Lázár János jobbra el. A hírek alapján szinte ez az egyetlen biztos információ. A többi jórészt találgatás. Fel lehet tételezni azt, hogy kellően megszedte már magát ahhoz, hogy békésen elvonuljon a vadászkastély kies magányába. Ebben is lehet valami. Ha nem is csak a tele a zsák effektus. Miközben hatalomtechnikai, kremlinológiai okai is lehetnek a távozásának. De sorba haladva, először azt a teliputtony, telizsák effektusra vessünk egy pillantást. Azzal, hogy Lázár kevésre tört volna, aligha vádolhatnánk a nemzeti főkaparnokot. Az alacsonyról felkapaszkodott suttyóra hajazó reakciói alapján az sem valószínű, hogy ne kaparna még egy kicsit, ha tudna. A hatalomvágya tekintetében sem […]

A választás eredményének közismerté válását követően röppent fel a hír, hogy az egyik legkeresettebb szóvá a „kivándorlás” vált az interneten. Néhányan erre rácsodálkoztak. Magam pedig a rácsodálkozókon csodálkozom. Legalább annyira, mint azokra, akik most veszik észre, hogy hatalmas bajok lesznek, lehetnek ebből. A hirtelen megugrás sok szempontból természetes, ami a kivándorlás felvetődését illeti. Azt is mondhatnánk, hogy normális reakció, és önmagában talán nem is lenne komolyabb jelentősége. Az teljesen normális, hogy csalódás esetén megindulnak a kompenzációs mechanizmusok. Ilyen a politikai csalódás is. A túlzott várakozásokkal, illetve a rég megszokott mechanizmusokkal való szakítás kényszerei. Mely utóbbira is bőven volt példa az […]

Vasárnap a blogomban megjelent írásom kérdésekkel ért véget a szombati tüntetéssel kapcsolatban. Érdekes reflexióként kaptam olyan visszajelzést, hogy ez a mai fiatalok korholása lenne. Noha nem szántam annak. Nem is lehet az. Márcsak azért sem, mert azok akik a „mai fiatalokra”, mint rémesen borzasztó társaságra gondolnak, azok amnéziásak. Elfelejtik azt, hogy a ma fiataljai olyanok, amilyenné az előző generációk által épített, működtetett, illetve eltűrt társadalom szociológiai körülményei alakították. Ha a ma fiataljainak problémát okoz a konfliktusok kezelése, akkor nem tanítottuk meg őket. Ha a ma fiataljainak problémát okoz a felelősségteljes eszközválasztás egy közös cél érdekében, akkor valószínűleg hiányzott a példa. […]

Választási bűnbakot vegyenek! Occó, kénye’mes, naccerű, nemmigráncs! Na, valami ilyesféle jutott az eszembe azokon a kiváló szemrehányásokon, amelyek az ellenzék látható, megtapasztalható teljesítményén, és a kétségtelenül meglevő választási rendszer-manipulációkon, netán a kivizsgált csalásgyanúk majdani eredményén túlmenő ötletekkel állnak elő arra nézve, hogy miért úgy alakult a választások eredménye, ahogy. „Természetesen”, pártállástól függően is, továbbra is olvashatjuk, hogy gyurcsányahibás. Mert csak. Meg mindenki más. De a legjobban az utóbbi idők terméséből, mégis egy, Hámori László jegyezte, olyan dolgozat tetszett meg, ami a szinte már mesterien lelte meg az Orbánnal szemben ellenérzéseket tápláló értelmiségben, és média-környékiekben a bűnőst. En groß. Egyben önvizsgálatra […]

A választás kétségtelenül meglepő, szinte már a kádárizmus nyomvonalára ráforduló eredményeket hozott. Annyira meglepőket, hogy nem egy furcsaságra kezdik felhívni a figyelmet a különböző média-csatornákon. Többnyire nem az állami mainstream médiában. Amin, az eredményekkel ellentétben nem érdemes nagyon meglepődni. Ilyen a kis magyar közmédia-posvány. A leginkább furcsa talán az, hogy magának a választási irodának az adatai is inkonzisztensnek bizonyultak. Még az ott fellelhető adatok is azt sugallják, hogy százezres nagyságrendben hiányoznak szavazatok. De nem csak nagyban, hanem kicsiben is furcsáknak tűnnek az egyes adatok. Ha például megnézzük a BUDAPEST főváros 01.számú egyéni választókerület (Budapest V. kerület) című összesítést, akkor azt […]

A választás másnapján olvasom, hallgatom a reflexiókat, amelyek úgy kezelik a Fidesz győzelmét, illetve az ellenzék szerepét, mintha legkevesebb a Holdon töltötték volna az emberek az eddig eltelt hónapokat, illetve éveket. Szó se róla: ilyen mértékű Fidesz-győzelmet nem vártam volna. Ugyanakkor az is világos, hogy a kialakult helyzet nem egy előzmény nélküli állapot. Nem volt az különben a 2014-es választási bukta sem. Annyira, hogy nem egyszer merült fel már akkor is, hogy azt a választást gyakorlatilag előre megfontolt szándékkal vesztette el a Mesterházy-Bajnai páros. Illetve azok akik Bajnai mögött voltak. Köztük egyébként Juhász Péter is. Aki most ugyan játsza a […]

Lassan de bizonytalanul elfogyott az idő. Arra, hogy az emberek, a pártok mérlegeljenek. Hivatalosan nincs kampánycsend. Nem hivatalosan az emberek közül elég soknak van tele a töke a kampánnyal. Így a hivatalos kampánycsend hiányában is kontraproduktívvá válhat az, ha az utolsó pillanatig rágörcsöl valaki a térítésre. Mert ebben a helyzetben meggyőzni már nincs kit. Akit meg lehetett, illetve sokszor inkább csak meg lehetett volna, győzni, azt már meggyőzték. Ha nem győzték meg, akkor már rég meggyőzte saját magát. Akár arról is, hogy elrugdalja magát voksolni. Nem egyszer jobb belátása ellenére. Mert a jobb belátás azt mondatná, hogy legfőbb ideje lenne […]

Miközben a visszalépkedések napjait éljük, jó ideje a láthatjuk a választási hasra-ütések licitjét is. Ezt néha az éppen aktuálisan esélyesek listájaként aposztrofálják, míg máskor a közvélemény megkutatásaként. Elvárva, hogy az egyszeri állampolgár a feje nagy kapkodása közben elhiggyen mindent, amit láttatnak vele. Akkor is, ha ugyanarról ellentétes információval biztatják szavazni a legesélyesebbre. Azt a helyzetet sugallva, hogy a legesélyesebb személyét leginkább a legesélyesebb megnevezőjének pillanatnyi szimpátiaviszonyai határozzák meg. Nagyban és kicsiben egyaránt. Ennek ellenére senkit nem beszélnék le a „legesélyesebb ellenzéki” kereséséről. Ahogy arról sem, hogy meghallgassa az éppen aktuális taktikai szakértéseket. Az információ és ötletdömpingben azonban egyre inkább visszacseng […]

A szavazás előtti hét borítékolható volt, hogy a visszalépések hete. Egy olyan ellenzéki tötymörgés után, amikor évekig egymást akarták leváltani a pártok prominensei, és egy olyan választási törvény árnyékában, ami csak a közös indulásnak kedvez. Szóval, várható volt. A kedves szavazó meg menjen a fenébe. Gondolom. Állatorvosi paripaként meg itt van a Budapest 1. választókerületében, a Belváros-Várnegyedben lezajlott visszalépősdi. Órákon belül kiderült, hogy a párbeszédesként nevezett V. Naszályi Márta visszalép az LMP-s Csárdi Antal javára. Az MSZP ülése után kiszivárgott hírt Karácsony Gergely először cáfolta. Majd, közvetve, mégis megerősítette. Az ügy szépséghibája, hogy a Facebook-on alig valamivel Karácsony megerősítő bejelentése […]

Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta a szokásos Orbán-beszédet az Ő népének Nagypénteken is. Az Ő kommunikációs irodája kiadta az Ő beszédét Nagypénteken is. Jézus pedig megfordul a mennyben, bosszúsan legyint és nem érti az egész kereszthalál ügyet. Függetlenül attól, hogy Orbán tulajdonképpen csak a politikai póker egyik újabb tétjét tette meg. A tét egyik része kétségtelenül a totális állami kontroll- és besúgórendszer bejelentése. Nagyjából. Mert nagyjából név szerint tudnak, ismernek mindenkit. A történelem nem túl régi korszakából ismerjük azt, amikor nagyjából tudott a besúgó valamit. Besúgta, mert ezért fizették. A maradékot meg megoldották a szolgálatok. Gestapo-tól ÁVH-ig. Legfeljebb addig verték […]

Olvasom Lendvai Ildikó jegyzetét arról, hogy szabadságot követel Kósa Lajosnak. Nem a büntetés alól, hanem abból a vélhető házi tömlöcből, ahova elzárták a mikrofonok elől. Egy kicsit meg is esett a szívem, és sajnálatban törtem ki. Kósa Lajoson. De tényleg. Mert nagyon kutyául érezheti magát. Mármint akkor, ha jobban belegondolunk a Fidesz háza táján történő anyagi történésekben. Bizonyítékok nélkül csak a sokat emlegetett gondolatkísérletek eszközeivel élhetünk. Azon ismeretek dagonyájában taposva, amely posványt a Fidesz teremtette a közviszonyok számára. Részére. Nekije bele. Utóbbit azért, hogy rezsisziszi és kósalala is megértse. Úgyhogy legyünk kicsit holisztikusak. Ha nyomozóirodát nem is nyitunk erre a […]

A hazai, hatalomból támogatott, korrupcióval kapcsolatos egyik legújabb hír az, hogy az FBI véd egy ebben feltáró információval rendelkező tanút. A kiszivárgott információk azért is lehetnek kínosak, mert Orbán kommunikációját is alapjaiban ingathatják meg. Még akkor is, az olyan elvont fogalmakról, mint a moralitás, vagy a gerinc már talán a hívei is rég lemondtak. A szivárogtatások alapján ugyanis a nemzetközi terrorizmus finanszírozására is használt alternatív arab pénzrendszer lehetett az egyik csatorna, amelyen az uniós pénzek is átszivárogtak pénzmosókon. Már amit nem gyémántban, és ki tudja, hogy még mi mindenben, úgyszólván „természetben” utaztattak keresztül a világon. Majd „amerikaiak gyanúja szerint a […]

Mostanában, amikor szinte divattá vált körbeudvarolni a szélsőjobbról indult pártot, elég sokszor kapom meg kérdésként, hogy mi bajom van velük. Elvégre erősek, és legalább a felszínen ellenzékiek is. Mert a mélyben azért láthatjuk, hogy a Jobbik középre és a Fidesz jobbszélre tartásával gyakorlatilag két árnyalatává váltak ugyanannak a politikai masszának. Ennek ellenére igyekszem, megannyi szubjektív elemmel terhelve, de összefoglalni. Nem minden előzmény nélkül. Azt sem állítva, hogy csupa olyan gondolattal, amelyeket részben, vagy egészben nem érintettem volna korábban. Ahogy a Jobbik féligazságairól már 2013-ban is írtam. Általában azért mégis összefoglalnám. Leginkább azt, hogy miért nem szavaznék rájuk. A Jobbik olyan […]

Az LMP fiaskóját először az mutatta, hogy a Vágó Gábor elkezdte magyarázni a bizonyítványt, amiért lerészegezte Gyurcsányt. Lehetne persze úriemberes gesztus, ha nem tudnánk: úriember nem részegezi le a tárgyalópartnert. Különösen, ha nincs konkrét bizonyítéka rá. Aztán ma reggelre már az is kiderült, hogy Vona tényleg ajtót mutatott a LMP-nek. Egyébként, függetlenül attól, hogy Vágó túl pökhendi volt a DK-s sajtótájékozató után, hogy bocsánatot kérjen a megjegyzéseiért. Mármint akkor, ha nyeregben érzi magát. Márpedig ehhez az kellett volna, hogy a benzinkútnál tartott párt-csúcs, ne csak egy tárgyalási csücsök legyen. Hanem tényleg eredményt felmutató csúcs. Ahhoz sem kell kremlinológusnak lenni, hogy […]

Az LMP elment tárgyalni, majd valójában nem tárgyalt. Vagy tárgyalt, de nem jutottak sokra a Karácsony vezette, kormányváltást sürgető, szövetséghez. Szinte biztos, hogy mindkét fél majd jól elmutogat a másikra, de azért a részletek is elárulnak pár dolgot. Valószínűleg ezt is mindenki úgy értelmezheti, ahogy neki jól esik. Az azonban egy érdekes eredményfelfogás, hogy Vágó Gábor szerint olyan gondjai voltak, miszerint a DK elnöke részeg volt, és a pogácsa meg közepesen száraz. Nem voltam ott, és elképzelem, hogy a pogácsa esetleg tényleg száraz volt. Azt sem vonom kétségbe, hogy Vágó Gábor a kilélegzett alkoholt kimutatni képes eszközzel felszerelkezve ment tárgyalni. […]