan.
Tekintve hogy Magyarország -többek között- azzal írta alá a II Vilhábot lezáró békeszerződést hogy SOHA TÖBBÉ NEM TŰRI TERÜLETÉN AZ IRREDENTIZMUS RÁKFENÉJÉNEK UJJÁÉLEDÉSÉT !!!
5:32 de.
talalom
2021 március 1
2:59 du.
Kedves Margitka, az illető nem teljesen „konkrét” elmebeteg, mint ahogy az a mentalitásod sem teljesen normális hogy, sürgősen felejtsük el a rajtunk esett túlkapásokat és büszkén nyugodjuk bele abba hogy, a hasonló cipőben járók természetesen más elbírálás alá essenek mert mi összeurópai megítélés szerint köztudottan alsóbbrendű, európaidegen ösztönylények vagyunk!
„Azt azért megkérdezném: hol aludtak az ilyenek az elmúlt 30 évben?”
Én meg azt kérdezném: hol aludtunk mi, Te is meg én is, de főleg az országért betegre aggodó honszülék amikor Kárpátalját Kucsma önként visszaajánlotta és ettől új vezetőink összefosták a bokájukat, pedig a precedenstől megijedőknek kellett volna, amikor a mindkét világháborúban szintén vesztes Németország újra egyesülhetett vagy a trianoni összetákoltak szétválva újra önállósodhattak, Szerbia valamikor legszerbebb, legortodoxabb részéből humánus európai és USA kényszerrel egy sosemvolt muzulmán albán országot fabrikálhattak! Újongva tapsoltunk nekik, ahelyett hogy, hasonló elbírálásért esedeztünk volna, ha már azt követelni nem merészeltük! Inkább farokbehúzva fogadjuk el a -most már a csak ránk érvényes- bűnös nép sztreotipiával jogossá tett kiközösítést?! Szerinted ez a normális irányelv egy magyarul beszélő, széthúzásra provokált keverék nép demokratikus közös akolba tereléséhez, el kell venni identitását, mentalitását, önérzetét és csak a hetediziglenre ítélt bűntudata maradhat meg?!
NEM VAGYOK NÁCI SEM SOVINISZTA, SEM IRREDENTA, csak igazságkedvelő, úgyhogy ezekkel ajelzőkkel kéretik nem is próbálkozni! (Ja, és még MHM szimpatizáns sem!)
8:03 de.
A CIKKSOROZAT EGY HAMIS KONCEPCIÓN ALAPUL.
1./ Mégpedig, hogy a CIKK általában feleljen meg a személyes orbáni HAZUGSÁG ama alaptézisének, miszerint Magyarország, a magyarok semmiről sem tehetnek, hiszen e fikció szerint mi NÉMET KÉNYSZER ALATT LÉPTÜNK BE A HÁBORÚBA.
2./ Az a fals beállítás és mellébeszélés, miszerint a magyarok nem akarták a zsidók deportálását kimondott hazugság, hisz csak(!) a Hitlertől visszakapott Kárpátaljáról kishíján 300’000 magyar állampolgárt deportáltak Auschwitzba.
(Ld.pl.: előző epizód; Dübois feb.27.5:46 kommentje.)
Namost, ha ez az inkognitós cikkíró ezirányú igyekezete egy picikét is igaz lenne, és csak 3-ezret vittek volna el, még az is sok lenne, nemhogy százszor annyi! Merthát a hős magyar nép – ahogy állítólag 56-ban is – fölkelt volna értük, akkor is honfitársaiknak csak a töredéke égett volna el a krematóriumban…
3./ A hamis és gyilkosan hazug történelemhamisítás igyekezete – ami Orbán törekvése is – átsüt a cikken akkor is amikor Horthy Miklós jóságos cselekedetére utal, amikor az Sztójaitól követeli két BM.államtitkár eltávolítását, akik a „deportálásban „embertelen magatartást” tanúsítottak”. Ugyan mit is számit egy eleve brutális háborús bűn során tanúsított magatartás AHELYETT, HOGY MAGÁT A DEPORTÁLÁSOKAT ÁLLÍTTATTA VOLNA LE, mint ahogy a 1, azaz Egy hónap múlva mégiscsak MÁR LE TUDTA állítani.
4./ A szerzőnek az a mondata pedig, hogy „amikor Horthy értesült arról, hogy nem kényszermunkára, hanem halálba viszik őket…” már akkora égbekiáltó hazugság, amitől már kilyukad az ég is…
Tudniillik, azoknak a csoportoknak az egyharmada gyermek és öregember volt. Csak a hülye – már bocs’ a cikkírótól – hiszi el, hogy kisbabákat, és 80 éves matrónákat munkára visznek… És ön elhiszi azt, hogy az Admirális hitt volna a munkatábor blöffben ? Na ne má’ !
5./ Ezt az egész maszlagot az Orbán kormány 44/03/19.kódjelű igyekezetéről nevezték el. Mégpedig arról az ordító kormány hazugságról, amely a német megszállást teszi a magyar bűnbeesés epicentrumába, persze szánt szándékkal bűnös együttműködéssel ELHALLGATVA a fenti tényeket és az olyanokat, mint az annál már 3 évvel korábbi – tehát a német megszállás előtt(!) – KAMENYEC-PODOLSZKÍJ-i HÚSZEZER magyar hatósági LEMÉSZÁRLÁSÁT. Kérdés még, hogy a Kárpátalján fekvő régi nevén Kőrösmező már akkor, tudniillik 1941-ben hány áldozatot adhatott „a hazának” ?
6./ Mindez perdöntő bizonyíték Orbanisztán FidSS kormányának háborús-bűnpártoló és szerecsenmosdató alapvetően HORTHY-RESTAURÁCIÓS TÖREKVÉSE ellen, mely koncepció másik centruma a SUNYI, és HORTHY ÁRTATLANSÁGA BIZONYÍTÁSÁRA a csak a nyilasok és a németek nyakába varrni a HOLOKAUSZT HORTHYSTA irányultságát és annak 25 éven keresztül diktált, oktatott és sugalmazott virtigli antiszemitizmusát. Pláne, hogy végül CSAK a hazatért KÁRPÁTALJA harmincszor(30x) több áldozatot „termelt ki” még a budapesti nyilasokénál is. (Nem mintha azok bármi védelmet is érdemenének.)
Ami a cikk irodalmi értékét illeti, az pedig egy nagyon egyszerű ember VISSZAEMLÉKEZŐ ÁRTATLAN elemi iskolás STÍLUSÁT akarja imitálni, miközben nem is oly egyszerű, kvázi-történelmi csúsztatásokkal, mintha megélt tényeket ismertetne és pakolja tele a naplónak hazudott kamu-élmény beszámoló. pl. úgymond’ vörös terrornak állítva be a háborús veszteseken ÁTVONULÓ FRONT lakosságra mért megpróbáltatásait, ami részéről egy szintén koncepciózus és alattomosan hamis törekvés, de semmiképp sem ártatlan naplóélmény…
9:01 de.
Bendegúz79
03.01.3:46
Nem igaz, hogy ez a sorozat részrehajlásmentes. Legföljebb úgy állítja be magát, miközben tele van finomkodó ferdítéssel és hazugsággal. Felháborító cinizmus ez a beállítás.
„Nemcsak a Kulcsár család, de a lakosság milliói is, hasonló sőt rémesebb körülményekkel álltak szemben.”
Sőt! A május, június és július elején addigra a Horthyék által MÁV marhavagonokban onnan elszállított vidéki lakosok, kisbabák, gyerekek, anyák, nagymamamák és nagypapák . s z á z e z r e i . addigra túl is voltak,de mindenen ám,még . a z . é l e t ü k ö n is. Köszönet ezért vitéz nagy banyainak és az általa alapított államapparátusnak.
Ui:
Mielőtt még beírná, hogy de őfőméltósága megmentette a budapesti zsidóságot, tisztázzuk, hogy csak a Szovjet Hadsereg közeledtével jobbnak látta leállítani az auschwitzi szállításokat, ami arra is utal, hogy mint akkor, megtehette volna már korábban is. A maradék Bp-i zsidóság életét végül is éppen a Szovjet Hadsereg mentette meg. ÉS az ő életét is – ti. a kötéltől – Joszif Viszajonovics Sztálin mentette meg, amikor a háborús bűnök nemzetközi bírósága karmaiból kimentette azért, hogy ma Orbánék és maguk még ünnepelhessék is ezt a tömeggyilkost.
9:39 de.
Talalom 2:59
Dehogyis aludtak az elmúlt 30 évben az ilyenek.
Először a Magyar Igazság és Élet (Miép), majd a Jobbik/1-ben és/vagy a FidSS-ben tépték mocskos szájukat, most meg ebben a Mihazánkmozgalomban hintik fertőző náci eszméiket.
10:05 de.
Orsós
Elemér
2.5:32
Nosza, rajta! Akkorhát harcoljunk a népek megbékéléséért, a nyított határokért, a szabad költözésért, vállalkozásért, áruk és eszmék szabad áramlásáért, az Önkormányzatok és a civil szervezetek szuverenitásáért, de nem utolsó sorban az egészségügy helyére-tételéért, legalább eredeti állapotának a helyreállításáért, a magyar nép zavartalan gyógyulásáért !!!
Ez lenne az igazi egyesülés, és nem az ereszd el hajam, amit ezek a ketyegő alvóaknák diktálnak a plebsznek; hadd égjen az ország, de éljen a nagybirtok, a nagytőke és ezek sötét keveréke…
10:44 de.
Kedves cikkíró!
Ön valóban összemos itt szezont a fazonnal.
Bocsánat, de Ön aki ugyanebben a cikkben vörösterrorról károg, hogyan képzel egy maga által „megengedően”
„igaz és hithű kommunistáról” fantáziál.
A bolsevizmus talán legnagyobb hibája éppen ez a maga terminus technikusa volt ahelyett, hogy a tudatos, ill. öntudatos, tanult kommunistákra épített volna. Mint ahogy a mozgalom győzelmét sem a legfejlettebb tőkés államban képzelték el, hanem a legfejletlenebb Oroszországban. Így aztán nem maradt más, mint a . h i t . és a hithűség . t u d o m á n y o s . s z o c i a l i z m u s . helyett.
70 év múltán olyan is lett, amit mindannyian megéltünk.
11:07 de.
Málnaszőr
8:03
Persze a Fid-SS-nek ez a jelenleg is legfontosabb ideológiai koncepciója…
Ezt az irányt szabja meg az Orbán által tervezett és engedély nélkül felállított úgynevezett „Megszállási emlékmű”, a Kossuth tér 1944. március 19-i állapotának megfelelő restaurációja a korabeli építmények visszahelyezésével és minden azutáni kisöprésével.
Az ún. liget projekt is a > vissza a Várba jobboldal! < a Horthy nosztalgia jegyében született egy reménybeli koronázás céljával a majd akkor, ott kiürített múzeum-épületekben*.
*Pl. a Magyar Nemzeti Galéria és Orsz.Széchenyi Könyvtár a budavári Királyi Palotában.
12:31 du.
Vögelein
2021 március 2
10:05 de.
„Orsós
Elemér
2.5:32
„Nosza, rajta! Akkorhát harcoljunk a népek megbékéléséért, a nyított határokért, a szabad költözésért, vállalkozásért, áruk és eszmék szabad áramlásáért, az Önkormányzatok és a civil szervezetek szuverenitásáért, de nem utolsó sorban az egészségügy helyére-tételéért, legalább eredeti állapotának a helyreállításáért, a magyar nép zavartalan gyógyulásáért !!!”
Nos, abszolut jogos lenne a gúnyolódásod, ha tényleg nem kellene harcolnunk ezekért a szép úniós alapvetésekért egy általuk -szándékosan és alattomosan – kétsebességesre deformált Európai Únióban, ahol valójában a keleti blokkból becsábítottakat jelenleg CSAK olcsó bérrabszolgának és a nyugati túltermelés felvevő piacának tekintenek a csak haszonélvezővé alacsonyult alapító államok, miközben természetesen jószívű szamaritánusnak állítják be magukat, oly sikeresen hogy, még a nyugati plebsz is elhiszi nekik!
„Ez lenne az igazi egyesülés, és nem az ereszd el hajam, amit ezek a ketyegő alvóaknák diktálnak a plebsznek; hadd égjen az ország, de éljen a nagybirtok, a nagytőke és ezek sötét keveréke…”
Én ilyet soha nem mondtam, sőt!!! De ha a szavaim kiforgatása Neked spontán magömlést okoz, akkor egészségedre!
2:02 de.
˙
Orsós
Elemér
12:31
Ilyet, ill.ezt így tényleg nem állítottad, de folytonos búsmagyar búsongásod mégiscsak arra enged következtetni, hogy „mindent vissza” és minden más, a már el is ért – v. megkapott – vívmány levan’sz…va. Vagyis nem számítanak az EU nyújtotta óriási történelmi léptékű lehetőségek(mint Vögelein 10:05 I.bek), hanem verjük inkább a csinnadrattát a Mi bűnös háborúink hamuján hízott „”rohadt szomszédaink”” ellen, úgy ahogyan ezt Orbanisztán kormánya is a hatalomra jutása óta folyamatosan csak ezt teszi.
Meggyőződésem, hogy Mi akik jót akarunk ennek az országnak, csakis ennek a az alkotmány és jogállam gyilkos, horthysta, tehát irredenta* kormányzat újabb szakadék felé vivő, köldöknéző politikáját kell rendre, szakadatlan, és konkrét témákban cáfolnunk, miközben nem állítom, hogy pl.a nagytőke vezérelte EU-vezetést nem kellene permanens tűz alatt tartanunk az Orbánnak folyósított állandó, százmilliárdos apanázsok zsebbe csúsztatása miatt. De igen kell.
Olvtársi üdvözlettel: Vögelein
* Erre utal Orbanisztán bel, kül,és kultúrpolitikája együttvéve [ld.Mszőr.8:03], mintha admiral-Horthynak ugyanez a követelődző politikája 25 év után „egyszer” már ne vitte volna zátonyra e büszke nemzet „Szentistván csatahajóját” 🙂
9:23 de.
A.B.
A cikk-sorozat szerzoje a sajat csaladjanak es kozvetlen rokonsaganak a tapasztalatait oszinten es reszrehajlas-nelkul nyujtotta.
S nem a Maga egyeni tapasztalatait, sem a Maga „ofomeltosganak” a hirdeteseit ohajtotta kozolni az olvasoknak.
11:42 de.
Vögelein
2021 március 3
2:02 de.
˙
„Orsós
Elemér
12:31
Ilyet, ill.ezt így tényleg nem állítottad, de folytonos búsmagyar búsongásod mégiscsak arra enged következtetni, hogy “mindent vissza” és minden más, a már el is ért – v. megkapott – vívmány levan’sz…va.”
Már többször leírtam hogy, a 100 éve bejáratott határok után szerintem sem lenne üdvös megoldás határokat módosítani, DE hidd el, sokat javítana a kedélyeken, ha a szomszédaink kezet nyújtva őszintén be mernék ismerni hogy, a kárunkra egy kicsit túl lettek fizetve trianonban és ezért most már inkább legyünk barátok, inkább fogjunk össze és ne basztassuk egymást!
Hidd el, az összes határok miatt szorongónak és követelőzőnek ez a barátságos és legolcsóbb gesztus hatásos lehetne! (Na persze vegyük számításba hogy, én nem egy számító politikus eszével gondolkodom! 😀 )
1:15 du.
Ben Avraham
2021 március 1
2:47 du.
„Mellesleg, elnezve a nyugati vilag elmebajat, lehet, hogy nekik volt igazuk.”
Már én is rájöttem arra hogy, miért kaptak röhögőgörcsöt azok a szerencsések akik az 50 dollárjukkal nyugaton dőzsölhettek a „munkásokat kizsákmányoló, rothadó kapitalizmus” sűrűn hangoztatott lózungok hallatára! 😀
2:36 du.
Ben Avraham
2021 március 1
2:47 du.
Egy pestiáner vicc a hetvenes évekből:
-Mikor fog győzni a kommunizmus?
-Naa ??
-Ha majd az emberek az USA helyett a Szovjetúnióba kezdenek emigrálni…
12:17 du.
Géza 2:36
Inkább gondolkodj el Blued&Málna tartalmán.
Ott van a lényeg, ha nem vetted volna észre.
Ne félj, akkor is meg fogsz nekik felelni.
12:19 du.
Tudniillik ez a 2,36 kommented tök’ bendegúzi szöveg.
3:37 de.
Bendegúz79
03.03.9:23
Sajnos Ön téved, hisz a cikkírónak nem privát élménye, nem egy „egyéni megtapasztalás” témája sem Horthy jóságos gondolkodásának és a róla szóló utólagos pletykák hamis mítosza, sem pedig a Kállay v. a Sztójai stb. budapesti miniszterek, a németek ottani magatartása, stb ilyen, vagy olyan tettei, hisz Kárpátalján Ő akkor azokat nem élhette meg…
Az ilyen részek tehát a cikkben hazug manipulációra utalnak (ld még Málnaszőr fönti 2./8:03 elemzését), mert a cikkíró itt nem tényeket ismertet, hanem hallomásokat próbál a maga, úgymond’naiv élményeként – persze nagyon rosszul – kedves mesemondóként interpretálni…
Célja vele a főbenjáró bűnökkel terhelt Horthy éra mai lopakodó rehabilitálása, az egyes konkrét bűnök(!) elfödése*, illetve politikai meggyőződésből fakadó sanda megmásítása, de elsősorban az olvasó félrevezetése…
Mindez manapság, a másik bűnös, az Orbán-éra idején, abban bizonyul sáros törekvésnek, ergo az a jelentősége, hogy az alkotmányt és magát a Magyar Köztársaságot félrerúgó hatalom, ma teljes lelketlen lelkével azon van, hogy az oktatás és a média szellemi színvonalának a redukálásával a két világháború közötti szuperkonzervatív – reakciós rezsimnek nemcsak a gonosz, minden szempontból bűnös tetteit terelje a feledés homályába, de annak ugyancsak bűnös ideológiai hagyatéknak a tökéletes felújítását fokozatos újraépítését helyezi kultúrpolitikája homlokterébe is.
Ez a cikksorozat pedig ennek az orbáni történelemhamisító igyekezetnek dob egyfajta parafa mentőövet úgy, hogy bár lehet, hogy véletlenül, de tökéletes szinkront mutat a rezsim Horthy-majmoló politikájával. Mit mondjak, ez maga az Orbán-tervezte Megszállási Emlékmű,a hamis magyar ártatlanság Cimborazo-ja 🙁
Üdvözlettel: – G –
* „Mert növeli, ki elfödi a bajt”
Illyés Gyula: Bartók c.vers (részlet)
12:52 du.
A.B.
A cikk szerzoje semmi mast nem nyujtott cikkevel, mint a Magyarok sorsat a Karpataljan, a valsagos haborus evek alatt, a sajat csaladjanak a kuzdelmei alapjan ecsetelve.
Semmi velemenmyet nem irta a maguk alatal megallas-nelkul emlegetett nemzetkozi diktatorokrol , politukuokrol!!!
1:48 du.
Választ találhatsz a FANTOM TÖRVÉNY alatti komment párbajban.
3:43 de.
Nem sokat tudtam Kárpátalja XX. századi történelméről, csupán Illés Béla kommunista író könyvéből valamit. Ezért is érdeklődéssel olvastam egy másik szempontot.
Nos, a két „történet” kevés kivétellel EGYEZIK. Illés Béla talán imitt-amott egy kicsit másképpen írt, elsősorban a Szovjetunióról. De ez várható volt, mivel Illés Béla a két háború között a Szovjetunióban élt.
Ha az ember végigél is egy történelmi folyamatot, nem biztos, hogy átlát rajta. És nem is lesz „elfogulatlan”, ez természetes.
Köszönöm a szerzőnek ezt az írást.