A Húsvét régóta ünnep. A keresztény kultúrkörben Jézusra, és kereszthalálára emlékeznek ekkor. A 2015. évben az időszámítás kedvezményezettjévé vált a Húsvét kapcsán a magában felismert neohorthyzmusában ön-vállveregető kormányzat is. Lévén, hogy a húsvéti ünnepkör idén az április 4.-ét is lefedi. Nem véletlen tehát, hogy különös hangsúlyt igyekeztek helyezni a kormánypárti közleményben az érintett időszak depolitizálására. A Fidesz ünnepi üdvözlete elég álságosan kéri a pártokat a politika akciók felfüggesztésére. Mely akciók nyilván azok a ténykedések, nyilatkozatok, amelyeket az orbanista párt hangadói annak nyilvánítanak. Mondhatnánk persze, hogy a korrekt viselkedéshez az is hozzá tartozna, hogy a kormányzat oldaláról napokkal korábban tűzszünetet hirdetnek. […]

A vasárnapra meghirdetett zárva tartással kapcsolatban a legkülönbözőbb reakciókat lehet olvasni, vagy a buszokon, fél-füllel, elcsípni. Leginkább az orbitális baromságot kiérdemlő minősítés, vagy a mélán unott undorral való legyintés a domináns. Talán azért, mert a hétköznapok serényen kihasznált kisemberei nem elég fogékonyak a KDNP vezetőinek magasztos státusz-szimbólumaira. Miközben persze tudjuk: vannak kiskapuk, és vannak napi történések is az ügyben. A kiskapuk nyomán jó néhány üzlet nyitva van vasárnaponként is. Ennek következtében egyfajta hozzászoktatási effektusnak lehetünk tanúi. Ennek megalapozásához a Fidesz-KDNP nevű politikai gitt-egylet keresztülszuszakolt egy törvényt, ami a meghozatalának a pillanatában is ismerten ostobaság volt. A kivételek tehát azok megnyugtatását […]

Oszlassunk! Nem tömeget, hanem hóhányókat. Ezúttal a Parlamentben. Mondta Szabó Tímea. Az ellenzék nevében. Éljen! Virágozzék! Ja bocs! Az más. Oszlassunk! Csak tudnám minek. Pedig de szép lenne. De csak lenne. Ha az a lenne ott nem lenne. Ja bocs! A „volna”. Vagy inkább a Vona. Mert azért az sem ártana, hogy egy-egy ilyen szépen felfújtan is hámozott léggömböt először megnézne az, aki fújja. A magáét. Még akkor is, ha ellenzéki. Sőt! Leginkább akkor. Az országgyűlés feloszlatása szép idea. Ha valamiért megteszik akkor az leginkább azért lesz, hogy a magát demokratikusnak kinevezett ellenzék alól a maradék szőnyegfoszlányokat is kirángassák. Ha […]

A köztudat részévé válni szinte biztosan olyasmi, ami sok betűvető álma. Több is lehet, akinek időlegesen, hatalmi nyomásra sikerül. Kevesek azonban azok, akiknek mondatait úgy idézik, hogy sokszor az eredetét sem ismeri az, aki „menőzik” velük. Az egyik ilyen író, valóban a köz tudatának nagy alakítója volt Rejtő Jenő. Rejtő Jenő, aki futólag megjárta az idegenlégiót, 110 évvel ezelőtt született, s aki egyike volt azoknak, akiket bedarált a második világháborús hadigépezet magyar munkaszolgálata. Mert nem volt elég magyar azoknak, akik nemhogy műveit nem olvasták talán, de esetleg olvasni sem tudtak. Csak lőni. Meg halálba kényszeríteni másokat. Akár irigységből. Irigyelve azt, […]

Már többször szóltam az internetes fórumokról, és nem egy esetben hivatkoztam is az ott olvasottakra. Ezek ugyanis érdekes világok. Nagyon sokszor olyan vélemények is megismerhetőek az olvasgatásukkal, amit különben nehéz lenne meghallani. Részben, mert az anonimitás látszata segít a kifejtésükben, míg másrészt egyszerűen eltűnnének a média kakofoniájában. Mint az előzőekből is sejthető: szeretem a fórumokat. A maguk speciális világaival együtt. Lett légyen az politikai, vagy szakmai. Sokszor a sorok közt akkor is megmutatkozik az ember, ha valami ismeretlen álnév mögül írogat. Nem név szeriont és nem arcra, de habitusra, ismeretszintre nagyon sokszor. Mert ahogy egy kocsmapultnak támaszkodva sem lehet nagyon […]

Azért a brókerbotránynak is meg lehet a maga bája. Bár egyelőre nagyjából az lehet az érzésünk, hogy egy uszodányi gennyben zajló iszapbirkózás zajlik. Azért még meg lehet a maga bája. Majd egyszer. Úgy száz év múlva. Amikor már senki nem fog a napi kínlódásokra emlékezni. S azok a gyermekek is nagyszülőkké válnak, akik most szívnak a botrány következtében bejelentett számlazárlatok. Mert azért a történethez az is hozzá tartozik, hogy például az elesettebb rétegeken segítő Igazgyöngy alapítványt is szügyig nyomják az iszapba. De az Emmi szerint alighanem úgy kell nekik. Ez még akkor is igaz, ha valami alamizsnát mégis pottyantanak. Miért […]

Egy ellenzéki jelleggel bíró tüntetés rendőrhatósági betiltása kapcsán mindig felmerülhet az, hogy alapjában véve a leírt és a valós indok között van némi rés. Olykor szakadék. Még akkor is, ha különben érthető a leírt indok is. Mint legutóbb, amikor a miniszterelnök háza előtti tüntetést tiltották be. A hivatalos indok ugyanis az, hogy a tüntetés zavarná a környék békéjét és nyugalmát. Bucsek Gábor rendőrségi főtanácsos szerint a XII. kerület Cinege utcában lakóknak joguk van ahhoz, hogy vadidegen emberek ne nézzenek az utcáról az orcájukba. De a kertjükbe sem. S tulajdonképpen ez egy teljesen elfogadható vélemény. Magam is utálnám, ha a jól […]

Zajlik a nemzeti amortizáció. Egy ideje zajlik. Mint a folyók jege. Az olykor beretvaéles szilánkok leborotválnak egy-egy darabot a még egyáltalán megmozdítható lakossági mezőnyből. Az így leválók aztán szépen otthon maradnak. Esetleg, lendületet véve, elhagyják az országot. A hátrahagyott nemzeti latrinában aztán egyre mélyebbre kapálódznak azok, akik egyre újabb vezéreket akarnak maguk felett tudni. Ebből a szempontból, amióta a választások előtt az ellenzék is a vezérelvűség felé tett lépéseket, szinte alig van különbség a politikában egyre jobban füstölgő pártromok között. Ahogy a romokra mindenáron valamilyen zászlót kitűzni akaró gerillaharcosai között. Akik olykor megállnak valamelyik kiszögellésen, jót röhögnek a lemaradókon, és […]

Semjén Zsolt ismét hallatott magáról. Nem! Nem a vasárnapi nemzeti szívatást bánta meg nyilvánosan, hanem elnök lett. Nagy politikai útjának csúcsa közelében igazán orbáni magasságba emelkedett. Nagyjából annyira, mint Milo Renfield az ő mestere mellett. Bár az eredetihez képest inkább a vidámabb feldolgozás juthat az eszünkbe. Nem azért, mintha a miniszterelnök annyira tehetséges lenne, mint Leslie Nielsen volt. Ellenben a „Drakula halott, és élvezi” című paródiában fordul elő az a jelenet, amikor Drakula életeket ad a rabszolgájává tett ügyvédnek. Nem nagyokat, hanem kicsiket. Valahogy így lehet ez a Fidesz-KDNP viszonyrendszerben is. Ahogy a gazdaszervezetben sem túl sok alternatív jelölttel kellett […]

A hír pár napos, de érdemtelenül nem szerepelt eleget a hírrovatokban. Noha a természetes környezet veszélyeztetése szinte biztosan megérne pár szót. Még akkor is, ha nem emiatt a pár napos hír-csúszás miatt tűnhet a szokásosan későn ébredés egyik mintapéldájának. Az, hogy az LMP részéről a nemzeti parkok szétverését nehezményezték egy március 17.-i közleményben. S mielőtt bárki azzal jönne, hogy a nemzeti parkok védelméért bármikor időszerű felszólalni, előre leszögezem: ez így van. Nem csak idő-, hanem kötelesség-szerű is. Ráadásul sokkal nemzetibb, mint vörösre tapsolt tenyerekkel éljenezni egy éppen aktuális vezetőt. Mert a természeti környezetünk akkor is létezett, amikor meg sem születtünk, […]

Próbáltam, de nem megy. Mármint megállni azt, hogy a nemzeti besúgás-kampány kapcsán ne mondjak semmit. Mert ki tudja, ki olvassa. Nem igaz? Tehát induljunk ki abból, hogy ifjan amatőrnek tűnő besúgóink hajnalpír-ártatlanságúak. Megilleti őket is az ártatlanság vélelme. Még akkor is, ha például a Fidelitas felnőtt-pártjának vezetője, a brókerügyben, előbb emlegetett bilincskattintást, mintsem az megtörtént volna. Az ifjak tehát ártatlanok. Véljük őket annak. Annyira ártatlanok, hogy a történelemkönyvek elolvasásával sem vádolom meg őket. Kár is lenne. Nyilvánvalóan csak azért tartják a könyvespolcon, mert jól megy a tapétához. Ahhoz a szép narancssárga színűhöz, amelyet csak olykor szakít meg Orbán Viktor markáns […]

Március idusa, 2015. Orbán Viktor szónokol. Meg még néhányan. Random elosztva e honban és hazában. De miniszterelnök mégis csak egy van. Még. Jó darabig még, mivel az alternatívák még nem csíráztak ki a veremben. Meg különben is. Nem azért kapták a statiszták, közmunkások és iskolások a szívesen kötelező meghívást, hogy ne Orbán Viktorra figyelmezzünk. Ahhoz is kell szőlőcukor. Natívan, vagy előemésztve. Attól függően, hogy valaki bírja-e józanul az értelmezésének szellemi kihívását. Aki véletlenül kihagyta volna, annak a kormányzat nemzeti olvasatra közreadta. Ami már csak azért is jó, mert egy régi kabarészám-sorozat juthat az ember eszébe. A fiatalabbaknak: arról szólt, hogy […]

Március idusa, 2015. Már az ünnepi előkészületek sem nélkülözték a feszültséget, aminek sajátos vonulatát képviselték azok a huzalok, amelyek a hivatalos tapsolók biztosítását gondolták odadrótozni a kormányzati megemlékezésre. Elfeledve azt, hogy ami kötelező, az szinte alapból a negatív tartományba kerül át a szubjektív értékítéletben. Ezen az sem változtat, ha a kötelezettség informális, és a hatalmi hierarchia által csak gyengéd erőszakkal kerül megfogalmazásra. Ahogy most a KLIK állítja a középiskolások kirendelését illetően. Elfeledkezve arról, hogy az iskolákban még bőven vannak olyan pedagógusok, akik még emlékeznek a sok évtizeddel ezelőtti gyakorlatra. Vagy talán pont arra számítottak, hogy megértik a hatalmi elvárásokat, és […]

A házelnök megvilágosult. Azóta a korábbi kormányzati segédoszlopokat is az ellenzék mételyének kezdi látni. Van ez így. Azonban a nagy ellenségkeresésben az igazság morzsái is felbukkannak. Mert ki vitatná, hogy a Simicska-jelenség a „magyar közélet betegségének egyik tünete”? Legfeljebb nem teljesen abban a formában, ahogy Kövér László elképzeli. Bár az is lehet, hogy az Országgyűlés elnöke ismeri azt a forgatókönyvet is, amibe a jelenlegi megszólalása csak egy kis epizódszerep. Egy olyan pávatánc egyik lépéskéje, amelyben pontosan meghatározott helye van a jelenlegi kinyilatkoztatásoknak éppen úgy, ahogy Simicska Lajos felháborodásának, hipotetikus szivárogtatásának, és Orbán Viktor hallgatásának is. Mert azért az egész jelenséghalmazt […]

A különböző évek márciusai különböző emlékeket hagynak az emberekben. Még akár ugyanarra is másként emlékeznek. A kokárda pártjelvénnyé silányításaként, és a nagy nemzeti össznépi szabadcsapatharc nyitányaként egyaránt emlékezhetnek arra a márciusra, amikor a Fidesz hívei kötelességüknek érezték önmagukat a szügyig kokárdában megkülönböztetni. De most mégis régebbre gondolnék vissza. Az 1973-as évre is igaz, hogy az akkori rendvédelmi erők, és híveik szinte biztosan másként élték meg március idusát, mint az egyetemi ifjúság azon része, akit alkalmasint gyakorlatilag az országból is kipofoztak akkortájt. Eszemben sincs azzal büszkélkedni, hogy: „én már akkor is…”. Nem bizony. A bölcsőben is ellenállás legendáját meghagyom azoknak, akik […]