Most, július 2-án, szombaton futják a százkettedik magyar ügetőderbyt, az idén decemberben lenne 110 éves Zelk Zoltán, nekem pedig a derbygyőztes Ifiúr nevű ügetőménről írt tárcámba rejtett emléksoraimat éppen negyedszázada, egy napilap karácsonyi mellékletében sikerült megjelentetnem róla. Zelk Zoltánnak két megmentője volt, mindkettő a felesége. Az első Bátori Irén, aki az életét, a második Sinka Erzsébet, aki a költészetét mentette meg. Kettejük között még egy nőt szeretett, Koszó Marit, akiről az irodalomtörténet megfeledkezett. Bátori Irén a munkaszolgálatból megszökött Zelket bújtatta, aki ezért élhette túl a holokausztot. Az ’56-os forradalomban való részvételéért elítélt, korábban ünnepelt költőt a börtönből hazatérve, 1958 októberében […]

Orbánpáva a Kossuth Rádióban elmondta, hogy bár Nagy-Britannia unióban maradása mellett tette le a voksát, őt nem érte váratlanul a szavazás eredménye, s felelős politikusként felkészült erre az eshetőségre is. Orbánt – pávátlan mivoltában – AZÉRT nem érhette váratlanul a szavazás eredménye, AMIÉRT ő Nagy-Britannia unióban maradása mellett tette le a voksát, TEHÁT felelőtlen politikusként készült erre az eshetőségre is. * Fölszállik a páva? Fölszállik a páva a budai várra Bérelt bamba barmok bámészkodására. Táncol ez a páva, nap nap után ropja, Megbabonázottan lesi a bolondja. Szuverén bélszélre tátja ki a száját, Mert talán mással is tömheti pofáját. Csikkje is […]

Ami mély, annak van alja. Egy bármilyen mély völgynek is. Akár egy gödörnek, vagy egy sírveremnek. Nem lehet mély, aminek alja nincs. Bánat van, ami ilyen. Aljatlan. Befelé végtelen. Ami a szenvedélyt végtelenül sok aljas tettre is késztetheti. Ez az írás figyelmeztetés. Akárcsak Shakespeare (aki tán mindent megírt) Titus Andronicusa, fenyeget: “Hát bánatom nem mély, hisz alja nincs? Szenvedélyem is legyen végtelen.” “… Magyarország 1956-ban azért válhatott a tiszta politikai forradalom tankönyvi példájává, mert az uralkodó réteg totálisan elvesztette legitimációját.” Ez a mondat a Magyar Füzetek elnevezésű, 1981-es párizsi kiadványban volt először olvasható. Fehér Ferenc és Heller Ágnes e mondatot […]

A Politikatörténeti Intézetbe (Budapest, Belváros, Alkotmány utca 2., lámcsak utcanévként még van alkotmányunk) hívtak meg egy filmvetítésre. Megköszönve a meghívást, azonnal megírtam, hogy ott leszek. Gyors, igenlő válaszomban nem a filmnek, hanem a Heller Ágnes és Csepeli György társaságában remélt politikai vitának és egy gyerekkori-ifjúkori Shakespeare-élményemnek volt döntő szerepe. A meglehetősen hosszú filmtől féltem-félek is valamelyest. Számomra a fő kérdés az, hogy miért vetítik le napjainkban (éppenséggel a Politkatörténeti Intézetben, ráadásul Heller Ágnes és Csepeli György kommentjét ígérve) egy olyan Shakespeare-dráma filmadaptációját, amelyet magyarországi színházban tudtommal még nem játszottak sohasem. Meglehet, hogy a film miatt (is). Ezt nem tudhatom, mert […]

Ausländeriáim sorában különleges helye lehet a világ talán legterjedelmesebb napilapriportjának, amit, ha nincs rendszerváltoztatás, napilapban nem közöltek volna sohasem. A jobban emészthetőség kedvéért itt, a KMH-ban is több részre bontva olvashatják (a második rész itt olvasható, a harmadik pedig itt), akiknek van hozzá idejük. Az orbáni magyar igazságszolgáltatás sűlyedése is tartósnak ígérkezik, mert bár egyelőre még nem merült el a múlt század nyolcvanas éveinek e riportban feltárt mélységeibe, de már léket kapott, s vannak előírások, amelyek akadályozzák e lék betömését, illetve vannak felhatalmazottak, akik a lék tágítására törekednek. * Ítélet és Sikoly – Megkésett adalékok  egy elutasított kegyelmi kérvényhez (Befejező rész) (Az előző rész itt […]

Ausländeriáim sorában különleges helye lehet a világ talán legterjedelmesebb napilapriportjának, amit, ha nincs rendszerváltoztatás, napilapban nem közöltek volna sohasem. A jobban emészthetőség kedvéért itt, a KMH-ban is több részre bontva olvashatják (a második rész itt olvasható), akiknek van hozzá idejük. Az orbáni magyar igazságszolgáltatás sűlyedése is tartósnak ígérkezik, mert bár egyelőre még nem merült el a múlt század nyolcvanas éveinek e riportban feltárt mélységeibe, de már léket kapott, s vannak előírások, amelyek akadályozzák e lék betömését, illetve vannak felhatalmazottak, akik a lék tágítására törekednek. * Ítélet és Sikoly – Megkésett adalékok  egy elutasított kegyelmi kérvényhez (Az előző rész itt olvasható) Vagy három […]

Ausländeriáim sorában különleges helye lehet a világ talán legterjedelmesebb napilapriportjának, amit, ha nincs rendszerváltoztatás, napilapban nem közöltek volna sohasem. A jobban emészthetőség kedvéért itt, a KMH-ban is három részre bontva olvashatják, akiknek van hozzá idejük. Az orbáni magyar igazságszolgáltatás sűlyedése is tartósnak ígérkezik, mert bár egyelőre még nem merült el a múlt század nyolcvanas éveinek e riportban feltárt mélységeibe, de már léket kapott, s vannak előírások, amelyek akadályozzák e lék betömését, illetve vannak felhatalmazottak, akik a lék tágítására törekednek. Itélet és sikoly Megkésett adalékok egy elutasított kegyelmi kérvényhez Velőtrázó sikoly. Amíg nem hallottam, valójában nem tudtam elképzelni, hogy egy sikoltás […]

Atyai felmenőim Auslanderek voltak. Hogy mikortól és miért lettek azzá, azt nem tudom. Tizennégy évesen értesültem arról is, hogy a keresztanyám anyja amiatt nem él, mert a varródobozában tartott – általam egy évtizeddel korábban fellelt – sárga csillagok egyikét felvarrta magának. Archívált írásaim egyike az idő tájt született, amikor szovjet állampolgárok Budapest érintésével emigráltak Izraelbe. Ezt az írásomat soha nem tudtam felvarrni magamnak, azaz a hazai sajtóban sem a rendszerváltoztatás előtt, sem a rendszerváltoztatás után nem akadt rá vevő. Ezért illik ide, dátum és forrásmegjelölés nélkül, auslanderiáim élire. Életkép, zsidóval Parkolnék a ferihegyi reptér előtt. Közeg jő és int: – […]

Az alábbiakat most, május 19-én tették fel a facebookra az orosházi DK-sok: Évekkel ezelőtt Simonka György, dél-békési fideszes képviselő kitalálta, hogy a térság több települését egyesítve háztáji gazdaságokat hoznak létre, amelyben a többnyire munkanélküli lakók megtermelhetik a maguk számára szükséges terményeket, állatokat. Ehhez a Belügyminisztérium mintegy egymilliárd forintos támogatást adott. Azóta azonban kiderült, átverés volt az egész. A megtermelt és eladott termények értékes alig érte el a százmillió forintot, a bérköltség ennek négyszerese, a szükséges eszközök pedig két és fészeresébe kerültek. Persze, fideszes módra ugyan az egész projekt tönkrement, de jól jártak Simonka cégei, rokonai és barátai. Ugyanis a termeléshez […]

Újabban Karinthyt olvasok. Ő Európa huszadik századának valóságát vélte-érezte minden képzeletet felülmúló kalandnak, magam összemérhetetlenül csekélyebb képzelőerővel a huszonegyedik századot röstellem itthagyni anélkül, hogy változtatni próbálnék rajta bármíly keveset. Mert Karinthyval vallom: a világot nem hagyhatjuk meg olyannak, amilyen, s amiként ő remélte, én is remélem, hogy előbb-utóbb törvénybe (esetleg alaptörvénybe, lánykori nevén alkotmányba) iktatják ebben a mi országunkban “az emberi szolidaritásnak azt a minimumát, aminek be nem tartása éppen úgy gazságnak minősül mint a gyilkosság”. Szóval Karinthyt olvasok megint. És Európa ide, migránsok oda, Orbán amoda, olykor könnyesre röhögöm magam. Aczél Gábor

Alábbi írásomat a húsz éven át megjelentetett (tervezett, jórészt írt, szerkesztett és tördelt) országos önkormányzati havi folyóirat alapító főszerkesztőjeként jegyzett utolsó előtti, 2009. márciusi számában, a 17-29. oldalon közzé tett Legyenek elevenek az árnyak című összeállítás részeként publikáltam. Érdemes az újságot “fellapozni” is. – Sára testvérünk tette és a róla elnevezett templom a főváros XV. kerületében – mondta Hajdu László polgármester – összeköti a Biblia éve tavalyi és a holokauszt éve idei eseménysorozatát. Testvérként említette Boldog Salkaházi Sárát a biborosprímás is, aki tavaly december 27-én felszentelte „a szolgáló szeretet budapesti vértanújáról” elnevezett – még nem teljesen befejezett – katolikus templomot. „Tekintsünk fel […]

Egy pünkösdszombati templomszentelést követő sajótájékoztatóról adtam hírt nemrég a Facebookon, értetlenkedőn idézvén a hír egyetlen sorát, ami szerint a tájékoztatóról központi felvétel nem készül. Értetlenkedésemet indokolja, hogy ezt az igen sok tekintetben különleges templomot nem állami, hanem önkormányzati támogatással, több egyház összefogásával, a helybéli és nem helybeli művészek (építészek, szobrászok, üvegfestők), orgonaművész által vezérelt mesteremberek kétkezi munkájával, lakossági hozzájárulással nem egészen egy esztendő leforgása alatt emelték. Ráadásul egy olyan településen, amelynek több mint fél évszázada ugyanaz az öt ciklust megélt tanácselnök és hét ciklusra újra meg újra megválasztott polgármester a vezetője. A kérdésemre azonban, hogy miért nem készül központi felvétel […]

Olvasom az MTI Önkormányzati Sajtószolgálatának honlapján, hogy Pázmándon, ahol eddig tornaterem se volt, a gyerekek kérésére fantasztikus sportcsarnok épülhet, amelynek alapkőletétele hamarost bekövetkezik. A kétezernél alig több lakosú, Fejér megyei, a Velencei hegység keleti nyúlványai alatt fekvő település emellett a 2010-ben bevezetett utcabizalmi rendszerről is nevezetes (a harminchárom utcarész mindegyikének helyben választott „bizalmi” emberének feladata az ott élők panaszait, igényeit az önkormányzati testületnek közvetíteni, az utcaszintű konfliktusokat elsimítani). A most közzé tett cikkben a leendő sportcsarnok május ötödikei alapkőletételéhez fűzött kérdés releváns: ”Vajon meg tudják e valósítani a mi európai keresztény kultúránkban azt, ami Bhutánt a világ legboldogabb embereinek államává […]

Tegnap délelőtt, féltíz után az Oktogon megállójában rostokolt egy, a Margit-híd felé tartó villamos. Benézve a nyitott ajtaján nem volt nehéz felismernem a viszonylag tartós megállás okát; fekvő, ájult nőt élesztgettek a kocsi padozatán. Csak az erőtlen kezét láttam, de nem szálltam fel, mint mások, én is vártam a mentőt. Amíg ott álltam – szűk tíz percen át –, az nem jött. Előbb jött a villamos, amire felszálltam. Sárga mellényt viselő köztájékoztatótól tudtam, hogy a Margit-híd felől érkező járat megy visszafelé, mert az Oktogon és a Blaha között villamospótló autóbuszok fuvarozzák az utasokat. Ennyi volna történet. Máshol. Itt, Budapesten a […]

Most hát lassan elbúcsúzunk a demokráciától… Jó egy hete, hogy keresni kezdtem ezt a mondatkezdetet, mert amellett, hogy a prágai tavasz elfojtására emlékeztetett, nem jutott eszembe a fasizmusra vonatkozó folytatása. Írójáról az interneten alig-alig van információ, pedig a könyvespolcomon Jan Zábrana két magyarul megjelent krimijét Hasek, Capek, Hrabal, Kundera, Páral és Skvorecky köteteinek szomszédságában – Eduard Fiker A C-L sorozat című detektívregénye mellett – helyeztem el. Ennek nagyobb a jelentősége, mint gondolnák, mert a legismertebb, klasszikusoknak nevezhető krimiírók (Conan Doyle, Samuel Dashiell Hammett, Agatha Christie, Erle Stanley Gardner, Edgar Wallace, Maurice Leblanc, John Grisham, Raymond Chandler) rengeteg könyve is a […]